Nyári hírösszefoglaló II.

2018. július 21., szombat

Nyári hírösszefoglaló II.

Öm izé… Igen, ígértük a hírösszefoglalókat és sikeresen félévvel le vagyunk maradva. Hm. Készülnek ellenben olyan cikkek, amikhez sok forrást kel átbújni. Egyik ilyen cikk pl. lehet nem lesz olyan húde hosszú, de talán már két tucat cikket/publikációt néztünk át miatta. És még mindig ugyan ott tartunk, mint a munkálatok megkezdése előtt. De legalább a témával foglalkozó szakemberek is pont ugyan ebben a cipőben vannak. Ennyit arról, hogy az ősvilágról biztosan meglehet tudni bármit is.

Borostyánba ragadt kígyó

Eme borostyánt Burmában találták és mint látható elég jó állapotban megőrződött a kígyó fióka. Borostyánnak hála „3D”-ben őrződött meg. Sok fosszília kilapul a ránehezedő tömegek miatt. Ezért van, hogy olykor az ősállatokat hibásan nagyon vékonynak ábrázolják.

Az állat tudományos neve Xiaophis myanmarensis és körülbelül 99 millió éve ragadt bele a gyantába. A koponya hiányzik, az állat teljes hosszát 8 centisre becsülik, de csak 4,7 centiméter van meg belőle, ez 97 csigolyát jelent. A csontozati hiányosságok egyeznek a mai fiatal kígyóknál tapasztalhatóakkal. Így egy fiatal egyedről van szó.

Borostyánba zárt „tolvaj”

Megint Burma, megint 99 millió év. A kolóniákban élő rovarok éléskamráját szeretik más fajok megdézsmálni, vagy éppenséggel szimbiózisban élnek a kolóniát alkotó fajjal. Egyes hangyák gombát termesztenek, míg mások levéltetvekkel élnek szimbiózisban.

Dr. Cai Chenyang és Prof. Huang Diying Nanjung (Nanjing Földtani és Palenontológiai intézet a Kínai Tudományos Akadémiáról) publikálták a jelenleg legősibb ismert termitophilet. Termitophile azok az állatok (gerinctelenek) melyek termeszek fészkeiben élnek, ehhez a „parazita” életmódhoz alkalmazkodtak. Igen, a „szorgos” termeszek által felhalmozott javakon élnek.

Eme borostyánban megőrződött bogár neve Cretotrichopsenius burmiticus. Erősen hasonlít a tőrfarkú rákokra. A termitophilek jellegzetessége az erősen páncélozottság. Révén, ha egy termesznek feltűnik a tolvaj, akkor ne nagyon tudjon vele mit kezdeni. C. burmiticus rokonságot mutat az aleocharine csoporttal. Cikkben valószínűleg elírták és az Aleocharinae akarna lenni, ami magyarul „Fürkészholyvaformák”. Felfedezés 19 millió évvel korábra helyezi a termeszkolóniák javain élősködő rovarok megjelenését.

Mimikri volt, mimikri nincs

Borostyánban megőrződött burmai zöldfátyolka lárva. Zöldfátyolka nem egy faj, hanem egy család, ma több mint 1000 fajt ölel fel. 99 millió évvel ezelőtti lárva kiválóan utánozza a kortárs májmohaféle leveleit. Ma mimikri nem figyelhető meg a zöldfátyolkák lárváinál. Érdekes stratégia, hogy az e fajta mimikrit elvetette ez a rovar család.

Dinosaurus árverés

Alapvetően nem nagy hír, sajnos gyakori, hogy le nem írt fajok maradványai kerülnek kalapács alá. Ez „törvényes”. SVP (Society of Vertebrate Paleontology) tiltakozott is az aukció ellen.

Plusz pikánsabb, hogy eme hír időpontja nagyon egybeesik a Jurassic World Bukott Birodalom filmmel ahol úgy szintén elárverezik az őslényeket. (Ne dobáljatok felém semmit! Tudom, hogy azok nem őslények hanem hibridmutánsko… hagyjuk már.) Felmerülhet a direkt időzítés.

A csontváz körülbelül 70%-os, 2013-ban találták Wyomingban. Fellelhető forrásokban megint kavarás van. Új fajról beszélnek és írják azt is, hogy nem új faj, mert ez Allosaurus stb.

Tisztázzuk: Arra, hogy ez új genus lenne, arra kicsi az esély. Az, hogy ez új Allosaurus faj, nos, ez meglehet. Bár megvizsgálták páran a maradványt, a vélemények eltérnek. Egyesek szerint új faj, mások szerint nem új faj. (Még mindig fajról és nem új genusról van szó.) Elvileg a licit nyertese lehetővé fogja tenni, hogy a leleteket további vizsgálatok alá vehessék.

Kékbálna retteghet

Retteghet, mert a legnagyobb gerinces címet lehet elveszti. Paul de la Salle „hobbi” fosszília kutató Anglia Somerset megye Lilstock tengerpartján fedezett fel egy nagy fosszíliát, Ichtyosauriára gyanakodott. Ezért értesítette Dean Lomaxnek a Manchesteri Egyetemről és Judy Massaret a new yorki SUNY Brockportból. Ezt követően további öt fosszíliát tártak fel.

Lomax és Massare a maradványokat összevetette a Shonisaurus sikanniensis maradványaival. Az új maradványok tulajdonosa, ha nem is S. sikanniensis, de jelenleg úgytűnik, hogy Shonisaurus genusba tartozik. Ellenben 25%-al nagyobb lehetett az S. sikanniensisnél. Ez utóbbi 69 láb lehetett. (kb. 21m) Az új példány becsült mérete 85 láb lehetett. (kb. 25,9 méter)

Ezt követően felmerült, hogy 1850-ben a Gloucestershirenél talált leletek Ichtyosauriához is tartozhatnak. Ha pedig ez igaz, akkor ez még az új Shonisaurus egyednél is nagyobb lehetett. Kékbálnák 30 méterét egyre jobban kezdik megközelíteni az Ichtyosauriák.

Az új kb. 26 méteres Shonisaurus egyed állkapcsából megmaradt fosszília

Két új patás Dél-Amerikából

Két új a Macraucheniidae családba tartozó patást fedeztek fel Bolíviában. Az ország déli részén található Queabrada Honda sivatagban találták meg a fajok holotípusainak jól megőrződött koponyáit és állkapcsát. A Theosodon aroqueati és a Lullataruca shockeyi leginkább egy kistermetű jávorszarvasra emlékeztettek és a Középső Miocénben éltek 13 millió évvel ezelőtt. Ebben az időszakban a Panama Földhíd még nem létezett Észak és Dél-Amerika között, így az utóbbi kontinens Ausztráliához hasonlóan volt elszigetelve, lehetővé téve hogy különleges élővilág fejlődjön ki rajta.

Theosodon arozquetai (bal) és Llullataruca shockeyi (jobb). Velizar Simeonovski alkotása

A T. aroqueati 80-110 kg tömegű volt, míg a L. shockeyi 35-55 kilogrammjával a legkisebb, ismert Macraucheniidae. Feltételezhetően hasonló ökológiai fülkét töltöttek be, mint Eurázsiában a szarvasok vagy az antilopok.

Elefánt kicsi rokona, ami olyan, mint egy orrszarvú, ami nem az

A Marokkóban található Ouled Abdoun foszfátmedencében egy 55 millió éves, kora eocéni rétegeiben kettő, az Embrithopoda rendbe tartozó új fajhoz köthető állkapocscsontot találtak. Az Embrithopoda emlősök az elefántok, tengeri tehenek és szirtiborzok kihalt rokonai.

Legismertebb képviselőjük az Arsinoitherium, ami a mai Egyiptom területén élt, kéttülkű orrszarvúra emlékeztető növényevő volt. További képviselőik Észak-Afrika mellett Mongóliában, Törökországban és Erdélyben fedezték fel. Viszont az, hogy a rend első képviselői hol jelentek meg rejtély volt.

A Stylolophus minornak elnevezett faj egy juhméretű növényevő volt. Maradványainak felfedezésével közelebb kerültek a válaszhoz. Ezek a rend korai és bazális képviselői lehettek és későbbi leszármazottaik innen terjedtek szét a Tethys tenger partvidékén.

Arsinotherium és borja. Mark Witton képe.

Újabb Triász kori óriás

Argentín kutatók felfedezték a legidősebb nagytermetű növényevő Dinosaurus fajt. Az állatnak a vállcsontjai, nyakcsigolyáit és mellső lábcsontjait kerültek elő, Argentína nyugati részén található Balde de Leyes formációból. A felfedezői által Ingentia prima névre elkeresztelt Sauropoda 210 - 205 millió évvel ezelőtt élt. Becsült 9 tonnás tömegével és tíz méteres hosszával eltörpült a később megjelent óriás termetű növényevők mellett, de korának legnagyobb szárazföldi növényevője lehetett.

Mellső lábakon a 4. és 5. ujjon van karom, holott elvben bazális jegy az Archosauriáknál, hogy nincsen ott karom.

A csontokban talált növekedési gyűrűk alapján arra jutottak, hogy ezek a növényevők növekedése ciklikus volt, vagyis életük egy szakaszáig gyorsan folyt a növekedés, és csak a kor előrehaladtával lassult le. A csontokban pneumatikus üregeket is találtak, amelyek feltételezhetően kapcsolatba álltak a légzőrendszerrel, valamint könnyítettek az állat súlyán. (Megjegyzés: Cikk ezt különlegesség ként tálalja, holott, a Dinosaurusoknál ez alapvető biológiai tulajdonság.)

Úgy nézz ki, hogy a Triász időszak vége lehetőséget biztosított a nagytermetű növényevő Sauropodomorphák és talán az első valódi Sauropodák megjelenéséhez. A 200 millió évvel ezelőtt Dél-Afrikában élt ún. "Highland Giant" besorolásáról is vannak olyan vélekedések, hogy az is valódi Sauropoda volt.

A név pedig… Ingentia prima… INGENtia PRIMEVAL. Már majdnem… már majdnem… Legalább jobban megmarad a neve.