Kárpátok ,,raptorai", avagy nem minden az, aminek látszik

2021. április 17., szombat

Kárpátok ,,raptorai", avagy nem minden az, aminek látszik

A Kárpát-medence dinoszauruszaira gondolva elsőre a méltán híres Magyarosaurus dacus juthat az emberek eszébe, amit a magyar paleontológia egyik talán legnevesebb alakja, Nopcsa Ferenc fedezett fel 1915-ben. A Magyarosaurus mellett egy sokkal később, Ősi Atilla által 2005-ben leírt Hungarosaurus tormai nevet viselő Nodosauridae birtokolhatja a második helyezést a leghíresebb magyar dinókat felsorolni kívánt listán. A helyi ragadozóknak láthatólag nem jut sok ebből a rivaldafényből, azonban ezek a lények legalább olyan veszedelmesek, sőt akár meghökkentőbb specializációkkal bírhattak, mint a nagyobb, kontinensen élő rokonaik.

Balaur bondoc. Christopher DiPiazza alkotása.

A mezozoikum során a Kárpát-medence sokkal inkább a mai Karib-tenger arculatához hasonlíthatott leginkább, köszönthette ezt az akkoriban majdnem egész Európát ellepő Tethys-óceánnak, ami az egész kontinens arculatát kisebb nagyobb szigetek hálózatává változtatta a kontinenst. Kis érdekességként megemlíthető ennél, hogy maga az óceán már megszűnt létezni, azonban ma is fellelhető maradványait mi már Földközi-tengerként, illetve Fekete-tengerként ismerjük. A mai Kárpát-medence területén két jelentős szárazulat létezett, ahol bizonyított tény hogy a mezozoikum különböző szárazföldi, esetleg repülő életmódú élőlényei megjelentek, és tartósan meg is vetették a lábaikat ezen kellemes, szubtrópusi hatásokkal bíró éghajlattal rendelkező területeken. A korábban említett fajok közül az egyik Erdélyben, míg a másik a Dunántúli-középhegységben volt található.

A Déli-Kárpátokban található Hátszegi-medence után elnevezett Hátszeg-sziget számos paleo témát feldolgozó dokumentumfilmben szerepeltették, elsősorban azért, mert a helyi törpefauna állományait az akár 4-5 méteres magasságával föléjük tornyosuló Hatzegopteryx thambema tartotta az uralma alatt, ami 10-12 méter széles szárnyait széttárva képes volt a legtöbb állat számára teljesen elsötétíteni az eget, mielőtt a halálba küldte volna őket. Ezen repülő csúcsragadozók árnyékában seregnyi más, kisebb húsevők húzódtak meg, és az óriási csőrök által otthagyott tetemes mennyiségű maradék után lestek. Egyik helyi példának a hidegvérű Allodaposuchidae-k hozhatók fel, azokról a bizonyos krokodilszerű lényekről van szó, akiket a Hátszeg-szigetet bemutató 2003-as Dinoszauruszok Bolygójában is láthattunk.

Az erdélyi ,,gyilokmadár"

Balaur bondoc pár. Emily Willoughby alkotása.

A Balaur bondoc a felfedezése óta egy nagyon különleges témának számít a paleontológiában. Ez a 2010-ben, a néhai Csíki Zoltán által leírt lény elsőként Dromeosauridae-ként kezdte a pályafutását. Hamar el is híresült az a különleges tulajdonsága, hogy a hátsó lábain a többi akkoriban élt raptortól eltérően két sarlós karommal bírt. Ezen karmoknak köszönthette az egyre terebélyesedő hírnevét, azonban a valóságtól semmi sem áll távolabb, mint az a kijelentés hogy ez a szigeti törpe egy ,,raptor" volt. Mostanában azonban a raptor szó használata már sokkal bonyolultabbá vált, az ezt a témát körbejáró cikket itt lehet megtekinteni. Gareth Dyke, a mezozoikumi madarak specialistája, tüzetes vizsgálat alá vonta eme állat maradványait, és arra a következtetésekre jutott, hogy anatómiai sajátságai sokkal inkább a korai madarakra emlékeztetnek. Azonban itt fontos megemlíteni, hogy az Archaeopteryx maradványaival is összehasonlításra kerültek a leletek, és a feltárt apró különbségeknek köszönthetően a szakemberek ezt az állatot a Jeholornis, és más kréta kori, sokkal madárszerűbb lények rokonságaiba tették. Ebből adódóan őt akár Hátszeg gyilokmadarának is lehetne nevezni, azonban nem volt teljes egészében madár, annyi közös tulajdonsága van a mai madarakkal, hogy az avialae kládba van sorolva, ami a mai madarakat, és a hozzájuk közel álló nem madár dinoszauruszokat foglalja magában. Étrendjére rátérve a szakértők még nem találtak érdemleges nyomokat, azonban a rokon genuszok ilyen tipúsú adatokkal már szép számmal szolgáltak, és arra a következtetésekre jutottak, hogy feltehetően ez az állat mindenevő lehetett. Elég illúzióromboló annak, aki egy dupla sarlós karmú ragadozóra számított. A karmok szerepe a gyikos fegyvertől nem is állhatott messzebb, mivel a kutatók a madarakra jellemző igen mozgékony hallux-ot írtak le ennél az állatnál, amiből azt feltételezik hogy sokkal alkalmasabb lehetett a fákra való felmászásra, illetve a nagyobb tereptárgyakra való felkapaszkodásban, és a rájuk való kapaszkodásra, mint a roszabbnál roszabb sebeknek az ejtésére.

