Pseudosuchia vol. 3: A valódi szárazföldi krokodilok

Félelmünk, hogy a pseudosuchia téma több cikket fog eredményezni, mint ahány részes a Barátok közt. „Krokodilok és amiket annak hiszünk, a Pseudosuchia-k”  és a „Pseudosuchiavol. 2: Sebecia” elolvasása célszerű e írás előtt, bár alapvetően a lényeg ezek nélkül is érthető és utólagos olvasása az előzményeknek nem fog kavarodást okozni. Lelkiekben már felkészültem a „Pseudosuchia vol. 95 264: A szárazföldi Metriorhynchidae-k” című cikkre is.

Érdekes a fanyalgásunk, hiszen nincs min fanyalogni. Csupán csak sajnálatos módon mi is beleestünk abba a hibába sok éve, hogy „őskrokodilok” címkével elláttuk a Pseudosuchia-kat, hogy rendben voltak szárazföldiek, tengeriek, meg mintha lettek volna kétlábúak is, de kit érdekel hiszen OTT A DINOSZAWRUSZ! Ráadásul a melegvérűség kérdése is érdekes, hiszen a krokodilok és madarak közös őse már melegvérű volt, előbbiek hidegvérűségre visszaváltása pedig egy nem teljesen tisztázott evolúciós lépés. Nem arról van publikáció, hogy ki hitte volna, hogy melegvérű „őskrokodil”, hanem hogy ki hitte volna, hogy hidegvérű Pseudosuchia. Szóval amit az átlag ember és ide értve az őslények fele érdeklődőt is, amit ő lát és tud az totálisan más és akár ellentétes amiket a tudomány már tud és evidenciaként kezel. 11-es hírösszefoglalóban pl. szerepel egy eset, aminél a média olyan marhaságot volt képes írni, hogy a tudósok is meglepődtek, hogy kétlábú őskrokodil.

Nem is olyan rég Ausztráliában, Hodari Nundu alkotása.

 

Talán a cikk témájával is ildomos lenne immáron foglalkozni, mégpedig a valód „szárazföldi” krokodilokkal. Crocodilia rendbe tartozó állatokról lesz szó, tehát ők tényleg krokodilok. Első cikkben már ki lett tárgyalva, de lényegében igen, a kajmán az aligátor, aligátor pedig krokodil, gaviál is krokodil. Lehet rugózni a „féle/félék” utótagon, vagy hogy magyar nyelvben a rend neve a „krokodilok” és simán krokodilnak nevezni az aligátort nem lehet, mert az aligátor az „krokodilok”. Kissé hülyén hangzik, talán a többesszám elhagyása nem hiba.

Ismételten nem lesz egy teljes körű írás, előző esetén a fő koncepció azon volt, hogy időrendileg azt a két ismert lényt nézzük, mik legközelebb éltek a mi időnkhöz. Ahogy a Dyrosauridae-k azért nem kerültek szóba, mivel lényegében más csomagolású krokodilok. (Pontosabban egy zárójeles mondatot kaptak.) Csak aztán jött egy új publikáció a Cerrejonisuchus-ról, hogy ő lehetett szárazföldi életmódú. 

 

Kezdésnek nézzük a Toyotamaphimeia-t, nevéből adódóan egy japán krokodilról, pontosabban gaviálféléről van szó, még pontosabban pedig Tajvanról is kerültek elő leletek. Jelenlegi tudásunk alapján félmillió éve még köszönhették magukat, jól megvoltak a bőrükben. Akár alsó állkapcsuk elülső egyharmadának hiányában is. (Ismert egyed, melynek hiányzik az alsó állkapcsából és gyógyulás jeleivel rendelkezik.)  Mai gaviálokhoz mérten majdnem 8 méteres hosszuk és kicsit robusztusabb állkapcsaik miatt kicsit merészebbek lehettek egymás elleni harcban is. Viszont ő enyhén egy „csalás”, révén kiállított csontváz beállítása miatt tűnik annak, mintha ő jól meglett volna a szárazon. 

 

Borealosuchus koncepciós rajza a Saurian-hoz, RJ Palmer alkotása.

„Krokodilok” renden belül ma három család él, Crocodylidae (krokodilfélék), Alligatoridae (aligátorfélék) és Gavialidae (gaviálfélék). Van kihalt, a Planocraniidae és Pristichampsidae (mely érvényessége finoman kétséges), és néhány családba be nem sorolt állat, mint a Borealosuchus, mely az az aligátorszerű állat, ami a Saurian-ban is megtalálható és korai conceptarton még lábai alapján inkább szárazföldi állatnak lehetett nézni. Ha már Primeval Online a nevünk, akkor álljunk meg a Pristichampsus-nál. Ez a jószág 40-50 millió éve keserítette meg az emlősök életét a Föld glóbusz északi féltekén. Németország, Franciaország, USA és talán Kazahsztán ahol maradványait megtalálták. Genusz 1831-ben került leírásra, a különböző fajok és genuszok kész taxonómiai labirintus. Melyből 2013-ban volt részleges kiút, lényegében a genusz és a család érvénytelensége lett a vége elégtelen diagnosztikus jegy miatt. Nomen dubium-á vált, ugyanis a Pristichampsus rollinatii átkerült a Boverisuchus magnifrons-hoz, P. vorax pedig B. vorax lett. Maradt az amúgy is kétséges két faj a P. birjukovi és P. kuznetzovi Kazahsztánból. Tehát erősen kétséges a Pristichampsus létezése.

Tehát itt van Planocraniidae nevű család, a Boverisuchus-szal. Ami most így nagyon lesarkítva a Pristichampsus csak átnevezve, tehát nem igazán kezdtünk új témát. Úgy szintén igaz, mint a Sebecia-kra, hogy a megtalált fogaik nagyban hasonlítanak theropoda fogakra, így megtévesztette kezdetben a paleontológusokat, hogy K-T túlélt Theropoda-król van szó. Oldalról nyomott fogak, mint a Carcharodontosauridae-knak. A krokodiloknak kúpos fogaik vannak a vízi életmód miatt, hozzunk egy másik dinoszaurusz analógiát a Spinosauridae-kat, melyek fogai krokodil szerűen kúposak életmódjuk miatt, az elsődlegesen halfogyasztás miatt. Tehát a fogak támogatják a szárazföldi életmódot. A maradványok vizsgálata, főleg a végtagoké pedig szárazföldi életmódot úgy szintén biztossá tették. Bár feltűnően hosszúak a hátsó lábai, a két lábon való futásra nem igazán lehetett képes, de ez nem zárja ki pl. két lábra állást, hogy magasabbról pásztázhassa végig a terepet. Mai krokodilok közül a kis méretű fiatal példányok képesek galoppozásra, a Boverisuchus maga akár 3 méterével felnőttként is könnyedén megtehette ezt.

Elképzelt két testtartás, az alsó a reális.

Nix alkotásán jól láthatóak a pataszerű karmok.

 

