Mohamad Haghani alkotása |
Új
kis hír gyűjteményben felesben vannak szárazföldi és tengeri
állatok. Facebook-os oldalon pedig már beszámoltunk a Spinosaurus farkáról. Rettegve várjuk, hogy kiderül: ez még csak egy
„ebihal” volt. Mondjuk csak nem. Bár még egy lépéssel
közelebb kerültünk a Spinofaarus megvalósulásához. Nem lepődnék
meg, ha felfedeznének egy a Spinosarurusnál is vízi életmódhoz
alkalmazkodottabb Spinosaurinae-t.
Viszont
most nem lesz szó a spinoról. Egy esetben lesz szó viszont farokról.
A
Hyaenodontidae család új tagját találták meg Svájcban
A
Cartierodon egerkingensis névre keresztelt teremtménynek csupán
néhány fogát, valamint az alsó és felső állkapocs egy darabját
fedezték fel. Az őrlőfogak szerkezete alapján egyszerre voltak
alkalmasak zúzásra és lyukasztásra. A fogak alapján megbecsülték
a méretét is, amiben különbözött a többi, európai
Hyanodontidae-tól. Azok becsült tömege 20 kilogramm, míg a
Cartierodon tömege 29 kilogramm lehetett, vagyis akkora lehetett
mint egy afrikai vadkutya. A Hyaenodontidae-ák evolúcióját
vizsgáló tudósok eddig úgy gondolták, hogy a család eocénban
élt képviselőinek mérete az erőforrások szűkössége miatt
korlátozott lehetett. Ezzel szemben a Cartierodon felfedezése ezen
teremtmények méretének fokozatos növekedésére derít fényt.
Valószínű, hogy e folyamat volt a macskaszerű Oxyanidae-ák és a
patás ragadozó Mesonychia-ák kihalása miatt megüresedett
ökológiai fülkék elfoglalása.
Forrás:
Bálnákéhoz
hasonló egyensúlyérzék
A
jura időszak óceánjait többek között a Thalattosuchia-k is
átszelték zsákmány után kutatva. Ezek a ragadozók
az évmilliók alatt alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz, az
Edinburghi Egyetem felfedezése alapján ezen tengeri ragadozók
alkalmazkodása sokkal nagyobb fokú lehetett. A koponyáik
komputertomográfos átvizsgálása után kiderült, hogy a
hallócsatornáik három, félkör alakú csatornát tartalmazott. A
tudósokat meglepte, hogy ez mennyire is hasonlít a ma élő bálnák
hasonló szervéhez. Ez az úszás közben történő egyensúlyozást
és jobb manőverezést szolgálhatta, ami jól jött a vadászat
közben.
Forrás:
https://www.theguardian.com/science/2020/apr/20/ancient-ocean-going-crocodiles-mimicked-whales-and-dolphins
https://phys.org/news/2020-04-evolution-ear-canal-ancient-crocodile.html
https://phys.org/news/2020-04-evolution-ear-canal-ancient-crocodile.html
Legősibb
eddig ismert tengeri teknős
A
tengeri életmódot folytató teknősök evolúciója megoldatlan
kérdés, mivel a teknősök, mint állatcsoport evolúciójára
sincsenek kielégítő válaszok. Azonban talán közelebb került a
tudomány néhány kérdés megválaszolásához, ugyanis megtalálták
a legrégebbi ismert olyan Chelonioidea-t (tengeri teknősök), amely
teljes egészében tengeri életmódot folytatott. A Desmatochelys
padillai-nak elnevezett fajnak csupán néhány teknődarabját és
állkapocscsontját találták meg Kolumbiában. 120 millió évvel
ezelőtt élt, és a Protostegidae családba tartoztak, mint ahogy a
késő kréta idején élt 4 méter hosszú Archelon is. A
Desmatochelis padillai sem volt egy kis állat. A megtalált példány két méter hosszú lehetett.
Jorge Blanco alkotása és a leletek... háttérben lévő Plesiosauria-k nyaktartása nem épp reális mondjuk. |
Forrás:
„Törpe
ámbráscet”
Miocén
tengereinek domináns ragadozói voltak a Physeteroidea szupercsaládba
tartozó ámbráscetfélék. Változatos életmódhoz alkalmazkodott
cetfélék voltak. Peru területén talált koponya alapján leírt
Scaphokogia totajpe különbözött a többi fajtól. Az orrpajzsa
sokkal szélesebb, a koponyája pedig rövidebb volt, ami adott
egyfajta „tömörebb” és erőteljesebb formát az állat
profiljának. A maradvány bizonyítja, hogy a miocén kori Peru
partjainál roppant változatosságban voltak jelen ezek a kistermetű
ámbráscetek.
Forrás:
Udvarlás
tollakkal
A
korábban leírt tollas nem madár dinoszauruszok megmutatták a tollak fejlődését, de mint a paleontológiában
mindenhol, itt is vannak kérdéses pontok. Például az
Ornithomimosauria dinoszauruszok tollazata. Azonban a legutóbbi
Alberta állam területén talált Ornithomimus leletek
megváltoztathatják struccra emlékeztető dinoszauruszokról
alkotott képet. Több különböző életkorban lévő példány
rávilágít arra, hogy a felnőtt állatok rendelkeztek szárnyszerű
struktúrákkal, ami azt mutatja, hogy ezeknek eredetileg a
násztáncban lehetett szerepük, mint dísztollaknak. Ezek a leletek
(ismételten) bizonyítják, hogy a szárnytollak előbb
megjelenhettek mint a repülés képessége.
Forrás:
Farok
fosztával
A
perm korai szakaszában élt Mesosauridae-k voltak az első olyan
magzatburkosok, melyek teljes egészében a tengerekben keresték a
zsákmányukat. A paleontológusoknak mindig is rejtélyt jelentett a
farok csigolyáinak törései. Sokáig arra gondoltak, hogy ezek a
teremtmények veszélyhelyzetben a ma élő gyíkokhoz hasonlóan
elhagyták a farkukat. Azonban ez az elmélet komolyabb bizonyítékok
hiányában csak elmélet maradt. A szövettani és röntgen
vizsgálatok választ adtak ezen elmélet valódiságára. Ezek a
vízi hüllők képesek lehettek elhullajtani a farkukat, de
valószínűleg ez a viselkedés nem lehetett mindennapos. E
állatoknak, mint minden vízi gerincesnek fontos lehetett a farkuk az úszásban. Ha megváltak volna tőle, akkor azzal komoly
hátrányba kerültek volna a vadászatban és a náluk nagyobb
ragadozókkal szemben. Sokkal inkább szárazföldi ősöktől maradhatott vissza.
Forrás:
Madagaszkár "óriás" emlősei
A Gondwanatheria-k fosszilisan az egyik legkevésbé ismert a mezozoikus emlősök között. A déli szuperkontinensen élt emlőscsoport tagjai egy hatalmas kérdőjelet jelentenek a paleontológia számára, azonban néhány kérdésre most választ kaptak az Adalatherium felfedezésével. Az Adalatherium hui-nak elnevezett emlőst egy teljes, 72-66 millió éves csontváz alapján írták le. A maradvány vizsgálata alapján kiderült, hogy a Gondwanatheria legközelebbi, kihalt rokona a Multituberculata volt. Ezek az északon elterjedt emlősök leginkább a ma élő rágcsálókhoz hasonlítottak. Az Adalatherium más téren is egyedülálló. A macska méretű emlős faj több foraminával, vagyis olyan lyukkal rendelkezett, amin idegek és erek hálózata járt át, ami valószínűleg egy fejlett szaglószervet szolgált ki. Több csigolyával rendelkezett, mint a többi korabeli faj és a hátsó lába is furcsán ívelt volt. A tudósoknak kérdés, hogy ez a faj milyen mozgásra lehetett képes. A méretére azonban a magyarázat az, hogy talán Madagaszkár szigetén a nagyra nőtt emlősfélék endemikusak voltak. Gondoljunk csak az Adalatherium kortársára a mormota nagyságú Vintana sertichi-re, ami feltételezhetően növényevő volt.
A Gondwanatheria-k fosszilisan az egyik legkevésbé ismert a mezozoikus emlősök között. A déli szuperkontinensen élt emlőscsoport tagjai egy hatalmas kérdőjelet jelentenek a paleontológia számára, azonban néhány kérdésre most választ kaptak az Adalatherium felfedezésével. Az Adalatherium hui-nak elnevezett emlőst egy teljes, 72-66 millió éves csontváz alapján írták le. A maradvány vizsgálata alapján kiderült, hogy a Gondwanatheria legközelebbi, kihalt rokona a Multituberculata volt. Ezek az északon elterjedt emlősök leginkább a ma élő rágcsálókhoz hasonlítottak. Az Adalatherium más téren is egyedülálló. A macska méretű emlős faj több foraminával, vagyis olyan lyukkal rendelkezett, amin idegek és erek hálózata járt át, ami valószínűleg egy fejlett szaglószervet szolgált ki. Több csigolyával rendelkezett, mint a többi korabeli faj és a hátsó lába is furcsán ívelt volt. A tudósoknak kérdés, hogy ez a faj milyen mozgásra lehetett képes. A méretére azonban a magyarázat az, hogy talán Madagaszkár szigetén a nagyra nőtt emlősfélék endemikusak voltak. Gondoljunk csak az Adalatherium kortársára a mormota nagyságú Vintana sertichi-re, ami feltételezhetően növényevő volt.
Forrás:
Stellasaurus
ancellae, a lánc teljesedik
Stellasaurus
nem kerül a Rubeosaurus ovatus sorsára jelenlegi ismeretek alapján.
Beható vizsgálatok révén van elég különbség, hogy külön
genus legyen a Stryracosaurus-tól. Rubeosaurus ovatus ma már
Styracosaurus ovatus néven fut.
Two
Medicine Formációban talált új Centrosaurinae-nak hála
teljesedik egy fejlődési ág. Ez alapján karöltve a
Styracosaurus, Stellasaurus, Einiosaurus, Achelousaurus és
Pachyrhinosaurus genusok egymást követő és egymásból fejlődő
genusok (és genusokon belül ugye fajok) voltak. Nem feltétlenül
láncszerűrűen követték egymást, pl. Achelousaurus és
Pachyrhinosaurus testvér genusok is lehettek, minthogy egyik a másik
őse legyen.
Forrás:
Dromaeosauridae-k
és a ló túloldala
Joseph
Frederickson kutatása rávilágít arra, hogy téves a
„raptor” falka elképzelés. (Eleve raptor az ragadozó madár,
tehát nem madár dínókra nem használható a raptor szó
igazából. Viszont latinban tolvaj/rablót jelent, és mint gyakori alapanyaga a Dromaeosauridae-k tudományos nevének, így általánosítva használva... Elfogadható lehet.) Dinosaurus-ok fogai ha kiestek, akkor újra nőttek, így
nagy számú fog leletet lehet találni. Fogakat szén és oxigén
izotópos vizsgálatnak vetették alá. Izotópok eltérnek az
életkor függvényében, révén más és más táplálékot
fogyasztottak, más volt a prédaállat. A felnőttek nem etették a
fiatalokat, a fiatalok teljesen más állatokat fogyasztottak, mint a
felnőttek. Szóval ők sem voltak azok a gondos szülők, ahogy az
utóbbi pár évtizedben szerettük volna hinni. Ebből is
következtetik, hogy a falka elképzelés téves, révén az
utódgondozás hiánya és a potenciális zsákmányállatok nem
teszik szükségessé a falka köteléket.
Már
máskor is felvetült a Dromaeosauridae falka elmélet tévessége.
Viszont kicsit hozzáfűznék ehhez. Cikkben említett farkas példa
mellé tegyük a rókákat. Farkasok szép nagy falkában élhetnek,
rókák pedig nem. Nem zárható ki, hogy voltak Dromaeosauridae-k
mik falkában éltek. Szűkebb példát mondva: Panthera genus. Ide
tartozó fajok a jaguár, oroszlán, leopárd és tigris, mik ma is
élnek. Jellemzően nem társas lények, ellenben az oroszlánok
nagyon is. És ez egy genus. Utahraptor-ból egy faj az ostrommaysi
van leírva, de sejthetően volt jó pár faja. Lehet volt olyan faj
mely falkában élt.
Tehát
én inkább úgy fogalmaznék, hogy a Dromaeosauridae-k falka
életmódja nem volt jellemző.
Ha már ő volt végén a példa. Liam Elward alkotása. |
Forrás:
https://uwosh.edu/today/84696/jurassic-park-got-it-wrong-uwo-research-indicates-raptors-dont-hunt-in-packs/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése