Európai vadszamár, a jégkor titokzatos lóféléje

 A jégkori Európa megafaunájáról sokszor szeretjük azt hinni, hogy mindent tudunk róla, azonban néhány elfeledettebb része még mindig felderítésre vár. A barlangi leopárdhoz hasonlóan a növényevők körében is van egy állat, ami a mamutok, vadlovak és egyéb híresebb növényevők árnyékába lett szorítva a hírnév terén. Az előbb említett állatokhoz mérten sokkal jobban bírta a klímaváltozással együtt járó viszontagságokat, aminek köszönhetően meglepően sokáig képes volt fennmaradni. Ez az állat az európai vadszamár.

Roman Uchytel alkotása.

Hipparion, a világhódító "őspóni"

A páratlanujjú patások rendjén belül a kainozoikum idejében talán egyik legsikeresebbnek mondható családjának járó címet a lófélék nagy eséllyel magukénak tudhatják. Észak-Amerikából kiindulva az Antarktisz és Ausztrália kivételével minden földrészen képesek voltak saját erejükből megvetni a patájukat, ami eme család tagjaiba tartozó állatok nagy alkalmazkodóképességére ad bizonyítékot. Evolúciós útjuk is szinte már iskolapélda arra, hogy miként is képesek válaszolni a fejlődésük azon kihívásaira, ami elé a klímaváltozás, és az őt követő egyéb finomságok állítják az állatokat. Az erdők aljnövényzetében legelésző, macskánál alig nagyobb kis lényecskéből olyan állat alakult ki, ami még egy másik faj történetével is szorosan összefügg. A számtalan kihalt lóféle között talán az egyik legkozmopolitább nem, aminek maradványait Floridától kezdve egészen Tanzániáig megtalálták, az a Hipparion volt.

Mauricio Anton