Yi qi - a megelevenedett spekulativitás!

Sziasztok!

Olyan hírt hoztunk el nektek, hogy amikor először tudomást szereztem róla a kollegától, kezem-lábam, mindenem remegett! Hogy miért? Arra külön kitérek nemsokára, de először még haladjunk szépen, sorjában. Nézzük az infókat...

Joschua Knüppe alkotása

Egy mutoudengi farmer a földjén teljesen véletlenül - igen, Kína arról híres, hogy általába farmerok teszik meg a legnagyobb felfedezéseket - előásott egy új tollas dinoszauruszt. Nos, az hogy tollas manapság már nem tűnik olyan nagy horderejű felfedezésnek, elvégre az már evidens dolog, hogy egy dinoszaurusz tollas. A kis, 160 millió éves, körülbelül galamb méretű állat a peckes fogakkal és rendkívül meghosszabbodott ujjakkal rendelkező Scansoriopterygidae-ákhoz tartozott, egy a Jurában élt speciális Maniraptora család. Ezekből eddig két faj, a Scansoriopteryx heilmanni és az Epidexipteryx hui voltak ismertek. A hosszú, harmadik ujjukat véznaujjú maki (Daubentonia madagascariensis) módjára használhatták a fák kérgében megbújó rovarok és lárváik megszerzésére.

Oldalrajz a csontvázról, továbbá pontos elhelyezkedés a családfán

A kínai paleontológusok dr. Xing Xu vezetésével kezdték el tanulmányozni a család egyértelműen új képviselőjét. A testét borzas, sörteszerű tollazat borította. Ezeket melanoszómás tesztek alá vetették, s az derült ki, hogy míg a testet borító tollazat világosszürke, vagy ezüstös lehetett; addig a tarkót és fejet borító rész inkább sötétszürke vagy fekete volt. Mint minden Scaonsoriopterygidae-ának, ennek is voltak peckes, előre nyúló fogai az állkapcsok premaxilla és dentary részében.

A koponya, tollazat, és paleo-rekonstrukció a melanoszómás vizsgálatok alapján Brian Choo-tól.

A legnagyobb meglepetést viszont maguk a végtagok jelentették. A kis dínónak nem elég, hogy volt 3 meghosszabbodott ujja, de a csuklójábal még egy hatalmas. a pteroszauruszok negyedik ujjára emlékeztető csont is kiállt! És a legdúrvább az, hogy itt a meglepetéseknek nincs vége!
A Scansoriopteryx esetében már spekulálták, hogy az alkarját borító tollakkal képes lehetett rövidebb siklások megtételére.

Azonban...az új faj Maniraptora mivolta ellenére nem szárnytollakat, hanem egy a hosszú, rúdszerű csontjával kifeszített membránt alkalmazott! A membrán pontos alakja nem ismert, mert a fosszílián foszlányokra van szakadva; viszont a tudósok tudnak spekulálni arról, hogy milyen lehetett éltében. A dinoszauruszok között igazán különlegesnek, már szinte lehetetlennek mondható szárnya volt, ami után méltán kapta a nevét.

Az új faj szárnya a plusz csonttal, különböző hipotetikus pozíciókban (a,b,c). Továbbá egy denevér(d), egy galamb(e), egy pteroszaurusz(f) és egy repülő mókus, mely hasonló plusz nyúlvánnyal feszíti ki a membránját (g).

Yi qi-re lett elkeresztelve, melynek jeletése "különös szárny". Ez az egyik legrövidebb dinoszaurusz név melyről valaha is hallottam.
Elsőre ránézésre olyan, akár egy Wyvern, egy sárkányszerű lény, mely a valódi sárkányokkal ellentétben csak 4 végtaggal rendelkezik. "A Sárkányok birodalma" című spekulatív biológiás dokumentumfilm Őskori sárkányánál látni hasonló membrán konstrukciót. Mellesleg, az Őskori sárkány "valódi sárkánynak" minősül, mert ősei 6 végtagúak voltak, csak bizonyára az ő családjába sorolandó fajok utólag elvesztették mellső lábaikat.

Őskori Sárkány. Csakúgy mint a Yi qi-nél, az ő membránja is a könyökhöz csatlakozik. Ez által lehetetlenül kicsiknek tűnnek a szárnyai egy ekkora (T.rex-től is nagyobb) állathoz képest, viszont ennek ellenére képes a repülésre, mert a test belsejében hidrogénnal töltött hólyagok vannak, amik felemelhetik.

Eddig mindannyian azt gondoltuk  paleo körökben, hogy a Maniraptoráknak csak és kizárólag szárnytollaik lehettek, akár csak fennmaradt képviselőiknek, a madaraknak. A legelfogadottabb elmélet az volt, hogy a dinoszauruszok csak egyszer, a valódi madarak képében kezdték meghódítani szépen, folyamatosan az eget, még a Jura közepén. Az új Scansoriopterygidae azonban erre totálisan rácáfol, és azt a következtetést lehet levonni, hogy még a kisebb termetű pteroszauruszok rejtélyes eltűnése előtt egy amolyan evolúciós fegyverkezési verseny alakult ki a különböző szárnykonstrukciókat alkalmazó Maniraptorák között, melynek egyik stádiuma volt a Yi qi féle membrános megoldás. Valószínűleg, ha nem halnak ki, egy a pteroszauruszokéhoz hasonló vonalat vett volna az evolúciójuk, vagyis konvergens evolúció révén hasonló tárházát tapasztaltuk volna a furcsábbnál furcsább dizájnoknak. Viszont, mint ahogy azt a példa is mutatja, ez a konstrukció elbukott az egek meghódításáért folytatott versenyben, világviszonylatban legalábbis biztosan.
Könnyen meglehet, hogy ha nem lettek volna a valódi madarak, a membrántól sokkal hatákonyabb, kevésbé sérülékeny szárnytollaikkal, a 60 centiméteres szárnyfesztávolságú és 360 grammos Yi qi lett volna az a lény, ami a pteroszauruszoknál a hipotetikus proto-pteroszaurusz. Első ránézésre még hasonlíta(ná)nak is egymásra.

Proto-pteroszaurusz Mark Wittontól.

És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megemlítsem a "Spekulatív biológiát". Nagyon leegyszerüsítve úgy lehetne definiálni, mint "sci-fi ami tényleg tudományos alapokon nyugszik". Ennek egyik al-ága a "Spekulatív zoológia", mely Spekbió körökben az egyik leggyakrabban használt alpont. Ez lényegében hipotetikus állatok, akár teljes faunák pontos megtervezéséről szól, melyhez a biológia alaptörvényeit szokás alkalmazni. Muszáj szelektálni, hogy mi lehet lehetséges a törvények alapján és mi nem. Számításba kell venni persze lehetséges, véletlen közbe adódó opciókat is, melyek a realitás talaján maradva ugyan, de képesek rácáfolni az alapszabályokra. Jó példa lehet erre az, hogy totális képtelenség az, hogy egy apró emlősből, egy az általa keltett hangok felerősítésére lencséket alkalmazó, gyakorlatilag hanglokátoros víziragadozó legyen. Ám anyatermészet mégis megajándékozott minket egy ámbráscettel.
Mindezek alapján, egy kisebb projekt keretében pár hónapja csináltam magamnak egy vázlatot. A témája az, hogy mi lett volna ha egyes Scansorioterygidae-ák fennmaradnak a kréta végéig, egy a madaraktól elszigetelt, helyen, mondjuk egy Új-Zélandhoz vagy Galapagoshoz hasonló izolált szigeten. Az elgondolás nem volt megalapozatlan, elvégre a Scansoriopteryx-ről a tudósok már gondolták, hogy képes lehetett siklani. Ezért azt gondoltam:
 -"Mi lett volna, ha ez megkezdett irány tovább fejlődik?"
Szóval, csináltam egy vázlatot, mely lényegében egy félig membrános, félig tollas Scansoriopterygidae. És ezért kezdett el remegni minden végtagom, amikor értesültem a Yi qi-ről, mert kísértetiesen hasonlított az én több hónapos vázlatomra O_O
Annyi különbséggel, hogy ennek nem volt negyedik ujjszerű csuklócsontja, és a farka is hosszabb volt, plusz ez valódi repülésre képes, nem csak siklásra. De az alapjába véve szinte ugyanúgy néznek ki.
Rémisztő a hasonlóság....

Persze nem én voltam az egyetlen aki hasonlóban gondolkodott. A WETA workshop művészei anno a "The World of Kong" című könyvükbe egy Vultursaurus nevű kitalált, bőrszárnyú dinoszauruszt is betettek, amit sokan kritizáltak a lehetetlen dizájn miatt. És tessék. Itt egy Scansoriopterygidae hasonló denevérszárnyakkal. Persze valódi repülésre nem volt képes, mint a Vultursaurus, és tény, hogy a Vultursaurus teljesen pucér, de azt evolúciós adaptációnak is belehet tudni. Ez is valami. Ja, pluszba még a fogaik is hasonlítanak!

The World of Kong a Weta workshop-tól.

De még ennél is tovább megyek, és megragadnám az alkalmat, hogy felhozzam példának a mester, Dougal Dixon "The New Dinosaurs - an alternative evolution" című munkáját, mely nem mellesleg inspirációs forrás volt a Weta művészeinek. A könyv egy alternatív világról szól, melyben a kréta-tercier kihalási esemény nem történt meg, a dinoszauruszok pedig továbbra is uralják a Földet. 65 millió éves fejlődést követően tovább fejlődtek, újabb ágakra szakadt a családfa, egyes régi ágak pedig a két időintervallum között elsorvadtak, kihaltak. Itt-ott vannak benne ugyan pontatlanságok, ám ezeket pusztán a korának (1988) lehet betudni. Amiért különösen tudom imádom ezt a könyvet (a művészileg gondosan megalkotott festmények mellett), azok a jóslatai. Dixon pusztán a deduktív gondolkodást, valamint a biológia alapszabályait követve "megjósolta", hogy az összes dinoszaurusz csoport rendelkezhetett kültakaróval. Ez a kültakaró a könyvben ugyan pteroszaurusz féle pycnofibres és nem valódi toll, ám már ez is valami, hogy valaki egyáltalán kültakaróba bújtatta őket egy olyan időben, amikor a paleontológia még csak éppen belépett a "Dinoszaurusz reneszánszba".

Számomra még érdekesebb vonása a könyvnek külön egy (mostmár kettő) teremtmény, a Nauger (Picusaurus terebradens). A Nauger egy fiktív, Arbrosauria-ának nevezett csoport (talán klád) sarja. Technikailag egy dinoszaurusz bőrbe ültetett véznaujjú maki. Ha megvizsgáljuk a testfelépítését, hamar rájöhetünk arra, hogy az 1988-as Nauger lényegében Dixon jóslata a 2002-ben felfedezett Scansoriopteryx-re! Uram......Isten..... O_O.
Szinte mindenben megegyeznek! A Naugernek még ugyanúgy vannak előre peckesen álló fogai is, melyekkel a Scansoriopteryx-hez hasonlóan harap ki darabokat a fából, majd pedig meghosszabbodott ujját használva szedi ki a rovarokat.
Ez szerintem egyszerre izgalmas, bámulatos és lenyűgöző...

Nauger

Most viszont, a Yi qi által egy újabb Dixoni Arbrosauria is megelevenedhetett. Mégpedig a Flurrit (Labisaurus alatus) névre hallgató, a síkláshoz a Yi qi-éhez hasonló "szárnyakat" alkalmazó kis rovarevő lény. Méretre nagyjából megegyezik valódi alteregójával.
És tudjátok, ez az amiért fontos a Spekulatív biológia a paleontológiába. Spekulatív biológiának számíthat az is, ha egy állatnak már csak a viselkedését próbáljuk elméletek képében megfejteni. Vagy ha mondjuk, a külsejét próbáljuk elképzelni mindenféle lágy testrésszel, lebernyeggel, stb. Ezt a sémát követte is az All yesterdays, noha esetleg létezett, hipotetikus élőhelyek kidolgozásába már nem mert belemenni, pedig szerintem ez csak még színesebbé tette volna.
>Amúgy, azt tudtátok, hogy a szabad művészek képeit tartalmazó All Your Yesterdays-ben is volt repülő Scansoriopterygidae Andrea Gassler-től?<

Flurrit

Sokan úgy vannak vele ennek ellenére, hogy a spekulatív biológiának nincs helye a paleontológiában, csak a meglévő bizonyítékokat szabad alkalmazni. Nos, szerintem se kéne átesni a ló túloldalára - álá David Peters - ám ha talajhoz közel maradunk, és ésszerűen alkalmazzuk a spekulatív biológiát, akkor abból szerintem nem lehet semmi probléma. Pozitív példa erre Mark Witton proto-pteroszaurusza, mely fantázia lény ugyan (egyenlőre) ám jó esély van rá, hogy valóban létezett, és így nézett ki. Ha nem is jön be egy spekulációnk, és minden bizonyíték ellene is szól, akkor érdemes egyszerűen tovább lépni, nem pedig foggal körömmel ragaszkodni hozzá...khmmm...khmmm....álá David Peters...khmmm....

Végezetül annyit, hogy egy hamar ebből biztos nem kel fel a paleontológia, hisz most megint "újra kell gondolni mind azt, amit tudni véltünk"......haaaaaj ezt a sablon szöveget! A paleontológia nem eleve erről szól, hogy állandóan új dolgokat fedezünk fel? Nagyon kevés a lefektetett alap ahhoz, hogy egyáltalán olyesmit kilehessen jelenteni, hogy "mindent át kell gondolni". Szóval ezt kiírni, minden alkalommal, minden cikk címébe szerintem az egyik legklisésebb és legfeleslegesebb dolog....deee ez így csak kikívánkozott belőlem.

Nemsokára jövünk egy másik, szintén a napokban közhírré tett, legalább ennyire bizarr Theropodával!

Addig is köszönöm a figyelmet!

FORRÁS:
Yeeee!!!!

A mester munkája