Valamelyest
én unom, hogy mindig ugyan azok a dínók kerülnek elő, Tyrannosaurus,
Triceratops, Stegosaurus, Velociraptor… Unom, de mégis folyton tudnak újat
mutatni. Talán a legismertebb fajok mutatják, hogy mennyire nem is tudunk semmit
és csak sötétben tapogatózunk, miközben zuhanunk a végtelen sötétségben.
Sokan
100%-ra biztosra képesek mondani dolgokat, holott pár éve a Stegosaurus és
Apatosaurus kinézete is gyökeresen megváltozott. Dokumentumfilmek sem segítenek,
ahol mindig csak egyféle koncepciót tuszkolnak le a néző torkán. Tehát jöjjön
egy cikk a Triceratopsról, kis körültekintő.
Mégsem voltak
tolltüskék
Tehát
vészmadárkodásom (sajnos) beteljesült. Azok kidudorodó pikkelyek, nem egykori
tolltüskék csonkjai. Eme cikk megírása folyamán viszont belefutottam olyan cikkbe,
hogy valaki kitalálta és neten terjedt, hogy a Triceratopsnak mérgező
tolltüskéi voltak, vagy éppen csak méregmirigyek eme kidudorodások. Mikor erről
sehol nem volt szó. Tény, hogy mi is csak blogot írunk, ellenben fel szoktuk
tüntetni, mi a spekuláció és nem valamit úgy adunk elő, hogy ez így volt és
kész. Hozzánk magyar nyelvterületre nem jutott el a mérgező hátú/tollú
Triceratops, de elvben jó pár évvel ezelőtt ebből volt kis bonyodalom. Khm…
Montanaspinus.
Maga
a mérgező tollú Dinosaurus elv valós. Vannak mérgező tollú madarak, de eme
madarak táplálékukból vonják ki a méreganyagokat.
Tolltüskés
Triceratops honnan is ered? A bőr fosszíliával (Az állat neve amúgy Lane) foglalkoztak,
kutatgatták és publikáltak róla anyagokat, képeket. Ellenben nem volt elég
átfogó és ebből nőt ki a tolltüskés Triceratops, ami nagyon elfogadott lett.
Tehát a maga idejében ez elfogadott dolog volt. Azóta kiderült, hogy téves
volt.
Az
megjegyzendő, hogy a Triceratops pikkelyei több centi (5-6 cm) átmérőjűek voltak,
míg rokon genusok esetén a legtöbb pikkely nem érte el az egy centis átmérőt
sem. E mellet, amiket tolltüske csonknak néztek akár 10 centis átmérőt is
elérhetik, középtájékon pedig púpozódnak, „mellbimbószerűek”. (Nem értem mért
eme kifejezést használják.)
Ez
persze továbbra sem jelenti azt, hogy 100% hogy nem lett volna tolla. Vannak
olyan pikkelyek, amelyek tollakból alakultak és alakulnak ki. Több madárnál is
megfigyelhető, hogy a még pikkelyes lábon a pikkelyekből nőnek ki tollak. Ebbe
most ne mélyedjünk bele jobban, lesz erről cikk a későbbiekben.
Jó
ezt röviden. PK Discordon tapasztaltam eme párbeszédet, a régebbi Styracosaurus
dizájnnal kapcsolatban:
-
Ugye azok ott nem tollak a Styracosaurus nyakánál?
-
Nem, azok nem tollak. Azok tollak (quills).
-
Akkor jó.
QUILL!
– Jaj nekem. Szóval. a quill az szinonima/rokon értelmű szó a tollra. Ezen
felül jelölheti kimondottan a tollszárat, illetve valószínűleg eme hosszú
„tüske” szerű kinézet miatt a tarajos sül tüskéire is használják. Így
egyértelmű mért lett összekapcsolva a Triceratops és Psittacosaurus tollaival.
Azok pedig akik nehezen emésztik meg azt, hogy minden dínó tollas lehetett (Pontosabban
szálas struktúrákkal rendelkeztek, mert a toll definiálásával variálnak.), azok
számára amolyan menedék illúzió, hogy nem toll, hanem quill. Ami magyar
fordításban toll, tollszár, penna, írótoll. Szóval ez az illúzió magyar
nyelvben kevésbé működik.
Kiváló szaglás
Hogy
is lehet, hogy felénk nem igazán jutnak el a hírek, hogy több mint tíz éve már
készítettek Triceratops horridus agy replikát/öntvényt. Minek tanulsága szerint
egészen jó szaglása volt. Bár… mihez képest, mert egy T. rex-nek még így jobb
volt.
Felvetülhet
egy laikusban, ha belegondol, hogy egy növényevőnek mért is kellhet jó szaglás.
Szárazabb helyeken élő növényevők képesek lehetnek kiszagolni a vizet.
Szarvasgombát, nem csak kutyával, de malaccal is lehet kerestetni. Ki tudja?
Lehet a T. horridus előszeretettel kutakodott föld alatt megbújó táplálék után.
Persze a leglogikusabb, hogy megérezzék a közelgő veszély szagát, vagy éppen
párzási időszakban az ellenkező neműek felkutatása sem utolsó.
Orrlufi
Egész
rokonságára igaz eme „megállapítás”. Lényeg, hogy az orrüreg nagysága alapján
az orrnyílásokat a régi ábrázolásoktól eltérően előrébb helyezik már el az új
ábrázolásokon. Ezen felül lehetséges, hogy az orrnál volt felfújható léghólyag.
Talán
nincs is már Dinosaurus csoport ahol nem lett volna már elmélet felfújható
léghólyagra az orrnál, toroknál, nyaknál…
 |
| Kana-hebi alkotása |
Galoppozás, ügetés =
gerinctörés
Tény
és való, hogy a Jurassic Park/World filmekben és az Evolution játékban nincsenek
valódi nem madár dínók. Ellenben én valamit észrevettem az egyik JWE gameplay
videóban. Úgy van, szegény „tricinek” galoppozás közben eltört a gerince, de
nem nagyon zavarja. (Spinosaurus is lazán megölte a T. rex-et törött nyakkal.) Szükségesnek
éreztem ezt leírni…
2000-res
tanulmány a Ceratopsiákat leginkább orrszarvúakhoz hasonlítja és a legnagyobb
Ceratopsiáknak feltételez hasonlóan nagy sebességet. (Fekete orrszarvú, mint
példa: 55 k/h sebességre is képes.) A példa bizonyos mértékig helytálló.
Ellenben két fontos eltérés van az orrszarvúak és Ceratopsiák közt: Hátsó és
mellső lábak hossza. Nagyobb Ceratopsiáknál medencénél összenőtt
gerinccsigolyák. Ezen kívül persze hosszabb torzó, míg Ceratopsiáknál hosszabb
farok stb.. Tehát van jó pár eltérés.
9
méteres és legalább ugyan ennyi tonnás állatról van szó. Ha fel kellet venni a
nyúlcipőt, akkor biza, gyorsan szedték a lábukat. Ha galoppozásra/ügetésre
képesek is lettek volna, ez hosszútávon súlyosan károsította volna a
gerincüket. Prehistoric Kingdom és Saurian játékokban a Triceratops futás
animációk fedik a (feltételezett) valóságot.
Szarvak és a keratin
Mark
Witton blog bejegyzése röviden: Triceratopsok egész fejét keratin fedte,
szarvakat főleg. Mai keratin (szaru) tülkös/szarvas állatok esetén is a keratin
folytonosan nő. T. horridus szarvai felfele kunkorodnak, T. prorsus szarvai
lefele hajlanak. Igen, de eddig a szaru folytonos növését „elfelejtettük”.
Vagyis a T. prorsus esetén is lehetséges, hogy a szarvai a plusz keratinos
résznek hála felfele kunkorodtak
Emlékezzen
mindenki vissza a különböző dokumentumfilmekre. Triceratops szarvait mindenhol
csontszarvnak nevezik. Holott ezen volt keratin. Milyen alapvetőnek tűnő dolgok
nem jutnak az ember eszébe. Bezzeg Pachyrhinosaurus esetén nem is tudom hány
évtizedes elmélet, hogy hatalmas keratin tülke volt…
Keratin
pedig nem csak a szarvakat fedte, hanem úgy tűnik a koponya nagy részét.
Illetve a keratin „könnyen” (zárójelben megerősítem az idézőjelet) törik. Így
valószínűleg repedéseket látnánk eme méretes keratin borításokon, sok egyed
esetén pedig a szarvak elejéből kisebb-nagyobb részek hiányoznának. Ezen felül az
egyed megkülönböztetésére is alkalmas lehetne az, hogy a keratin, hogyan nőt.
Bizonyos
Triceratops koponyákon rengeteg ér helye látható. A koponya felszíne maga a
madarak csőréhez hasonló. Ezért egyes kutatók, mint Denver Fowler azt
gondolják, hogy a koponya, főleg a gallér keratinnal volt borítva. Ez nemsokára
talán bizonyítást nyerhet vagy éppen meg lehet cáfolva, mert a „Montanai„harcoló” dínók” lelet együttes végre egy múzeum tulajdonába került. A
Triceratops és a fiatal Tyrannosaurus bőre is megőrződött részben. – És valóban
nem Nanotyrannus és új Chasmosaurinae faj alkotja a leletegyüttest, hanem
Triceratops és fiatal T. rex.
 |
| Mark Witton alkotása |
Csoportos életmód, vagy
mégsem
Triceratops
sokak elképzelése szerint valószínűleg nem élt hatalmas csordákban, a leleteket
legtöbbször magányosan találják meg, ellentétben például a
Pachyrhinosaurusszal, vagy egyes Hadrosauriákal. A Triceratops szociális
életére egy 2009-ben nyilvánosságra hozott lelet együttes nyúlt bepillantást.
Három fiatal egyedet találtak meg egymás mellett. Ez azt jelentheti, hogy
legalábbis a fiatalok kisebb csoportokba tömörültek. Dinoszauruszoknál
egyébként is jellemző a hasonló életkorú egyedek csoportosulása. A különböző
életkorú csoportok nem igen vegyültek egymással. Erre példa a mongóliai
Ankylosauria a Pinacosaurus, vagy a kisméretű Ceratopsidae, a Protoceratops.
Tehát
feltételezhetően a Triceratopsok magányosak vagy kisebb összeverődött
csoportokban éltek. A nagy Triceratops csordákra az esély alacsony, akár a
körkörös phalanxba felállt felnőttek védik a kicsiket elmélet. Legalábbis az ő
esetükben, más Ceratopsiák esetén azért nem kell feltétlen teljesen elvetni.
Torosaurus és a többiek
2014-es
kutatás szerint továbbra is két Triceratops faj van. A horridus és a prorsus. A
genus körülbelül 67 millió éve jelent meg a T. horridus fajjal és a K/T idejére
átalakult a T. prorsus fajjá. (Hasonló átgondolás ráférne pl. a T. rex-re és Pachycephalosaurus
wyomingensisre is.)
T.
horridus idős egyedei elvben a Torosaurusok. Torosaurus leletek „elvben” nem
ismertek a felső maastrichtiből. Ezen felül van Torosaurus „bébi”. Ami annyira
nem is bébi, belemagyarázható, hogy kis növésű idős T. horridus. Az pedig nem
tekinthető ellenérvnek, hogy van olyan lelőhely ahonnan csak Torosaurus került
elő. Dakotaraptor is sokáig teljesen ismeretlen volt, holott mióta „túrják” már
a Hell Creeket a szakértők? Nedoceratopsból egy egyed ismert. Illetve
lehetséges, hogy „közvetlen átmenet” a T. horridus és Torosaurus közt.
Természetesen
vannak kik nem osztják a T. horridus – Torosaurus azonosságot. Pl. olyan
dolgokra rámutatva, hogy számos Torosaurusnál még nem fedezhetőek fel öregedés
jelei, inkább fiatalabb egyedeknél lévő növekedés figyelhető meg. Elvben a
legtöbb, ha nem az összes nem madár Dinosaurus az élete végéig növekedett.
Betudható ennek is.
Bár
az, hogy általánosságban a Torosaurus kisebb egy Triceratops… prorsusnál… és
igen, annál kisebb, de nem a T. horridusnál. Így ama ellenérv (Amit majdnem
elrontottam a cikkben.), hogy a Triceratops nagyobb a Torosaurusnál és ez a
bizonyíték, így ki van húzva. Torosaurusok ritkasága pedig annak tudható be,
hogy kevés T. horridus érte meg ezt a kort. Az ilyen átlagosnál nagyobb és akár
fajtársaitól eltérő kinézetű felnőtteket „szuperfelnőttnek” (superadult)
hívjuk. T. prorsus esetén „nem tudjuk”, hogy egy szuperfelnőtt, hogy nézett ki.
Idézőjel mert, írtunk már eme koponyáról. Lehetséges, hogy ez egy szuperfelnőtt
T. prorsus. Az ő esetükben, úgy tűnik a gallér nem „lukadt ki”.
 |
| Neal Larson és lehetséges T. prorsus szuperfenőtt |
Eotriceratops,
Ojoceratops és Tatankaceratops esetén lehetséges, hogy Triceratops különböző
korú egyedeiről van szó, illetve a leletek adott egyedhez tartoznak és ama
egyednek vannak különleges jellemzői. Eotriceratops pl. nagyobb termetű T.
horridus. Illetve kis érdekesség, hogy őt az Ojo Alamo formációban találták
meg. Ahol van nekünk egy olyan, hogy „Alamotyrannus brinkmani”, ami igazából T.
rex, vagy legfeljebb Tyrannosaurus. Ojo Alamoban van kis zavar az erőben.
Eotriceratops
attól függetlenül, hogy egy nagy T. horridusnak tűnik, távolabb áll a
Triceratops genustól, mint a Torosaurus genus. Morfológiai vizsgálatok… Tehát,
ha a Torosaurus külön genus, de az Eotriceratops az Triceratops, akkor a
Torosaurus is Triceratops lesz, csak akkor így lesz 4-5 fajunk.
Ojoceratops
és Tatankaceratops is itt van még… Előbbinél esélyes, hogy az Eotriceratops
fiatal változata. Utóbbinál pedig, hogy fiatal Triceratops
Thomas
R. Holtz, Jr. felvétése az, hogy az Eotriceratops, Ojoceratops és
Titanoceratops közelebb állnak egymáshoz, mint más genusokhoz (Triceratops,
Torosaurus, Pentaceratops)
Röviden:
Sanszos,
hogy a Torosaurus idős T. horridus. Tatankaceratops fiatal Triceratops.
Ojoceratops fiatal változata az Eotriceratopsnak és eme „genus” közelebb áll a
Titanoceratopshoz, mint Torosaurus/Triceratopshoz.
Saját szösszenetek
Nem
voltak a Triceratopsnak tolltüskéi, mérgező főleg nem. Rendben. De felvetült
bennem, hogy jó szaglás, így mérgező gumó keresés és fogyasztás eredményezhet
mérgező tollakat. Tricinél ha nem is, más dínó ezt csinálhatta. Most egy kis termetű
Ceratopsia van lelki szemem előtt, ahogy az avarban kiszagol egy mérgező
gombát, kiássa és megeszi. Tőle nem messze elhaladó Theropoda pedig csak rá
néz, nem foglalkozik vele, hiába éhes. Ha megenné, akkor jobb esetben csak
kihányná egy enyhe ételmérgezés keretében, így több energiát veszítve, mint
amennyit nyerne.
Keratin
jelentősen meghosszabbíthatja a szarvakat dolog nem csak Triceratopsra
használható. Chasmosaurus esetén én pl. mindig is rövidnek találtam a szarvait.
Eme pofonegyszerű felismerés után „bátran” lehet hosszabb impozánsabb
szarvakkal ábrázolni.
Szerintem az, hogy keratin fedte a Triceratopsok koponyáját, az csökkenti az
„orrlufi” lehetőségét. Az, hogy ezzel is védi magát az állat, akkor kétlem,
hogy egy sebezhető hólyagot viselne az orránál.
Holtz
alapján támadt egy felvétésem ha, a T. horridus és Torosaurus azonosságot
elfogadjuk. Akkor Eotriceratops(68-67.6), Ojoceratops(68) és Titanoceratops
(74,7-73,5) viszonya az alábbi: Ojoceratops fiatal Eotriceratops. Eotriceratops
idős egyede Titanoceratopsra hasonlítana, de nem az lenne az idő béli „nagy”
eltérés miatt. A Titanoceratops pedig idős változata egy még nem ismert
Eotriceratopsra hajazó állatnak. Egy genus tehát lehet a titano és eo, de
genuson belüli két faj eltérő korú egyede.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése