Sokat
morfondíroztam, hogy mi lenne ama módszer, amivel sok hasznos, érdekes és akár
új információt is átadhatnánk az olvasóinknak. Szeretjük a Jurassic Parkot, és azért
a Worldöt is. Ellenben a Jurassic World esetén felmerült sok probléma a látottakkal
kapcsolatban. Pl; hogy a készítők egy működő őslény parkot akartak elénk tárni.
Sokak el is hiszik, hogy ez így működne. Ellenben sokan látják, hogy súlyos
logikai bakik vannak az egészben és nem, nem a béka meg egyéb DNS miatt nem úgy
kinéző állatokra gondolok. Hanem például arra, hogy mikor a hörcsöglabdával
furikáznak a nagy növényevők közt, akkor… ezek nagy melegvérű állatok. Hol van
az a sok ürülék, amit ennyi nagy növényevő naponta kitermelne?
Bár
ez most nem a bélműködésről szóló cikk. Ó igen, mielőtt valaki másnak is eszébe
jutna, most lefoglalom, hogy én előbb gondoltam rá: Senki nem gondolt bele,
hogy egy Tyrannosaurus, Spinosaurus, Apatosaurus, Ankylosaurus stb. bélflóráját
honnan szednénk össze a mai korban? Vagyis a leklónozott állat nem fog
rendelkezni bélflórával… egy ősemlős esetén még talán-talán, jók a mai emlősök
bélbaktériuma. De egy Dinosaurus esetén?
Bálint
eme felvetésen meglepődve kiakadt vagy kiadva meglepődött. Hiszen tényleg, ez
annyira alapvető probléma, mégis kihagyhatatlan a megoldása egy őslény park
esetén. Mégis senki nem foglalkozott ezzel. De erről majd későbbiekben.
Mostanában
nagy fejfájást okoz ama logika, hogy: Nagy Theropodákon nincs toll, de a
kicsiken, sőt kicsi madármedencéjűeken van. Mért? Persze kicsit beleásva
magunkat rájövünk, hogy gondolkodni nem képes awesomebrok picsogása, hogy nagy húsevő dínó
nem félelmetes tollakkal. És sajnos vannak jó páran. Sauria, PK stb. esetén
azért ők is megvennék a játékot és a pénz jól jön a fejlesztőknek… Oké tehát,
legyen szó „a nagy húsevő félelmetes dínókról”. Ha annyira rettegünk tőlük,
hogy még tollasak sem lehetnek, akkor nézzük meg, mi lehet a helyes elzárási
módszer.
Nem
kell megijedni, a cikk nem egy fanboyoknak szóló rettegni való, hogy tíz
milliárd voltos kerítés plusz aknamező sem biztonságos egy Allosaurus esetén.
Sorra veszem, hogy eddig milyen módszereket láthattunk filmekben, játékokban. A
lényeg az, hogy a nagy betűs valóságban mi lenne jó módszer.
Jurassic
Park esetén az elektromos kerítés jó ötlet volt. Vagy nem? Áram nélküli
kerítésen úgy ment át a Roberta, mint forró kés a vajon. Személy szerint nem
hiszem, hogy működő állapotban is sokkal nehezebb dolga lett volna. Ha valami
miatt (veszettség, vagy csak nagyon eltökélt) megiramodik a kerítésnek, akkor
elektromosság ide vagy oda, átszakítja. Az sem segít, hogy a növényzet túl
közel van. Egy esetlegesen kidőlő fa már eléggé károsíthatja a kerítést. Sőt,
könyvben olvashattuk, hogy a kis növényevők szimplán csak átugrándoztak a fákon
a kerítés fölött. Az első Jurassic Parkban látott kerítést elkönyvelhetjük
életképtelennek. Csoda, hogy nem volt kitörés a film eseményei előtt.
Elveszett
Világban kerítés egyedül az egykori alkalmazottak szálláshelyénél látni. Ez alapvetően
egyezik az első filmbéli kerítésekkel.
Mi
a helyzet a harmadik részben látható kerítéssel? Nos, eme kerítés elég masszív,
erős és jó is lenne, ha nem Chuck Norris DNS lenne a Spinosaurusban. Gyakorlatban
eme kerítésnek képesnek kellene sokáig feltartania egy nagy Theropodát, annak
ellenére, hogy nem elektromos kerítés. Ami elsőre fémhálónak tűnik a képről az…
kötélháló. Meg mondjuk a filmben eme kerítés választja el a szereplőket, de
egyszer sem látjuk, hogy valamely csapat eme jelenet előtt átlépte volna eme
kerítést.
Kérdéseket
vett fel, hogy amin a szereplők átjutottak luk, azt mi okozta. Illetve, hogy a
spino azért tudta egy lendületes nekifutással áttörni, mert már régi volt. Nos,
a filmben nem tűnik olyan réginek, ez a díszlet hibája eredetileg. Plusz nagyon
elüt a JP2-ben látható kerítéstől a telepen. DPG-s háttér anyagok szerint
viszont az a kerítés olyan öreg lehet, mint a spino, szóval 3 éves a JP3 idején. Vagyis eléggé
túlzás, hogy olyan könnyen áttörte.
Mindenesetre,
a valóságban egy ilyen kerítés megfelelő kamera- és szenzorrendszer mellet már
alkalmas lenne egy nagy Theropoda kordában tartására.
Jurassic
Worldben láthatjuk az északi lezárt zónát határoló kerítést. A két gyerek az
ötös kapun haladt át a hörcsöglabdával és futott bele az Ankylosaurusokba és
végül az Indominusba. A kaput valami betörte. Mármint, a zárszerkezet nem bírta
tovább az ostromot és megadta magát. Feltehetően a ludas a négy Ankylosaurus
egyike. Kerítés leggyengébb láncszeme a kapu volt. Illetve a parkban senki nem
csipkedte magát megjavítani. Tehát vagy nem volt érzékelőre kötve a kapu, vagy
nem foglalkoztak vele, hiszen a nyitott kapun az állatok északra tudnak menni,
ahol nincsenek látogatok. Állatokban pedig eleve van chip ami jeladó is. Gyenge kaput leszámítva a kerítés valóban alkalmas a
nagy növényevők feltartóztatására. Sőt, nagy ragadozók esetén is kielégítő
lenne, de inkább a JP3-ban látottat alkalmaznám.
Láthatatlan
kerítés az amit nem láttunk a filmben, de halljuk, hogy van. A lényeg egyszerű:
Minden állatban van egy chip. Valódi kerítés nincs, hanem érzékelők sora van,
amit ha megközelít az állat a chip elektromos sokkot okoz, ezzel az állatot
visszafordítva. Filmben egyik monitoron látjuk, hogy pár ember egy elkábított Pachycephalosaurusszal
foglalkozik. Mikor a pachyk öklelőznek, a chip van, hogy tönkremegy, így az
állat lazán átsétál a szenzorok közt. Ezt leszámítva a parkban tökéletesen
működik a rendszer!
Igen
felkiáltójel jó gúnyosan. Elsőre engem is megvett kilóra, hogy ez a működő és
jó módszer. De nem. Ezek a chipek az állat által biológiailag termelt
elektromosságból töltik magukat, vagyis elég lassan. Tehát megeshet, hogy
eltökélt dínókánk lemeríti a chipet és végül lazán átsétál a szenzorok közt. De
nem is kell lemerítenie. Ha az állat hirtelen fájdalmat érez, akkor nem
megfordul és vissza fele fog futni (állat gondolkodása alapján a ragadozó
karmai közé), hanem előre. Tehát a chip akkor most szétsokkolja az állatot, ha
van elég szufla benne. Illetve egy nagyobb állat esetén a chip lehet nem is
lenne képes elektrosokkal kiütni az állatot. Tehát az első kis visszafordulást
kezdeményező elektrosokk után az állat előre fog futni, át láthatatlan
kerítésen.
Láthatatlan
kerítés jól hangzik, de életképtelen. Mai napig vannak, akik szerint ez jó,
szupi meg satöbi. De ki kell őket ábrándítani, nem működne. Lennének állatok,
amiknél működne, de túl soknál nem működne. És ha ezt látják ama állatok,
amelyeket képes volt visszafordítani, akkor már ők se fordulnának vissza a
sokkolásnál.
JW hozott nekünk még egy kerítést. A
betonkerítést. Hmm. Elárulok egy titkot: ez már a jó irány fele mutat. Kívülről
megtámogatott vasbetonból vagy „könnyen” cserélhető betonelemekből álló fal nem
engedi, hogy állat láthassa, hogy mekkora terület van kint, amin kóborolhatna
és így nem is láthatja, mennyi potenciális zsákmány lófrál a falon túl.
Megfelelő vastagság esetén pedig áttörhetetlen. Természetesen mind az
Indominusnak és mind Robertának eme betonfal által kőrbehatárolt területe kicsi
volt. Ennek is betudható, hogy az Indominus szökni akart és az, hogy Roberta
azonnal megjelent, ahogy kapu kinyílt. Bár az utóbbi inkább az, hogy eleve
kicsi volt a helye.
Van nekünk még egy őslény parkos
filmünk, mármint dokumentumfilmünk. Prehistoric Park a maga korában nagyon is
minőségi dokumentumfilm sorozat volt, kár hogy csak egy évadot élt meg. Van egy
nagyon fontos dolog, amiben eltér a Jurassic Parktól. Ezek valódi (akkori tudás
szerinti) dínók, valódi állatok. Így tehát fakerítés van.
Persze láthattuk, hogy egy Titanosaurusnak
nem akadály. Ellenben a fiatal Tyrannosaurusok esetén nagyon is használható
volt. Természetesen nem sima földbe állított gerendákról van szó, van oldalsó
támasztás. Személy szerint én inkább bambuszt használnék és még ennyi hézagot
sem hagynék a gerendák közt. Pl. Triceratops könnyen elrágcsálhatná a
gerendákat. Ó igen, nem lehetünk biztosak a csőrrel rendelkező Dinosaurusok
esetében, hogy a csontott borító keratin mennyire is nőt gyorsan. Lehetséges,
hogy lehettek olyan fajok melyeknél folytonos rágcsálásra volt szükség, hogy
ezt koptassák. Fa/bambusz kerítés pedig tökéletes koptatási célpont lenne. Beengedjük
a Leptoceratopsokat a kifutóba és egy óra múlva már ki is rágták magukat…
Ahogyan állatkertekben sem nagyon
alkalmaznak fakerítést ragadozók esetén, úgy szerintem Theropodák esetén sem
lenne túl jó ötlet. Szerves anyag, az idő vasfoga keményen szabdalná ésatöbbi.
De leginkább a látogatók biztonságérzetére nyomná rá legjobban a negatív bélyegét.
Én
általam játszott és pozitívan értékelt őslényes parképítős játékok kerítés
felhozatalát is áttekinteném. Tény, a Dino Islandet is jó játéknak tartom, de
ott nem is kell attól félni, hogy az állatok kitörnének, mert nincs a játékban
eme dolog.
Legkézenfekvőbb
a JPOG. Alacsony biztonságú kerítés lényegében az első részből ismert kerítés
sokkal masszívabb beton talapzattal. Közepes biztonságú rendelkezik erős acél
rudakkal. Magas biztonságú pedig még nagyobb, még masszívabb. Egy a gond
ezekkel. Az oszlopok könnyen támadhatóak. A filmben a fém oszlopokból álltak ki
a kifutó belseje felé a fém elemek, amik tartották a villanypásztorkának a
szálacskáit. JPOG esetén az oszlopok közt húzódik ez, az oszlopok oldalról nem
védettek.
Ha
választanom kellene a JP film és JPOG könnyű kerítés közt, akkor filmbélit
választanám. Működés közben a JP filmbéli védi az állat támadásaitól az
oszlopot, a JPOG-ban lévő nem. Ha nincs áram alatt, akkor pedig, olyannyira
mindegy már. Közepes és nagy kerítés pedig egyértelműen jobb az első filmbéli
satnyánál.
Kis
érdekesség, hogy a játék korai változatában a nagy biztonsági kerítés nem
elektromos volt, hanem hasonló a JW-ben látott betonkerítéshez. Trailerben
ellenben láthatjuk, ahogy egy T. rex lazán átfut rajta. Egy ilyen beton falat
nem tudna áttörni, így átfutva pedig főleg. (Talán jobb is, hogy nem került a
játékba.)
JPOG
második részének a JWE tekinthető. Elég sok kerítést hozott nekünk és elég
életképtelenül. Eleve a játék mechanika, hogy ha egy ragadozó kitör, akkor ész nélkül
kezd gyilkolni. Kisebb ragadozók esetén még mondjuk, oké, mert az emberben
ellenséget látnak. Nagyobb ragadozók esetén, viszont az, hogy megölik és ott
hagyják az embert… nem, nem ez van a játékban. Megeszik egyben. Amikor a
Ceratosaurus egy percen belül az ötödik embert nyeli le, egyben, azért felmerül
a kérdés, hogy gyomra vagy feketelyuka van-e. JPOG esetén csak akkor öltek
embert, ha éhesek voltak, vagy éppen „idegállapotban” voltak.
Szóval
van nekünk jó pár kerítés, amik igazából semmire nem jók. A betonfal irdatlanul
vékony, értelmetlen ilyet építeni. Határkerítésnek vastagabb betonfalat
építenek, holott csak emberek ellen építik. Persze a rossz játékmechanika
kijátszására sok játékos dupla, vagy tripla kerítést épít. De a kerítésekkel
nem is ez a fő probléma. Ez a játék szellemisége, hogy ezek (vidámpark)
szörnyek, miktől rettegni kell, mert semmi nem állítja meg őket…
Első,
hogy nem igazán értem, hogy a készítők hogy gondolák ezt. Két kerítés szakasz közeli
oszlopa közt csak fém kapocs van, mi összeköti a két oszlopot. Az így kapott
rés pedig bőven elégséges lehet, hogy egy hülyegyerek átpréselje magát, be a
kifutóba a dínók közé. Raptorok, Indominus és más intelligensebb állatok pedig
hamar rájönnének, hogy a kerítést az ilyen helyeken kell támadni. A valóságban,
de nem a játékban.
Gondolom
senkinek nem kell elmagyarázni, hogy mért van beton talapzat. Ez a beton a föld
alatt is folytatódik, nem centikkel, ilyen állatok esetén akár méterekkel is.
Tény, hogy a JPOG esetén, mikor egy állat áttöri, akkor a beton is eltűnik. Egy
15 éves játékról van szó. A JWE viszont nem is olyan rég jelent meg. Mit is
látunk? A betontalapzat csak rá van rakva a földre. Nem folytatódik az alatt.
Nem hiszem, hogy olyan nehéz lett volna megoldani, hogy mást nem a talaj
textúrája legyen beton legalább. Így, hogy a talapzat csak az a kis vacak a
talaj felszín fölött… át sem kell törni a kerítést, mert az állat simán csak
ledöntené. Bár ez a baki csak egy a sok átgondolatlan dologból.
Prehistoric
Kingdom bár még nagyon tervezőasztalon van, a demóban láthatunk pár masszív
kerítést. Az elgondolásuk és kivitelezésük is életképes nagy Theropodákhoz.
Ellenben az elektromos kerítést ők is elrontották. Oszlopokon át mennek a
szálak. Kétlem, hogy az oszlop maga is vezető lenne, így a valóságban eme
esetben is inkább a JP1-es satnyát választanám. Szerencsére van két olyan
kerítés, amiről el tudom hinni, hogy fel tud tartani egy nagy Theropodát. Még
hónapokat, évet kell várnunk, hogy meglássuk, hogy állják a sarat.
Ó
igen. ZT1, nagy favorit. Sajnos a játék szenved azért a szörnyfaktortól. Van
erős betonkerítés, acélrudas kerítés, amik a valóságban elegendőek lennének a
játékban található allo, spino és tyranno tartásához. A valóságban. Eme állatok
felnőtt egyedei olyan könnyedén futnak át ezeken, hogy a JP3 spino
megirigyelné. JP1 satnya kerítése megint előnyben lenne, mert a ZT1 elektromos
kerítései esetén is védtelenek az oszlopok.
Viszont
ezek a kerítések igazából nem kellenek nekünk! Mindenről, amiről az imént
olvastál lényegében meg is lehet feledkezni! Kivéve a beton, a beton kell
nekünk. ZT1 esetén az állatok két egységnyi magasság eltérést nem képesek
megmászni. Gyakorlatilag a kifutókat két egységgel kell lesüllyeszteni. Ezután T.
rex is tartható a leggyengébb keríts mögött.
BETON
Szóval.
