Mindenki tudja, hogy a ma élő halakat két csoportra, a csontos halakra és a porcos halakra osszuk. A sugarasuszójú csontos halak hihetetlen változatosak, a kígyószerű angolnától egészen a bizarr formájú tengeri csikóig mindenféle formában jelen vannak, az édes és sós vízek mindenféle változatában. Ellentétben a porcos halakkal, amelyeknek csak 1100 fajuk van (a cápák, ráják, kimérák), és a legtöbb fajuk a tengerekben és óceánokban él (kivéve a Bikacápa, mely képes felúszni a folyókon). Pedig annak idején a porcos halak voltak az elterjedtek, sok fajuk az édesvizekben is élt. A csontos halak hirtelen elterjedése a mai napig rejtély volt, azonban a Zürichi egyetem tudósai úgy fest, hogy szolgálhatnak rá egy lehetséges alternatívával. A csontos halaknak úgy fest, hogy a perm-triász kihalási esemény nyitotta meg az utat.
A Zürichi egyetem tudósai megvizsgálták a két halcsoport közötti egyensúly változását, megvizsgálták a méretarányokat, a leletek eloszlását. Ahogy visszafelé haladva észrevették, hogy 200-300 millió évvel ezelőtt voltak a porcosok változatosabbak a csontos halak őseinél. Ezekre az időkre esett a nagy perm-triász kihalási esemény után azonban a csontos halak kerültek előtérbe.
Lassú, és hosszan tartó esemény volt, amit valószínűleg a Szibériai bazaltvulkánok évezredekig tartó, felfokozott működése okozta. A légkörbe kerülő vulkáni gázok globális savas esőket okoztak, és megváltoztatták a bolygónk éghajlatát. A folyamat végére a Föld már egy kopár és sivatagos bolygó lett. Az élővilágnak hosszú időre volt szüksége, hogy talpra álljon.
Ez volt a legnagyobb kihalás a bolygónkon, amely a szárazföldi és az óceánokban élő növények és állatok nagy részét kipusztította köztük a Helliocorpiont és más, addig csúcsragadozó cápafajokat. A helyüket az addig az árnyékukban élő kisebb csontos halak és a szárazföldről az óceánokba költöző, a későbbi plesiosauruszok és ichtyosauruszok őseit jelentő állatfajok vették át. Innen számíthatjuk a csontos halak uralmának kezdetét.
Forrás: http://esciencenews.com/
Julius Csotonyi |
A Zürichi egyetem tudósai megvizsgálták a két halcsoport közötti egyensúly változását, megvizsgálták a méretarányokat, a leletek eloszlását. Ahogy visszafelé haladva észrevették, hogy 200-300 millió évvel ezelőtt voltak a porcosok változatosabbak a csontos halak őseinél. Ezekre az időkre esett a nagy perm-triász kihalási esemény után azonban a csontos halak kerültek előtérbe.
Lassú, és hosszan tartó esemény volt, amit valószínűleg a Szibériai bazaltvulkánok évezredekig tartó, felfokozott működése okozta. A légkörbe kerülő vulkáni gázok globális savas esőket okoztak, és megváltoztatták a bolygónk éghajlatát. A folyamat végére a Föld már egy kopár és sivatagos bolygó lett. Az élővilágnak hosszú időre volt szüksége, hogy talpra álljon.
Bár a permre már kihaltak, de a Iniopterygian rendben tartozó cápafélék változatossága bizonyítja, hogy a paleozoikumban a porcos halak minden ökológiai fülkét betöltöttek. (Ray Troll képe) |
Forrás: http://esciencenews.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése