A pleisztocénkori észak-amerikáról szóló dokumentumfilmeknek köszönthetően az akkor élt ragadozók mára már akkora hírnévre tettek szert, hogy a paleontológiát talán csak a Jurassic szériából ismerő emberek is nagyon hamar rá tudják vágni arra a kérdésre a választ, hogy milyen húsevők élhettek akkortájt azon a környéken. A kardfogú macska és a rövidfejű medve lenne talán a két legismertebb, egyes témában jobban jártasabb laikusok esetleg még az amerikai oroszlánt is megemlíthetik, azonban ezek mellett szóba is hozhatják az ezen filmekből elhíresült gigászi ordast, az óriásfarkast. Eme nagy méretekkel bíró kutyaféléről a róla szóló produktumok gyakran említik azt, hogy a zsákmányállatok és a vadászterületek birtoklása miatt nemegyszer harcba is szálltak náluk sokkal kisebb és gyengébb rokonukkal, a ma egyre több helyen újra felbukkanó szürke farkassal. Az ilyen nagy tétre menő csatározások valóban megtörténtek, azonban a mostani kutatások eredményei alaposan megkavarták a két egymás mellet élő faj közti viszonyt. Az óriásfarkas, aminek eddig a latin neve Canis dirus volt, a szakértők munkája és felfedezéseik hatására új tudományos nevet is kapott. Ez a név az Aenocyon dirus.
 |
| Aenocyon Dirus. Agustin Diaz alkotása. |
