Alkotó: Esther van Hulsen |
Előző hírcsokorban szerepelt a Oculudentavis, egy a Siats-nál is
brutálisabb dolog. Ugye a Siats esetén volt, hogy kijött a
publikáció, hogy van nekünk ilyen Theropoda-nk, majd másnap, hogy
mégsem az rendszertana, ami előző nap volt. Oculudentavis ennél
is meredekebb. Indult madárnak, majd felvetült, hogy nem madár
Maniraptora, végül az is felvetült, hogy Lepidosauria. Volt aki
ezek után poénból megrajzolta Ichthyosauria-nak. Ehhez kapcsolódó
mémet Facebookos oldalunkon is megosztottunk. Már a Siats esetén
meg kellet volna tanulnunk, hogy őslénytani hírek eseté nem
szerencsés az azonnali leközlés, pont az ilyenek miatt. Így a
jövőben senki ne lepődjön meg, ha nem azonnal jön ki nálunk egy
bombasztikus hír. Oculudentavis az volt, túlságosan is.
Mostani
hírcsokrunkban, mint az itt látható képen is látszik, szó lesz
dínó fiókákról, ám nem az aranyos értelmükben. Podcastben is
említve volt, hogy Jack Horner a Maiasaura-k esetén elnézte ezt a
nagyon gondos szülő dolgot és elég nehéz belátni a nem madár
Dinosauria-k utódgondozásával kapcsolatos tényeket. Nos Horner
nem direkt tette és új publikációval miben részt vett, ezt
törlesztette. Csokrot viszont kezdjük szőrcsomókkal.
“Óriás”
patkányok
Ausztrál
Nemzeti Múzeum archeológusai Kelet-Timorban hét új kihalt óriási
patkány fajt fedeztek fel. A kutatás célja volt, hogy vizsgálják
az egykori népvándorlás és az emberi tevékenység környezetre
gyakorolt hatását. Ennek keretében bukkantak a patkány
maradványokra. Patkányok együtt élnek az emberekkel, történelem
folyamán potyautasként az emberek révén jutottak el sok fele. E
patkányok kihalása úgy 1000 éve történhetett meg, a fémeszközök
megjelenésével. Valószínűleg a húsuk miatt vadásztak rájuk.
Ezek
a patkányok akár 5
kilósra is megnőhettek. Összehasonlítás
képen az egérfélék (Muridae) közé tartoznak a patkányok. A
luzoni kéregpatkány (Phloeomys pallidus) 2,5 kilósra is megnőhet,
általunk patkányként definiált patkányok (Rattus
rattus és norvegicus)
0,5 kilót is elérhetik.
Forrás:
http://www.eartharchives.org/articles/the-largest-to-have-existed-giant-rat-fossils/
Zsiráffélék
rokoni szálai
A
Samotherium nevű őszsiráf (zsiráfféle/Giraffidae)
hétmillió évvel ezelőtt élt Szamosz szigetén.
Nyaka egy méter hosszú volt. A New Yorki
Technológiai Intézet három munkatársa megvizsgálta a leleteket,
hogy választ kapjanak a zsiráffélék nyakának növekedésének
kérdésére. A vizsgálat folyamán összehasonlították az okapi
és a mai zsiráf nyakcsigolyáit a megkövült Samotherium
kövületekkel. A második és harmadik nyakcsigolya keverten
mutatott a zsiráfra és az okapira utaló jellemzőket. A hatodik
csigolyán egy okapikra jellemző kiemelkedés volt található. A
tanulmány alapján a Samotherium csak közeli rokona lehetett az
okapi és a zsiráf közös ősének
Forrás:
http://www.eartharchives.org/articles/fossil-vertebrae-reveal-clues-to-evolution-of-long-neck-in-giraffe/
Nem
gondos anya gyík
Maiasaura
peeblesorum úgy írta be magát a köztudatba, hogy nos ők aztán
gondos szülők, vagy legalábbis anyák voltak. 1979-es
felfedezéssel pedig a Dinosaurus-okról alkotott kép megváltozott,
arra, hogy jó szülők voltak. Helyzet, hogy koránt sem. Volt
utódgondozás, de nem olyasféle, mint a mai fajoknál vagy
emlősöknél. Illetve most kimondottan Maiasaura-król van szó, de
más nem madár Dinosauria-k esetén megfigyelhető hasonló.
Új
tanulmány (mely szerzői Holly Woodward, Elizabeth Freedman, James
Farlow és Jack Horner) 50 egyedet vett alapul, mely kevésnek tűnhet
és bár több jobb is lenne, ám csak egy viszonyítás: a Brachiosaurus-ból nem rég tárták fel a 10. egyedet egy darab fosszilis csont személyében. Tehát őslénytani szempontból ez
rendben van. Maiasaura-k 45 centisen kezdték meg az életüket, első
évük végére ez megnégyszereződött (1,8m), teljes méretük 9
méter körül lehetett 2,3 tonnás testtömeggel.
0-2
éves fiatalok halálozása 89,9% volt. 2-8 éves egyedek halálozási
aránya 12,7%, ekkor voltak az állatok erejük tejében, gyors
növekedésük volt, úgy 3 évesen váltak ivaréretté. 8 éves kor
körül az állat elnyerte „végleges” formáját, eddigre
négylábúvá vált, szemben a fiatalabbak könnyedebb két hátsó
lábukon való járásával. Teljesen felnőtt állatok halálozási
aránya 44,4%, lehetett.
Helyzet
az, hogy sok tojást raktak és a fiókák magas halálozási aránya
miatt R stratégiát követtek ezek az állatok, ahogy más nem madár
Dinosauria-k is. Iskolában tanult dolgot az R stratégiáról
felejtsük el, hogy csak a kis termetű állatoknál van jelen. A
tanulmány szerinti lényegében 90%-os halandósága a 0 és 2 év
közti egyedeknek több dolognak is betudható. Betegségek és
ragadozók a legnyilvánvalóbbak. Viszont a nagy mérték alapján a
csorda és szülők szíve nem hasadt meg, hogy ha egyik poronty
meghalt, hiszen „van másik”. Napjainkban is vannak R stratégiás
annyira nem kicsi emlősök és madarak. Ők is gondozzák utódaikat,
ám utódok magas halandóssága miatt többet hoznak világra.
Forrás:
http://www.eartharchives.org/articles/caring-mother-dinosaur-might-not-have-been-so-caring-after-allhttps://www.deviantart.com/cheungchungtat/art/Maiasaura-peeblesorum-405085359
Duranteceratops
Nem
mostani hír. Blogon két ízben is volt róla szó. Legutoljára a Triceratops-os cikkben, ami annyiban fixen elavult, hogy Triceratops
fejről maradtak meg pikkelyek.
Alan
Detrich 2012-ben vásárolta meg a koponyát egy másik gyűjtőtől,
John Cartertől. Két
és fél évbe telt a koponya kifejtése a kőzetből. Alan és Neal
Larson szerint új faj/genus lehet az állat. Mikor megtalálták a
koponyát, akkor még Triceratops horridus-nak gondolták. Nem csak
az orrtülök, de a pajzs görbülete is szokatlan. Itt a blognál,
mint esetleges szuperfelnőt Triceratops prorsus-ként hivatkoztunk
rá, ha már a „Torosaurus latus” az szuperfelnőt Triceratops
horridus. Ám az is lehet, hogy hormonzavar
miatt fejlődött így egy Triceratops. Másik cikkben utaltunk már
erre, hogy nem tudni, hogy a hormonok, hogy befolyásolhatták a nem
madár Dinosaurus-ok egyedfejlődését.
Duranteceratops
megnevezés 2017 óta van, Prehistoric Times aggatta rá ezt a nevet.
Forrás:
https://blog.everythingdinosaur.co.uk/blog/_archives/2015/08/29/super-sized-ceratopsian-skull-might-be-new-species.htmlhttps://www.deviantart.com/cisiopurple/art/Duranteceratops-833513939
Gémszárny
Luchibang
xingzhe egy Istiodactylidae melyek leletei Kínából kerültek elő,
leszámítva a névadó Istiodactylus-t. Elmondható ezekről az
állatokról, hogy fogaik a csőr elülső részében helyezkedtek el
és halászó életmódot folytathattak, akár nyílt óceán fölött
is. Illetve rövid lábaik voltak. Luchibang viszont ez alól
kivételnek tűnik. Tény, erősen hiányosak az Istiodactylidae
leletek, ezekhez mérten pedig a Luchibang egy főnyeremény. 2
méteres szárnyfesztávjával a Luchibang még fiatal egyed volt,
ellenben lábai meglehetősen hosszúak voltak, mint valami
Azhdarchidae-nak. Ez alapján rokonaitól eltérően jóval több
időt tölthetett a talajon, így élelem szerzési módja is más
lehetett.
Forrás:
https://palaeo-electronica.org/content/2020/2931-a-new-istiodactylid-pterosaurhttps://archosaurmusings.wordpress.com/2020/03/09/a-long-overdue-welcome-to-luchibang/
Maastrichtii
csodacsirke
Phillip Krzeminski alkotása |
A
felfedezői az Asteriornis maastrichtensis nevet adták annak az
újonnan felfedezett madárnak, amelynek koponyájára egy
mészkőbányában bukkantak valahol a Holland-Belga határ
közelében. Ezen nevet onnan kapta, hogy földtörténeti
szempontból nem sokkal a K/T esemény előtt élt egymillió évvel.
A Dr. Daniel Field által vezetett kutatócsapat egy másik, sokkal
kedvesebb nevet is adott ezen apró szárnyasnak, ez pedig a
„Csodacsirke”. Azon apropóból, hogy ez a legszebben megőrződött
mezozoikumi madárkövület Európában az utóbbi időszakból.
Már
a CT vizsgálatok folyamán kiderült, hogy az Asterornis bizony egy
mai, modern értelembe vett madár, ami egyesíti magában a mai lúd
és tyúkfélék jellemzőit. Valószínű, hogy ha nem is ez a
teremtmény volt eme két csoport közös őse, de evolúciós
szempontból közeli rokona lehetett.
Forrás:
https://www.sciencedaily.com/releases/2020/03/200318143724.htm
https://www.nature.com/articles/s41586-020-2096-0
https://albertonykus.blogspot.com/2020/03/catch-falling-star-meet-asteriornis.html
Kihalásokban
lévő anomália
Egy
új kutatás folyamán 485 millió évre visszamenőleg tengeri
állatok 9408 genuszát vizsgálták az apró kagylóktól a méretes
gerincesekig. Jonathan Payne és Noel Heim
kutatása kissé meglepő, ám valamelyest logikus dolgot állapított
meg. Eddigi ismereteink szerint, egy tömeges kihalás jobban érinti
a nagyobb termetű fajokat, mint a kisebbeket. Tengerek és óceánok
esetén árnyaltabb a helyzet és valamelyest ellentétes, azokkal a
kihalásokkal mik a szárazföldeken történnek. Vannak olyan
makroevolúciós tényezők, melyek a nagyobb fajok fennmaradását
segítik. Ez annak is betudható lehet, hogy a nagyobb termetű
széles elterjedésű fajok számára több lehetőség van a
fennmaradásra, mint a kisebb termetű és elterjedés szempontjából
kisebb területre szorítkozó fajoknak. Viszont az adatok
számítógépes analízise révén sem jelenthető ez ki
egyértelműen.
Aszteroida irtotta ki a dínókat… már megint itt tartunk – Cikkben szó volt róla, hogy a kihalások lemodellezése nehéz. Elméletileg a nagyobb fajoknak kellene kihalniuk, ám a tengerek/óceánok esetén nem egészen van így. Esetleges magyarázat, hogy a kisebb fajok kisebb elterjedése miatt halhatnak pedig, úgy szintén nem teljesen igaz. Különböző kihalási hullámok milyensége adhat támpontot ebben.
Forrás:
https://www.futurity.org/extinction-risk-smaller-sea-creatures-fossils-2288852-2/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése