Magyarország emlős megafaunája… vagyis inkább mik azok amiknek élniük kellene

Rászántam magam, hogy megírjam e cikket. Nem szándékoztam hosszú cikket készíteni. Nem akartam olyan fába vágni a fejszém mely hasonlatos az utolsó 2-3 millió évben élt nem madár dinoszauruszok összegyűjtésével. Sikerült. Noha nem olyan nagy ez a fa, viszont a gyantája pusztulástól szaglik és kisercsenésénél agonizáló sikolyokat hallat.

Nem túloztam el. Van mikor nehezen születik meg egy cikk. Ezt a cikket a fájdalom, keserűség, szégyen és bűntudat irattata meg velem. Elég határozott felfogásom van a témában és szerencsére ahogy látom nem vagyok ezzel egyedül, sőt a cikk egy jelentős szegmense egy kimondott publikáció alapján íródott. Irénteni fogunk politikát, egyezményeket, társadalmat, gazdaságot, és rengeteg más dolgot mint a fegyvertartást. Igen, még mindig többek közt a mamutokról van szó.

Homotherium Megaloceros-ra vadászik, Julio Lacerda alkotása.

Európai vadszamár, a jégkor titokzatos lóféléje

 A jégkori Európa megafaunájáról sokszor szeretjük azt hinni, hogy mindent tudunk róla, azonban néhány elfeledettebb része még mindig felderítésre vár. A barlangi leopárdhoz hasonlóan a növényevők körében is van egy állat, ami a mamutok, vadlovak és egyéb híresebb növényevők árnyékába lett szorítva a hírnév terén. Az előbb említett állatokhoz mérten sokkal jobban bírta a klímaváltozással együtt járó viszontagságokat, aminek köszönhetően meglepően sokáig képes volt fennmaradni. Ez az állat az európai vadszamár.

Roman Uchytel alkotása.

Paradolichopithecus: Az európai ,,majomember"

Eme cikk főszereplője egy sok tekintetben különlegesnek mondható főemlős. Egy olyan majom, ami a paleontológiával foglalkozó különböző fórumokon is ritkán fordul elő. Nagyon sok titkát még mindig rendíthetetlenül őrzi, azonban a téma szakértőinek áldozatos munkája egyre nagyobb és szélesebb betekintést engednek ezeknek a furcsa kétlábúaknak a világába. 

Felnőtt és kicsinye. Hodarinundu alkotása.

25 000 éves építmény Oroszországból

Na itt nem kell, mindenféle ősi idegenek sorozat hagymázas ábrándozásaira gondolni. Nem ufóleszállópályára bukkantak Moszkva közelében az archeológusok. Az építmény nem egy, a Földön ismeretlen anyagból készült. Viszont az emberi kultúra fejlődésének szempontjából igen is egyedülálló dolog. A kör alakú építmény 60 csontból épült fel, és 12 méter széles.

A Kotenski 11-es építményben hatvan mammutcsontra bukkantak. Ez az eddigi legnagyobb ilyesfajta, prehisztorikus építmény, amit találtak.

Hipparion, a világhódító "őspóni"

A páratlanujjú patások rendjén belül a kainozoikum idejében talán egyik legsikeresebbnek mondható családjának járó címet a lófélék nagy eséllyel magukénak tudhatják. Észak-Amerikából kiindulva az Antarktisz és Ausztrália kivételével minden földrészen képesek voltak saját erejükből megvetni a patájukat, ami eme család tagjaiba tartozó állatok nagy alkalmazkodóképességére ad bizonyítékot. Evolúciós útjuk is szinte már iskolapélda arra, hogy miként is képesek válaszolni a fejlődésük azon kihívásaira, ami elé a klímaváltozás, és az őt követő egyéb finomságok állítják az állatokat. Az erdők aljnövényzetében legelésző, macskánál alig nagyobb kis lényecskéből olyan állat alakult ki, ami még egy másik faj történetével is szorosan összefügg. A számtalan kihalt lóféle között talán az egyik legkozmopolitább nem, aminek maradványait Floridától kezdve egészen Tanzániáig megtalálták, az a Hipparion volt.

Mauricio Anton

Az ázsiai Spinosauridae dinoszauruszok változatossága

A Spinosauridae család az egyik legsikeresebb dinoszaurusz csoport lehetett az alsó-krétában, annak ellenére, hogy legtöbb fajuk maradványai hiányosak. Bár a Spinosauridae dinoszauruszokat általánosan Afrikához kapcsolják, de egy 2019-es tanulmány fényében a legnagyobb fajgazdagsággal Ázsia déli részén lehettek jelen.

Joshua Knüppe alkotása

Megaloceros - A jégkorszak csodaszarvasa

Ha valaki azt hallja, hogy jégkorszak, rögtön egy jégmező jut az eszébe, amit hatalmas mammutok és gyapjas orrszarvúak rónak. Mellettük rénszarvas, vadló és bölénycsordák próbálják előkaparni az utolsó zöld növényeket a vastag hó alól. Rájuk barlangi oroszlánok vagy a Homotherium genusba tartozó kardfogú nagymacskák falkái lesnek. Vagy szőrbundába öltözött, dárdát fogó őseink veszik körbe, hogy elejtsenek egyet a növényevők közül. A távolban pedig egy hatalmas szarvas tűnik fel, minek fejét terebélyes agancs koronázza. Ez a Megaloceros giganteus, ismertebb nevén Ír jávorszarvas, még ismertebb nevén óriásszarvas.

Arnost Hanák festménye

Entelodontidae - Új nézőpont

Az Entelodon vagy a Daenodon  neveket hallva az egyszeri, paleotémával foglalkozónak rögtön a „terror disznó”, vagy a „terminátor disznó” juthat az eszébe és a lelki szemei előtt megjelenhet egy nagy, tisztán húsevő varacskos disznó képe. Pedig a valóságban a ma élő legközelebbi rokonuk nem makkal álmodik, hanem Afrika folyamaiban lubickol.

A bejegyzésben írni fogok ezek mellett ezen érdekes teremtmények evolúciójáról, feltételezett életmódjáról és a hozzájuk kapcsolódó sok más érdekességről.