Harmincas hírösszefoglalóban van egy publikáció, mely a szakmától is nem csak tőlünk kapott kritikát. Krétakor végén a dinoszauruszok haldokoltak ezt bizonyította, miközben előtte fél évvel kijött publikáció ellenkezőjét bizonyította. Mi volt a gond? Kréta végéről csak hat darab családot vizsgáltak a közel húsz nem madár vagy nem túl madárszerű vizsgálandó család/klád közül. „Régebbi” publikáció viszont az evolúciós ágak diverzitását vizsgálta, mely, nos, rendben volt. Több mint húsz kréta végi nem madár vagy nem túl madárszerű ág egyike a Noasauridae mely sokkal nagyobb figyelmet is kaphatna. Persze a Masiakasaurus-t valószínűleg minden dinórajongó ismeri, ám a családját már kevésbé szoktuk emlegetni, szinte meg is feledkezünk ezekről az állatokról.
 |
| A család tagjai. Tupandactyl alkotása. |
Noasauridae maradványok nem túl gyakoriak és ha találnak is, akkor is erősen töredékesek. Afrika, India, Pakisztán, Madagaszkár, Dél-Amerika, Ausztrália, Kína és Franciaország ahol megtalálták a család maradványait. Több mint 100 millió évig taposták bolygónkat egészen addig, míg a madarak kivételével minden Dinosauria kihalt. Régebben Coelurosauria-k közé sorolták őket, ám ma már tudjuk, hogy a Carnotaurus-szal voltak közeli rokonok, tehát Abelisauroidea-k voltak ők is, mely a Ceratosauria része. Kréta kor végére jelenlegi ismereteink alapján elterjedésük csökkent, visszaszorultak Dél-Amerikára, Madagaszkár és ekkor még különálló Indiára. Bár afrikai jelenlétüket nem zárhatjuk ki, révén erős fosszília hiány van. Ami Ausztráliára is igaz.
Első körben kis termetű ragadozó állatok családjának gondolnánk. Nagyon hiányos leletek fényében remélhetően monofiletikus a család. Viszont az egyik kezdeti faj a Limusaurus felnőtt korára inkább vegetáriánus lett. A Deltadromeus amennyiben e család tagja, pedig elég méretes képviselője a családnak. Igazi titán a legtöbb családtaghoz képest, igaz az Elaphrosaurus se szégyenkezhet legtöbb rokonhoz mérten. Összességében a család tagjai nyúlánk, hosszú nyakkal rendelkező állatok voltak. Kis méretű fejük alapján nem vadászhattak úgy, mint más Theropoda-k. Náluk kisebb állatok képezhették zsákmányállataikat, illetve talán nagyobb, de legyengült állatokat megpróbálhattak halálra marni. Szerencsére egyre elfogadottabb már a fősodorban, hogy a ragadozó Theropoda-k nem csak húst ehettek. Legyen szó Agyarról a Primal-ból, vagy a Path of Titans gombát legelésző Metriacanthosaurus-száról, esetleg a JWE-hez készült Balaur modról, mely mindenevőségéről blogon is van egy cikk. A nem elaphrosaurinae Noasauridae-k esetén feltételezhetőnek tartom, hogy az ő esetükben ez hatványozottan igaz lehet. Sőt ahogy egyre több publikációt néztem át, a paleontológusok is azon vannak, hogy alapvetően a család mindenevőként kezelendők, csupán csak a hús és növényi táplálék aránya tér el a különböző taxonoknál. Nem fogunk végigmenni a család több mint egy tucat tagján, néhány nevesebb példát fogunk megszemlézni.
Elaphrosaurinae
Limusaurus a legjobban ismert tagja az alcsaládnak, névadónál az afrikai Elaphrosaurus-nál is több maradványa került elő, sőt a fej is ide tartozik. Nem tiszta, hogy szájához ajkak vagy esetleg csőrszerűség tartozott-e. Amit tudunk, hogy fogai nem voltak ennek a késő jurai Kínában talált állatnak, így inkább a csőr fele billen a mutató. Ez és más tulajdonságai (pl. találtak gasztrolitokat is) alapján melyek más növény- illetve mindenevő Theropoda-knál is megvannak, úgy gondolták, hogy az állat növényevő lehetett vagy legalábbis mindenevő. Szerencsére több különböző korú egyed ismert, maradványokat izotópos vizsgálat alá vetették, mely eredménye, hogy a felnőttek valóban növényevők voltak, ellenben a fiatalok még fogyasztottak húst. Bár a Shishugou formációban inkább őket és felnőtteket fogyasztották olyan ragadozók, mint a Guanlong, Monolophosaurus és Sinraptor. Már csak az ölbe vehető testméret alapján is ez a húsfogyasztás gyíkokra, rovarokra és hasonló állatokra korlátozódhatott.
