Európai vadszamár, a jégkor titokzatos lóféléje

 A jégkori Európa megafaunájáról sokszor szeretjük azt hinni, hogy mindent tudunk róla, azonban néhány elfeledettebb része még mindig felderítésre vár. A barlangi leopárdhoz hasonlóan a növényevők körében is van egy állat, ami a mamutok, vadlovak és egyéb híresebb növényevők árnyékába lett szorítva a hírnév terén. Az előbb említett állatokhoz mérten sokkal jobban bírta a klímaváltozással együtt járó viszontagságokat, aminek köszönhetően meglepően sokáig képes volt fennmaradni. Ez az állat az európai vadszamár.

Roman Uchytel alkotása.

Dinosaur Park Primeval Zoo – Igen ez a címe

Szóval a blogon van pár változtatás, mikor ez a cikk kikerül lehet nem publikus még mindegyik, de esetleg példának nézzetek rá a fölső menüsorban lévő „Dokumentumfilmek” részre. Illetve az oldalon megjelent játékokkal kapcsolatos írások is külön oldalon kerülnek felsorolásra.

Szóval beszéljünk erről a mobilos játékról. Két címet kapunk egy címben a Tesco gazdaságos John Hammondtól. Nem kell megijedni, ez nem egy rossz játék. Lásuk is akkor.

 

 

Noasauridae-k, a mellőzöttek

Harmincas hírösszefoglalóban van egy publikáció, mely a szakmától is nem csak tőlünk kapott kritikát. Krétakor végén a dinoszauruszok haldokoltak ezt bizonyította, miközben előtte fél évvel kijött publikáció ellenkezőjét bizonyította. Mi volt a gond? Kréta végéről csak hat darab családot vizsgáltak a közel húsz nem madár vagy nem túl madárszerű vizsgálandó család/klád közül. „Régebbi” publikáció viszont az evolúciós ágak diverzitását vizsgálta, mely, nos, rendben volt. Több mint húsz kréta végi nem madár vagy nem túl madárszerű ág egyike a Noasauridae mely sokkal nagyobb figyelmet is kaphatna. Persze a Masiakasaurus-t valószínűleg minden dinórajongó ismeri, ám a családját már kevésbé szoktuk emlegetni, szinte meg is feledkezünk ezekről az állatokról.

 

A család tagjai. Tupandactyl alkotása.

 

Dodóval kapcsolatos helytelen ábrázolásokról és annak következményéről

Szóval a dodó (Raphus cucullatus) ábrázolások kezdetektől napjainkig. Felkapott állat lett és a kihalási folyamatokra felhívta a figyelmet, DE. Különösen a rajzfilmek, animációs filmek és logók (A számítógépes játékokra is rá kellett volna nézni, az arány csak rosszabb lenne.) rendkívüli hangsúlyt fektetnek a csőr elülső „kidülledő” részére. Ez egyenesen arányos azzal a képpel, hogy a dodó egy ügyetlen, buta és balfék volt mivel eleve kihalásra volt ítélve. Beszélhetünk arról is, hogy a dodó alapvetően nem volt egy kövér állat, mint amilyennek elképzeljük. Tény nem nevezhetnénk futómadárnak se, ahogy hétköznapi értelemben értjük ezt. Kövérsége származik abból, hogy elfogott példányokat felhizlalták, tojók az augusztusi tenyészidőszakra meghíztak, illetve a tollazat dússágából, március környékén lehetett a vedlési időszak. Ezek összessége határozza meg, hogy korabeli ábrázolásokon, vékonykák-e vagy gömbőcök-e. Nem volt ostobább sem, mint egy átlag madár, sőt madarak közt szaglása a jobbak közül lehetett. Aki a galambokat hülyének tartja, annak a dodó is az lenne. (Tőlem a Népligetben már kutyát utánozva próbált galamb ételt pitizni. Szóval pitiző dodók. Mért is ne?) Magyarán a média alkotott belőle egy szerencsétlent.