Feltámadó Mamutok - tényleg olyan etikátlan?

Sziasztok!
Még a másik bizarr Theropoda előtt ezt az hírt még muszály megírni, mert valljuk be őszintén. Kihagyhatatlan...

A Harvard Egyetem tudós csapatának sikeresen beültettek géneket egy gyapjas mamutból egy elefánt genomjába. Gorge Church azt állítja, hogy ez által talán még jobban megfogjuk ismerni ezeket a gyapjas óriásokat.

Balázs Petheo

Mint az köztudott, a Mammuthus primigenius a közép Pleisztocén idején alakulhatott ki, nagyjából 400.000 évvel ezelőtt. Őseik a trópusokról vándoroltak el északabbra, Európa irányába. A vándorlást követően egy elefánthoz képest rendkívül extrém változásokon estek át, ahogy múltak a generációk. A testüket borító ritkás szőrzet több rétegű gyapjúvá alakult, több mint 10 cm vastag zsírréteget halmoztak fel pluszba, így a teljes testfelépítésük sokkal zömökebbé vált. Farkuk és füleik, csakúgy mint a legtöbb sarkvidéki állat esetében, összezsugorodtak. Még a keringési rendszerük is alkalmazkodott az új körülményekhez!
Kifejlődött náluk egy "hideg-rezisztens hemoglobin" vér, mely által az olyan kissé csupasz testrészeik se fagyhattak le a jóval nulla fok alatti hőmérsékleten, mint az orrmányuk vagy a füleik. Ilyen alkalmazkodások mellett nem áltak meg Európánál és egészen Észak-Amerikáig húzódtak, ahol az óriás Mammuthus trogontherii-ből már korábban kialakult a Mammuthus columbi.
Ez után, nagyjából 10.000 évvel ezelőtt a mamutok elkezdtek eltűnni a nagyobb kontinensekről. Ennek nagy valószínűséggel - mint fajunk történelme során oly sokszor - az ember volt az oka. Az emberek kultúrájában a mamut egy szent állat volt, melynek levadászása minden alkalommal spirituális jelentőségű volt. Az állat minden részét felhasználták, amit csak tudtak, még kunyhókat is építettek a maradványaiból.
És most gondolhatnánk azt is, hogy "Ha olyan szent állat volt, és csak ritka esemény volt egy felnőtt mamut levadászása, kb. annyira mint az eszkimóknál a bálnavadászat, akkor hogyan írthattuk volna ki a teljes mamut állományt?". Nos, számításba kéne venni azt is, hogy egy kontinensen belül több féle népek is lehettek, eltérő kultúrával, eltérő szokásokkal. Attól, hogy voltak esetleg olyanok, akik csak évente max egyszer öltek egyetlen egy mamutot, s az év nagyobb részében egyéb fellelhető ennivalóból éltek meg; még lehettek más törzsek akik ahelyett, hogy éveket vártak volna, inkább követték a csordákat és rendszeresen öltek meg belőlük egyedeket. Plusz, számításba kell venni azt is, hogy a mamutok a modern elefántokhoz hasonlóan 2 évig voltak vemhesek, szóval sok időbe telt mire újra születtek borjaik. Már borjak vadászatával is - tény, hogy sokkal egyszerűbb, mint egy felnőttet kifárasztani és azt leölni - jelentősen lecsökkenhetett az állomány. És meglehet, hogy erre nem találtak bizonyítékot, de ne feledjük, hogy egy borjút sokkal egyszerűbb feldolgozni, így nem marad test, amiben dárdahegyeket lehetne találni.
Betegségekről meg már ne is beszéljünk...
Szóval - és ez most tényleg maradjon meg személyes véleménynek -  jöhetnek nekem mindenféle "az utolsó éghajlatváltozás miatt haltak ki" magyarázattal úgy, hogy közben a mamutok több, még azoktól is durvább változásokat is túléltek. A Homo sapiens sapiens volt a gyapjas mamutok kihalásának oka.

Az utolsó mamutok nagyjából akkor éltek, amikor Egyiptomban már piramisok voltak. Ez az utolsó populáció a Wrangel-szigeten élt, valamikor 4000 éve. Ám ne olyan óriásokra tessék gondolni, mint amilyenek a több tízezer évvel korábban élt példányok; méretben az itt élt egyedek már csak árnyékai voltak régi önmaguknak.

Dick Mol és Bernard Buigues egy 2008-ban talált mamut múmiával.