Áttörhetetlen falra van szükség. A megoldás a vastag betonfal, sőt inkább
gát, révén kívülről van megtámasztása. Variálhatunk azzal, hogy akkor ez most
legyen vasbeton fal. Esetleg gondosan megtervezett konstrukció és több különálló
elemből áll, amiket pl. daruval, ha úgy van, ki lehet emelni. Így esetleges
komolyabb amortizáció esetén az adott elemeket kell cserélni csupán.
Esetleg
félnénk, hogy az ősjószág kimászik, akkor egy nagyobb beugró elemel is ki lehet
toldani, ez megakadályozza a felkapaszkodást. Bár a nagy termetű Theropodák
mellső végtagjai gyengék lennének, ahhoz hogy kimásszanak. Ez a közepes
termetűekre is igaz. Bár tény, hogy találhatunk kivételeket, pl. az Australovenator, bár ő inkább közepes termetű.
Beton
gát tetejéről jó kilátás nyílhat a kifutóra. Itt már csak egyetlen
veszélyforrás van: Az idióta látogatók, akik mondjuk, bemásznak, vagy jónak
találják a gyerek belógatását. Beesik, leejti a gyereket… Tehát lehet ezt még
tökéletesíteni, még pedig arra, hogy az emberek ne jussanak be. Őszinte leszek,
egy őslény park esetén én megnézném azt a menőző hülyegyereket, aki bemászik
egy nagy Theropodához és nem tudna kijönni. Hülye vagy fiam, nem baj, legalább
mára változatosabbá tetted az étlapot.
Továbbá
ki lehet alakítani a belsejében is megfigyelő helyeket. Vastag páncélüveg, több
tíz centis kellő biztonságot nyújtana. Ha még biztosabbra akarunk menni, akkor
pedig az üveg legyen a kifutó felől nem átlátszó. Így az állat nem látja az
éppen őt néző embereket. Tegye fel a kezét az, aki állatkertben még nem próbált
az üvegen át interakcióba lépni egy állattal sem. Eme szempontból sajnos a nem
átlátszó üveget el kell felejteni. Állatkerti állatok hiába vannak életük
kezdete óta a kifutóban, több éve, így is szoktak foglalkozni az üveg
túloldalán lévő emberekkel. Ez természetesen az állatnak okozhat stresszt, ellenben
unaloműző is ép ugyan úgy lehet. Az elégedet látogatókról pedig meg ne
feledkezzünk.
Természetesen
az állat megtámadhatja az üveget. A páncélüvegnek nem az a célja, hogy az állat
támadása esetén sértetlen legyen. Hanem, hogy felfogja a támadást, ezzel
párhuzamosan megóvja a látogatót és az állatot is a komolyabb sérüléstől. Ha
olyan üveget alkalmaznánk, ami sértetlen lenne a támadás után, akkor lehet,
lenne egy betört fejű, akár haldokló Theropodánk. Olcsóbb kicserélni az üveget,
mint egy újabb Theropodát leklónozni, felnevelni és összeszoktatni a másikkal,
ami a társa nélkül magányos lenne így frusztrált. Két példánynál nagyobb falka
esetén pedig az összeszoktatás sem biztos, hogy sikerülne.
Tehát
nekimegy a Theropoda az üvegnek, az bereped. Biztonsági előírás alapján ekkor
az embereknek el kell hagyniuk a megfigyelő szekciót és az alkalmazottaknak le
kell zárniuk az ajtókat. Egy ilyen üveget nem lehet kicserélni egy éjszaka
alatt. Mármint ki lehet, de az olyan is lesz.
Biztonságot
pedig tovább lehet fokozni szenzorokkal, amik az üveget figyelik. Beállítás
alapján a látogatok kopogását csak feljegyzi, de nem jelez a kezelőszemélyzetnek.
Ha az erőhatás egy bizonyos előre meghatározott értéket elér vagy túl lépi,
akkor jelezhet, ekkor a személyzet a kamerák segítségével gyorsan tájékozódhat
a helyzetről. Célszerű lehet több biztonsági küszöböt beállítani. Pl. az üveg
gyári adatai alapján ama erőhatásra aminél már bereped, akkor riadóztatja a
személyzetet, hogy baj lehet. Ennél kisebb, de azért nem elhanyagolható
erőhatásoknál pedig a személyzet meggyőződik kamerákon keresztül, vagy akár
személyesen a helyzetről. Pl. egy látogató vakuval használja a fényképezőt és
ez ingerli az állatot, ezért megy neki az üvegnek. Ekkor a helyszínen lévő személyzeti
tag, vagy ha nincs jelen személyzet, akkor hangszórón át a le lehet hordani a
látogatót. Természetesen itt megint az emberi hülyeség előjöhet, hogy csak
azért is vakuz továbbra is. Hát az ilyen látogatókat ki kell penderíteni a
parkból.
