Magyarország emlős megafaunája… vagyis inkább mik azok amiknek élniük kellene

Rászántam magam, hogy megírjam e cikket. Nem szándékoztam hosszú cikket készíteni. Nem akartam olyan fába vágni a fejszém mely hasonlatos az utolsó 2-3 millió évben élt nem madár dinoszauruszok összegyűjtésével. Sikerült. Noha nem olyan nagy ez a fa, viszont a gyantája pusztulástól szaglik és kisercsenésénél agonizáló sikolyokat hallat.

Nem túloztam el. Van mikor nehezen születik meg egy cikk. Ezt a cikket a fájdalom, keserűség, szégyen és bűntudat irattata meg velem. Elég határozott felfogásom van a témában és szerencsére ahogy látom nem vagyok ezzel egyedül, sőt a cikk egy jelentős szegmense egy kimondott publikáció alapján íródott. Irénteni fogunk politikát, egyezményeket, társadalmat, gazdaságot, és rengeteg más dolgot mint a fegyvertartást. Igen, még mindig többek közt a mamutokról van szó.

Homotherium Megaloceros-ra vadászik, Julio Lacerda alkotása.

Dél-Amerika ormányosai

Dél-Amerika őskori képéről sokan az első benyomást a 2001-ben a BBC által közétett Ősállatok között-ből kaphatták meg, ami kedvcsinálónak még mostanában is elsőrangú, viszont tudományos téren már nehezebben állja meg a lábát. Az akkori Dél-Amerika füves pusztái sok tekintetben újvilági szavannának voltak tekinthetőek, mivel számos állat a hasonló ökológiai helyzetük miatt konvergensen fejlődtek, akár rokonok voltak egymással, akár nem. Ez a helyzet az akkoriban még világszerte elterjedt ormányosokkal is, akikről elsőre furán hangzik, de ezen a kontinensen is sikeresen elterjedtek és a helyi ökoszisztéma oszlopos tagjaivá váltak.

Notiomastodon pár a chilei Llaima vulkán lábainál. Agustin Diaz alkotása.