Triász kori önarckép, vagy inkább kompromisszum hiánya?

Meg kell hagyni Mark A. S. McMenamin amerikai paleontológusnak élénk fantáziája van, ám sajnos következtetése bizony elég gyenge lábakon áll. Pontosabban következtetése nem vehető evidenciának, ellenben megfontolandó az eshetőség fenntartása. Továbbá itt kevesebbet, amott többet kellett volna gondolnia. Ellenben gondolkodása, az esély megadása arra, hogy ember előtt volt, többi állattól kimagaslóbb intelligenciájú faj nem elvetendő. Nos, pont nem erről szól az egész.

Kolponomos: A macskaharapású vidramedve

Észak-Amerika miocén kori partközeli vizei és azok partvonalai számos különösnek és egyben érdekesnek nevezhető őslénynek a fő élőhelyeként szolgált. Ezeken az őskori partokon számos olyan lény is élt, ami már magán viselte a vízi környezethez való alkalmazkodás kezdetleges formáit, amit az általuk hátrahagyott maradványokban fel is tudunk fedezni. A rokonaikhoz képest tömörebb és áramvonalasabbnak mondható csontváz mellet a sokkal szélesebb kézfej is kiváló szolgálatot tudtak biztosítani ilyen téren. A lágyrészekről ebben az esetben csak a csontokból tudunk következtetni, mivel a tengeri környezetből adódó nedvesség, és a különböző sók nagyon hamar kikezdik a tetemeket, nem is beszélve a partoktól kezdve a tenger sötét fenekén élő különböző fajta dögevők egész seregéig, akik ha tehetnék akkor a csontokat is elfogyasztanák. A kora miocénben a növényevőktől kezdve a ragadozókon át emlősök széles skálája próbált szerencsét, hogy kihasználja a tengerek által nyújtott hatalmas táplálékforrásokat. A ragadozók közül a mai fókák elődei is ebben az időben kezdték birtokba venni a partközeli területeket, azonban mellettük egyik náluk sokkal nagyobb rokonuk is belevetette magát a tengerek habjaiba. Ennek a nemnek képviselői kis túlzással akár ,,tengeri medvéknek" mondhatóak is voltak, ők a Kolponomos-ok.

Kolponomos.Lucas Lima alkotása.

"Rövid hírek" 1.

Facebook oldalunkon rendszeresen osztunk meg híreket, velősen a lényegre szorítkozva. Természetesen egy 10-20 oldalas tanulmány teljes tartalmának 5-10 mondatba sűrítése lehetetlen, ám ezért vannak források jelölve rendszerint. Eredetileg a 3 napontai hír megjelenés már olykor mindennapos hír megjelenés lett. Ez jó is lenne, ám a Facebook oldalon visszakeresni hosszútávon dolgokat körülményes. Opcionálisan itt a blogon van egy opció a „Hírek (Facebook)”, mely már most láthatóan hosszútávon egy gigászi listává válna így.

Így tehát nem fix időközönként a blogon lesznek bejegyzések miben több különböző őslénytani hír lesz a lényegre szorítkozva. (Régebben már volt néhány ilyen.) Lesznek esetek, mikor a Facebook oldalon jön le majd hír. Bár eddig sikerült mindig rosszul megtippelnem, mi az amit át fog venni pl. a magyar média. Így általam nem túl jelentősnek gondolt hír bizony lejött a magyar médiában. Pl. sarki Dinosaurus toll borostyánban. Sors iróniája, hogy ezt első ilyennek tudták be, majd nem sokra rá egy felvidéki szakember újra felfedezett múzeumban porosodó sarki Dinosaurus toll fosszíliákat, melyeket jóval előbb tártak fel.

Ne szaporítsam a szót, itt látható képen lévő gyönyörűséggel kezdjük is. Illetve kis reklámra még lopom az időt. Ha tetszik a blog, a munkánk, akkor arra kérünk, hogy ha ismersz olyat akit érdekelnek az őslények, akkor ajánld neki a blogunkat. Köszönjük.

Megy a gőzös, megy a gőzös… az ősi tengerben. Vonatozó trilobiták

Talán kicsit szerencsétlen cím. Mai korban a patkó rákoknak vagy tőrfarkú rákoknak van ilyen viselkedés formájuk melyről ez a cikk szólni fog. Ez a fajta csoportos viselkedés nem a tőrfarkú rákok sajátossága, egykori kortársaik is rendelkeztek már ezzel a tulajdonsággal. Pontosabban a tőrfarkú rákfélék vagyis a Limulidae család kortársai. És a cikkből kiderül, milyen huncutság lapul még az egész kis történetben. Ami kicsit aranyossá teszi az egészet.
Igen, nem csak tőrfarkú rákok vonatoznak. A languszták és még jó pár más ízeltlábú is.

Kopoltyús tengeri kígyó hülyeség. Ja... mégse annyira...

Ogopogo vagy más néven Cadborosaurus persze ha ugyan az a lény… kriptozoológiánál sosem lehet tudni… Szóval egy hatalmas tengeri kígyó, ami tényleg kígyó, de képes lélegezni a víz alatt. Mert csak… vagy éppen az a sörény nem más, mint kopoltyú.

Nos, nincs szükség kopoltyúra. Sőt nem is kell a kloáka hozzá. Igen, a Fitzroy folyami teknős (Rheodytes leukops) képes kloákája révén vízből oxigént felvenni. Viszont a kék szalagos tengeri kígyó (Hydrophis cyanocinctus) a fején keresztül képes oxigént felvenni a vízből. Mért fontos ez az őslénytan szempontjából?

A tengerek óriáslajhárjai

Egy tanulmányban az egykor Dél-Amerikában élt tengeri óriáslajhárok csontjainak szeletjeit használták, hogy rájöjjenek hogyan alkalmazkodtak ezek az állatok a vízi életmódhoz. Mára a kihalás csak 6 fán élő lajhár fajt hagyott de ez előtt hatalmas, akár medve méretű földöi lajhárok is taposták Amerika földjeit körülbelül 35 millió éve. Az ikonikus Megatherium akár akkorára is nőhetett, mint a ma élő elefántok, viszont úgy néz ki egyes rokonai jobban érezték magukat a vízben, mint a szárazföldön.