Berepedő,
betörő üveg esetén pedig egy védő relé használata sem hátrány. Tehát a rendszer
automatikusan, vagy a személyzet manuálisan engedi le.
Mi
van, ha kiugrik? Ténylegesen nagy felnőtt Theropodák is képesek lehettek
ugrásra, ellenben a tömegük miatt komplikációk léphettek fel. Továbbá a
betongát elég magas arra, hogy ne tudjon kiugrani. A fal mentén nagyobb
növényzet (fa), szikla, domb nem lehet. Például Carnotaurus nem is képes
kiugrani a szikláról, de megpróbálhatja. Jobb esetben nekicsapódik a falnak.
Rosszabban nyakát töri.
Csak
találgatunk eme állatok intelligenciájáról, egy őslény parkban már
konkrétumok is lennének. (Persze sok a befolyásoló tényező, nevelés, környezet
interaktivitása stb.) Például, Carnotaurus kidönti a betongát mellet lévő fát,
az neki dől a gátnak, így ügyeskedve fel tud menni rajta. Éppen ezért
nagyobb/magasabb tereptárgyak nem lehetnek a fal közelében. Persze még így is
előfordulhat, hogy a drága Carnotaurusaink elkezdenek minden féle tárgyat a
fal tövébe hordani, legyen az szikla, kidöntött fa, vagy éppen elkezdenek ásni,
hogy a föld a fal tövében gyűljön össze. Persze szerintem a Carnoturusok nem
voltak ilyen intelligensek, mégis jobb félni, mint megijedni.
Meglepő,
de a Jurassic World koncepciós képei közt elég életszerű az Indominus kifutója,
ama árokkal. Úgy van, ha a sima betongát esetén félünk, hogy a jószág még így is
kijut, akkor ássunk árkot. Míg az állatkertekben eme árok mindkét oldala, nem
hogy meredek, hanem olykor függőleges. Továbbá láthatunk példát arra is, hogy
az árok kifutó fele eső oldala mentén kis „kerítés” esetleg kis villanypásztor
húzódik. Ez azért van, hogy megelőzzék, hogy az állat bele essen az árokba. Mi
esetünkben a betongát kifutó belsejénél lévő oldalnak nem kell függőlegesnek
lennie, sőt kisebb kerítés sem kell. Ha egy nagyobb Theropoda mégis beleesne az
árokba, ki tudjon jönni, sőt ha nincs szakadék hatása, lehet az átugrással sem
kísérletezne. Az árok gyakorlatilag megmagasítja a betongátat.
A
JW koncepciós rajzon amúgy a kiálló fém rudakat nem értem az ároknál. Ha az
állat valamiért mégis neki iramodna, akkor felszúródhat egyre…
Állatkertekben
látható árok és a számunkra „kellő” közt van némi különbség. Az állatkertekben
az emberek rendszerint egy magasságban vannak az állatokkal. (Persze van, hogy
magasabban vannak.) Mi esetünkben egy magas és vastag betonfalon vannak, vagy
falban lévő páncélüveg által védett nézelődőben. Természetesen a valóságban is
használják a megoldást, hogy az árokban víz van. Eme esetben vannak a látogatók
magasabban, hiszen pl. a tigriseket pont nem tartja vissza a víz.
Az
árok használata, ha nem az egész betongát mentén, de helyenként célszerű. Az
állatok itt ihatnak, vagy hűsíthetik le magukat. A szemetet bedobó látogatókat
pedig viperával kell tarkón vágni és kipenderíteni a parkból.
