Hogyan lett az ember: Neandervölgyiek és az ő titkaik

2020. június 6., szombat

Hogyan lett az ember: Neandervölgyiek és az ő titkaik

A mai modern ember (Homo sapiens sapiens) a földön talán az egyetlen faj, ami olyan helyzetbe került hogy akkora tudást és agykapacitást tudott felhalmozni, hogy a saját végtelenül mohó kíváncsiságát kielégítve folyamatosan tudja a saját múltját kutatni, azt felfedezni. Az ember törzsfejlődése mindig is érdekes kutatási területet biztosított a szakembereknek, igaz nem mindig volt kifizetődő ilyen téren kutatásokat végezni, azonban az a végtelen kíváncsiság mindig talált valami apró repedést amin keresztül tovább tudott folyni, és így valamilyen szinten csillapítani tudta az érdeklődők tudásszomját. A történelem során a korábbi emberelődöknek valamilyenféle nyoma a felszínre került, sokszor a helyi legendáknak és babonáknak estek áldozatul, hasonlóképpen a többi prehisztorikus lény maradványaihoz. A tudomány fejlődésével azonban ez a terület még mindig egy hatalmas, összetett és rejtélyekkel teli kutatási terep maradt, persze az egyre jobb módszereknek hála az itt végzett munkák és felfedezések egyre érdekesebbek, sőt egyre meghökkentőbbek lettek.

Neandervölgyi vadász Haploidoceros zsákmányával a vállán. Mauricio Anton alkotása.

A régészeti felfedezések mellett azonban a genetikai kutatások eredményei is meglepő eredményekkel tudtak szolgálni, amik még tovább alakították nemcsak a róluk alakított képet, hanem a mai emberrel való kapcsolatát is. A legtöbb emberben az a képzet ágyazódott meg hogy a cro-magnoni ember (A mai modern ember korai képviselői) folyamatosan harcolt a már jóval korábban megjelent neandervölgyivel, és ezekből a csatározásokból a magasabb intelligenciával rendelkező modern ember került ki győztesen. Szépen lassan kiszorítva Európa és Nyugat-Ázsia vadászterületeiről ezt az ősembert, akaratukon kívül is az általuk behurcolt betegségek és járványok is addig ostromolták ezeket a robusztus, durva viszonyokhoz szokott embereket, míg végül hírmondó nélkül eltűntek az élet színpadáról.

Ez a forgatókönyv azonban elég erős átírásra szorul. A neandervölgyi ember először is egy különálló faj volt a Homo genuson belül. Erre a következtetésre mindkét faj csontozatának körültekintő átvizsgálása után jutottak a tudósok, kiemelt területek a homlokcsont, az orrcsont és az alsó függesztőöv csontjai voltak. Ezeket az eredményeknek a hitelességét még a különböző ember rasszokon végzett genetikai kutatások eredményei is erősítik. Azon az alapon hogy a különböző rasszokba tartozó emberek genomjában hány százalékban figyelhető meg, vagy követhető nyomon eme emberfajta genetikai nyoma.

Bennünk élő neandervölgyi:

2010-ben Joshua Akey, és a tanítványa Benjamin Vernot a Seattle-i Washington-egyetemen kutatási célnak egy nem éppen mindennapi feltevést választottak. Annak a lehetőségét, és fennmaradt nyomait akarták felkutatni, hogy a különböző emberelődök egymás közt képesek voltak szexuális kapcsolat létesítésére, és eme kapcsolatokból származó példányok termékenyek voltak. Tehát azt a hipotézist állították hogy az emberek genomjában mindmáig fellelhetőek bizonyos gének, génsorok, amiket másik emberelődtől lehet származtatni. Ebben a kutatásban arra a következtetésre jutottak a kutatók 379 európai és 286 közel-keleti tesztalany genomjának statisztikai vizsgálatával, illetve a horvátországi Vindija barlangból származó kitűnő állapotban megmaradt neandervölgyi maradvány genomjának a felhasználásával, hogy a bőrünk hámszövetében lévő keratinocita sejtek genetikai tartalma nagyfokú rokonságot mutatnak a neandervölgyi genomból feltérképezett hasonló területekkel. Ezen terület azt a feladatot látja el, hogy a hámszövet alsóbb rétegeit megvédi a környezet viszontagságaitól, illetve vízzáróként is fontos szerepet játszik. A bőr színezetéről szóló információk terén sok más kutatóval együtt ők is alátámasztották azt a tényt, hogy a bőrünkben található BNC2 gén, ami a bőr színezetének létrehozásában kulcsfontosságú szerepet játszik, a neandervölgyiek hasonló génsoraival 60 %-os egyezést mutattak ki.