Akkor jöjjön hát a katarzis a témában. Csak most esett, le hogy a Muttaburrasaurus egyik leírója neve alapján magyar. Ralph E. Molnar-ról van szó, a Molnár családnév pedig tény és való, hogy szláv eredetű, de ez a fajta leírása magyar. Számos más ősállatot is ő írt le Ausztráliából, köztünk számunkra most lényeges Quinkana-kát is. Pontosabban a Quinkana fortirostrum-ot, mivel van még három másik faj is, timara, babarra és meboldi. A genusz fajai több, mint 20 millió éves időintervallumot ölelnek fel. Késő oligocéntől egészen az ausztráliai megafauna kihalásáig. Tehát technikailag földtörténeti szempontból velünk egy időben éltek. Az állat legtöbb leletét Queensland-en találták és kissé érdekes, hogy Ausztrália esetén leginkább erszényes ragadozókra gondolunk, majd eszünkbe jut a „Megalania” ami igazából Varanus priscus, de ez most mindegy is. Nos ennyi, a Quinkana nem igazán szokott eljutni a tudatunkig, hogy volt. Az pedig, hogy egy fontos ragadozója volt a kontinensnek pedig még annyira se. A másik véglet pedig az, hogy Ausztráliában hüllő ragadozó dominancia volt. Az erszényes és hüllő ragadozók együttesen alkották a táplálék piramis felsőbb szintjeit. Az állatnak lapított fogai voltak, feltételezhetően hosszú lábai hiszen nincs teljes csontváz. Így a testhossza is erősen kétséges 3-6 méter közé tehető. Van 9 méteres becslés is, ám nem igazán valószínű, viszont tudományos körökben lelt némi támogatásra, így sajnos szélesebb körben mintha etalonná vált volna, hogy ez biztos, közben nem. Egy időben szorosan próbálták rokonítani a Pristichampsus-szal számos pl. a fogak hasonlósága miatt, ám ez végül elvetésre került. Quinkana és rokonsága endemikusak voltak Ausztráliában, illetve környező szigeteken.

 

Artbyjrc alkotása

 

Katarzisnak pedig még nem vagyunk a csúcsán. Quinkana egy alcsalád tagja, mely a Mekosuchinae, ez pedig Crocodylidae része, vagyis a krokodilfélék családjának, legalábbis jelenleg, mivel ez a pozíció nem biztos. Mekosuchinae-k bemutatására nem szánnék hosszú sorokat, az alcsalád több, mint 55 millió éves múltra tekinthet vissza. Hiányos leletek miatt nincs konszenzus a paleontológusok közt, hogy az alcsalád tagjai egységesen szárazföldiek lettek volna-e, annyi biztos, hogy voltak szárazföldibb fajok. Quinkana esetén is a leletek olyan helyekről kerültek elő, ahol volt nagyobb vízfelület, így feltehetően nem vetette meg a vízi életmódot sem. Kihalásának okát inkább a kontinens vízrajzának megváltozására, mintsem emberi tényezőnek gondolják. 

Az utolsó élő faj viszont nem a Quinkana timara volt. Erre a pozícióra a legfeljebb 2 méteres Mekosuchus inexpectatus méltó jelenlegi ismereteink szerint Új-Kaledóniáról és Vanuaturól egészen míg meg nem jelent az ember, tehát úgy 30 000 éve halhatott ki. Kúpos fogak alapján a Paludirex inkább vízi életmódot folytatott egészen 12 000 évvel ezelőtti kihalásáig. Volia athollandersoni a Fidzsi-szigetek csúcsragadozója lehetett 2-3 méterével, egészen az emberek megérkezéséig. Még talán térjünk vissza Ausztráliára, hiszen a Trilophosuchus rackhami-t célszerű idecibálni, melyből csak koponya ismert. Koponya alapján olyan nyaki izmokra lehet következtetni, melyek révén a fejét magasan tudta tartani, mint egy varán. Illetve felmerült a famászó életmód is, bár elég erősen kétségbe vonható. Mai kisebb/fiatalabb krokodilok is képesek pl. átmászni egy drótkerítésen, így egy másfél méteres szárazföldi krokodil simán mászhatott fára, ám a stabil falakó életmód nem ezt jelenti, hogy képes volt-e rá és élt-e vele időnként.

