Dodóval kapcsolatos helytelen ábrázolásokról és annak következményéről

Szóval a dodó (Raphus cucullatus) ábrázolások kezdetektől napjainkig. Felkapott állat lett és a kihalási folyamatokra felhívta a figyelmet, DE. Különösen a rajzfilmek, animációs filmek és logók (A számítógépes játékokra is rá kellett volna nézni, az arány csak rosszabb lenne.) rendkívüli hangsúlyt fektetnek a csőr elülső „kidülledő” részére. Ez egyenesen arányos azzal a képpel, hogy a dodó egy ügyetlen, buta és balfék volt mivel eleve kihalásra volt ítélve. Beszélhetünk arról is, hogy a dodó alapvetően nem volt egy kövér állat, mint amilyennek elképzeljük. Tény nem nevezhetnénk futómadárnak se, ahogy hétköznapi értelemben értjük ezt. Kövérsége származik abból, hogy elfogott példányokat felhizlalták, tojók az augusztusi tenyészidőszakra meghíztak, illetve a tollazat dússágából, március környékén lehetett a vedlési időszak. Ezek összessége határozza meg, hogy korabeli ábrázolásokon, vékonykák-e vagy gömbőcök-e. Nem volt ostobább sem, mint egy átlag madár, sőt madarak közt szaglása a jobbak közül lehetett. Aki a galambokat hülyének tartja, annak a dodó is az lenne. (Tőlem a Népligetben már kutyát utánozva próbált galamb ételt pitizni. Szóval pitiző dodók. Mért is ne?) Magyarán a média alkotott belőle egy szerencsétlent. 

 

  

Blogon megannyiszor felhívtuk a figyelmet arra, hogy a médiában az őslények helytelen ábrázolása negatív hatású. Legjobb példa a már hála elmúlt szegedi dinó kiállítás volt. Röviden: Jurassic Park/World-ben ugye helytelen a T. rex ábrázolása, rendben hibrid, nem valódi T. rex, ellenben emberek többsége hitelesnek könyveli el és rengeteg más médium is átvette és veszi, ezzel gerjesztve ezt. Jurassic World: The Game rá tett még jó pár lapáttal a LvL40-es T. rex-ével. „Ez csak egy játék.” - Ugye jön az, hogy nem érdemes foglalkozni vele, csak egy játék. Ez az abszurdum került be Szegeden a múzeumba, mint élethű rekonstrukció. Nincs ma már olyan kifogás, hogy csak egy film, csak egy játék.

Jó pár évvel ezelőtt hallottam pletykát (miről pár hete volt is szó discordunkon – jobb oldalt ott a meghívó link az oszlopban), hogy számos szakembernek kezd elege lenni abból, amit a mainstream művel az ő eredményeikkel. Azóta semmit nem észleltem ebből, tehát vagy pletyka volt csak, vagy a szakma sem mert neki menni a fősodornak. Persze pl. Darren Naish is írt már cikket a dodó témáról, ám ez egy rendes publikáció, nem egy blogbejegyzés. Ez a publikáció remélem kezdete annak, hogy a ferdítések ki legyenek mosva és az őslények úgy legyenek kezelve, amik voltak. Élőlényként.

Forrás:
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/08912963.2021.1940996 - Alexandra A.E. van der Geer, Leon P.A.M. Claessens, Kenneth F. Rijsdijk & George A. Lyras. 2021. The changing face of the dodo (Aves: Columbidae:Raphus cucullatus): iconography of the Walghvogel of Mauritius doi.: 10.1080/08912963.2021.1940996
https://www.nature.com/articles/s41598-017-08536-3 - D. Angst, A. Chinsamy, L. Steel & J. P. Hume. 2017. Bone histology sheds new light on the ecology of the dodo (Raphus cucullatus, Aves, Columbiformes) doi.: 10.1038/s41598-017-08536-3
https://tetzoo.com/blog/2020/7/11/dodo-in-life