Van még valami azon kívül, hogy a dínók már döglődtek a kréta kor legvégén.
Mégpedig, hogy a Pterok is döglődésben voltak. Nos, itt van egy fél igazság.
Járjuk csak kőrbe a témát! Kezdjük a fajok bemutatásával.
Maastrichti korszak – 70 - 65 millió éve
Észak-Amerika lakosa, tán a legismertebb kréta végi pterosaurus, eme faj
bemutatásával úgy általánosságban tudom a kréta végi pterokat ismertetni, főleg
hogy jelenlegi tudásunk szerint csupán csak az Azhdarchidae félék maradtak
fent.
Régen 22 méteres szárnyfesztávolságot is feltételeztek. Ez mára
leredukálódott 10-11-re. Igen egy zsiráf méretű valami ilyen szárnyakkal
repült. Egy ekkora példány súlya elméletileg 200-250 kiló volt. Hát nem tudom.
Szerintem ez kicsit sok. Az állat csontjai rendkívül könnyűek voltak az
üregezettség miatt, plusz feltehetően voltak léghólyagjai. Én inkább 100-200
kilogramm közé tenném.
Az állat halászhatott is akár, bár fő élelme nem ez volt. Roppant fejlett
lábai voltak más pterosaurusokhoz képest, no és a szárnyai is alkalmasak voltak
járásra. Gyakorlatilag mindent megehetett mit le tudott nyelni, esetleg
csőrével széttépni. Halak, dögök, kisebb állatok miket el tudott ejteni. (Igen
akár embert is megkajálná.)
Felszállni a magasba pedig egy határozott szökkenéssel tudott. Lényegében
felugrott, majd kezdődhetett a repülés. Ehhez elég erőteljes végtagokra volt
szükség. Persze ezek ölésre is alkalmasak lehettek.
Phosphatodraco 66
Marokkó területén élt, közel 5 méteres szárnyfesztávolsága volt.
Arambourgiania Maastrichti
Jordániában is volt Azhdarchidae. Bizonyám. Kezdetben 13 méteresre
becsülték, ám mostanra a 7 méter realizálódott.
Hazánk fiai, lányai, sárkányai,
lényei, pteroi stbstb.
Szép zöld Erdélyünk Hátszeg-medencéjében talált lény méreteiről csak
találgathatunk. Lehet, hogy a Quetzalcoatlusnál nagyobb volt, ám lehetséges,
hogy kisebb, mint az is, hogy ugyan akkorák voltak. Új kutatások szerint
rövidebb nyaka volt, így valószínűbb, hogy harapása rokon fajokhoz viszonyítva
erősebb volt. Ezzel a kréta végi szigetvilág feltételezhető csúcsragadozója.
Szigetről, szigetre repülve terrorizálta a szigetek kis termetű fajait.
Eurazhdarcho Kora Maastrichti ~ 69
Sebes formációban lelték meg eme kistermetű faj pár maradványát.
Feltételezett szárnyfesztávolság 3m. Én személy szerint nem zárom ki, hogy
fiatal Hatzegopteryx. (Remélem mostanra mindenki rájött, hogy a helyes kiejtése
Hátszegopteryx.)
Maastrichti idejére jelenlegi tudásunk szerint az összes pterosaurus család
kihalt, kivéve az Azhdarchidae. Jelenleg ismert fajok alapján én biztosra
veszem, hogy minimum még dupla ennyi faj élt. Hely van bőven. Dél-Amerika,
Ázsia, Ausztrália, Antarktisz talán nem, no meg Afrika többi része. Innen még
hiányoznak fajok. Azt is figyelembe kell venni, hogy a pterosaurusok csontozata
a dinosaurusokhoz képest is könnyített. Nagyon könnyen elporladhat, így kisebb
is az esély a fosszilizációra. Továbbá Azhdarchidae család talajon valamivel
sikeresebb volt, mondhatni sokkal masszívabb. Kisebb ragadozókat ők ették meg,
míg más ptero családok esetén kisebb ragadozók is gondot jelenthettek a
talajon.
Beszólt neked valaki? Akkor edd meg!
Előzmény, más pterosaurus családok kihalása.
Eddig ismert második körű legkésőbb ért pterok következnek.
Campaniai korszak – 83 - 70 millió éve
Santoni korszak – 83 - 86
Coniaci korszak – 86 - 90
Folytassuk akkor az Azhdarchidae család tagjaival.
Navajodactylus 75,56-74,44
Ezt hogyan hozták össze? Napra pontosan akkor már mért nem lehet? Új Mexikó
és Alberta hol maradványait megtalálták. 3,5 méteres lehetett a
szárnyfesztávja.
Montanazhdarcho 74
Igen Montanában találták. 2,5 méteres szárnyfesztávja volt. És a névadók
közt, ott van az általunk közutálatnak örvendő Jack Horner.
Volgadraco Campania
Rybushka formációban találták meg. Szaratovban.
Pteranodontia
Pteranodon 86-84,5
Legismertebb faj. Elég sikeres faj volt, ám eljárt fölötte az idő.
Megtalálták maradványait Kansasben, Alabamában, Nebraskában, Wymingban és
Dél-Dakotában. Igen, az egykori belső tenger eltűnésével élőhely és
táplálékforrás is lecsökkentek. Más fajok kiszoríthatták, ám ahogy a tenger még
jobban csökkent eme fajok is eltűntek. Hat méteres szárnyfesztávja volt.
Geosternbergia 88-80,5
Régen Pteranodonnal egy fajba sorolták. Jurassic Park-ban pedig egyik a hím
a másik pedig a nőstény egyed volt. Ma már tudjuk, hogy külön faj. 7,25 méter
volt a szárnyfesztávja. Pierre Shale és Niobrara formációban találták meg a
fajt.
Nyctosaurus 85-84
Niobrara formációban találták meg eme fajt. Szárnyfesztávolsága két méter
lehetett.
Mindenki döntse el melyik a valószínűbb.
Piksi 75
Pteranodontoidea elvben ide tartozik. Vagyis elvben ő az utolsó képviselője
eme Pterosaurus ágnak. Bár nem tartom valószínűtlennek, hogy kréta végén voltak
leszármazottjai. 30-80 centis lehetett a szárnyfesztávolsága. Montanában
találták meg a fajt.
A hanyatlás
Észak amerikai belső tenger csökkenésével az élőhelyek és táplálékforrások
lecsökkentek. Ez egyik oka lehet a fajok kihalásának. Bár nem magyarázza azt,
hogy jelenlegi tudás szerint mért tűntek el teljesen a Pteranodontiák. Tény,
hogy a krétakor legvégén még volt maradéka a belső tengernek, ám a kontinens darabjai
már összekapcsolódtak. Tehát elvben a krétakor legvégén is élhetett még 1-2
faj. Bár maradványok alapján csak a Quetzalcoatlus élt erre fele. Ő pedig
szárazföldön kereste az élelmét. Kréta legvégéről ismert összes pterosaurus Azhdarchidae,
életmódban pedig elviekben megegyeznek. Halászhattak, ám mégsem ez volt a fő
táplálékforrásuk. Globálisan történhetett valami.
Ez pedig az lehetett, hogy a madarak kiszorították őket. Pterosaurus
szárnya roppant sérülékeny, egy komolyabb sérülés a szárny bőrében /
membránjában az állatot örök életére repülésképtelenné teheti. Madarak esetében
a szárny sok tollból áll, ha elveszít egyet-kettőt még képes repülni, idővel
pedig pótlódik. Komolyabb sérülés esetén is képes életben maradni, tollak
visszanőnek. A bőrszárny, ha felszakad, akkor az úgy is marad.
Ezen felül nem ismerjük a pterosaurusok szaporodását és utódgondozását.
Leggyakrabban mutatott elmélet, hogy anya- és esetleg apaállat, mint a madarak
gondozzák utódaikat. Viszont van másik elmélet is, mi szerint a fiókák kikelés
után már azonnal röpképesek, és akár fikarcnyi utódgondozás sem volt. Kikeltek
és elrepültek, gondoskodtak magukról.
Kréta vége fele a bolygó éghajlata kezdett drasztikusan lehűlni. Tollak jó
hőszigetelők. Viszont a pycnofibresz (pterok kültakarója) is jó hőszigetelő,
viszont van egy kis gond. A bőrszárnyakat nem boríthatta bundaként, mivel ezzel
drasztikusan rontja a repülést, sőt az állat súlyát is drasztikusan megnöveli.
Így hidegebb területekről ezért szorulhattak ki a pterosaurusok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése