Mikor 1861-ben az Archeopteryxet felfedezték a dinoszauruszok közül még csak a Megalosaurus, az Iguanodon, a Hylaeosaurus és a Hadrosaurus volt ismert. A Richard Owen által megalkotott új öregrendbe besorolt állatokat azokban ezekben időkben lomha, mocsarakban élő gyíkoknak gondolták. Az Archeopteryxet leíró Hermann von Meyer fejében talán meg sem fordult az állatot a dinoszauruszok közé sorolja be. Túl nonszensznek tűnhetett azokban az időkben egy ilyen galambméretű és tollas állatot a dinoszauruszok közé sorolni.
A toll és a madárszerű testalkat elég volt a besoroláshoz, vagyis ha távolról patadobogást hall, akkor automatikusan lóra gondol, mikor az akár lehet antilop is. Azonban ez a látásmód érthető, mivel akkoriban a paleontológia, mint tudományág még gyerekcipőben járt. Azonban azóta sok minden fejlődött, sok eddig elfogadott teória bedőlt. Ahogy az Archeopteryx mint első madár pozíciója is inogni kezd.
Az első maradványa egy 1860-ban a solnhofeni palabányában talált evezőtoll lenyomata volt. Ez alapján írták le 1861-ben az Archaeopteryx lithographicát mint fajt. Az első megkövült példányra 1867-ben találták meg Eichstätt városának közelében. Ez a példány azonban eléggé töredékes, valószínűleg mert az állat teste a fosszilizálódási folyamat kezdete előtt már oszlásnak indult. 1874-76 között valamikor ugyanitt bukkantak fel a legszebben megmaradt fosszíliára. Azóta több lelet is előkerült, és ezeknek a vizsgálata sok dolgot új megvilágításba helyezett.
Az anyagcseréjük a madarakéhoz képest lassú lehetett, ami valószínű, hogy nem annyira kedvezne egy röpképes gerincesnek. Egy 2009-ben elvégzett csonttani vizsgálat folyamán kiderült, hogy az Archeopteryx csontjainak külső része nem volt annyira erezett, Ezek alapján megtudták becsülni a mai madarakhoz képest, hogy az Archaeopteryx csontjainak vastagsága naponta hány mikrométerrel gyarapodhatott. Az eredmény szerint az állatunk olyan lassan nőtt, mint egy tőkés réce (2,5 mikrométer/nap) vagy olyan gyorsan mint a strucc (4,2 mikrométer/nap), ez alapján már csak osztani és szorozni kellett, és kiderült, hogy az archeopteryxfiókák 970 nap alatt érték el a felnőttkori méretüket, ez átszámítva 3 évet jelent. Ez azért is érdekes, mert a kifejlett példányok az 50 centis hosszúságukkal elérhették egy ma élő holló méretét.
Ugyanebben a vizsgálatból derült ki, hogy a kora krétában élt Jeholornis is körülbelül ilyen sebességgel növekedett, és eme teremtmény szintén képtelen lehetett a repülésre, ahogy egy másik aviela a Sapeornis, vagy mint a Mahakala nevű kistermetű dromaeosaurida. Viszont az olyan később megjelenő avieláknak mint a Confuciousornis már a mai, modern madarakra jellemző növekedési üteme volt. A következő lényeges pont az állatnál a karmok. A lábán lévők enyhén görbültek, egy felszínlakó teremtményről árulkodnak. Azonban a mellső lábain lévő karmok tűhegyesek és kifinomultak. Pontosan olyan, mint a mai fán élő hoacin szárnykarmai. Ezek a függelékek megkavarják az egész képet, mert alkalmasak arra, hogy az állat ezek segítségével felmásszon a fák tetejére.
Még mindig vita tárgyát képezi az Archeopteryx röpképessége. Szinte minden évben előáll valamely szakértő a repülést támogató észrevétellel, de csak azért, hogy valaki más ezt megcáfolja. Az Európai Szinkroton Intézet vizsgálata módszer bevetése a kérdésre igenlő választ adott. Az Archeopteryx szárnycsontjait egy részecskegyorsítóba helyezték, és így vizsgálták meg a benne lévő ásványi anyagok elhelyezkedését. Később ezt vetették össze a ma élő madarakéval. Az ásványi anyagok elhelyezkedési mintázata a ma élő fácánokkal és fürjekkel egyezett. Ebből kiindulva az Archeopteryx heves szárnycsapásokkal felröppent a talajról és rövid vízszintes repülés után futva folytatta tovább az útját. Azonban nem kell mindenképpen egy ma élő talajlakó madárból kiindulni, ha összevetjük a karommal, akkor talán az ágakról rugaszkodott el és képes volt így rövidebb utakra a fák között. Valamint a lassú anyagcsere nem zárja ki a repülés képességét, hisz a röpképes denevérek anyagcseréje is lassabb a madarakéhoz képest.
Erre mutat bizonyítékot, hogy az Archeopteryx karmai Ostrom 1979-es vizsgálata szerint emlékeztetnek bizonyos, fákon élő madarak kapaszkodáshoz használatos karmaihoz. Azonban arra, hogy az az Archeopteryx mennyire volt jó mászó, éppen annyi vita van, hogy mennyire tudott repülni.
Ha a fentiekhez hozzáadjuk azt, hogy a dinoszauruszok tollasak és melegvérűek voltak, akkor az Archeopteryxet úgy láthatjuk, mint egy egyszerű, talajlakó theropodát, ami a karján lévő tollakat sokkal inkább a riválisok és ragadozók elijesztésében vagy az udvarlásban használta fel, és a siklás egyfajta másodlagos funkció lehetett. Már 1935-ben megkérdőjelezték, hogy az Archeopteryx a madarak őse lenne, és inkább egy egyszerű dinoszaurusznak gondolták. 1987-ben Szergej Kurzanov azt állapította meg, hogy az általa felfedezett Avimimus sokkal inkább a madarak őse lehet, mint az Archeopteryx.
A 2011-ben felfedezett Xiaotingia nevű korai dromaeosauria adta meg az utolsó lökést. Eme állat több jellemzőjében annyira hasonlított az Archeopteryxére, hogy mindkét fajt áthelyezték a Eumaniraptora kládba. Viszont a későbbi filogenetikai elemzések során kiderült a Xiaotingiáról, hogy valószínűleg egy bazális dromaeosaurida. Az Archeopteryxet pedig visszasorolták a madarak közé. Elég bonyolult a helyzet, és sok mindenbe inkább bele se mentem. Ebből azt akartam lehozni, hogy hiába a madarak közé sorolják, de akkor sem a madarak őse. Ez vajon hogy lehet? Gregory Paul felvetette, hogy Paraves kládba tartozó dinoszauruszok talán repülő ősöktől származhatnak. Ezt a hipotézist ha nem is erősítette meg, de fontos támpontot szolgált 2005-ben a tizedik, talán a legteljesebb archeopteryxkövület vizsgálata az Archeopteryx besorolásával kapcsolatban. Megtalálták a fejlett, második ujjat ami ugye csak a deinonychusauráknak jellemző.
Ezek szerint az első maniraptorák a fák lombkoronájában éltek, és egyesek képesek voltak a siklásra, vagy ha hihetünk a legújabb vizsgálatnak, a rövidtávú repülésre. Az életterük, ahol ezek az állatok éltek veszélyes hely lehetett, hisz egy rossz lépés is azt eredményezhette, hogy a földre zuhanva eltörték a csontjaikat és így könnyű zsákmányt jelenthettek a ragadozóknak. Így életmentőek lehettek az olyan tulajdonságok, mint a fejlett szín és térlátás, a fordulékonyság és a gyors reflexek. Ezek elkerülésében segíthettek az olyan, a későbbi maniraptorákra - köztük a madarakra - jellemző tulajdonságok, mint a fejlett szín és térlátás, a gyorsaság és a fordulékonyság.
Valószínű, hogy az Archeopteryx vagy a hozzá hasonló, jurában élt kistermetű dinoszauruszok lehettek a későbbi röpképes vagy röpképtelen maniraptorák ősei.
A bejegyzést nem trónfosztásnak szántam, az Archeopteryx fontos evolúciós és őslénytani szempontból. Hisz ez volt az első tollas dinoszaurusz amit megtaláltak, és később bizonyíték arra, hogy a maniraptorák között a madaraktól függetlenül is megjelenhetett a repülés képessége.
Felhasznált források:
https://news.nationalgeographic.com/2018/03/archaeopteryx-flight-dinosaurs-birds-paleontology-science/
https://blogs.scientificamerican.com/tetrapod-zoology/claws-climbing-in-birds-other-dinosaurs/
https://blogs.scientificamerican.com/tetrapod-zoology/the-integrated-maniraptoran-part-2-meet-the-maniraptorans/
https://www.insidescience.org/news/how-birds-evolved-small-meat-eating-dinosaurs
![]() |
Az 1861-ben megtalált tollas Archeopteryx példány. |
A toll és a madárszerű testalkat elég volt a besoroláshoz, vagyis ha távolról patadobogást hall, akkor automatikusan lóra gondol, mikor az akár lehet antilop is. Azonban ez a látásmód érthető, mivel akkoriban a paleontológia, mint tudományág még gyerekcipőben járt. Azonban azóta sok minden fejlődött, sok eddig elfogadott teória bedőlt. Ahogy az Archeopteryx mint első madár pozíciója is inogni kezd.
![]() |
Zdeněk Burian az egyik képén is talajlakó állatként ábrázolja az Archeopteryxet |
Az első maradványa egy 1860-ban a solnhofeni palabányában talált evezőtoll lenyomata volt. Ez alapján írták le 1861-ben az Archaeopteryx lithographicát mint fajt. Az első megkövült példányra 1867-ben találták meg Eichstätt városának közelében. Ez a példány azonban eléggé töredékes, valószínűleg mert az állat teste a fosszilizálódási folyamat kezdete előtt már oszlásnak indult. 1874-76 között valamikor ugyanitt bukkantak fel a legszebben megmaradt fosszíliára. Azóta több lelet is előkerült, és ezeknek a vizsgálata sok dolgot új megvilágításba helyezett.
Mark Hallett illusztrációján a szárnytollak másik hasznosítását láthatjuk
|
Először is, hogy az Archeopteryx mellcsontjáról hiányzik a taraj. A mai madaraknál ehhez tapad a repülést szolgáló jól fejlett mellizomzat. A vállcsontjuk sem állt olyan ferdén, mint a ma élő madaraknak, így valószínűleg képtelenek voltak a fejük felé emelni a karjukat, így nem lehetett képes erősen csapkodni és a repüléshez elégséges felhajtóerőt generálni. Azonban a tollak teljesen mást mondanak, mivel az Archeopteryx evezőtollainak szára nem a középpontba, hanem az egyik oldalhoz közel helyezkedik el, ezek az asszimetrikus evezőtollak jellemzőek a mai értelembe vett repülőképes madarakra. Viszont a felépítésük sokkal gyengébb, nem annyira repülésre termett. 2004-ben CT vizsgálatnak vetették alá az Archeopteryx koponyaüregét, a minták alapján rekonstruálták az állat agyát. A látásért, a hallásért és az izmok koordinációjáért felelős területek jól fejlettek voltak. Az egyensúlyozásért felelős belső fül is a ma élő madarakéra, köztük a legjobban az emuéra emlékeztet.
![]() |
Carl Buell festménye. Az 1861-ben felfedezett szárnytoll 2011-es vizsgálata alapján az állat szárnytollai feketék voltak. |
Még mindig vita tárgyát képezi az Archeopteryx röpképessége. Szinte minden évben előáll valamely szakértő a repülést támogató észrevétellel, de csak azért, hogy valaki más ezt megcáfolja. Az Európai Szinkroton Intézet vizsgálata módszer bevetése a kérdésre igenlő választ adott. Az Archeopteryx szárnycsontjait egy részecskegyorsítóba helyezték, és így vizsgálták meg a benne lévő ásványi anyagok elhelyezkedését. Később ezt vetették össze a ma élő madarakéval. Az ásványi anyagok elhelyezkedési mintázata a ma élő fácánokkal és fürjekkel egyezett. Ebből kiindulva az Archeopteryx heves szárnycsapásokkal felröppent a talajról és rövid vízszintes repülés után futva folytatta tovább az útját. Azonban nem kell mindenképpen egy ma élő talajlakó madárból kiindulni, ha összevetjük a karommal, akkor talán az ágakról rugaszkodott el és képes volt így rövidebb utakra a fák között. Valamint a lassú anyagcsere nem zárja ki a repülés képességét, hisz a röpképes denevérek anyagcseréje is lassabb a madarakéhoz képest.
Erre mutat bizonyítékot, hogy az Archeopteryx karmai Ostrom 1979-es vizsgálata szerint emlékeztetnek bizonyos, fákon élő madarak kapaszkodáshoz használatos karmaihoz. Azonban arra, hogy az az Archeopteryx mennyire volt jó mászó, éppen annyi vita van, hogy mennyire tudott repülni.
![]() |
Mark Hallett képén az Archaeopteryx élőhelye látható. A kép jobb oldalán egy Compognathus falatozik éppen. Az anatómiai hasonlóságok miatt a két fajt egy időben egymás rokonának gondolták. |
Ha a fentiekhez hozzáadjuk azt, hogy a dinoszauruszok tollasak és melegvérűek voltak, akkor az Archeopteryxet úgy láthatjuk, mint egy egyszerű, talajlakó theropodát, ami a karján lévő tollakat sokkal inkább a riválisok és ragadozók elijesztésében vagy az udvarlásban használta fel, és a siklás egyfajta másodlagos funkció lehetett. Már 1935-ben megkérdőjelezték, hogy az Archeopteryx a madarak őse lenne, és inkább egy egyszerű dinoszaurusznak gondolták. 1987-ben Szergej Kurzanov azt állapította meg, hogy az általa felfedezett Avimimus sokkal inkább a madarak őse lehet, mint az Archeopteryx.
A 2011-ben felfedezett Xiaotingia nevű korai dromaeosauria adta meg az utolsó lökést. Eme állat több jellemzőjében annyira hasonlított az Archeopteryxére, hogy mindkét fajt áthelyezték a Eumaniraptora kládba. Viszont a későbbi filogenetikai elemzések során kiderült a Xiaotingiáról, hogy valószínűleg egy bazális dromaeosaurida. Az Archeopteryxet pedig visszasorolták a madarak közé. Elég bonyolult a helyzet, és sok mindenbe inkább bele se mentem. Ebből azt akartam lehozni, hogy hiába a madarak közé sorolják, de akkor sem a madarak őse. Ez vajon hogy lehet? Gregory Paul felvetette, hogy Paraves kládba tartozó dinoszauruszok talán repülő ősöktől származhatnak. Ezt a hipotézist ha nem is erősítette meg, de fontos támpontot szolgált 2005-ben a tizedik, talán a legteljesebb archeopteryxkövület vizsgálata az Archeopteryx besorolásával kapcsolatban. Megtalálták a fejlett, második ujjat ami ugye csak a deinonychusauráknak jellemző.
![]() | |
|
Valószínű, hogy az Archeopteryx vagy a hozzá hasonló, jurában élt kistermetű dinoszauruszok lehettek a későbbi röpképes vagy röpképtelen maniraptorák ősei.
A bejegyzést nem trónfosztásnak szántam, az Archeopteryx fontos evolúciós és őslénytani szempontból. Hisz ez volt az első tollas dinoszaurusz amit megtaláltak, és később bizonyíték arra, hogy a maniraptorák között a madaraktól függetlenül is megjelenhetett a repülés képessége.
Felhasznált források:
https://news.nationalgeographic.com/2018/03/archaeopteryx-flight-dinosaurs-birds-paleontology-science/
https://blogs.scientificamerican.com/tetrapod-zoology/claws-climbing-in-birds-other-dinosaurs/
https://blogs.scientificamerican.com/tetrapod-zoology/the-integrated-maniraptoran-part-2-meet-the-maniraptorans/
https://www.insidescience.org/news/how-birds-evolved-small-meat-eating-dinosaurs
nekem nagyon tetszett köszi hogy csináltál rola is
VálaszTörlés