Végezetül pedig még beszélgessünk a Voay-ról. Mely genetikai elemzés alapján is a krokodilfélék része. Konkrétan régebben még a Crocodylus-ok közé is sorolták. Az állat még találkozhatott Madagaszkárra érkező emberekkel 2000 éve. Úgyhogy az előbb linkelt hírösszefoglalóban téves azaz információ, hogy európaiakkal még találkozhatott. (Bár nem feltétlen, erről lejjebb.) Kihalására több opció is van, a nílusi krokodil kiszorította, ám olyan felvetés is van, hogy a nílusi krokodil a voay kihalása után települt csak be. Itt élő népek elbeszélései alapján két különböző krokodil élt itt annak idején. Ennek hitelessége megkérdőjelezhető, hogy mennyire lehet pontos a népemlékezet. Ami tény, hogy a két állat ökológiailag hasonló fülkét foglalt el, így lehettek táplálék és élőhely riválisok. Voay viszont a „szarvakon” túl másban is eltért, mégpedig a kihívójától eltérően robusztusabb lábakban. Vízi állat volt, viszont nem riadhatott meg a szárazföldi üldözés kihívásától, vagy esetlegesen attól, hogy ha az élelem messzebb volt a víztől, mint ahogy az a nílusi krokodiloknak kényelmes lenne. (Bár volt rá precedens, hogy víztől egészen messze bukkant fel szavannán krokodil.) Szóval a Voay inkább rombuszkrokodilhoz hasonló volt, hiányos leletek miatt pedig eltérő módon is illusztrálják az alkotók. Például itt látható kép Nix alkotása, ki erősen ráment arra, hogy szárazon is otthonosan mozoghatott az állat.

 

Egy rossz gondolat újra

Mint látható, maguk a krokodilok is egykor diverzebbek voltak, voltak szárazföldi fajok. Jól látható, hogy a rend apránként visszaszorult, élőhelyeket vesztett el és biológiai változatosságuk is a vízi létre korlátozódott. Viszont egymástól függetlenül többször is kialakultak szárazföldi fajok, sőt még ma is találhatunk egy fajt melyben erős potenciál van arra, hogy szárazföldi faj kifejlődhessen belőle. Nincs minden veszve, innen szép felállni.

Kriptozoológia újra

VOAY. Előző cikkben említett afrikai, szárazon is jól mozgó, krokodil kriptid még Voay is lehetne, illetve annak a kontinensen élő nagyobb faja. De nem, e helyett Postosuchus…. Ellenben van nekünk egy "railalomena" nevű kriptidünk Madagaszkárról. Az eltúlzott méretét ne vegyük figyelembe, leginkább krokodilként van leírva a homlokán egy szarvval. (Szóba jött még víziló és varán is.) Nos a Voay-nak nem ott volt és nem egy. Ellenben mivel több, mint 200 évvel ezelőtti beszámolókról van szó és a gorilla is erdei emberként kezdte a pályafutását ez olyan eltérés ami kirotálható. Tehát lehetséges lehet a kriptozoológiát figyelembe véve, hogy a Voay a madagaszkári mocsárerdők ember általi pusztítása miatt halt ki.

Kis elmélkedés a végére

Elgondolkodtam egy olyan spekulatív biológiás dolgon, ahol a kréta végi kihalás ugyan úgy megtörténik. Ellenben a szárazföldi Pseudosuchia-k melegvérűek, vagy visszanyerik a melegvérűségüket. Így ma a szárazföldi ragadozók java Archosauria lenne, madarak és Pseudosuchia-k pedig osztoznának az apex titulusokon. Emlős ragadozók legfeljebb másodhegedűsek lennének.

Második felvetés előfeltétele, hogy a kubai krokodil ne legyen már súlyosan veszélyeztetett. Ugyanis ez esetben szigorúan tudományos céllal egy tenyésztési kísérletet lehetne csinálni, szárazföldi életmódhoz teljes mértékben adaptálni a fajt, generációról generációra. Ezt izolált környezetben, nem a vadonban. Igen tudom, kissé olyan, mint csirkéből dinót csinálni…. (Miközben már eleve az.) Bár mivel szárazföldi krokodilok nem is olyan rég haltak ki, talán van esély használható DNS szerzésre.

Ha eddig élhetetlennek és veszélyesnek gondoltuk Ausztráliát, akkor csak gondoljunk bele, hogy farkas módjára utánunk galoppozó krokodil hiányzik róla. Amikor a krokodilokra figyelmeztető tábla nem csak a vízre érvényes.

Dontknowwhattodraw94 alkotása. Vagy Robin. (Az egy Merida Dual Thrust az a Robin biciklije!)

Forrás:
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0031018217311124 - Toyotamaphimeia cf. machikanensis (Crocodylia, Tomistominae) from the Middle Pleistocene of Osaka, Japan, and crocodylian survivorship through the Pliocene-Pleistocene climatic oscillations
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/08912963400015041 - Paleopathology of Toyotamaphimeia machikanensis (Diapsida, Crocodylia) from the Middle Pleistocene of Central Japan
http://www.paleofile.com/Eusuchia/Pristichampsus.asp
https://www.researchgate.net/publication/286745627_Studies_on_Cenozoic_crocodiles_5_Biomechanical_investigation_on_the_postcranial_skeleton_of_the_Palaeogene_crocodile_Pristichampsus_rollinatii_Eusuchia_Pristichampsidae
https://www.researchgate.net/publication/289111746_A_description_of_the_skeletal_anatomy_of_Pristichampus_rollinatii_Gray_Crocodilia_Eusuchia_in_Palaeogene_of_Europe_North_America_and_Asia
https://www.researchgate.net/publication/259437003_Phylogenetic_relationships_of_Palaeogene_ziphodont_eusuchians_and_the_status_of_Pristichampsus_Gervais_1853
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1671/0272-4634%282002%29022%5B0612%3AAEPEMC%5D2.0.CO%3B2 - An extinct Pleistocene endemic mekosuchine crocodylian from Fiji
https://peerj.com/articles/10466/ - Australia’s prehistoric ‘swamp king’: revision of the Plio-Pleistocene crocodylian genus Pallimnarchus de Vis, 1886
https://www.nature.com/articles/s41467-020-15785-w - Extinction of eastern Sahul megafauna coincides with sustained environmental deterioration
https://peerj.com/articles/3501/ - Variation in the pelvic and pectoral girdles of Australian Oligo–Miocene mekosuchine crocodiles with implications for locomotion and habitus
https://www.publish.csiro.au/zo/ZO01053 - A review of terrestrial mammalian and reptilian carnivore ecology in Australian fossil faunas, and factors influencing their diversity: the myth of reptilian domination and its broader ramifications
https://bioone.org/journals/copeia/volume-2002/issue-3/0045-8511(2002)002%5b0632%3aNEMCFV%5d2.0.CO%3b2/New-Extinct-Mekosuchine-Crocodile-from-Vanuatu-South-Pacific/10.1643/0045-8511(2002)002[0632:NEMCFV]2.0.CO;2.short
https://researchcommons.waikato.ac.nz/handle/10289/5404 - Faunal extinction and human habitation in New Caledonia: Initial results and implications of new research at the Pindai Caves
https://australian.museum/learn/australia-over-time/extinct-animals/trilophosuchus-rackhami/
https://academic.oup.com/zoolinnean/article/150/4/835/2630875 - Morphology, relationships, and biogeographical significance of an extinct horned crocodile (Crocodylia, Crocodylidae) from the Quaternary of Madagascar
https://nixillustration.com/science-illustration/2019/voay/
https://nixillustration.com/science-illustration/2018/boverisuchus/
https://sauriangame.fandom.com/wiki/Borealosuchus
https://www.deviantart.com/hodarinundu/art/Dragons-of-Oz-852051933
https://www.deviantart.com/artbyjrc/art/True-Crocodiles-2-the-Australasian-radiation-840600853
https://www.deviantart.com/dontknowwhattodraw94/art/Landcroc-549942573
http://www.intermediatheque.jp/en/db?ref=/info/IMT0001/00004/item/00001
https://cryptidarchives.fandom.com/wiki/Railalomena