Mocsári óriások - Spinosaurus és Deinocheirus

Sziasztok! Most egy eléggé rendhagyó cikkel készültem nektek, melyben időt szentelek minden idők legikonikusabb rejtélyes dinoszauruszaira! A Spinosaurus aegyptiacusra, valamint a Deinocheirus mirificusra!

RJ Palmer és John Conway paleo-rekonstrukiói (a Spinosaurusba picit belenyúltam photoshoppal, hogy ne tűnjön túl pufinak a csontvázhoz képest).

Két oka is van annak, hogy mégis miért nem írtam azonnal ezekről a hírekről.

1. Megkezdődött nálam is az iskola, így fel kellett utaznom fővárosunkba, ám laptop híján nem lehettem gép közelbe, ezért nem tudtam foglalkozni a bloggal. Persze értesítéseket kaptam a többi szerkesztőtől, és Bob főszerkesztő is írt egy rövidke beharangozót.

2. Elég nagy vita vihart....méghogy vihart....HURRIKÁNT kavart a tudósok és őslény rajongók között az új Spinosaurus példány fosszíliái. A tudósok facebook profiljaikon illetve blogjaikon irogattak egymásnak, hogy "ez nem lehetséges" vagy "ez lehetséges, mert..." és így tovább, és így tovább. Ezért megvártam, hogy ez a hurrikán kissé alábbhagyjon és majd az összes eddig felgyűlt információt felhasználhassam. Eközben kiadták a leírásokat, valamint új fotókat is a legutóbbi Deinocheirus példányokról, így úgy döntöttem, hogy a két magasgerinces Theropodáról egy rendhagyó cikkben fogok írni.

SPINOSAURUS AEGYPTIACUS

Még mielőtt rátérnék magára az új egyedre és a vele kapcsolatban született elméletekre, szeretnék egy kis figyelmet szentelni a Spinosaurus aegyptiacus, mint faj történetére; mikor találták meg, milyen illusztrációs ötletek születtek róla, és milyen elméleteket jelentettek ki, illetve vetettek el.

A "STROMER SPINÓ" FELÉBREDÉSE ÉS PUSZTULÁSA

97 millió évvel ezelőtt a mai Baharia-oázis területén egy hatalmas kiterjedésű, trópusi vidék terült el, mangrove mocsarakkal és deltákkal szabdalva. Ebben az éllettől virágzó vidéken egy hatalmas monstrum pusztult el. Tetemére gyakran visszajárnak a dögevők, a csontokig lecsupaszítva azt, van hogy egész testrészeket is elhurcolnak. Végül az utolsó foszlányok megmaradnak a mikrobáknak. A megmaradt maradványokat a monszúnok idején ellepi a víz, fokozatosan betemetve őket hordalékkal, mígnem egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek a földrétegekben. Idővel a csontok megkövesednek, és fosszília válik belőlük.

97 millió évvel később egy német paleontológus expedíciót szervez az egyik Gondwana kontinensre, Afrikába, hogy ősemlősök csontjai illetve emberelődök után kutasson, mert ekkoriban még Európát tartották az emberiség bölcsőjének. A tudós neve Báró Ernst Stromer. Expedíciója során emlősöket ugyan csak elvétve talált, viszont rábukkant valami sokkal izgalmasabbra. Egyiptomi dinoszauruszokra!

A Baharia-oázisban tett expedíciója során egy teljes ökoszisztémára bukkant, zömében T.rex szabású húsevőkkel, így a Carcharodontosaurus-ra és Bahariasaurus-ra, meg egy növényevőre, a Titanosauria Aegyptosaurusra.

Viszont a legemblematikusabb az összes közül egy kolosszális ragadozó 1912-es maradványai voltak, köztük néhány megnyúlt csigolyanyúlvánnyal, melyeket Stromer legelőször gigászi karmoknak nézett. Az új húsevőt Spinosaurus aegyptiacus-ra keresztelte és 1915-ben a Müncheni természettudományi múzeumban részletesebb adatokat is vett róla. Ám innentől kezdve a történet szomorúbb hangvételt vesz.

A "Stromer Spinó" maradványai a müncheni Deutsches Természettudományi Múzeum további fosszíliájával együtt - így a Carcharodontosaurus csontokkal és a Bahariasaurus combcsonttal - megsemmisült a szövetségiek bombatámadásai során, mert a náci párt főhadiszállása pont a múzeummal szembe volt. Többek között ezért se kedvelem a nácikat, de mindegy...

Stromer Spinosaurusa elpusztult, de nem felejtették el, ahogy egyébb, a robbantások martalékává vált társát sem. Azóta több új expedíció is járt Afrikában, azon belül leggyakrabban Marokkóban. Így szépen, lassan kibontakozhatott egy kép az őskolosszusról.

AZ INKARNÁCIÓK ÉVSZÁZADA

Az elmúlt száz évben rengeteg elmélet született arról, hogy éltében hogyan is nézhetett ki a gerincnyúlványos monstrum. Voltak melyek sokáig elfogadottak voltak, pusztán azért, mert semmilyen bizonyíték se szólt ellenük. Másokat pedig hamar elvetettek, mert már túl fantáziadúsnak tartották őket.

"STROMER SPINÓ" vagy "ALLO SPINÓ"

A legelső példány viszonylag töredékes volt, ám még így is teljesebb, mint amelyek ezut követték. A koponya nem maradt fenn, csak egy az alsó állkapocstöredéke. Végtagcsontok szinte egyáltalán nem voltak, csak néhány lábujj karom. A mai tudás és egyéb közeli rokon híján, Stromer egy tipikus Carnosauriaként képzelte el a Spinosaurust, melynek feje egy Allosaurusé, karjai rövidek és négy ujj van rajtuk, akár egy Ceratosauruson. Az akkori divatnak megfelelően "kenguru pozícióban" képzelte el, mely pusztán "vitorlájával" térhetett el a többi húsevőtől. Stromer szerint a vitorla szexuális magamutogató eszköz lehetett, ami a nőstényeknél talán sokkal kisebb lehetett.

A következő évtizedekben az "Allo Spinó" gyakran megjelent színes gyermekkönyvekben, s az új trendnek megfelelően, háta már inkább vízszintes vonalat írt le. Sőt, gyakran még négy lábra ereszkedve is lefestették. Az összes könyvben - mintha ctrlC + ctrolV-t használtak volna - az a spekuláció él a vitorláról, hogy "nagy előnyt szolgálhatott neki a többi hidegvérű ragadozóval szemben, mert így már viszonylag korai órákban is vadászatra indulhatott, amikor a legtöbb húsevő inaktív volt". Ettől, még Stromer elmélete is sokkal fantáziadúsabb volt. Gondolom a könyvek írói az egyébként eltérő struktúrájú nyúlványokat viselő Dimetrodonból ihletődtek.

"BARYO SPINÓ" vagy "SUCHO SPINÓ"

1983-at írtunk, amikor Angliában egy amatőr paleontológus, név szerint William Walker felfedezett egy hatalmas, 30 centiméteres karmot, valamint a hozzá tartozó állatot. A lény teljesen eltért minden addig felfedezett Theropodától a hüvelykujján lévő hatalmas karommal, valamint krokodilszerűen megnyúlt állkapcsaival. Sokáig, az addigra Baryonyx walkeri-nek elkeresztelt őslényt sehová se tudták besorolni, A "Dinoszaurusz enciklopédia" című könyvben valamiért - az Oviraptorral együtt - a Troodontidae-ákhoz lett besorolva. Idővel azonban a tudósok arra lettek figyelmesek, hogy a "Súlyos karmú" Theropoda fogai kúp alakúak és recézetlenek, s ezzel kísértetiesen hasonlít a Spinosaurus fogaira (az első példány elpusztulása után találtak további töredékes csontokat fogakkal). 1997-ben pedig a Baryonyx rokonát, a Suchomimus tenerensist fedezte fel Paul Sereno a Niger sivatagban, mely által kezdett kibontakozni, hogy milyen családba is lehetne sorolni a Baryonyxot. A szemmel látható hasonlóságok elegendőek voltak ahhoz, hogy a tudósok létre hozzák a "Spinosauridae" családot, a Megalosauroidea szuper-/öregcsaládon belül.  Ez oda vezetett, hogy a paleo-popkultúrában megjelent a "Baryo Spinó", egy Spinó inkarnáció, mely szemlátomást egy túlméretezett Baryonyxra vagy Suchomimusra hasonlít, amit az különböztet meg a két másik fajtól, hogy 2 méteres vitorla van a hátán, mely valami oknál fogva nem a csípőnél, hanem a hát közepénél a legmagasabb. Legismertebb változat az, amelyik a Jurassic Park 3-ban szerepelt.

Most csak így mellékesen...
Nem furcsa, hogy a Jurassic Parkban szereplő összes Theropoda szenved valamilyen fogyatékosságban, az eredeti változatához képest?
 Most gondoljatok bele. A T.rex rosszul lát, de ez még nem elég, valami nagyon dúrva léguti fertőzése is lehet, mert még a szaglása is gyatra. Azz állakpcsai is írtó gyengék, mert egy valódi példány sokkal durvább dolgokat tudott volna okozni, abban az autóban. A Spinosaurusnak pedig lehet, hogy valami szenzorhiánya lehetett, mert ha lettek volna a pofáján mozgásérzékelők, akkor biztos nem kutakodott volna annyira kétségbe esetten az emberek után, hanem sorra kikapkodta volna őket. A Raptorok pedig....róluk ne is beszéljünk.

ALKATEGÓRIA:

"Terminátor Spinó" vagy "Spinozilla" vagy "Dinocroc" vagy "Chuck Norris Spinó"

Megálmodója Todd Marshall paleoművész, aki az akril festékkel olyan reális (ám sajna zsugorfóliás) dínókat fest, hogy azok már kis híján lélegeznek! Ő rajzolta meg a "King of Egypt" című képet, amely egy nagyon hard-rockosan feldíszített "Baryo Spinót" ábrázol. Ismertető jegyei a krokodilszerű oszteodermák, amelyek sűrűn behálózzák az állat testoldalát. Lábai nagyok, és erőtől duzzadóak, tökéletesek a gyors futáshoz. Karmai szinte Therizinosaurusosan nagyok. Ám a legszembetűnőbb vonása az a hegyes tövis-sorozat, mely az orrától indul meg, majd a vállánál hírtelen megszakad, s majd csak a vitorla végétől folytatódik tovább. Állkapcsai pedig még egy Suchomimushoz képest is vaskosak, szinte aligátorszerűek. Mind ezek a jegyek megihlették a paleo szerelmeseit, s ezért ez a dizájn ha a Spinosaurusról van szó, elég gyakran visszatér. Ilyen a Jurassic:the hunted című videójáték, vagy a Dinosaur train - amit egyébként meglehet, hogy titokban David Peters támogatott anyagilag, mert nem bírom elhinni , hogy más tudós bele egyezett volna a 2 lábú Pterosaurus dologba - valamint a mostanra a dokumentumfilmek Asylumjává vált discovery channelből kipukizott Monsters Resurrected Spinó, mely egyébként a profilképem. Nem azért, mert olyan hú de nagyra tartanám a doksit, de ez a Spinó az, ami tökéletesen megtestesítheti a bennem rejlő "Titanlizard-ot".

"HARTMAN SPINÓ" vagy "SOKÁIG A LEGKORREKTEBBNEK TARTOTT SPINÓ"

Mindezzel párhuzamosan további Spinosaurus és Spinosauridae maradványok bukkantak fel. A legjobb állapotban lévő maradványokat 2005-ben Christiano Dal Sasso és csapata találta meg Marokkó területén. A példány az MSNM V4047 jelölést kapta, ami egyéb maradványok mellett az addigi legteljesebb képet adta a koponyáról. Most már volt egy ép felső állkapocs, a maxillával és premaxillával együtt, valamint fogakkal. Az derült ki, hogy a Spinosaurus felső állkapcsának e két része közti vájata sokkal tágabb volt, mint a Suchomimus vagy a Baryonyx esetében. Sokkal inkább emlékeztetett az 1996-ban felfedezett Irritator challengeri-re, egy brazil Spinosauridae-ára. Ez elég volt a tudósoknak ahhoz, hogy létre hozzák a két alcsaládot a Spinosauridae-ákon belül. Az egyik a Baryonychinae-ák (Baryonyx, Suchomimus, Suchosaurus, Cristatusaurus, Ichthyovenator (?) ), a másik pedig a Spinosaurinae-ák (Spinosaurus, Irritator, valamint a pár éve felfedezett Oxalaia) alcsaládja.

Maga a koponya még mindig hiányzott, csak egy fejdísz maradt meg belőle. Mivel az Irritator számított a legközelebbi rokonnak, ezért a Spinosaurus koponyáját is hasonlóra kezdték el ábrázolni; magasan ülő, előre néző szemekkel, mely létfontosságú egy piscivora (halászó) ragadozó esetében.

A Spinosaurus testét többnyire hasonlóan ábrázolták a paleoművészek, ám ez is idővel egymást másolós trenddé vált, melyek nem alapultak semmilyen kutatáson vagy magán fantázián, pusztán a rokonokhoz történő hasonlítgatáson. Kezdett paleo-klisévé válni.

Scott Hartman őslény csontvázrekonstruáló paleoművész a kezébe vette az irányítást, s számos a témában járatos tudóssal történő konzultálás, valamint egyéb dizájn ötletek elvetése után, elő állt a "Hartman Spinóval". Az 1912-es példányból ismert legnagyobb nyúlvánnyal rendelkező kaudális csigolyát (farok csigolya) közel helyezte a farok végéhez, ezzel egy viszonylag rövid farkat eredményezve. Így a vitorla formája is megváltozott, mely addig vagy a hát közepénél, vagy a csípőnél volt legmagasabb. Ezen a rekonstrukción a farok nagy részén a vitorla viszonylag továbbra is magas, és logikusan csak folyamatosan csökken a mérete, nem pedig hírtelen. Ez annyira reális képet festett az egész állatról, hogy a tudósok a valóságnak leginkább megfelelő rekonstrukciónak kiáltották ki. Az egymáshoz hihetően közel elhelyezkedő csigolyanyúlványok látványa sok szabadúszóból (köztük belőlünk is) érthetően kiváltotta azt az gondolatmenetet, hogy "mi van, ha ezek a csigolyák igazából egy púpot tartottak meg? ".
Ez nem is volt hülyeség, mert ha megnézzük egy bölény csontvázát, és "paleo-klasszicistaként" gondolkodunk róla, elsőre tényleg egy Dimetrodonszerű vitorla jutna eszünkbe, pedig a valóságtól messzebb nem is lehetnénk.
Az elmélet dióhéjban annyi, hogy a Spinó csigolyáihoz nagy izomréteg tapadt, hogy elegendő húzóerőt biztosítsanak, ha a nagytestű vízi préda kiemeléséről van szó, illetve a csípőnél is biztosítsa az erőkifejtéskor történő stabilitást, hogy az állat nehogy felboruljon, vagy ilyesmi. Továbbá a bőr alatt izom is raktározódhatott, hogy száraz évszak esetén legyen mit felhasználnia az éhhalál ellen.
Na mindegy...

Szóval a "Hartman Spinó" lett a legelfogadottabb Spinosaurus, s ez sok deviantart-os szabadúszót is megihletett, ami végül is érthető, hisz minden paleo-művész titkon azt akarja, hogy az ő ábrázolása számítson a legvalósághűbbnek.

AZ "IBRAHIM SPINÓ" vagy a "MR. BIG SPINÓ"

Ahogy azt a nem is oly rég hivatalossá tett konferencián is mondta itt, Nizar Ibrahim először 2008-ban talált egy törött Spinosaurus gerincnyúlványt, amit megis említenek a Planet Dinosaurban, mint esetleges bizonyítékként a Carcharodontosaurussal történő harcra. Csak azt nem értem, hogy erre mi alapján gondolnak? Mert ugye Carcha fogakat, vagy haraapásnyomokat nem találtak a nyúlványon, tehát csak simán letört. Szóval ez még nem bizonyíték egy harcra, ugyanúgy lehett az is az oka, hogy valamiért neki ment egy fának, és eme balesettől tört el a nyúlvány. Vagy, a halála után szedték le a dögevők. Mindegy.

Egyébként én vagyok az egyetlen akit egy picit idegesít ennek az Ibrahimnak a beszéde? Olyan mintha a felfedezés örömétől alig bírná visszatartani a nyálát, pluszba még elis kezd arról mesélni, hogy ő maga speciel hogyan kezdett érdeklődni a dínók iránt, ami szerintem nem sok embert érdekelne egy a DIREKT Spinosaurusról szóló konferencián! Hogy ha egy külön interjúról lenne szó, amiben  külön rákérdeznek erre, akkor megérteném. Na de mindegy, már megint elkalandoztam.

Beszéljünk hát a legújabb Spinosaurusról...
A rekonstrukción felvan tűntetve pirossal az új példány részei, kicsit rozsdásabb színekkel a Stromer Spinóé, sárgával az egyéb példányok csontjai, zöldel a közeli rokonok alapján történt hiánypótlás (pl. Irritator) kék pedig a teljesen spekulatívan elképzelt részek.
A leginkább szembe tűnőbb érdekesség talán, az aránytalanul pici csontos medence és hátsó lábak. Az új példányról azt kell tudni, hogy egy viszonylag fiatal egyed lehetett, olyan 7-9 méter körüli. Na és a Stromer példány méreteire felnagyítva azt kapták, hogy a lábak és a medence aránytalanul kicsik lettek, s így maximum 4 lábon járhatott az állat. Ibrahim és Paul Sereno (Suchomimus felfedezője) úgy gondolták, hogy ezt tudva a Spinó csak a quadruped (4 lábon történő) járásra lehetett képes a szárazföldön, ám ideje nagy részét a vízben tölthette, búvármadár-krokodil hibridként. Ezzel speciel szerintem az a probléma, amit a tudósok is gyakran hangoztatnak, hogy ismerni kéne az élőhelyet, plus tudósokról lévén szó, némi anatómiát.

Először is, a 4 lábon járásra két esetleges típust vetettek fel:
-vagy a behajlított ujjain járt, védve a karmokat a kopástól
-vagy a kézfejét oldalra kitartva a tenyerén járt.

Ezekkel viszont az a probléma, hogy ténylegesen megállapították, hogy a Spinosaurus ujjcsontjai nem lehettek képesek megtartani ezt a roppant súlyt, amit az állat magán cipelt, hisz csontjai sűrűbbek voltak más theropodákétól. A Spinosaurus hosszabb volt a Tyrannosaurusnál, és csontjai kisebbek is voltak, ám sokkal tömörebbek, így némi számolást követően arra jöhetünk rá, hogy talán tömegre nagyjából ugyanolyan nehéz volt, kb. 7-8 tonna, ám ez egy roppant tömeg egy olyan karcsú állathoz képest, mint a Spinosaurus, s ezt a viszonylag elől lévő súlypontja miatt nem is lett volna képes megtartani.
A második verzióra szintén az anatómia szab határt, ugyanis a Theropodák csuklóizületei nem voltak olyan mozgékonyak, mint nekünk, főemlősöké.
Tehát el lehet felejteni a Jurassic Parkos Zombinyuszi kéztartásokat.
Így mindent összevetve a "quadruped Spinó" egy eléggé lehetetlen elképzelésnek tűnhet. Luis Rey valami olyasmire gondolt, hogy talán állandóan csak a hasán csúszott, mint egyes vízi madarak. Visznt nekem erre is megvan a válaszom... Élőhely.

Afrika északi része olyan környezet lehetett 95 millió éve, mint ma az Okavango delta. A mocsaras vidék időszakosan kiszáradt, olykor csontszárazra, s ilyen környezetben nem lehetett túl előnyös a hason mászás.

Maga a "quadruped Theropoda" elképzelés is necces dolog. Miért?
Hasonlítsunk össze két hasonló élet stílust követő Theropodát és Carnivorát (modern ragadozó emlősök). Példáink legyenek a pingvin meg a fóka vagy vidra. A fóka ugyebár Carnivora, nekik pedig az alaptestfelépítés quadruped volt, ez megmagyarázza azt, hogy miért csúszkálnak a hasukon. A pingvinek ezzel szembe Theropodák, akiknél a biped az alapfelépítés, mert csuklóik, s az egész szárny nem tudtak úgy fejlődni, hogy alkalmasak legyenek a Vidrához hasonló 4 lábon járásra. Oké, csúszkálnak a Pingvinek is, de az csak szieszta magatartás. Spinónál se a 4 lábon járás, se a csúszás nem jöhetett szóba a fent említettek miatt.

PLUSZ! Az se valószínű, hogy a Spinosaurus hátsó fertája tényleg ennyire pici lett volna. Mint az már említettem, az Ibrahim féle Spinosaurus egy fiatal egyed volt, és a Stromer példány alapján próbálták felnagyítani, így született meg a végső rekonstrukció. VISZONT ha megnézitek a fent látható képet, amelyen az Ibrahim példány maradványai vannak feltűntetve, azt vehetitek észre, hogy a csontos medence (pelvis) nagyrészt csak rekonstrukció, és csak nagyon szilánkos leletek alapján lett meghatározva. Az arányokat nézve, mint azt említettem aránytalanul kicsi, s ez akár a Spinosaurus szinte teljesen vízi életmódjára utalhatna, ám a fent említett végtag anatómiai tulajdonságok miatt a krokodilszerű mozgásforma nem jöhetett számításba.
Akkor most mi van?
Szerintem nagyon valószínű, hogy hasonló baklövés állhat a háttérben mint az MOR008-as T.rex példány esetén. Az MOR008-as T.rex példánynak el lett méretezve az ugyancsak nagyrészt csontszilánkokból álló koponyarekonstrukciója, mely eredményeként a teljes állat kb 14 méteresre lett becsülve, ám mint az kiderült ITT, a koponya igencsak túl lett méretezve, s anatómiailag se felelt meg teljesen egy valódi T.rexnek, így a tényleges példány is összezsugorodott kevesebb, mint 12 méterre. És minő véletlenségből PONT Jack Horner volt az, aki a koponya rekonstruálását felügyelte. Bravo.
Egyébként a gif a koponyáról brolyeuphyfusion9500 nevű deviantart felhasználó kutatásának köszönhető. De már megint elszaladtunk.

Na, a második verzió hihetőbb (Scott Hartmantől)

A lényeg az, hogy a Spinó medencéjénél is valami hasonlót követhetett el Ibrahim és Sereno, csak ők nem túlméretezték, hanem lekicsinyítették. Ennek az lett az eredménye, hogy túlságosan előre került a súlypont, ezért gondoltak bele a quadruped járásba. De neeeeeem, számítási hiba nemis lehet! Ugyan már...
Azt ugyancsak nem vették számításba, hogy a Theropodák testarányai változtak növekedésük során! Lásd Allosaurus vagy T.rex vagy akármelyik másik, amiből fiatalok is rendelkezésre állnak. Spinosaurusnál se lehetett ez másképp. VALAMINT nem csak a Stromer Spinó volt az egyetlen rendelkezésre álló példány, amit Stromer talált.

Stromer egy 1934-es expedíción megtanálta a "Spinosaurus B-re" keresztelt példányt, és ennek a lábcsontjai meglepően nagyok voltak. Ha arányaiban összevetjük a méreteit a csigolyanyúlványokéval, akkor merőben más képet kapunk, mint amit Ibrahimék elképzeltek. Egyébként ezt a példányt egy ideig kimérának gondolták, ám ez azóta megváltozott, amit mi sem bizonyíthatna jobban, hogy lábain ugyanolyan lapított, vízi madárszerű karmok voltak, mint az Ibrahim féle példányon.



És akkor most mind ezt tegyük is rendbe.

Az eredeti rekonstrukció Davide Bonadonna munkája

Az olvasottak alapján a Spinosaurus nem lehetett képes az állandó quadruped járásra a karjai miatt, valamint képes lehetett továbbra is a biped járásra a mindenbizonnyal nagyobb medencéje és lábai miatt. Többi theropodához képest így is rövidebbek, de nem olyan drasztikus mértékben, mint Ibrahiméknál. Azt is megállapították, hogy a többi Theropodához viszonyítva rendkívül hosszú farka volt a Spinosaurusnak, ami az egyik legflexibilisebb (hajlékonyabb) is volt, tökéletes az úszáshoz. Ezt tudva az új Spinosaurus rendkívül emlékeztet engem egy ma is élő állatra.........."doppergés".........

....Tobzoska!

A Tobzoska is egy viszonylag hosszúkás felsőtestű, rövid lábú állat, nagy karmokkal felfegyverzett karokkal, és egy hosszú, izmos farokkal.
Viszonylag rövid lábai miatt azt hihetnénk, hogy 4 lábon jár, pedig nem!
Hogy karmai ne kopjanak, 2 lábon jár, farkát kiegyenesíti az egyensúlyozásért, hátát begörbíti, karjait pedig csak kis szakaszokban teszi le, hogy azért ne is boruljon előre. Spinosaurusunk úgyanígy megoldhatta a folyóról folyóra történő átjutást, ahogy a száraz évszakot is túlélhette így.

 Azt gyanítom, hogy a "Bigger than T.rex" alkotóinak is eszébe jutahatott, hogy talán nincs minden rendben ezzel a kis medencés Spinóval, ezért a Planet Dinosaurban látott modellt nem alakították át drasztikusan, pusztán annyira, hogy megfelejen a követelményeknek. Pl. a farka hosszabb lett és már nem végződik olyan gömb alakú tompa részben, mint egy játékfigurán. Persze a címmel még most se vagyok kibékülve. Miért kell mindig a T.rexhez viszonyítani? És amúgy nemis volt nagyobb, csak hosszabb. Nagyobb akkor lenne ha magasságra és súlyra egyaránt nagyobb lett volna. És persze zavart, amikor Paleoworldösen "killert" mondanak "predator" helyett, holott ha valami táplálékszerzés céljából öl, az nem titulálható gyilkosnak.
Viszont az embert nyugodt szívvel lehet gyilkosnak titulálni!
És az is zavart egy picit, hogy úgy kiáltják ki a Spinosaurust, mint az első ismert vízi dinoszauruszt. Holott már korábban tudtuk, hogy van egy Hesperornisunk és annak rokonai. Van még egy Koreaceratopsunk IS, aminek oldalról lapított farka volt. ÉS VANNAK PINGVINJEINK!!!! Meg persze a többi ilyen búvármadár.
Sőt, All Yesterdays alapon egyes Sauropodák is lehettek félig víziek, hiába vetik el ortodox módon ezt a tudósok. Egyes orrszarvúak is vízilószerűen élik életüket, pedig Afrikai rokonaik alapján nem kéne ezt tenniük. De összességében jó kis dokumentumfilm, és valamennyit lehet is belőle tanulni

Az új példány által többet tudhattunk meg a hátáról is. Azt állapították meg, hogy nem lehettek a csigolyanyúlványok elég erősek ahhoz, hogy egy vastag izmos és zsíros púpot megtartsanak, ahogy a hőszabályozásban se vehettek részt, mert nem járták át erek. Csak magamutogatás lehetett a cél.
UGYANAKKOR egy kevés zsírréteget felhalmozhatott az ezt borító bőr alatt, hogy túlélje a száraz évaszakot. Így látványra egy olyan taréj lenne, melyen a bőrt nem nyomják ki a tövisek retro zsugorfóliás Dimetrodon elven. Maga a bőr, ami borította, pedig remek hűtő eszközként szolgálhatott egy ekkora melegvérű lény esetén, mint ma az elefánt füle. Ha nincsenek megörződött lágyrészek, akkor hogy is jelenthetnénk ki biztosra, hogy tényleg nem volt képes a hőszabályozásra?



Korábban a marokkói "paleo feketepiacon" - igen, mert ilyen is van, és az összes maradvány közül a Spinosaurus számít a legdrágább cuccnak - szerzett maradványok közt voltak koponyamaradványok is, így viszonylag pontosabb képet adhatnak az állat profiljáról. Kiderült, hogy a Tyrannosauridae-ák után a Spinosaurusnak volt az egyik legtömörebb felépítésű koponyája, ebből kifolyólag eléggé nagy terhelésnek is képes volt ellenállni. Ez logikus is, különösen olyan nagy prédaállatok esetén, mint a kemény bőrű 4 méteres vérteshalak, az orrszarvú méretű bolytosúszósok vagy a 8 méteres fűrészhalak, valamint a szárazföldön előforduló közepes termetű dinoszauruszok és kisebb krokodilok.

"SPINÓ FALATKÁK"

Mawsonia gigas

A rekonstrukciók Joschua Knüppe munkái

 Az is kiderült, hogy a Spinosaurus maximális harapási ereje 2,5-3 tonna közé tehető, közel sem olyan gyenge, mint ahogy azt a hülye fanboyok állítják! Végül is logikus, ha figyelembe vesszük a prédá állatok masszivitását.

 Továbbá az is érdekes, hogy ha megnézzük a ma élő halevő krokodilokat, vagy a kihalt óriás halevő kétéltűeket, vagy a ma élő bármelyik halevő cetet; akkor egyiknél se figyelhető meg az állkapcsok formájában a "konvex" és "konkáv", pedig általában dinoszauruszok esetén az ilyen formára mondják, hogy "hát e miatt biztos csak halevő volt". Még a szintén halevő Austroraptornál se látni ilyen felépítést.
Ilyen konvex és konkáv formát inkább az olyan nem pusztán halevő krokodiloknál lehet tapasztalni, mint a Nílusi krokodil, csak arányaiban szélesebb kiadásban.
A legjobb szóhasználat a Spinosauridae-ákra talán nem is a "krokodil utánzó", hanem a "phytosauria utánzó" lenne. Ha megnézzük a Phytosauriákat, náluk is megfigyelhetők ezek a behajlások a premaxilla és maxilla között, ugyanakkor a mai krokodilokétól karcsúbb kiadásban. A legjobb példa erre a hatalmas Redondasaurus, ami karcsú szája ellenére így is tetemes harapóerőre lehetett képes.

Balra egy Redondasaurus, jobbra egy Spinosaurus. Az alapkoncepció mind a két állatnál hasonló, még ha felületesen el is térnek egymástól.

A méretére vonatkozóan azt állapították meg az Ibrahim példány alapján, hogy ha felnagyítanák körülbelül akkorára, mint a Stromer példány, akkor legalább 15 méteres értéket kapnának. Ne feledjük, hogy maga Ibrahim is elmondta, hogy talán az ő rekonstrukiójuk se tökéletes - PERSZE HOGY NEM, FŐLEG A MEDENCÉNÉL - mivel így is vannak hiányzó részek. Plusz, nagy részt különböző példányok maradványait alkalmazták a végső dizájn megalkotásához, hisz maga az Ibrahim példány közel se minősül teljesnek. És mint azt mondtam, növekedésük során változhattak a testarányok is.

Akárhogy is, de a Spinosauridae-ák kb. 90 millió évvel ezelőtt, valamilyen ismeretlen oknál fogva eltűntek a világ számos pontjáról. Talán Antarktisz lehetett az utolsó menedékük néhány fog lelet alapján. Kihalásuk után számos más Theropodák váltak az örököseikké, melyek csak távoli rokonságban állhattak egymással, de mindannyian ugyanolyan jól végezték az "Öreg halászos" dolgukat, mint egykori felmenőik. Észak-Amerikában ugyan még nem találtak (bizonyítottan) ilyen Theropodát, bár a szerkesztőkkel gyanítjuk, hogy talán a Dryptosaurusnak járt ki ez a szerep. Én gondolkodok még egy a Compsognathidae Sinocalliopteryx-nek az amerikai földrészre vándorolt, nagy termetű, halevő leszármazottján, de ez már eléggé spekulatív gondolkodás. Afrikában - a Madagaszkári Masiakasaurus alapján - a Noasauridae-ák lehettek ezek. Dél-Amerikában az Unenlagiinae Dromaeosauridae-ák, Ázsiában pedig az Ornithomimosauriák. Ez gondoltam régen, de így most igazat is nyert! A Deinocheirus, egy kolosszális gázlómadár dinoszaurusz képében!

Austroraptor cabazai, egy közel 6 méteres Unenlagiinae Dromaeosauridae. Rokonaival együtt ő tölthette be a Dél-Amerikából kipusztult Spinosauridae-ák által hátra hagyott ökológiai fülkét.

Saját fotomanipuláció

DEINOCHEIRUS MIRIFICUS

Megtalálásának, valamint az esetleges külsejéről szóló elméleteket már finoman érintettem itt egyszer, tehát ha lehet, most nem fecsérelnék rá újabb időt.

E helyett inkább magát, az állatot venném górcső alá.

Andrea Cau képei a koponyáról, és annak kevésbé deformált, feljavított változatáról.

Amikor az országba behozott koponyáról először készültek képek, akkor a beállítás miatt azt gondoltam/gondoltuk/sokan gondolták, hogy egy nagyon lapos, leginkább a kanalasgémére emlékeztető csőrformát látunk. Azóta újabb képek, valamint leírások is készültek, s kiderült, hogy az alsó állkapocs noha ugyanolyan keskeny volt mint a felső, ám sokkal masszívabb és robusztusabb is.

A típus példányok maradványairól, valamint egy hipotetikus teljes csontvázról alkotott kép Andrea Cautól.

Az elmúlt évben két példányt találtak, s közülük a másodiknak volt meg a koponyája. Ezek a példányok adták eddig a legrészletesebb képet erről a mocsári kolosszusról. A maradványok alapján kiderült, hogy a csípő tájékánál a csigolyanyúlványok meghosszabbodtak, viszont méretben és formában jelentősen eltértek a Spinosaurusétól. Lehetséges, hogy amit a Spinosaurus esetében spekuláltunk, az a Deinocheirusnál fog beigazolódni, vagyis a nyúlványok izomtapadási és zsírraktározói célból nyúltak meg! A nyúlványok sokkal robusztusabb, bölényszabású képet adnak, ami okot adhat elméletünk hitelességére.

Andrey Atuchin (feljavított) festménye a Deinocheirusról és annak élőhelyéről.

A Deinocheirus élőhelyéről, a Nemegt formációról azt kell tudni, hogy a 94 millió évvel ezelőtti Észak-Afrikához hasonlóan, egy nedves, mocsaras élőhely volt, erdő foltokkal szabdalva. Ugyanakkor, mint ma az Okavango-delta, ez is időszakosan kiszáradt, olykor csontszárazra, s ilyenkor jól szolgálhatott egy zsíros, tápanyag raktározó púp.

Egyébként csak így mellékesen, Michael Skrepnick alkotott egy paleo-rekonstrukciót, melyet most azért nem rakok be ide, mert nem akarom megkockáztatni a szemidegek frontális olvadását. Művészeti szempontból megérdemel egy okét, viszont a dizájn....Ewwwww 

Zsugorfólia az egekbe van magasztolva, ráadásul Jurassic Parkos szinten van visszafogva a tollasság. Ráadásul annyira, hogy azok már inkább Pterosaurus szőrtollaknak (pycnofibres) tűnnek, mintsem valódi dísztollaknak, amik az Ornithomimosauriákra oly jellemzőek voltak. Csak egy linket adhatok meg, de csak akkor mennyetek rá, hogy ha tényleg bemeritek válalni az esetleges szervi bajokat.ITT 

Mellesleg maguk a paleontológusok is kritizálják...na jó mondjuk ki őszintén...szidják a rekonstrukciót facebookon, ami azért egy teljesítmény!

De szokásomhoz híven megint elkalandoztam...

Az új maradványok szerint, a Deinocheirus lábujjain lapított, pataszerű karmok voltak, melyek a mai gázlómadarakéhoz hasonlóan segíthettek neki a sáros, iszapos partokon közlekedni. Szemei magasan a fej tetején ültek, mint egy igazi halásznak, ebből adódan arra gondoltam, hogy kanalasgémhez hasonlóan halászhatott. És mit ad Isten? Találtak a gyomor környékén gyomorköveket ÉÉÉÉÉÉS halmaradványokat!

Arról sajnos nincsenek hírek, hogy mekkora halak is ezek, illetve milyen fajtájúak, de valószínűleg nem olyan kolosszusok, mint fentebb a SPINÓ FALATKÁK. Én olyan lesőharcsa méretre tippelek.

Elijah Shandsheight Deinocheirusa, ami robusztus állkapcsát kis dínók szétmorzsolására használja.

Amíg fel nem kerültek az újabb képek a koponyáról, azt gondoltam, hogy csak halászhatott, ahogy a mai vízimadarak. Ám látva az erős alsó állkapcsot, arra gondoltam, hogy talán a Spinosaurushoz hasonlóan, kisebb szárazföldi állatokat is zsákmányolhatott? Jó példa erre ma egy alapkoncepcióban hasonló madár, a papucscsőrű gólya. A Deinocheirus is alapjába véve jámbor fajokat magába foglaló - hacsak nem voltak olyan marcona természetűek, mint egy kazuár - Theropoda csoportba tartozott, ezek voltak az Ornithomimosauriák. Ám ő úgy is dönthetett, hogy magasabb szintre lép a táplálékpiramison. Ebbe belegondolt egy deviantartos szabadúszó művész, Elijah Shandsheight is, aki egy fotó alapján, melyen egy papucscsőrű felfal egy kis kacsát, elkészítette a maga változatát Deinocheirussal és valamilyen Deinonychosauriával.

Biztosat persze itt se mondhatunk, hisz ez már az All Yesterdays köreibe tartozó "életmód találgatásba" tartozik. Az Ornithimimosauriáknak a mai madarakhoz hasonlóan nem volt foga, így csak találgathatunk étkezési szokásaikról. Viszont azzal, hogy halakat találtak a gyomrában, a piscivora életmód már bizonyított a Deinocheirus esetében.

Tuomas Koivurinne atmoszférikus festménye. Külön dícséret, hogy nem csak a Deinocheirus, de kisebb csomókban ez a Tyrannosauridae (Tarbosaurus?) is visel tollakat; nem csak a karjain, de még a hátán, nyakán és farkán is!

Méretére vonatkozóan a 2 új példány alapján az derült ki, hogy a felnőtt egyedek nagyjából 11-12 méter hosszúak lehettek. Ezzel a leghosszabb Theropoda címért már nem versenyezhetne. De mivel kiderült, hogy lábai közel sem voltak olyan hosszúak, mint ahogy azt régen hitték, mostmár a legmagasabb Theropoda címért se. Ugyanakkor éltében, még így is kemény rúgásokra lehetett képes, melyet a fogvesztett Tyrannosauridae-ák megis tapasztaltak.

Most pedig jöhet a várva várt összehasonlítás!!!!

MOCSÁRI ÓRIÁSOK

Andrea Cau digitális csontvázai

Engem mindig is ámulattal és izgatottsággal töltött el, ha "konvergens evolúcióra" utaló jeleket tapasztaltam a természetben, mert...mert hát....az olyan klassz! Na de őslénytanban ez pedig különösen feltudott csigázni, mert így tudtam spekulálni az állat életmódjáról, meg hogy melyik faj szerepét is tölthette be, meg hasonlók. Nem tudom, lehet a bennem élő spekulatív biológus énem miatt van ez így. A Spinosauridae-ák kihalását követően rengeteg esetben megfigyelhetünk konvergens evolúcióra utaló jeleket, mert ha megnézzük a halászó fajokat, azok rendere ugyanazzal az alapfelépítéssel rukkolnak elő, pusztán esztétikai értelemben lehetnek mások a felületi jegyek. Ha a Spinosaurust és a Deinocheirust hasonlítjuk össze, csak úgy jön a megannyi letaglózás a hasonlóságoktól!

Jobban belegondolva, 2014 emlékezetes év lesz a Paleontológiában, mert egymás után KÉT misztikus Theropodáról hullott le a lepel, mind külsejüket, mind életstílusukat tekintve. Bizarr és váratlan véletlen ez, meg kell hagyni...

A hasonlóságok:

- Mindketten családjuk legnagyobb képviselői.

- Mindketten szinte megegyező élőhely típuson éltek; időszakosan kiszáradó, mocsaras, lápos vidékeken.

- Megnyúlt orr. Mindkét esetben kiterjedt állkapocs csontokról beszélünk, az orr tetején ülő orrnyílásokkal, és binokulárisan látó szemekkel a koponyán. Mind ezen jegyek célja a piscivora életmód segítése.

- Piscivora életmód. Bizonyítottan mindketten félig vízben vadászó Theropodák voltak. Olyan Theropodák, melyek az alkalmazkodás lehető legmagasabb fokára értek, hogy tökéletes vízi ragadozói legyenek a saját ökoszisztémáiknak.

- Fejlett izmokkal ellátott mellkasi régiók, jókora karokkal. A karok végén pedig kampós karmok, hogy húskampókként ragadják meg a zsákmányt.

- Kiterjedt csigolyanyúlványok. Ezek szerepe a két faj esetében nagyjából hasonló, és többrétegű, ám a rétegek megoszlásai eltérőek. Míg a Spinosaurus elsődlegesen magamutogatásra és hőszabályozásra használta taraját, és csak másodsorban raktározásra; addig a Deinocheirus inkább használhatta tápanyag raktározásra alkalmas púpként, valamint izomtapadási felületként.

- A csigolyanyúlványok mindkét esetben a leghosszabbaknak minősülnek, jóval nagyobbak, mint közeli rokonaiké.

- Hosszú, mozgékony nyak, melyet mindketten eltérően használhattak. Míg a Spinosaurus talán a halcsoportakba történő belopakodásra használta, addig a Deinocheirus inkább a víz alá történő minibúvárkodásra, miközben átgázolt a növények közt táplálék után kutatva. Akár egy gém.

- Mindkettejük hátsóvégtagjai relatíve rövidebbek, mint a közeli rokonaiké, ez valószínűleg az óriásnövéssel köthető össze.

- A lábkarmok mindkét esetben lapos, pataszerű formákat öltöttek, és noha felületesen nézve más a kivitelezés, az alapfunkció ettől még ugyanaz.

- Változatos étrend a fő étrend mellett. A Spinosaurus méretéből adódóan nem csak óriás halakra lehetett képes vadászni - amik egyébként a fő táplálékát adták - hanem édesvízi Pliosauriákra, valamint kisebb krokodilokra és dinoszauruszokra is. A Deinocheirus itt egy picit már eltér, mert a hal maradványok mellett talált gyomorkövek alapján növényi táplálék is lehetett az étlapján, mint amilyenek a sekély vizekben honos vízi növények.

2014!
 Te aztán izgalmakkal teli év voltál a Paleontológia világában!

A kedves olvasóinktól pedig köszönöm, hogy végig olvastátok ezt a döcögősen létre jött cikket! Kommenteljetek vagy itt vagy facebookon, és hívjátok meg egyéb paleo rajongó ismerősötöket, ha további érdekességeket és híreket akartok kapni a Primeval online-ról!

Köszönöm a figyelmet!

FORRÁS:

Scott Hartman

Andrea Cau

Tristan vagy "RaptorX"

Mark Witton