A valóságtól nem is állhatna messzeb ez a felfogás. A kígyók gyönyörű teremtmények, pikkelyes bőrükből adódóan nem nyálkásak, és nem is áll szándékukban bűnre csábítani az embert. Sok kultúrában a kígyó igen is szent állat, amit megtudok érteni.
Nekünk, a modern társadalom emberének inkább örülnünk kéne, hogy megszabadítanak minket INGYEN a rágcsálóktól, valamint egyéb kártevőktől. A támadásokról pedig csak annyi a véleményem, mint a cápatámadásoknál. Még pedig is egyszerűen jobb volna tiszteletben tartani az állatot és a környezetet ahol él. Ennyi.
Cápáknál is egyszerűen nem kéne a vízbe menni, nem? Végülis, egyiknek sem természetes tápláléka az ember, nem vár ott folyton az ajtó előtt, hogy megegye.
Nem de?
Nos. Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk is át a hírre.
Julius Csotonyi alkotása
A ma (2015.01.27) közzé tett tanulmány szerint, az újonnan felfedezett ősi kígyók voltak a valaha felfedezett legidősebbek! 140-167 millió év közé tehető mind a négy őskígyó (eddig háromról készült rekonstrukció), melyeket egy nemzetközileg szervezett csapat fedezett fel.
Korábban az első kígyók kialakulását valamikor a kréta végére saccolták a paleontológusok, ám az új fajok felfedezésével legalább 70 millió évvel állítódott vissza ez az időhatár.
A csapat tagja volt az Albertai Egyetem professzora, név szerint Michael Caldwell .
"A tanulmány azt vizsgálja, hogy az ötlet, miszerint az úgynevezett kígyók csoportjának evolúciója sokkal komplexebb, mint azt valaha is gondoltuk", mondja Caldwell, a Nature Communications-ben ma közzé tett tanulmánynak vezető szerzője. Nagyon fontos, hogy a tudósoknak egy "tudásbeli szakadékot" kellesz áthidalni ezek után, a 140 és 100 millió éves rétegek között. Egyértelműen további fajok felfedezésével.
Csak úgy mellékesen, a kígyók ugyanúgy Squamaták, csakúgy mint a ma élő összes gyík, és azok kihalt rokonai, a Mosasauroidea-ák.
Az fajok közül a legidősebb a dél-angliai Kirtlingtonban talált Eophis underwoodi, amely csak nagyon töredékes leletekből áll, és még nem lehet pontosan megállapíteni, hogy ivarérett volt-e, amikor elpusztult.
A legnagyobb volt a Portugalophis lignites, a portugál Guimarotából, csaknem 1 méteres.
Az ősi Európa keleti partjait akkoriban alkotó szigetek mocsaras, partmenti vidékeinek lakója volt még a Parviraptor estesi-re keresztelt faj, melyet az angol Dorsetben fedeztek fel.
Ezek mindegyike európai, ám van egy amerikai faj is, a coloradoi Morrison-formációban talált Diablophis gilmorei, amit eredetileg a Parviraptor genusba soroltak, ám egy csomó tulajdonság miatt átkategorizálták.
Diablophis gilmorei
Parviraptor estesi
Portugalophis lignites
Már ismertek voltak ősi kígyók a 100-90 millió éves rétegekből West Bank, Libanon és Argentína területéről. Ezek tengeri kígyók lehettek, melyek még rendelkeztek kicsi, ám még jól fejlett lábakkal. A fentebb látható rekonstrukciók szerint is, az új fajok még fejlettebb, gyíkszerű lábakkal rendelkezhettek.
Simoliophis libycus. Joschua Knüppe alkotása.
Cardwell megjegyzi, hogy a véglegesen beazonosított fajok koponyáinak vonásai megmutatják, hogy a fosszíliák alapján az igazi "kígyók" megjelenése sokkal korábbra tehető a jelenleg elfogadottnál. Ez betudható annak, miszerint egyes fajokról, melyek korábban nem-kígyóféle gyíkoknak lettek besorolva (tehát más Squamatáknak); az derült ki a fosszíliák vizsgálatakor, hogy nagy valószínúséggel a valódi kígyókhoz sorolandók.
Ez a mai lábatlan gyíkokkal történő összehasonlítás során derült ki; és az bizonyosodot be, hogy a modern kígyókoponya felépítésének archetípusa, már jóval a lábak elvesztése előtt kifejlődött. Tehát nem azok hiányában alakult ki olyan flexibilis állkapcsuk.
Portugalophis lignites állkapocstördékéről készült 3D-s modell:
Cardwell továbbá hozzá tette, hogy az ilyen modern kígyókra jellemző "fejlett" anatómiai tulajdonságok mellett, minden bizonnyal akár még idősebb kígyók is várhatnak a sziklákban arra, hogy felfedezzék őket.
FORRÁS:
Albertai Egyetem cikkje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése