2024. január 12., péntek

Wakinyantanka styxi, mint ragadozó óriás Oviraptorosauria

Készül egy méretes cikk, miben szerepelt volna ez a spekulatív biológiás felvetés. Ám inkább előrébb veszem. Észak-Amerika utolsó nem avialae dinoszauruszait összesítő cikkemben már említettem a Wakinyantanka styxi-t. Illetve említettem ezt az opciót is. El fogok játszani a gondolattal, mi lenne ha egy óriási Oviraptorosauria lenne a második ragadozó a Tyrannosaurus rex után, kimondottan gyors és “kis” prédára specializálódva. Természetesen nem égbe puffogtatott böffenést szeretnék, így kezdjünk is neki a "nagy viharmadár" (vagy nagy viharszellem) felvezetésének.


Wakinyantanka styxi csőrében fiatal Tyrannosaurus rex-szel. Cikkhez készítette Bóta Zsombor.


Először is előre kell hivatkoznom arra a nagy cikkre. Elöljáróban annyi a lényeg, hogy a Tarbosaurus-t legalább genusz szinten Ázsia elég jelentős részére sejteni vélik, különböző általában fog leletek által. Ami biztos, az a Nemegt formáció. Ám volt itt rajta kívül egy másik, nála kisebb, jóval gyorsabb, agilisabb, kis prédákra szakosodott Tyrannosauridae, az Alioramus. Az kérdéses, hogy helyes-e a két faj amit megállapítottak, vagy csak egy volt. Ettől függetlenül, hasonló állattal, mivel egy törzsbe is tartozik, a Qianzhousaurus-szal feltehetően egy időben is élhetett, noha területileg nem valószínű. Mint látható a Tarbosaurus szűkebb és tágabban értelmezett élőhelyén nem uralta úgy le az életközösséget, mint a Tyrannosaurus rex. Ám mi van akkor, ha a Tyrannosaurus rex sem uralta le? Mármint a fiatal T. rex-ek gyorsak és agilisek voltak, kisebb és gyorsabb prédákra vadásztak, ám nem töltötték ki teljesen ezt az ökológiai fülkét. Tarbosaurus-nak titulált fogak sok helyről előkerültek Ázsiában. A fogak mondhatni, hogy a nem madár dinoszauruszok környezeti DNS-ei. Feltéve, ha lett volna minden nem madár dinoszaurusznak foga.

Triceratops faunai Therizinosauridae-kat több lábnyom és két kétes csont fosszília (csigolya és ugrócsont) “bizonyítja”. Van olyan Tyrannosaurus-nak titulált magában talált csont (UCMP 137538), mely csak azért van ennek a genusznak titulálva, mert más nagy Theropoda nem élt ekkor ezen a vidéken. Holott lábnyomok (és két csont) tanúsága szerint akár két másik elég méretes is lehetett, ráadásul Maniraptora-k. Azt tudni kell, hogy korábban a Dinosaur Park formációból is írtak le therizinosauridae leleteket, ám újabb vizsgálat alapján ezek a leletek inkább Caenagnathidae-hoz tartoznak. Cikk folyamán továbbra Caenagnathidae-nak fogom nevezni az elképzelt és ki tudja, lehet tényleg létezett állatot. Szóval van rá példa, hogy korábban Therizinosauridae-nak gondolt leletek inkább Caenagnathidae-nak lettek átsorolva.

Ellenérv lehet a Quetzalcoatlus. Ez így igaz, és a Prehistoric Planet jól mutatta, hogy nyílt téren megfutamított egy felnőtt T. rex-et is egy ekkora Azhdarchidae, kihasználva a repülés előnyét. (Az más kérdés, hogy egy akkora tetemnél nem igazán törődtek volna egymással.) Ellenben olybá tűnik, hogy Azhdarchidae-k jelen voltak a világ minden pontján. Továbbá a Quetzalcoatlus leszállás nélkül körbe is repülhette a Földet. A Nemegt formációból is került elő Azhdarchidae. Így a Quetzalcoatlus nem zárja ki egy közepes ragadozó jelenlétét. (Ám figyelembe kell venni, mikor a közepes és nagy ragadozók mennyiségét vitatjuk.)

Az Oviraptorosauria-k, mint tojásevők… Nanxiong formációban vagy fél tucat fajuk volt. Egymás tojásait lopkodták? Ez már egy nagyon káros trópus, aki ehhez az elavult és hibás kliséhez nyúl az technikailag igazolja, hogy nem ért az őslényekhez. Valójában mindenevők voltak (Alkalomadtán ehettek tojást, mint bármely más növényevő dinoszaurusz is.), bár ez inkább növényevőségbe hajlott. Harapási erejük megbecslése és a csőreik alapján kemény növényi részekkel is táplálkozhattak. Harapási erejük testméret arányosan nagyobb volt az “átlagos” Ornithomimosauria-khoz és Therizinosauria-khoz mérten. Azért “átlagos” mivel néhány faj volt példának az összehasonlításhoz a Deinocheirus mirificus pedig nincs köztük, mely elég erősen eltér a többi Ornithomimosauria-tól. Különböző oviraptorosauria fajok közt is markáns eltérések lehettek, így feloszthatták egymást közt az erőforrásokat. Az említett Nanxiong formációban ezért lehetett olyan sok faj egymás mellett. 

 

A kép Paleop alkotása. Számunkra két sarkalatos állat mérete.


Viszont van nekünk már egy óriási fajunk a Gigantoraptor erlianensis. Ráadásul Caenagnathidae-ba sorolják be és nagyon gyakran rokonítják az Anzu wyliei-vel. Míg általában az Oviraptorosauria-k inkább növényevők, addig ennél a kettőnél illetve családjuknál lehetséges, hogy inkább húsevők voltak, vagy az állati eredetű táplálék nagyobb részét tette ki az étrendjüknek. Tulajdonképpen az óriási húsevő Caenagnathidae nem csak az én bormázas képzelgésem, ez hivatalos a Gigantoraptor esetén. Anzu felső csőre ismert, ám a Gigantoraptor-nak csak alsó állkapcsa ismert. Ha az Anzu méreteit is megnézzük, akkor láthatjuk, hogy egy emberre potenciálisan veszélyes ragadozó lehetne.

A Gigantoraptor 2 tonnás is lehetett és nagyobb volt, mint a szintén Iren Dabasu formációból ismert Alectrosaurus, mely jelenlegi ismeretek szerint a legnagyobb ragadozó volt onnan. Vagy nem, ha a Gigantoraptor is ragadozó volt. Lehet ez a Caenagnathidae vadászott erre a Tyrannosauroidea-ra. 

A Beibeilong sinensis egy második óriási Caenagnathidae Ázsiából, közel egykorú a Gigantoraptor erlianensis-szel, ám ő csak tojásban lévő fejlett embrió által ismert. Így a pontos felnőtt méretére csak tippelni lehet. Primitívebb a Gigantoraptor-nál, nem ugyan arról az állatról van szó.

MPC-D 107/17 egy hiányos alsó állkapocs a Bayn Shire formációból. Első mit megjegyeznék, hogy sokat firtatják a publikációjában az Iren Dabasu formáció korát. Mivel van olyan becslés mi késő campaniara esetleg kora maastrichtire teszi. Magyarán a Gigantoraptor kora maastrichti korú is lehet. Bár ez 2005-ös becslés, valószínűtlen, hogy ez lenne a helyes. (Már csak a többi itt talált állat fejlettségéből adódóan is.) Maga a MPC-D 107/17 legvalószínűbb, hogy szintén cenomani és santoni korú. The Encyclopedia of Dinosaurs: The Theropods c. nem éppen ponyva könyv  Rubén Molina-Pérez és Asier Larramendi tollából viszont az állatot campaniai korúnak teszi meg. Igaz ez kicsivel több, mint 10 millió éves időkeret. Egyszóval a korbecslések kétessége miatt van rá esély, hogy Ázsiában, a campania idején volt óriás Caenagnathidae.

 

 

Wakinyantanka styxi egyedül lábnyomok által ismert. Ám felvetem, hogy lehet van néhány töredék tőle, miket pl. Therizinosauridae-nak gondolnak, vagy kényelmi okokból a Tyrannosaurus rex nevével hímzett szőnyeg alá söpörtek. Hell Creek-ből kerültek elő a nyomai. Túl “kecsesek”, hogy Tyrannosaurus legyen. Ez ugyebár egy ichnofaj, tehát nem teljes értékű a neve pl. a Tyrannosaurus rex-szel vagy Alamosaurus sanjuanensis-szel. Meglehet, hogy tényleg csak egy meglepően kecses Tyrannosaurus-tól származik, vagy a lábnyomok létrejöttének és konzerválódási körülményeinek összjátéka miatt ilyenek. Ám mint látható, ilyen méretű és akár ragadozó Caenagnathidae már volt korábban. Ahogy az is, hogy a Tyrannosaurus és élőhelye leginkább a Tarbosaurus és annak élőhelyével vethető össze, ahol volt a Tarbosaurus mellett legalább egy közepesnek betudható ragadozó. Nanotyrannus lancensis-t és Aublysodon mirandus-t most hagyjuk, a Nanotyrannus komplikálódott 2024 elején. Lehet, hogy a Wakinyantanka azonos a Nanotyrannus-szal és Aublysodon-nal és így valójában Tyrannosauroidea. Most viszont maradjunk a caenagnathidae változatnál.

Van azért egy kis gond. Lehetséges mérete de még a súlya miatt is a Wakinyantanka inkább már nagy ragadozó. Ellenben ha követte a többi Caenagnathidae testfelépítését, akkor nem zömök. Tyrannosaurus számára egy jól irányzott harapás és a Wakinyantanka halott. Ellenben ha nyúlánk volt, hosszú lábai voltak, gond nélkül elkocoghatott a nálánál lassabb Tyrannosaurus-ok elől. Megpróbálhatott halálra marni egy Edmontosaurus-t vagy Triceratops-ot, ám ezek kifejlett példányai is könnyen végezhettek vele. Lehet mérete alapján nagy ragadozó kategóriába kerülne, de nem vadászhatott kifejlett nagy növényevőkre. Mérete ellenére kecses és gyors lehetett. Nem kellett a leggyorsabb Ornitho- vagy Struthiomimus-t is utolérnie, a lassabb, idősebb, legyengült példányok is elegek voltak. Thescelosaurus, Pachycephalosaurus, Leptoceratops, nagyobb növényevők fiatal egyedei egy harapással kivégezhetőek lehettek számára, vagy gerinc törő rúgással.


Mario Lanzas alkotása, "közeli" rokonságukhoz képest legnagyobb Theropoda-k.

Lehetséges, hogy masszívabb nyaka volt rokonságához mérten, ha a préda első harapás ellenére még élt és erősen vergődött, akkor meg tudja tartani, hogy csőrét még erőteljesebben szoríthassa össze. Használhatta mellső lábait is a leszorításhoz. Noha vannak akik ott tagadják a tollakat ahol lehet, pl. Dromaeosauridae-k esetén behazudják, hogy a szárny- és farktollak csak hátráltatták volna ezeket az állatokat, a helyzet, hogy 2011-es publikációban kitérnek rá, hogy a szárnytollak a préda lefogásában nagyon is hasznosak lehettek. Ahogy a mai ragadozó madaraknál. A farktollazat pedig az irányváltásban lehetett alkalmas. Gyors prédára vadászó, gyors ragadozó esetén hatalmas segítség.

Élőhelyének meleg klímája és testmérete miatt nem valószínű, hogy annyi tolla lett volna, mint egy átlagos Oviraptorosauria-nak. Szárnytollak és farktollak viszont nélkülözhetetlenek lehettek, mint előbb írva volt, a vadászatban. Ellenben udvarlásban is jól jöhettek. Továbbá amennyiben nem tudhatott elmenekülni (fészek/utódok védése) egy kifejlett Tyrannosaurus elől, ezekkel nagyobbnak és fenyegetőbbnek mutathatta magát. Struccok is a vadászat hiányát leszámítva így használják szárnytollaikat. Viszont szárnyakon csak a külső részen vannak tollak, a torzó irányába eső rész teljesen tollatlan. Wakinyantanka esetén még kevesebb testet fedő tollra volt szükség, mint egy struccnál. Scansoriopterygidae cikkben szó volt róla, hogy ezek a bőrszárnyas sikló dinoszauruszok lehet olyan őssel rendelkeztek, melynek stage 5-ös, tehát legfejlettebb tollai voltak, mégsem tollakat alkalmaztak sikláshoz. E ragadozó esetén, ha mellső végtagjaival és így szárnytollaival lefogta a még élő prédát, nem volt mindegy milyenek a szárnytollak. Könnyen hajló, gyenge tollak nem jók, tehát kétlem, hogy struccéhoz hasonló tollai lettek volna. Ha nyaka nem bírta volna a zsákmányt, erős karjaival magához szorítva is elvihette. A zsákmány pedig lehetett akár fiatal Tyrannosaurus is.

 

Kép a Kenya Wildlife Service (Hitesh Wildlife Photography által) Facebook oldaláról.


2023-as publikáció által az Oviraptorosauria-k képesek voltak tojásaikon “kotlani”. Ez azért fontos, mert a nem madár dinoszauruszok, még a madarakhoz közel álló nem Avialae-knak is másabb fészkelési szokásaik voltak. Az “Álmodnak a paleontológusok elektromos dinoszauruszokkal?” is erről szól.  Viszont egy két tonnát meghaladó Gigantoraptor vagy a hipotetikus Wakinyantanka is így tett? Mármint a testsúly miatt közvetlenül nem ülhettek rá a tojásokra. Úgy viszont kialakíthatták a fészket, hogy mikor óvatosan leülnek, a tojások közvetlenül a test mellett vannak és a tollak fedik őket. Elég érdekes elképzelni, hogy ilyen “tollszoknya” van egy ekkora állaton. Számunkra esztétikusabb úgy elképzelni, hogy a limitált tollazat mellső végtagokon, farkon, fejen, tarkón, nyakon és gerinc mentén található. Ám amennyiben kotlott egy ekkora állat, akkor valójában a sűrűbb tollazat lenttebbre kellett a testen. Ám mint írtam, a tollazat arra is jó, hogy az állat nagyobbnak tűnjön. Torzó alsó-oldalsó részén lévő toll “szoknya” szélesíti az állatot amennyiben felmagasodik, “szárnyait” kitárja, és ezt a “szoknyát” is felborzolja. Ezt tovább gondolva, mi van akkor, hogy ha a hímek voltak inkább a kotlók? Udvarlásnál a nőstény a dúsabb szoknyát részesítette előnyben, mivel jobban befedhette és melegíthette a tojásokat.

Még egy fő probléma lehet, hogyan lehetett ekkora? Triceratops fauna idejére Appalachia és Laramidia közt már volt szárazföldi összeköttetés, a beltenger drasztikusan visszahúzódott, így új és egybefüggő élőhely alakult ki, mely összekötötte őket. Ennek is köszönhető a dinoszaurusz fajok számának csökkenése, révén megszűnt a korábbi provincionalitás. A különböző életközösségek nem “szűk” folyosókon találkoztak egymással, hanem frontálisan, végül a legerősebbek maradtak meg, melyek jól láthatóan nagyobbak is lettek a korábbi fajoknál. Itt vetül fel, hogy az Anzu mérete is ennek köszönhető-e? Albertosaurus nem maradt meg a Tyrannosaurus mellett jól láthatóan. Nem volt képes vagy nem volt ideje új ökológiai fülkét betölteni. Fiatal Tyrannosaurus-szok pedig nem teljesen foglalták be a gyors és közepes ragadozó helyét. Azon sem lepődnék meg, ha a Wakinyantanka styxi valójában az Anzu nagyobb faja lenne, mely nem állt meg a testméret növekedésnél, mint az Anzu wyliei. Szóval ebben az esetben Anzu styxi lenne e gigászi második faj neve. Vagy egy az egyben ugyan az a faj. Tehát az új élőhely és ökológiai (T. rex mellett szó szerinti) rés miatt válhatott ilyen naggyá.

Wakinyantanka styxi legitimitását belőni nem könnyű. Valószínűleg nem volt egy túl gyakori állat, legalábbis azokon a helyeken ahonnan lelőhelyek vannak. Nyílt stabil talajú területek lakója lehetett, egyszóval mocsaras területeket kerülhette. Ám mi van, ha hosszú lábat hegyvidéken kamatoztatta? Nem olyan meglepő, hogy nem ismerjük a triceratops fauna nagy termetű állatait. Triceratops, Edmontosaurus és Tyrannosaurus jól ismertek, sok példányuk került elő. Ellenben a Nedoceratops hatcheri néhány egyed által ismert, sokak szerint pedig még csak nem is külön álló faj. Úgy szintén van lehetőség Lambeosaurinae-ra, néhány lelet által. Tyrannosaurus ökoszisztémája cikkben ezzel már foglalkoztam. Így abszolút nem lenne meglepő, hogy korántsem volt olyan szegényes az életközösség, mint azt gondoljuk.

Végezetül ismét leszögezném, hogy ez egy felvetés, spekulatív biológia. Melyet azért követtem el, mert kréta legvégi más lelőhelyek ismeretében már korántsem tartom olyan biztosra, hogy a T. rex teljesen leuralta volna élőhelyét. Azt pedig mindig figyelemben kell tartani, hogy az aktuális ismereteink az adott területről, az adott időből előkerült leletek alapján vannak. Ha pedig valamitől nem került elő lelet, az attól még annak idején létezett. Vagy ha mellőzzük a leleteket, mert nem hordoznak elég információt. Így az alkotott kép torz. Szóval nem lehet egy elmélettel/elképzeléssel megelégedni, hogy ha a lehetőségek köre meglehetősen tág.


MPC-D 107/17 a The Encyclopedia of Dinosaurs: The Theropods c. könyvből.

Források:


Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)