A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pleisztocén. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pleisztocén. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 24., vasárnap

Oxigénről és a szén-dioxidról röviden leginkább a mezozoikumra szorítkozva

Van néhány eltervezett, ám sosem belekezdett cikk. Vannak mikbe belekezdtem és végül nem fejeztem be őket. Ennek több oka is lehet. Most jutottam el oda, hogy egy ilyet meg kell írnom.

Szóval hogyan is állunk a légköri oxigén szintjével a Föld történelme során? Nem kell túl hosszú cikkre számítani, mivel elintézhetjük annyival is, hogy: Nem tudjuk.

2021. augusztus 22., vasárnap

Európai vadszamár, a jégkor titokzatos lóféléje

 A jégkori Európa megafaunájáról sokszor szeretjük azt hinni, hogy mindent tudunk róla, azonban néhány elfeledettebb része még mindig felderítésre vár. A barlangi leopárdhoz hasonlóan a növényevők körében is van egy állat, ami a mamutok, vadlovak és egyéb híresebb növényevők árnyékába lett szorítva a hírnév terén. Az előbb említett állatokhoz mérten sokkal jobban bírta a klímaváltozással együtt járó viszontagságokat, aminek köszönhetően meglepően sokáig képes volt fennmaradni. Ez az állat az európai vadszamár.
Roman Uchytel alkotása.

2021. június 28., hétfő

Dél-Amerika ormányosai

Dél-Amerika őskori képéről sokan az első benyomást a 2001-ben a BBC által közétett Ősállatok között-ből kaphatták meg, ami kedvcsinálónak még mostanában is elsőrangú, viszont tudományos téren már nehezebben állja meg a lábát. Az akkori Dél-Amerika füves pusztái sok tekintetben újvilági szavannának voltak tekinthetőek, mivel számos állat a hasonló ökológiai helyzetük miatt konvergensen fejlődtek, akár rokonok voltak egymással, akár nem. Ez a helyzet az akkoriban még világszerte elterjedt ormányosokkal is, akikről elsőre furán hangzik, de ezen a kontinensen is sikeresen elterjedtek és a helyi ökoszisztéma oszlopos tagjaivá váltak.


Notiomastodon pár a chilei Llaima vulkán lábainál. Agustin Diaz alkotása.

2021. június 10., csütörtök

Barlangi leopárd: A jégkori Európa rejtélyes nagymacskája

A pleisztocén kori Európa nagyragadozóira gondolva a laikusok számára elsősorban a méltán híres barlangi oroszlán és a barlangi hiéna juthat az eszükbe. Ezzel az égvilágon semmi gond nincs, mivel a helyi ökoszisztéma csúcsragadozóiként hatalmas szerepük volt a táplálékhálózatban. A kardfogút Európában említeni nagyon kockázatos, mivel ekkor jelen voltak az öreg kontinensen, csak nem a nagyközönség által ismert genusok. A nagy robusztus amerikai kardfogúak sokkal agilisebb, mondhatni gepárdszerű rokonai a maguk módján eredményesen felvették a kesztyűt a többi húsevővel szemben. A macskák ráadásul nem egyedül uralták ezeket a végtelen erdőket és havas mezőségeket, mivel a farkasok és a medvék is legalább olyan nagymértékű veszélyforrásnak számítottak, mint az előbb említett nagymacskák.

Ilyen vetélytárs felhozatal mellett a legtöbb ragadozónak inába száll a bátorsága, azonban a leopárdok nem védtelen kis cicusok. A mai világban is rengeteg példa van arra, hogy képesek az emberek településeiben is nesztelenül vadászni, egyes esetekben akár búvóhelyet is találni. A jégkori Európában sem volt ez másképp. A  barlangi leopárd a térség egyik talán legkevésbé ismert nagymacskája, pedig remek példa a leopárdok alkalmazkodóképességének a bemutatására.


Roman Uchytel alkotása.

2021. május 28., péntek

Paradolichopithecus: Az európai ,,majomember"

Eme cikk főszereplője egy sok tekintetben különlegesnek mondható főemlős. Egy olyan majom, ami a paleontológiával foglalkozó különböző fórumokon is ritkán fordul elő. Nagyon sok titkát még mindig rendíthetetlenül őrzi, azonban a téma szakértőinek áldozatos munkája egyre nagyobb és szélesebb betekintést engednek ezeknek a furcsa kétlábúaknak a világába. 

Felnőtt és kicsinye. Hodarinundu alkotása.

2021. február 8., hétfő

,,Rémfarkas" újratöltve

A pleisztocénkori észak-amerikáról szóló dokumentumfilmeknek köszönthetően az akkor élt ragadozók mára már akkora hírnévre tettek szert, hogy a paleontológiát talán csak a Jurassic szériából ismerő emberek is nagyon hamar rá tudják vágni arra a kérdésre a választ, hogy milyen húsevők élhettek akkortájt azon a környéken. A kardfogú macska és a rövidfejű medve lenne talán a két legismertebb, egyes témában jobban jártasabb laikusok esetleg még az amerikai oroszlánt is megemlíthetik, azonban ezek mellett szóba is hozhatják az ezen filmekből elhíresült gigászi ordast, az óriásfarkast. Eme nagy méretekkel bíró kutyaféléről a róla szóló produktumok gyakran említik azt, hogy a zsákmányállatok és a vadászterületek birtoklása miatt nemegyszer harcba is szálltak náluk sokkal kisebb és gyengébb rokonukkal, a ma egyre több helyen újra felbukkanó szürke farkassal. Az ilyen nagy tétre menő csatározások valóban megtörténtek, azonban a mostani kutatások eredményei alaposan megkavarták a két egymás mellet élő faj közti viszonyt. Az óriásfarkas, aminek eddig a latin neve Canis dirus volt, a szakértők munkája és felfedezéseik hatására új tudományos nevet is kapott. Ez a név az Aenocyon dirus.  

Aenocyon Dirus. Agustin Diaz alkotása.

2020. április 7., kedd

25 000 éves építmény Oroszországból

Na itt nem kell, mindenféle ősi idegenek sorozat hagymázas ábrándozásaira gondolni. Nem ufóleszállópályára bukkantak Moszkva közelében az archeológusok. Az építmény nem egy, a Földön ismeretlen anyagból készült. Viszont az emberi kultúra fejlődésének szempontjából igen is egyedülálló dolog. A kör alakú építmény 60 csontból épült fel, és 12 méter széles.

A Kotenski 11-es építményben hatvan mammutcsontra bukkantak. Ez az eddigi legnagyobb ilyesfajta, prehisztorikus építmény, amit találtak.

2019. november 24., vasárnap

Megatherium és a többiek, avagy egy nagy lajhárismertető


Sokaknak ismerős lehet az Ősállatok között című dokumentumfilm sorozatból az a jelenet, mikor a kardfogú macskák már lakmározni készülnek a frissen zsákmányolt Macrauchenia-ból, amikor a bozótosból hirtelen megjelenik egy 4 tonnás lélegző húserődítmény, ami egyetlen karlendítéssel a másvilágra küldi a vele kekeckedni próbáló Smilodon-t. Végül megszerzi ezzel a jutalmát, hogy elorozza a dögöt.
MickeyMayRex

2018. december 24., hétfő

Megaloceros - A jégkorszak csodaszarvasa

Ha valaki azt hallja, hogy jégkorszak, rögtön egy jégmező jut az eszébe, amit hatalmas mammutok és gyapjas orrszarvúak rónak. Mellettük rénszarvas, vadló és bölénycsordák próbálják előkaparni az utolsó zöld növényeket a vastag hó alól. Rájuk barlangi oroszlánok vagy a Homotherium genusba tartozó kardfogú nagymacskák falkái lesnek. Vagy szőrbundába öltözött, dárdát fogó őseink veszik körbe, hogy elejtsenek egyet a növényevők közül. A távolban pedig egy hatalmas szarvas tűnik fel, minek fejét terebélyes agancs koronázza. Ez a Megaloceros giganteus, ismertebb nevén Ír jávorszarvas, még ismertebb nevén óriásszarvas.

Arnost Hanák festménye