Neandervölgyi férfi. Megfigyelhető rajta az europid nagyrassz fenotípusának legjellegzetesebb tulajdonságai.

A bőr vizsgálata mellett az immunrendszer erősségének a kérdése is előjött. A kutatók a vizsgálatok során felmerült teóriák közül az elkövetkezőt találták a legesélyesebbnek. Az Afrikából érkezett Sapiens-ek első törzsei az új területeken egy számukra ismeretlen ellenféllel kellet megküzdeniük. A terület kórokozói a jövevények állományait erősen megtizedelte, ezzel teret engedve a már korábban itt élő, ezen betegségekkel szemben ellenálló embereknek, hogy genetikai nyomukat a frissen érkezett populációkban érvényesítsék.

Az izomzat és a testfelépítés esetén is jelentős genetikai hatást köszönthetünk ezeknek az emberféléknek, sőt a test különböző területein való zsírfelhalmozódás képességét is eme emberfélék hozományához írják. Félreértés ne essék, hogy csak az europid rasszú emberek rendelkeznek neandervölgyi génszakaszokkal, az europid rasszú embereknél megfigyelt hatáshoz hasonlót negrid rasszú emberek nagy százalékában is felfedezték.

Kis érdekességként megemlíthető, hogy a neandervölgyi ember hatását felülmúlja a vele rokon gyenyiszovai ember genetikai anyagának jelenléte az ausztralid rasszú emberek esetén.

Kőkorszaki sushi, avagy a tenger gyümölcseivel való kapcsolatuk:

Neandervölgyi férfiak Jacques Malaterre 2003-as Hogyan lett az ember című dokumentumfilmjéből.

Egy nemzetközi kutatócsoport a Göttingeni Egyetem munkatársaival való közös kutatómunka során meglepő felfedezésekre jutottak. A portugáliai Figueira Brava barlangban végzett régészeti ásatások során kagylók, halak és egyéb tengerből származó állat maradványaira bukkantak. Dr. Dirk Hoffmann a göttingeni egyetem munkatársa az ásatás környékéről származó kőzet uránium-tórium kormeghatározása során, hogy a vizsgált minták 106 ezer és 86 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, tehát abban az időben amikor még javában neandervölgyiek éltek Európában. Eddigi elméletek szerint a modern ember az egyetlen emberféle ami képes a tengereket és az óceánokat élelemforrásként használni, ám ez a felfedezés alaposan megbolygatta ezt a hipotézist.

A további felmérések is a neandervölgyiek eme szokását támasztja alá, mert a napjainkban közvetlenül a tengerparton helyezkedő barlang abban az időben távolabb helyezkedett el a tengerparttól. A barlangban vizsgált állati maradványok között a kisebb kagylóktól egészen a nagytestű fókákig és delfinekig mindenfajta lényt találtak.

A különböző fajta tengeri herkentyűk fogyasztása köztudottan agyban található szövetek működését, fejlődését serkentik, hála a bennük található Omega-3 és a többi (esszenciális) telítetlen zsírsavaknak köszönthetően. Egyes kutatók véleménye szerint a korai emberek fokozott halfogyasztása is hozzájárulhatott az emberi kultúra fejlődéséhez, sőt ezáltal akár az elvont gondolkodás létrejöttéhez is.

Spirituális életük, és annak nyomai:

Spekulatív neandervölgyi temetkezési szertartás. ExIllustrated alkotása.

Erről a témáról igen nehéz beszélni, mivel a ritka tárgyi bizonyítékok talán nem is azt a célt szolgálhatták a való életben, amit mi gondolunk róluk. A vallási szertartások, vagy annak a nyomainak a tanulmányozása is elég kemény piskóta a szakemberek számára, mert az ilyenkor végzett mozdulatok (tánc, imádkozás stb.) ha nincs megörökítve, vagy a talált test a sírjában nincsen hasonló pozícióban, akkor nem őrződik meg az utókor számára. Referenciaként legfeljebb a világ még megmaradt eldugott zugaiban élő természeti népek szertartásai lennének a legjobb kiindulópontok, de a mostani világban kialakult helyzetük miatt sajnos egyre kevesebben követik már a régi hagyományaikat. Ennek sok féle oka lehet hogy miért hagyják ott, rákényszerülnek vagy éppen a saját választásuk miatt hagyják ott, ezt sajnos nem tudhatjuk pontosan.

A cro-magnoni emberek hasonló témájú kutatása is nehéz terep, de a tőlük korábban élt neandervölgyiek vizsgálata ilyen téren még nagyobb kihívást jelent, mivel számottevő mennyiségű bizonyítékot ilyen téren nem hagytak maguk után. Egyedül a sírok tudtak eddig kutatási terepet biztosítani, de ez a tényállás az elmúlt években is változott.

A neandervölgyi sírok tanulmányozásával a kutatók olyan felfedezésekre is szert tudtak tenni, hogy például a hallottaik testét különböző vadvirágokkal díszítették, és befestették. Ilyen célból okkert is használtak. Számos sírnál megfigyelhető, hogy a holtest magzatpózban van elhelyezve, ami szintén még több miértet hozz magával.

Neandervölgyi temetkezés, ahol megfigyelhető a magzatpózban helyezkedő holttest.

Az Ibériai félszigeten Dr. Dirk Hoffmann a tengeri állatok maradványainak megtalálása előtt egy korábbi projekt során 3 különböző barlangban is barlangrajzokat fedeztek fel. Azonban ezek a barlangrajzok másabbak mint a többiek. A vizsgálatok kimutatták hogy 65 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, tehát sokkal idősebbek mint a cro-magnoni barlangrajzok, amikkel egész Európában lehet találkozni. Még egyenlőre nem biztos hogy tényleg neandervölgyiek csinálhatták azokat a rajzokat, de remélhetőleg több hasonló nyom is előkerül majd az évek múlásával.

Barlangi medve. Mihin89 alkotása.

Az állatokkal való szellemi kapcsolatok nyomai is az előbb tárgyaltakhoz hasonló téma. Az egyik legérdekesebb ilyen felfedezés a svájci Drachenloch barlangban talált hatalmas mennyiségű barlangi medve koponya, amik úgy lettek elhelyezve hogy mindegyik koponya a barlang bejárata felé néz. Ezt a felfedezést a barlangi medvéről szóló korábbi cikk taglalja.

Ide kattintva megtekinthető.

Öltözködési szokásaik:

Az ,,ősember" eszköztára az évtizedek során a mindenféle dokumentumfilmek által tüzetesen bemutatásra kerültek. Gondolok itt a különböző fajta fegyverekre, lakólétesítményekre és a mindennapi élethez szükséges eszközökre. Ruházat tekintetében eddig még nehezebb, mert a ruházat alapanyagául szolgáló kikészített bőr, esetleg kezdetlegesebb textil nagyon hamar elbomlik, és nem hagy maga után felismerhető nyomokat. Ezért ezen terület esetén a ma is vadászó-halászó népcsoportokhoz kell fordulnunk referencia gyanánt. Egy vizsgálat során 245 ilyen népcsoport ilyesfajta forrásait, és a feltételezett jégkori klíma adatait felhasználva a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyiek öltözködése szoros kapcsolatban volt az adott terület környezeti viszonyaival. Feltételezések szerint legfeljebb a testük 80%-át kellet nekik különböző szabás nélküli bőrruhákkal fedniük, bár a viselési mód az ,,kultúránként" erősen változhatott.

Neandervölgyi család. Mauricio Anton alkotása.

A fent említettek lehetnek akár egy folyton bővülő kirakós apró darabjai, amik vagy folyamatosan alakíthatóak, úgy hajtogathatjuk hogy illeszkedjen a képhez, vagy akárhogyan alakítjuk már nem fog beilleszkedni az egészbe sehogyan sem. A neandervölgyi ember mindig is hatalmas fejtörést okozott az idők során, és minél jobban belemélyültünk eme közeli rokonuknak a kutatásába, annál jobban meglepődtünk abban a tekintetben, hogy ezek az ,,ősemberek" nem voltak egyszerű barbárok, sőt egyes esetben az előfutáraink is voltak.