A fagyott föld sok egyedet meglepően jól konzervált, voltak olyan példányok is, melyeket ha a tudósok megszúrtak egy tüvel, képesek voltak egy jó adag vért kinyerni belőlük. Sokuk már 40.000 éve elvolt zárva a jégbe, elkülönítve mindenféle környezeti hatástól, pl. dögevők vagy mikroorganizmusok. Sajnos, a genomjukról ezt már egyáltalán nem lehet elmondani. A DNS bomlása - ha egy jó időre mégis felszínre kerül - pláne felgyorsulhat víz és mikrobák hatására. Ennek ellenére a tudósoknak sikerült DNS-re bukkanni a fagyott sejtekben, s ez felvetette annak lehetőségét, hogy talán képesek lesznek vissza hozni őket az életbe, viszont ez a próbálkozás akkor még meghiúsult. Amíg egyes tudósok lemondtak arról, hogy visszahozhatnak egy kihalt mamutot az életbe, addig mások megfontolták annak a lehetőségét, hogy a jelenleg ismert jó állapotú egyedek birtokában megpróbálják a lehetetlent.
És ez az amire Church és csapata törekszik. Azonban amennyire a The Telegraph tudja, van még legalább három egymástól független csapat, akik szintén megkísérlik a faj feltámasztását. Church-ék azzal kezdték, hogy számba vették az összes eddig fellelhető jó állapotú mamut múmiát, majd izolálták a bennük található DNS-t. Ezt után az ázsiai elefánt DNS-ével hasonlították össze, keresve a géneket amik megkülönböztetik a rokonaiktól. A következő lépés az volt, hogy teljes másolatokat csináltak a DNS eme szakaszairól, még mielőtt egy teljesen új génszerkesztési technikát használtak volna arra, hogy pontos vágásokat csináljanak az elefánt genomba és behelyezzék a kívánt mamut géneket. A gének amelyek kiemelt szerepet játszanak, azok a hideg-rezisztens hemoglobinért, a szőrnövekedésért, a kis fülekért, valamint egyéb karakteres jegyekért felelősek. Church állítása szerint, mostmár vannak működőképes elefánt sejtjeik, bennük mamut DNS-el. Egyenlőre egy tudományos folyóiratban se tette ezt közzé, mert azért van ott még tenni való. De ez is számításba van véve.

És általában itt szoktak kitörni a viták arról, hogy egyáltalán helyes út ez? Jogunkban áll, hogy Istent játszva feltámasszunk rég kihalt állatokat? Etikátlan ez egyáltalán?
Nos, ez attól függ. Olyan állatokat feltámasztani, amiket a természet erői söpörtek el, valamint már nincs, vagy csak alig van megfelelő körülményeket biztosító élőhelyük; akkor egyértelműen az. Most példának legyenek a klasszikus mezozoikumi dinoszauruszok. Feltámasztani sima önös, fanboyisztikus érdekből egy Allosaurus-t például több ízben is etikátlan. Először is azért, mert a mi modern világunkban egy ilyen ragadozó az emlősökre nézve invazív fajnak minősülne, vagyis olyasmi, mint ma Floridában a sziklapitonok. Egy invazív faj általában sikeresen megtizedeli az őshonos fajok állományát ott, ahol megtelepszik, mert azok nem "rezisztensek" ellene, nem ismerték még ki eléggé. Még maga a Jurassic park: The Game is ecseteli a témát, amikor Laura Sorkin azzal fenyegetőzik, hogy elengedi a Tylosaurus-t. Ott is az a veszély áll fent, hogy megtizedeli  a helyi hosszúszárnyú bálna populációt, mire újra befognák. Peeeeersze ez a "valódi Jurassic Park rajongók" agyáig már nem jut el, és egyértelműen minden áron petíciókat hírdetnek az interneten, hogy hozzanak vissza az életbe egy kihalt, mezozoikumi ragadozót, pl. T.rex-et vagy Allosaurus-t.
Növényevők feltámasztása esetén pedig a feltámasztottaknak lenne kínszenvedés, mert szinte egyáltalán nem lenne élőhely ahol lehetne őket tartani, egy zárt laboron vagy szűk kifutón kívül. Az pedig már csak állatkínzás lenne. Az a kevés, megmaradt, hasonló élőhely pedig csak 1 max 2 példánynak lenne jó, de azért pedig kár klónozni őket, mert 1. az még nagyon nem minősül faj feltámasztásnak, 2. beltenyészet. Persze bele is nyúlhatnánk az állat génjébe, hogy komodói varánuszhoz hasonlóan tudjon szaporodásra alkalmas egyedeknek életet adni, de akkor az már genotípus szinten már akkor sem az az állat ami évmilliókkal ezelőtt élt, pusztán egy génmódosított verzió, nem pedig az eredeti. Plusz, hozzá kell tegyem azt is, hogy a terv már az alapjaiban megbukik a DNS bomlási sebessége miatt, erről részletesebben a Bolyhoska 2-ben.

VISZONT! Ha célunknak az van kitűzve, hogy helyre állítsuk mind azt, amit a fajunk történelme során elkövettünk az élővilág ellen - ilyen a fajok kiírtása - akkor szerintem nem lehet vele semmi gond. Sőt, szerintem kötelességünknek kéne tartani olyan fajok feltámasztását és visszatelepítését, amelyek kimondottan az ember mohóságának az áldozatai lettek. Ilyenek az óriás alka, a dodó, a pinta teknős, a moa, az elefánt madár, a mamut és egyéb a megafanuákból általunk kiveszett élőlény. Továbbá, ha már ezeken az állatokon képesek leszünk segíteni, akkor onnantól már pite dolog lesz egy szumátrai orrszarvún vagy orángutánon segítene. PERSZE ehhez az is jó volna, ha közben nem pusztítanák tovább a még életben lévők élőhelyét, ezzel közelebb hajtva őket a kihalás felé. Egy világméretű összefogás lenne a legjobb bolygónk bioszférájának megmentésére....szerintem.

FORRÁS:
Az eredeti cikk