 |
| Van mellső végtagja, csak a tollak alatt. Gabriel N. U. alkotása. |
Míg az előbbi kettő 160-150 millió éve élt és alapvetően elég jó leletanyagból ismertek, addig a Huinculsaurus az Argentinosaurus kor és élőhely társa volt 97-93 millió éve. Sajnálatos módon néhány medencetájéki csigolya alapján ismert. Nálánál korosabb 110-107 millió éves egy ausztráliai még el nem nevezett taxon, mely nyakcsigolya alapján lett dokumentálva. Élőhely társai voltak a Leaellynasaura-k, szóval nem éppen trópusi környezetben élt. Viszont van egy másik nála is fiatalabb ausztráliai Noasauridae szintén csigolya alapján, mely besorolása kétséges, ő 105-96 millió éve élhetett.
Jelenleg ismert fajok alapján ők nem élték meg a kréta végét, bár ne temessük őket, négy kontinensről ismerünk négy-öt taxont majdnem 70 millió éves időkeretből. Úgyszólván e időegység alatt élt lehetséges genuszok nemhogy felét, talán tíz százalékát sem ismerjük, melyek valaha futkároztak bolygónkon. Azért én egy lehetséges magyarázatot adnék, hogy ha nem élték meg a krétakor végét, akkor mi lehetett a fő ok. Ez pedig az Ornithomimosauria-k és a különböző kis termetű hasonló ökofülkéket betöltő madármedencéjűek, egyszerűen sikeresebbek voltak. Talán Ausztrália ahol szerintem kréta legvégét megélhettek. Ám ezek erős spekulációk csupán. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a növény- illetve mindenevő „futómadár” „dinoszaurusztípus” hányszor kialakult. Itt vannak ugye a mai futómadarak. Furcsa esett a Gargantuavis, mely egy nem madár Avialae a felső krétai európai szigetvilágból. Aztán ide vehetőek az Oviraptorosauria-k, majd távolodva a valódi madaraktól, igen Ornithomimosauria-k is sorra kerülnek. Ehhez a sablonhoz pedig az Elaphrosaurinae-kat is hozzá toldhatjuk. Igen, minden dinoszaurusz tollas lehetett elv és az ausztráliai taxonok pedig sarki dinoszauruszként is kezelhetőek. Limusaurus mellső végtagja már egészen rövidke volt, szóval nem kizárt, hogy egy laikus egy mai futómadárral könnyedén összekeverné, ha az a hosszú farok nem tűnne fel neki.
Noasaurinae
Ez volna a család második alcsaládja, mely fennmaradt egészen a meteor becsapódásáig. Ám előtte pár szó néhány alcsaládhoz nem rendelt állatról. Vitakrisaurus-t Pakisztánban, Laevisuchus-t és Compsosuchus-t Indiában találták meg. India és Pakisztán annak idején ugyanis önálló kis méretű kontinens volt, az Indiai szubkontinens, különállóan Ázsiától. Ezek az állatok 70-66 millió éve éltek és erősen töredékes lelteik miatt vannak csak családon és nem alcsaládon belül. A Vitakrisaurus esetén a lábfejből vannak maradványok, melyek a Velocisaurus-hoz hasonlóak így lehetett a családhoz a Noasauridae-khoz rendelni az állatot. Két indiai állat esetén pedig csigolyákról van szó. Tehát az Indiai szubkontinens három Noasauridae-ja néhány maradvány alapján ismert. Szóval nem kizárt, hogy a Noasaurinae részei lennének, csak ehhez több leletre lenne szükség.
 |
| Vámpír Masiakasaurus érdekes koncepció. Olmagon alkotása. |
Beszéljünk akkor most a biztosan Noasaurinae-król. A madagaszkári Masiakasaurus legszembetűnőbb jegye az alsó állkapocs előreugró fogai, viszont ami ismert a koponyából az alapján ezt leszámítva nem tér el más Ceratosauria-któl. Szokatlan fogazata alapján felmerült a halevés, illetve kisebb állatokra, mint gyíkok vagy rovarokra való vadászat. Ellenben még a gyümölcsök fogyasztása sincs kizárva. Szóval fogazat alapján egy tipikus húsevő, viszont elülső fogak máig jó nagy kérdőjelet jelentenek. Valószínűleg a szigeti körülményekhez való alkalmazkodás miatt nőt lassabban más Theropoda-khoz mérten, 8-10 év kelhetett teljes méret eléréséhez melyre eltérő becslések vannak. Alapvetően 2 méteresre becsülik az állatot, de meglehet, hogy 4-5 méteres testhosszt is elérhette.
Közelmúltban felfedezett egyik furcsa dinoszaurusz a Vespersaurus Brazíliából. Egy méternél valamivel hosszabb állat valami oknál fogva a harmadik lábujját használta járásra, míg a második és negyedik ujját eltartotta a talajtól. Ezt valamelyest árnyalhatja, hogy egykoron sivatagos környezetben élt és laza homok miatt mind a három ujj érintkezhetett a talajjal. Ilyesfajta alkalmazkodást eddig nem ismertünk Archosauria-któl. Pontosabban van még egy állat, a testvér taxonja, a Velocisaurus, melynél észrevehető, hogy a harmadik lábujj hordozta a súly nagy részét, de nem olyan látványos, mint a Vespersaurus kvázi egy lábujjas járása. Ez az állat Argentínából került elő és hasonlóan kis termetű volt, talán 10-20 centivel lehetett hosszabb. Hasonlóan a Masiakasaurus-hoz, a Vespersaurus is lassabban nőt más Theropoda-khoz mérten. Combcsont alapján 7-10 évesen történt meg a sexuális érés, viszont sípcsont alapján 3-5 évesen történt ez meg. Kisebb érték esetén is az állat méretéhez képest jóval lassabban nőt. Feltehetően az élőhely szűkös élelemforrásai miatt.
 |
| Dmitry Tokalchik alkotása. |
Nem egy, hanem két gigász van
Az afrikai Spinostropheus eredetileg több mint fél évszázada az Elaphrosaurus második fajaként kezdte meg a pályafutását, majd 2004-ben került újra vizsgálat alá, ahol kiderült, hogy hát ő eléggé különálló genusz. Szerencsére több egyed ismert, sajnos elég hiányosan. Közép jurában olyan állatnak volt kor és élőhelytársa, mint az Afrovenator. Felmerül az is, hogy nem Noasauridae, ám az Elaphrosaurus-szal rengeteg hasonlóságot mutat. Állat méretbecslésére több különböző változat van. Molina-Pérez & Larramendi 2019-es könyvében van a legnagyobb méret megadva, mely 8,5 méter. Ez a könyv még nem volt kezemben, ellenben egy olyan darabnak tűnik, mely több, mint „jó”. A kép a Tetrapod Zoology-ról van, a könyvből.
Deltadromeus futott nagy utat az utóbbi időben. A 17-es rövid hírekben van az oka. Jött egy szép kis publikáció a Kem Kem-ről, Itt lehet például minket is kritizálni révén, ebben a hírösszefoglalóban azt sikerült írnom, hogy elég kicsik voltak a Noasauridae-k, hát. A harmadik legnagyobb a 6-8 méteres Elaphrosaurus, azután a feljebb írt, végül a Deltadromeus. A Spinostropheus fényében pedig a Deltadromeus, mért szólt ekkorát? Holott már volt nagy Noasauridae. Talán azért, mert 12 méteres is lehetett akár. Ezzel elég nyúlánk, könnyű ám hosszra a leghosszabb Theropoda-k közé való állat lehetett. Hogy úgy fejezzem ki magam, így már emberre is veszélyes lenne étkezési céllal. Vagy várjunk pár pillanatot, hogy ez még 2000 előtti felvetés, mikor még nem merült fel, hogy Noasauridae.
Mi történik, ha gulyást és
lecsót összekeverjük és kavargatjuk jó alaposan? Hát Gualicho.
(gulyáslecsó-Gualicho) Szóval ha a Deltadromeus rendszerezésébe
bevesszük viszonyításnak ezt a patagóniai állatot, akkor eléggé
problémás lesz a helyzet. 2016-os publikáció szerint testvér
taxonok is lehetnek akár. Példaképpen
két évvel későbbi új Megaraptora (Tratayenia) esetén a Gualicho affinitása
a Megaraptora-hoz felmerült összehasonlítások révén, de itt nem
vették be a Deltadromeus-t. Szóval a Deltadromeus egy Noasauridae
jelenlegi ismereteink szerint. Ám amennyiben még több lelet kerül
elő tőle vagy a Gualicho-tól, esetleges új hozzájuk köthető
állattól, lehet elég erősen meg fog változni a Deltadromeus-ról
alkotott kép. Viszont ha a Deltadromeus el is vész, még mindig ott
van nekünk egy akár 8,5 méteres Spinostropheus. Illetve az is lehetséges, hogy a Gualicho egy újabb nagyobb méretű Noasauridae.
 |
| JFD féle Deltadromeus. |
Végezetül
A családról tényleges tudásunk kevés, mivel a legteljesebb faj esetén sem beszélhetünk az állat csontvázának 50%-ának megtalálásáról sem. Viszonylag kis termetű fajok voltak 1-3 méteres hosszal, ám van néhány nem enyhe kivétel. Az ismert genuszok fele nem sorolható az ismert két alcsaládba. Elaphrosaurinae alcsalád elsődlegesen növényevő volt. A család összes többi tagjánál sem zárható ki, hogy nem csak hús jelentette a fő táplálék forrást. Nagy kihalás idejére lehetségesen már csak kis termetű fajok róhatták a bolygónk déli féltekéjét. Bár én feltételezhetőnek tartom, hogy olyan helyekről, ahonnan nincsenek megfelelő időszakból lelőhelyek, ott esetleg voltak közepes, illetve nagy termetű fajok. Igen a Chilesaurus-ról nem esett szó, mivel e családdal való kapcsolatára nincs hivatalos álláspont, de felmerült már nem hivatalosan.
Feltehetően maguk nemében sikeres család volt és személy szerint az ő esetükben sem értem mért haltak ki. De megtörtént. Cikk munkálatai közben fogalmazódott meg a fejemben, hogyha túlélték volna a nagy kihalást a generalizmusok miatt könnyen visszahódíthatták volna a Földet. Sőt mivel alapvetően hasonlítanak a kezdetleges Dinosauria-akra, így elég mókás belegondolni, hogy "Pseudosauropodomorpha"-k kialakulhattak volna belőlük, tehát pl. sauropoda „típus” ismét kialakulhatott volna. De csak volna, nem így lett sajnos.
 |
| Masiakasaurus ajakkal és csukott szájjal, Emily Stepp alkotása. |
Forrás:
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0960982216312696
- Extreme
Ontogenetic Changes in a Ceratosaurian Theropod
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195667119301880
- A
new abelisauroid (Dinosauria: Theropoda) from the Huincul Formation
(lower Upper Cretaceous, Neuquén Basin) of Patagonia, Argentina
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1342937X20301234
- First
elaphrosaurine theropod dinosaur (Ceratosauria: Noasauridae) from
Australia — A cervical vertebra from the Early Cretaceous of
Victoria
https://www.nature.com/articles/s41598-020-57667-7
- Noasaurids are a component of the Australian ‘mid’-Cretaceous
theropod fauna
https://www.researchgate.net/publication/282330444_Updated_Stratigraphy_and_Mineral_Potential_of_Sulaiman_Basin_Pakistan
https://www.researchgate.net/publication/333904171_Diagnostic_features_and_description_of_Vitakridrinda_and_Vitakrisaurus_theropods_from_the_latest_Cretaceous_of_Pakistan_their_comparison_with_Indian_coeval_theropods
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/02724634.2016.1119156 - A new specimen of Velocisaurus unicus (Theropoda, Abelisauroidea) from the Paso Córdoba locality (Santonian), Río Negro, Argentina
http://revista.macn.gov.ar/ojs/index.php/RevMus/article/viewFile/74/67
- Cretaceous
theropods from India: A review of specimens described by Huene and
Matley (1933 )
https://peerj.com/articles/9771/
- Osteohistology and growth dynamics of the Brazilian noasaurid
Vespersaurus paranaensis Langer et al., 2019 (Theropoda:
Abelisauroidea)
https://www.researchgate.net/publication/225424245_The_position_of_the_claws_in_Noasauridae_Dinosauria_Abelisauroidea_and_its_implications_for_abelisauroid_manus_evolution
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/02724634.2013.743898 - Bone histology confirms determinate growth and small body size in the noasaurid theropod Masiakasaurus knopfleri
https://www.nature.com/articles/s41598-019-45306-9 - A new desert-dwelling dinosaur (Theropoda, Noasaurinae) from the Cretaceous of south Brazil
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/02724634.2016.1119156 - A new specimen of Velocisaurus unicus (Theropoda, Abelisauroidea) from the Paso Córdoba locality (Santonian), Río Negro, Argentina
https://tetzoo.com/blog/2020/2/16/dinosaur-books-of-2019?rq=Spinostropheus
https://www.researchgate.net/publication/8405613_New_dinosaurs_link_Southern_landmasses_in_the_Mid-Cretaceous
https://zookeys.pensoft.net/article/47517/ - Geology and paleontology of the Upper Cretaceous Kem Kem Group of eastern Morocco
https://science.sciencemag.org/content/272/5264/986 - Reports Predatory Dinosaurs from the Sahara and Late Cretaceous Faunal Differentiation
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4943716/ - An Unusual New Theropod with a Didactyl Manus from the Upper Cretaceous of Patagonia, Argentina
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195667118300806 - A new megaraptoran theropod dinosaur from the Upper Cretaceous Bajo de la Carpa Formation of northwestern Patagonia
https://twitter.com/JFD_001/status/1418019865286397952
https://twitter.com/SerpenIllus/status/1141330560880730112
https://www.deviantart.com/fossil1991/art/Vespersaurus-paranaensis-803949084
https://www.deviantart.com/olmagon/art/Vampire-of-Spooktober-856731824
https://www.deviantart.com/tupandactyl/art/Noasauridae-807060764
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése