Az állatvilágban számos érdekes. és sokszor első látásra bizarrnak és logikátlannak tünő testrészek, illetve függelékek jelennek meg, amik mégis létfontosságú szerepet töltenek be. Rengeteg csodálat és kiváncsiság veszi körbe ezt a témát. Nem túlzok, hogyha azt kimondhatom hogy a zsiráf (Giraffa camelopardalis) hosszú nyaka az egyik legelső dolog, amivel kezdhetjük a furának kinéző testrészek listáját. A több mint két méter hosszú nyak hatalmas előny tud lenni a fákról való táplálkozás esetén, azonban szinte minden másban akadályt jelent. A kockázatos lehajlásra való kényszerülés mellett a magas súlypont igen sebezhetővé teszi az állatot, és a vérkeringését is igen szélsőséges állapotokba viszi. A hosszú nyak megjelenésének az okát keresve az egyik legkorábbi nyomot Kínában kell keresnünk, ahol egy mostanában hírnevet szerző ősi zsiráfrokon megoldást adhat erre a témára.  |
| Discokeryx bikák viadala. Wang Yu és Guo Xiacong alkotása. |
Kínai fűevő
Dr. Jin Meng, az Amerikai Természetrajzi Múzeum gerincesekkel foglalkozó paleontológusa, és csapata már 3 évtizeden keresztül végeztek ásatásokat Északnyugat-Kínában, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen és azon belül is a Junggar-medencében. 1996-ban egy 17 millió éves üledékréteget kutattak át, mikor a csapat egy épp fogakkal teli állkapoccsontra, egy széles és lapos tetejű koponyára illetve nyakcsigolyákra bukkantak. Dr. Meng nem tudott először rájönni a felfedezett állat kilétére, azonban 2015-ben áttörés történt.
Shi-Qui Wang, a pekingi Kínai Gerinces Őslénytani és Paleoantropológiai Intézet paleontológusa tüzetesebb vizsgálat alá vette a koponyát és a többi maradványt. A koponya CT-vel való vizsgálata alapján világossá vált neki az, hogy az az állat egy zsiráfrokon, mivel a belső fülének a szerkezete nagyfokú hasonlóságot mutatott a zsiráféval. A fogak viszgálata után el lehet mondani erről az állatról, hogy túlnyomórészt fűfélékkel táplálkozhatott. Zsiráffélékhez képest igen magas fogkoronával rendelkezett, ami elsősorban a legelésző életmódú állatoknál jellemző. Zsiráfhoz képest elég kistestű állatról beszélünk. A szakértők szerint legfeljebb nagyobb juh nagyságú lehetett, azonban a kis testméret feltehetően a nyílt és szárazabb füves területekhez való alkalmazkodásnak a jele is lehet.
 |
| Discokeryx maradványok. DiAmador4 alkotása. |
Fejjel előre?
 |
| Davin Arya Nirwasita alkotása. |
A Discokeryx-et a mainstream paleoközösségekben sokszor becézik ,,koszsiráfnak" vagy éppen a Pachycephalosauridae-k emlős változatának emlegetik. Kétségtelen hogy hírnevét a különleges fejszerkezete miatt köszönheti. Itt érdemes megemlíteni miképp az régen tisztázódott, hogy a Pachycephalosauridae-k nem ütköztek frontálisan egymásnak, mivel a koponyájuk hamar betört volna egy ütközés esetén. Az hogy volt e rajta szaru az már másik téma. A Discokeryx ,,szarva" lényegében a mai zsiráf és az okapi bőrrel borított ,,szarvának" (igazából bőrrel borított csontkinövés) egy elég különleges formája. A zsiráf és az okapi szarvaitól eltérően a Discokeryx esetén a kutatók vastag szaruréteget feltételeznek, mivel a széles és lapos fejtető, és a megvastagodott nyakcsigolyák intenzív erőhatásokkal szembeni ellenállóságot mutattak.
 |
| Discokeryx koponya és nyak, feltételezett szaruréteggel. Wang Y. alkotása. |
Dr. Wang és csapata arra is kiváncsi volt, hogy valóban alkalmas lehetett e az állat arra, hogy nagy erőbehatásokat is túléljen. Ezen kérdés megválaszolásához a számítógépes modellezéshez nyúltak segítségképpen. A szarukupolát és a nyakcsigolyákat 3D modellként bedigitalizálták, és egy, az autóknál is használt ,,töréstesztnek" vetették alá a modelleket, amit végeselemes módszernek neveznek. A végeselemes módszer elsősorban a gépészmérnöki és az építőmérnöki feladatokban használják egy adott test (alkatrész) feszültségi állapotának és alakváltozásának a viszgálatára. Ebben az esetben az egyes csigolyák teherbírásának a felmérése volt a cél.
Az első gifen az eredeti maradványok alapján készített modell tesztje látható, ahol meg lehet figyelni hogy ütközéskor a becsapódás ereje nagyjából eloszlik a csontkupola és a csigolyák között. Könnyen szét tud áradni az energia és nagyon hamar tovább is tud menni a test többi része felé.
 | |
| Az eredeti csontok alapján végzett ,,törésteszt" |
A második gifen az eredeti nyakcsigolyákat vékonyabbakra cserélték. A teszt többi részén nem változtattak, és az eredmény is várhatóan szinte teljesen más lett. A vékonyabb nyakcsigolyák nem voltak képesek megfelelő támaszt biztosítani a kupolának, ami be is csuklott. A való életben egy ilyen behatás könnyen szétszakíthatja a gerincvelőt, és hamar borzalmas halálra ítélné az állatot, a csigolyákban történt deformációról nem is beszélve ami csak a hab a tortán ebben az esetben.
 |
| A gyengített modell tesztje |
 |
| Erősen spekulatív jellegű fejhasználat. Hodarinundu alkotása. |
A méret a lényeg
 |
| Joschua Knüppe alkotása. |
A párzási időszakban a hímek a lehető legtöbb módon próbáljál elnyerni a párzáshoz való jogukat. Ez a zsiráfoknál sincsen másképp. Általában a legnagyobb és a legerősebb bikák pározhatnak, mint a legtöbb patásnál. A testméret mellett a nyak hosszúsága is számít, minél hosszabb a nyak annál dominánsabb az adott egyed.
Rob Simmons, a Fokvárosi Egyetem viselkedésökológusa a zsiráf hosszú nyakának a létrejöttére kereste a választ. Ő azt állította, hogy nem a táplálékszerzés miatt nőtt meg majd 2 méteresre a zsiráfok nyaka. Tény hogy a fák magasabb részein lévő, más növényevők számára elérhetetlen levelek és hajtások elérésére kiválóan alkalmas, azonban szinte az összes többi élettevékenységben akadálynak bizonyul. Amikor a zsiráf lehajol hogy igyon, a gravitáció hatására a fejébe akár életveszélyesen nagy mennyiségű vér tódulhat, ezt azonban egy, a feje hátsó részén lévő nagyon sűrű érhálózat megakadályozza. A többlet vér ezen a sűrű érrendszerhez érve szétszóródásra kényszerül, ezzel megmentve az állatot a hirtelen agyvérzéstől.
Wang azt az állítást tette, hogy a Discokeryx nem közvetlenül a mai zsiráffélék őse, azonban egy kulcsmomentum lehet a zsiráfok hosszabb nyakának kialakulásában. A párzásért való küzdelemben a nagyobb és vastagabb nyakcsigolyák erősebb behatások ellen is kellő védelemmel szolgáltak. Magától értetődő, hogy a hoszabb nyakú hímek nagyobb eséllyel tudtak párt szerezni. A törzsfejlődés során is csak a hoszabb nyakú hímek tudtak érvényesülni, a zsiráf ősök hímei közti harc is feltehetően a nyak hosszúságának megfelelően változott is. A magasabban növő hajtások elérése lényegében csak egy hozzájáró ,,bónusznak" tekinthető, ami javítja az adott egyed túlélési esélyeit a többi növényevőhöz képest.
 |
| DISZKÓkeryx. Hodarinundu alkotása. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése