Wakinyantanka styxi, mint ragadozó óriás Oviraptorosauria

Készül egy méretes cikk, miben szerepelt volna ez a spekulatív biológiás felvetés. Ám inkább előrébb veszem. Észak-Amerika utolsó nem avialae dinoszauruszait összesítő cikkemben már említettem a Wakinyantanka styxi-t. Illetve említettem ezt az opciót is. El fogok játszani a gondolattal, mi lenne ha egy óriási Oviraptorosauria lenne a második ragadozó a Tyrannosaurus rex után, kimondottan gyors és “kis” prédára specializálódva. Természetesen nem égbe puffogtatott böffenést szeretnék, így kezdjünk is neki a "nagy viharmadár" (vagy nagy viharszellem) felvezetésének.

Wakinyantanka styxi csőrében fiatal Tyrannosaurus rex-szel. Cikkhez készítette Bóta Zsombor.

Dualista zsarnokok

Agyon mondogattam már ezt a Tyrannosaurus rex leuralta az életterét és más Tyrannosauridae-k is így jártak el. A helyzet az, hogy a T. rex mellett is volt legalább egy nagy Dromaeosauridae mely falkában nagyobb prédára is vadászhatott. Ám van rá esély, hogy kettő volt. Ez a kiegészítés már bekerült a Tyrannosaurus ökoszisztémája V3 c. cikkbe. Ázsiában olyan “kettő szabálya” volt, hogy egy-egy 10 méter fölötti és az alatti Tyrannosauidae élt egymás mellett, ám nem volt például nagy termetű Dromaeosauridae. A helyzet tehát az, hogy az egész koncepció, hogy egy faj leuralta az összes nagy és közepes ökológiai fülkét lehet kuka. Gorgosaurus és Daspletosaurus dualizmusa pedig újabb ok.

Huitzilin Flores alkotása.

Egy birodalom ura: Az Acrocanthosaurus

Ha csak az ismert elterjedést nézzük, akkor lehet, hogy a Tyrannosaurus rex-nek királysága volt, ám az Acrocanthosaurus atokensis-nek birodalma. Blog tulajtól volt már 2015-ben egy cikk az állatról, ám több okból is szükséges alaposabban megszemlézni ezt az állatot. Személy szerint én nagyon sokáig nem kedveltem ezt a jószágot, ám idővel hozzászoktam létének tényéhez. Ráadásul e közel 110 millió éves Carcharodontosauridae elég fontos több szempontból is.

 

ABelov2014 alkotása.

Pseudosuchia vol. 3: A valódi szárazföldi krokodilok

Félelmünk, hogy a pseudosuchia téma több cikket fog eredményezni, mint ahány részes a Barátok közt. „Krokodilok és amiket annak hiszünk, a Pseudosuchia-k”  és a „Pseudosuchiavol. 2: Sebecia” elolvasása célszerű e írás előtt, bár alapvetően a lényeg ezek nélkül is érthető és utólagos olvasása az előzményeknek nem fog kavarodást okozni. Lelkiekben már felkészültem a „Pseudosuchia vol. 95 264: A szárazföldi Metriorhynchidae-k” című cikkre is.

Érdekes a fanyalgásunk, hiszen nincs min fanyalogni. Csupán csak sajnálatos módon mi is beleestünk abba a hibába sok éve, hogy „őskrokodilok” címkével elláttuk a Pseudosuchia-kat, hogy rendben voltak szárazföldiek, tengeriek, meg mintha lettek volna kétlábúak is, de kit érdekel hiszen OTT A DINOSZAWRUSZ! Ráadásul a melegvérűség kérdése is érdekes, hiszen a krokodilok és madarak közös őse már melegvérű volt, előbbiek hidegvérűségre visszaváltása pedig egy nem teljesen tisztázott evolúciós lépés. Nem arról van publikáció, hogy ki hitte volna, hogy melegvérű „őskrokodil”, hanem hogy ki hitte volna, hogy hidegvérű Pseudosuchia. Szóval amit az átlag ember és ide értve az őslények fele érdeklődőt is, amit ő lát és tud az totálisan más és akár ellentétes amiket a tudomány már tud és evidenciaként kezel. 11-es hírösszefoglalóban pl. szerepel egy eset, aminél a média olyan marhaságot volt képes írni, hogy a tudósok is meglepődtek, hogy kétlábú őskrokodil.

Nem is olyan rég Ausztráliában, Hodari Nundu alkotása.