"Rövid hírek" 55.

Mivel is kezdjem azon túl, hogy e hírösszefoglalót hetekkel ezelőtt ki kellett volna adnom, csak épp lusta voltam. Pontosabban minden nap átnéztem az új anyagokat és volt nap mikor több, mint 20 publikáció volt, szóval kezdek belefulladni az egészbe. Mióta minden őslénytani és kapcsolódó dolgot így listázok, saját bőrömön érzem, hogy nő a tudományos anyagok száma. Erről volt már korábban szó, hogy ezzel publikáció is foglalkozik. Ez jó, mert több kutatás, több új információt tár fel. Ám információs zürzavar is lesz belőle sajnos. Főleg a fejemben. Utóbbi időben a tényleges cikkek terén lazább voltam, mivel eddigiekhez képest többet foglalkoztam paleo-videójátékokkal így olyasmi lehetett, mintha át helyzetem volna az fókuszt. Ez kicsit igaz, de csak annyira, hogy cikkek és pár esetben videók készültek, azokat el kellett készíteni. Ám ettől függetlenül a tényleges tudományos anyagok minden nap előttem voltak. A tényleges "komoly" tudományt nem hanyagoltam el, csak ez a blog cikkekben nem tűnik úgy ki.

Szó lesz az aranymedvékről, Morrison formáció lehetséges Pachycephalosauria-járól, lajhárokról, keresett smilodon "péniszcsontról" és Noé bárkájának cáfolatáról, ami nagyon vicces lesz, mert az evolúció tagadók feltalálták újra az evolúciót, de az nem evolúció, mert az hülyeség ugye. Nem utolsó sorban pedig legelsőnek hazánk legnagyobb növényevőjéről legyen szó, az egyenes agyarú elefántról.  

Cqin által készített kép, szintén lesz szó róla.

Oxigénről és a szén-dioxidról röviden leginkább a mezozoikumra szorítkozva

Van néhány eltervezett, ám sosem belekezdett cikk. Vannak mikbe belekezdtem és végül nem fejeztem be őket. Ennek több oka is lehet. Most jutottam el oda, hogy egy ilyet meg kell írnom.

Szóval hogyan is állunk a légköri oxigén szintjével a Föld történelme során? Nem kell túl hosszú cikkre számítani, mivel elintézhetjük annyival is, hogy: Nem tudjuk.

Európai vadszamár, a jégkor titokzatos lóféléje

 A jégkori Európa megafaunájáról sokszor szeretjük azt hinni, hogy mindent tudunk róla, azonban néhány elfeledettebb része még mindig felderítésre vár. A barlangi leopárdhoz hasonlóan a növényevők körében is van egy állat, ami a mamutok, vadlovak és egyéb híresebb növényevők árnyékába lett szorítva a hírnév terén. Az előbb említett állatokhoz mérten sokkal jobban bírta a klímaváltozással együtt járó viszontagságokat, aminek köszönhetően meglepően sokáig képes volt fennmaradni. Ez az állat az európai vadszamár.

Roman Uchytel alkotása.