Balaur karomhasználata. Emily Willoughby alkotása.

A Bakony,,légivadásza"

Pneumatoraptor falka. Pecsics Tibor alkotása.

A Bakonyban található Iharkút Formáció az egyik legjelentősebb hazai mezozoikumi lelőhelynek mondható. Egy egész ökoszisztéma számos, és nem utolsó sorban igen különleges szerzetet tudhat a magáénak. A világ egyetlen édesvízi Mosasauridea-jától kezdve, Európában nagy ritkaságnak számító (régebben az egyetlen ilyen dinónak gondolták) ceratopsia dinoszauruszáig széles választék áll rendelkezésre a paleontológia számára. Ebben a feltehetően szubtrópusi körülményekkel bíró, vizes élőhelyekben gazdag környezetben az Európában széles körben elterjedt rhabdodontidae ("iguanodon" szerű Ornithopoda-k) növényevők mellett a már korábban említett Hungarosaurus és Ajkaceratops is szép számmal képviselhette magát. Mellettük még a számtalan apró gerinces és gerinctelen állatok is szinte terített asztalnak számítottak a ragadozóknak. A nagyobb zsákmányállatokat a tetanurae kládba tartozó nagyobb Theropoda-k vadászták elsősorban, azonban a kisebb állatoknak egy sebesebb ragadozótól lehetett félnivalójuk. A 2010-ben, Ősi Atilla által leírt Pneumatoraptor fodori lehetett ezeknek az állatoknak az egyik fő rémálma. A nevével ellentétben nincs szoros rokonságban más raptorokkal, hasonlóan a fentebb tárgyalt Balaur-hoz. A paraves kládba tartozó állatról beszélünk, ami a szakértők szerint sokkal közelebbi rokonságban állhatott az Erdélyben talált Balaur-ral, mint más, hozzájuk elég hasonlító raptorral. A Pneumatoraptor szó átvitt értelemben levegővel teli rablót jelent. Ezt a nevet a mai madaraknál is megfigyelhető, légzsákokkal sűrűn átszőtt csontvázától kapta. Elsőre az egész tudományterületet megrázó hírnek tűnhet, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az ilyenfajta csontfelépítés már a dinoszauruszok előtt is kifejlődött, és nem is csak náluk volt ez elterjedt. Hasonló témát a blog Pseudosuchia cikkje taglal, ami itt megtekinthető. A táplálkozásáról nagyon sok adat még nem áll rendelkezésre, így csak a fogaiból és a rokoni kapcsolataiból azt a következtetést vonták le a szakértők, hogy ezek az állatok is mindenevők lehettek, sőt még a halevést sem tartják nála kizártnak.

Pneumatoraptor. Vlado3 alkotása.

A fentebb tárgyaltak alapján azt el lehet mondani, hogy ezek az állatok nagyon távol álltak az ,,igazi raptoroktól". A maradványok anatómiai sajátságaitól kezdve a feltételezett táplálkozási szokásaikig nagyon sok téren nemcsak hogy különböznek, hanem akár nagyobb meglepetéseket is rejthetnek számunkra, mint egyes sokkal híresebb és elterjedtebb fajok. Ezt a ködöt azonban nagyon nehéz véglegesen eltüntetni, mivel az újabb maradványok folyamatos feltárásával nagyon rövid idő alatt képes az ezekről az állatokról alakult kép gyökeresen átalakulni, azonban minél több titkukra derül fény, annál nagyobb hírnevet is szerezhetnek ezek a különleges, a nagyközönség által talán alig ismert fajok.