Magyarország emlős megafaunája… vagyis inkább mik azok amiknek élniük kellene

Rászántam magam, hogy megírjam e cikket. Nem szándékoztam hosszú cikket készíteni. Nem akartam olyan fába vágni a fejszém mely hasonlatos az utolsó 2-3 millió évben élt nem madár dinoszauruszok összegyűjtésével. Sikerült. Noha nem olyan nagy ez a fa, viszont a gyantája pusztulástól szaglik és kisercsenésénél agonizáló sikolyokat hallat.

Nem túloztam el. Van mikor nehezen születik meg egy cikk. Ezt a cikket a fájdalom, keserűség, szégyen és bűntudat irattata meg velem. Elég határozott felfogásom van a témában és szerencsére ahogy látom nem vagyok ezzel egyedül, sőt a cikk egy jelentős szegmense egy kimondott publikáció alapján íródott. Irénteni fogunk politikát, egyezményeket, társadalmat, gazdaságot, és rengeteg más dolgot mint a fegyvertartást. Igen, még mindig többek közt a mamutokról van szó.

Homotherium Megaloceros-ra vadászik, Julio Lacerda alkotása.

Barlangi leopárd: A jégkori Európa rejtélyes nagymacskája

A pleisztocén kori Európa nagyragadozóira gondolva a laikusok számára elsősorban a méltán híres barlangi oroszlán és a barlangi hiéna juthat az eszükbe. Ezzel az égvilágon semmi gond nincs, mivel a helyi ökoszisztéma csúcsragadozóiként hatalmas szerepük volt a táplálékhálózatban. A kardfogút Európában említeni nagyon kockázatos, mivel ekkor jelen voltak az öreg kontinensen, csak nem a nagyközönség által ismert genusok. A nagy robusztus amerikai kardfogúak sokkal agilisebb, mondhatni gepárdszerű rokonai a maguk módján eredményesen felvették a kesztyűt a többi húsevővel szemben. A macskák ráadásul nem egyedül uralták ezeket a végtelen erdőket és havas mezőségeket, mivel a farkasok és a medvék is legalább olyan nagymértékű veszélyforrásnak számítottak, mint az előbb említett nagymacskák.

Ilyen vetélytárs felhozatal mellett a legtöbb ragadozónak inába száll a bátorsága, azonban a leopárdok nem védtelen kis cicusok. A mai világban is rengeteg példa van arra, hogy képesek az emberek településeiben is nesztelenül vadászni, egyes esetekben akár búvóhelyet is találni. A jégkori Európában sem volt ez másképp. A  barlangi leopárd a térség egyik talán legkevésbé ismert nagymacskája, pedig remek példa a leopárdok alkalmazkodóképességének a bemutatására.

Roman Uchytel alkotása.