Betongát
és az árok közt opcionálisan lehet egy vékony földsávot hagyni, ahova sűrű
növényzet ültethető. (Persze nem olyan, amit már említettem, hogy
ügyeskedhetnek vele az állatok.) Ezzel az állat kaphat egy olyan illúziót, hogy
nem is olyan szűk helyre van bezárva. Tovább a betonfalat célszerű azért dizájnosra
megalkotni, hogy természetes környezeti elemnek tűnjön. Ez jó az állatnak is és
a látogatóknak is. Hisz jobb egy olyan fotót készíteni ahol az állat, mintha a
vadonban lenne, nem pedig egy „betondzsungelben”.
További biztonsági kockázat az nem más, mint a kifutóba való be és kijutás. Indominus szökését nem kell bemutatnom, ugye? Szóba jöhet pl. lift vagy darus ki-be emelés, ám esetleges vészhelyzet esetén a bent lévő ember nem tudná ezzel elég gyorsan elhagyni a kifutót. Egy ajtón ember ki és be tudna menni, ellenben ha a kifutóban tereprendezést kell végezni, akkor kellenek munkagépek. Tehát muszáj lesz teherliftet használni, ám a fenntartási költségek, havária esetén a használhatósága miatt mégis a hagyományos kapu a megoldás. – Eme megoldásnál szökött ki az Indominus. Vicces, hogy valódi őslény parkról van szó, de a hibridmutánskorcsizé van felemlegetve állandóan…
Megoldás
nem más, mint hogy nem egy kapu, hanem minimum kettő, melyek zsilipszerűen
működnek. Tehát mikor be akarunk lépni a kifutóba, akkor áthaladunk az első
kapun, de a második addig nem nyílhat ki, míg az első be nem záródik. Biztonság
növelhető egy harmadik kapu beiktatásával. Prehistoric Kingdomot felhasználva
látható a példa. Plusz az első Jurassic Park filmben is láthattuk eme
megoldást.
Persze
egy kapu esetén sem lett volna baj a JW-ben, ha a kapu mellet is lett volna
emberekre méretezett ajtó. Ezen felül az állatok elaltatása, vagy kenelbe
zárása sem árt, ha valaki bemegy a kifutóba. Eme cikkben a biztonságos
tartásról van szó, így nem esik szó az etetésről, unaloműzésről, vagy olyan kialakított
helyről, ahova az állat elvonulhat, ha megelégelné a sok embert.
 |
| Eoabelisaurus mefi a cikkben ecsetelt módszerrel tartva Lakatos Ádámtól |
Unaloműzés?
Igen, valljuk be, egy közepes/nagy Theropoda sok helyet igényelne. Ellenben, ha
ezt ki akarjuk elégíteni, akkor sanszosan elég ritkán lenne látható / jól
látható a látogatóknak. Így muszáj a kelleténél kisebb területű kifutóban
tartani őket. Ennek ellensúlyozására vannak módszerek, ám ez nem eme cikkben
lesz taglalva.
Betongát
alkalmas kisebb területek lehatárolására. Ám sok kis terület esetén felmerülnek
már problémák. Hosszú távon lehet olcsóbb, mint az elektromos kerítés, ellenben
rövidtávon nem éppen. Plusz, ha valaki spórolni akar az anyagáron, akkor lehet
olyan sza…szutyok betonból lesz a fal, ami könnyen rongálódik, és hamar
tönkremegy. Persze a cikk sorozatban azt szemléljük meg, mi lenne a jó megoldás
ami kivitelezhető. Ám mindannyian tudjuk, hogy a kivitelezés folyamán lehetnek
mulasztások, hibák, szabotálások, mutyizás stb. De ezt mindig majd leírni…
önismétlő és felesleges. Bár még megemlítendő, hogy célszerű naponta legalább
egyszer leellenőrizni a gátak minden pontját. Mert ugye írtam, mi van, ha a gát
tövébe kezdenek el hordani a jószágok mindenféle dolgot, hogy majd fel tudjanak
mászni rajta. Tehát a jól megépített betongát a fenti módszerekkel lényegében lehetetlenné
teszi az állatok szökését.
És
persze lehet olvasó, akinek eszébe villan, hogy minek betongát? ZT1-ben a
kifutókat eleve sűlyesztjük. Mért nem „gödröt” ásunk és annak a falának lenne
beton borítása? Esetleg a gödör fala lehet megmagasítva betongáttal, amihez
felhasználható a kiásott föld külső támasznak meg… meg… Oké! Igaz. Ellenben
vannak nekünk olyan nagy ősállataink, amik nagyok, tarthatóak együtt más
fajokkal és hát… így még nagyobb hely kell. Paraceratherium, Sauropodák, Shantungosaurus
stb.
 |
TitanChife01
vagyis Thije Jim Zuidewind alkotása
|
Az
ő esetükben rávághatnánk, hogy jó a masszív acélrudas kerítés… De eme
állatoknak már az magában csalogató a kitörésre, ha egy számukra gusztusos
páfrányt meglátnak a kerítésen túl. Elektromos kerítés? Villanypásztor
alapvetően jól működik szarvasmarhák esetén. Alapvetőn. Tehát így is van, hogy
a boci tönkrevágja, mert a túloldalon gusztusosabb a fű.
Növényevőknél
is előjön, hogy szükséges a betongát. Tény, hogy Sauropodák közül jó pár
kiláthat rajta, mert elég magas, ellenben a testfelépítése nem teszi lehetővé,
hogy kimászhasson. Viszont a Sauropodán át kisebb állatok kimászhatnak. Ha a
beton gát teteje elég széles, akkor lehet rajta még egy fal/kerítés, amin a
nagyobb növényevők hátán átkapaszkodott kisebbek nem jutnak át. Vagy a gáton
túl található eme kerítés. Vagy bele kell törődni, hogy kisebb növényevők
kimászhatnak a látogatók közé, vagy nem tartunk kis termetű növényevőket a
nagyok közt. Ami egy tematikus adott korszak, adott élőhelyét bemutató kifutó
esetén nem túl jó dolog. Felvetülhet, hogy akkor a falból álljanak ki rudak,
amik nem engedik közel a nagy növényevőket. Ezek nem óriási tengerimalacok.
Egyik meglökheti a másikat és van máris egy felnyársalódott Apatosaurus. Itt
jön képbe az árok, vizes árok.
Míg
a ragadozóknál elfogadható, hogy a kifutónak szánt hely ki legyen ásva, addig a
növényevők akár több négyzetkilométeres kifutója esetén ez nem jöhet szóba. Természetesen
árkot lehet ásni és ez nem feltétlen egy 5 méter széles árok lenne, hanem
mondjuk 30 méter széles és a fal tövében már 10 méter mély lenne.
-
De így is van, ami kiáshatja magát! – Kötekedő hang
-
Valóban kistermetű fajok kö… - W.B.
-
Óriás lajhár! – Kötekedő hang
-
A betongát méterekkel a föld alatt is folytatódik. – W.B.
-
Csupaszturkálók a vasbetont is átrágják! – Kötekedő hang
-
Nálunk meg a vakondok ássák alá a garázst! Mindent a maga idejében. – W.B.
Öm,
igen. Lehetne még miről írni, ellenben így is méretesre sikerült a cikk. Van jó
pár téma bespájzolva, pl. a cikk elején említett bélflóra kérdése. Cikknél az
ősállatok klónozását vesszük alapul. Nincs időutazás. Tény és való, hogy a
klónozás ugyan olyan képtelenség, mint az időutazás…
Tény,
szerintem eme cikk nem tartalmazott annyi hasznos infót (legfeljebb kitalált
őslény parkok logikai hibáira mutat rá), ellenben későbbi cikkeknél már több
hasznos információ lesz és nem feltétlenül csak az őslényekről. Továbbá nem
feltétlen ez a jó megoldás közepes és nagy Theropodák esetén, ez a biztos
módszer. Ellenben lehet olcsóbb és ugyan olyan biztonságos egy masszív
fémelemekből álló kerítés. (JP3-as pl.)
Természetesen
az olvasok ötleteit is várjuk. Van egy szép kis listánk témakörökkel. Ellenben
az összeírásnál rögtön észrevettük, hogy vannak dolgok mikre egy ember gondolt
csak. Tehát biztosan vannak olyan érdekes dolgok, mikre mi nem gondoltunk, de
ha felvetitek, akkor bizony lehet róla írni. Ha te, mint, olvasó írsz egy
ötletet, akkor nem biztos, hogy abból egy egész cikk születne, sőt az sem
biztos, hogy a következő cikkben benne lesz. Jelenleg két ilyen tematikájú
cikken folyik munka.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése