Ma, egész pontosan 2014.12.10-én Andrew Farke és kollégái nevet adtak annak az aranyos kis Neoceratopsiának, amelyet 106 millió éves rétegekben találtak. Ezzel az egyik legidősebb szarvas dinoszaurusznak minősül, majd 20 millió évvel körözi le az előző csúcstartó Archaeoceratopsot. A Neoceratopsia vonal vezetett el végül az olyan szarvas dínókhoz, mint a Triceratops genusok.
Érdekes módon, noha Amerikában találták meg a leleteit, a filogenetikai vizsgálatok szerint még inkább az olyan primitív, Ázsiában honos ceratopsiákhoz állt közelebb, mint sem a később Amerikában kialakult óriásokhoz.
Mi is az a furcsa dudor az orrán?
A rostrális csont, mely a felső csőrt képezi, olyan struktúrára enged következtetni, mely szerint az Aquilops egy szarvas dinoszaurusz. Egy kis dudor az orrán. Andrew rengetegszer megvizsgálta a csonttöredéket, hogy biztos legyen benne, nem e maga a csont deformálódott el tarajszerűen (gondolom, hogy ne ismétlődjön meg az Ornitholestes effektus), de aztán végén nyugodt szívvel kijelenthette, hogy nem magának a csontnak a formája torzult el az idők során, hanem tényleg volt egy funkcionális pukli az állat orrán!
Ez azt jelenti, hogy ez a kis dinoszaurusz valamire használhatta éltében. Szóba jöhetne akár a patológiásan (kórosan) eltorzultság, viszont a csont felülete erre rácáfol!
Brian Engh paleo-rekonstrukciója.
Egyenlőre fogalma sincs mire használhatta. Harc? Szexuális magamutogató eszköz? Netán ásás? Vagy egyszerre mindegyik? Akárhogy is, éltében nagyon cool látvány lehetett.
A típus példány maga, nem lehetett nagyobb egy hollónál. A koponyamaradványok simán elférnek egy ember kezében. Mi van, ha ez egy fiatal egyed?
Nos, szövettani vizsgálatoknak vetették alá a maradványokat, és az derült ki, hogy az adott példány még tényleg növésben volt! A fogak vizsgálata szerint viszont az is kiderült, hogy ugyan növésben volt amikor elpusztult, viszont már biztos nem lehetett fióka.
A pontos kor meghatározásához kellenének csontok, melyeket felszeletelnének, ezzel viszont az a gond, hogy nem állnak rendelkezésre végtagcsontok.
Az Aquilopsot simán ellehetne képzelni egy ember mellett háziállatként, ám ne feledjük, hogy ennek iszonyatosan éles csőre volt! Akár egy papagájnak vagy keselyűteknősnek.
De ha pusztán egy koponya áll rendelkezésre, honnan lehet tudni, hogy nézhetett ki az egész állat?
Nos, Andrew úgy véli, hogy támpontot jelenhetnek a legközelebbi rokonok. Ezért az Archaeoceratopsot kérték segítségül, hogy rekonstruálhassák az új Neoceratopsiát.
Ehhez csak annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy szerintem csak csínyán kéne ezzel a "rokonokhoz hasonlítgatáshoz", mert lássuk be, a tudósok eléggé benézték, amikor a Suchomimust vették alapul a Spinosaurushoz. Na de honnan is tudhatták volna?
A rekonstrukció elkészítéséhez (hozzá teszem jó döntés) Brian Engh paleoművészt kérték fel, kinek egy pár képét már láthattátok facebook oldalunkon (pl. a Yutyrannust). Brian szabadidelyében dolgozik az Earth Beasts Awaken zenés kisfilmek harmadik részén, melyben realisztikus óriás szörnyek testesítik meg a természet haragját. Brian a képeihez valódi helyszíneket fotóz le, hogy jó támpontot adhassanak a kompozícióhoz. Nagyon logikusan, Brian rakott a hátára a Psittacosaurushoz hasonló tövis-tollakat, melyeket használhatott védekezésre.
Az elkészült rekonstrukció:
Brian Engh elkészült paleo-rekonstrukciója. Egy Aquilops család/klán, melyből a fiókákra rátámad egy primitív, Repenomamus kaliberű húsevő emlős, a Gobiconodon ostrami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése