2015. január 29., csütörtök

Qijianglong guokr - Kína hosszúnyakú "sárkánya"


Lida Xing illusztrációja. Ja, mint a legtöbb "első illusztráció egy új faj esetén" témájú képnél, itt is zsugorfóliásan lehet látni a lapockákat és fenestrákat, bárminemű lágyszövet nélkül.
Viszont művészi szempontból egészen szép a kép.


Tegnap (2015.01.28) az Albertai Egyetem paleontológusai, köztük Tetsuto Miyashita és Philip Currie (az ő nevéhez fűződnek például a legjelentősebb Tyrannosauridae felfedezések) közhírré tették a legutóbb újonnan leírt Sauropodomorpha-át, a Qijianglong quokr-t.

2006-ban, egy fosszilis ágyban találtak rá először építőmunkások, amikor az ásójuk belement néhány nyakcsigolyába.  Érdekes módon - s ez a Sauropodomorpha-ák esetében nagyon ritka -  a koponya viszonylag épen, még mindig ott volt a nyakán. A leletek Kínában bukkantak fel, Qijiang városában, Chongqinghez közel. Innen a neve, mely jelentése "Qijiang sárkánya".

"Igen ritka, hogy olyan hosszúnyakú dinoszauruszt találjanak, amelynek még megvan a koponyája is, hisz a fej annyira kicsi, hogy az állat pusztulását követően könnyedén leválik", mondta Miyashita.

Ez a 160 millió évvel ezelőtt élt 15 méteres állat a Mamenchisauridae-ák családjába sorolható, mely többek között magába foglalja a Mamenchisaurus genus-t, s annak négy faját (youngi, contructus, hochuanensis, és a legnagyob a sinocanadorum). Az összes Sauropodomorpha közül ők rendelkeztek (testükhöz viszonyítva) a leghosszabb nyakkal. Míg a legtöbb Sauropoda esetében a nyak többnyire csak a testhossz egyharmadát teszi ki (Diplodocoidea-ák esetében ezen a rendkívül hosszú farok is segít), addig a Mamenchisauridae-áknál azt tapasztalhatjuk, hogy a nyak csaknem a testhossz felét teszi ki!

Mamenchisauridae-ák közt egyedülálló módon a Qijianglong nyakcsigolyái tele voltak levegővel, könnyebbé téve ezzel az irdatlanul robusztusnak tűnő nyakat. Biztosító berendezésként funkcionáló ízületekre utaló jeleket is találtak a csigolyák közt, melyek az alapjába véve biomechanikailag csak merev mozgásra képes nyakat sokkal hajlékonyabbá tették. Ugyanakkor a többi Mamenchisauridae esetében még mindig merev struktúráról beszélnek, mert hát....biomechanika.



És itt vágnék közbe a hírközlésnek (mint mindig). Még anno maga az All Yesterdays is kitért hasonlóra a "Mindennapok" szegmensében, ahol mai állatokat gondoltak újra modern paleontológiai logikák szerint. Megemlítik benne Kent Stevens "Dinomorph" nevű programját, mely kiszámolta a nyakcsigolyák izületei alapján, hogy a hosszúnyakú dinoszauruszok nyaka közel sem lehetett túlságosan felxibilis; inkább merev, darúkarszerű valamik voltak, melyek csakis kizárólag egyenesen előre állhattak. Azonban ezzel az a probléma, hogy nem szenteltek elég figyelmet egyéb lágyszöveteknek, melyek egy nyakban ugyancsak fellelhetőek. Például ügyet se vetettek a csigolyák közti porc esetleges rugalmasságának mértékére; valamint elfelejtették szemügyre venni azt, hogy a Földön a legtöbb - csontanatómia szintjén - hosszú nyakkal rendelkező állat (madarak, hüllők, emlősök) még a gerincoszlop vízszintes helyzete ellenére is függőlegesen tudják tartani a nyakukat. Ezért az All Yesterdays-be bekerült egy nyúl "rekonstrukció" a Sauropoda biomechanika elven alapúlva, szigorúan vízszintesen előre tekintő nyakkal és fejjel. Ezt figyelembe véve, a Sauropodák esetében se lehetet kivitelezhetetlen, hogy mondjuk teve módjára hajlítsák nyakukat könnyedén fel-le és oldalra, nem igaz? 
Így ezzel talán egy hibapont minuszt is kaphat a Jurassic World az Apatosaurus nyakát illetően...hurrá.


John Conway alkotása egy "Diplodocoidea-szerű" nyúlpárról.



Na de most csöppenjünk vissza az eredeti témához.
Miyashita úgy hiszi, hogy Ázsiában, amikor számos más Sauropoda család elkezdett kiveszni a kontinensről, a Mamenchisauridae-ák kezdték betölteni az általuk hátra hagyot "nichéket". Sehol se lehet találni Sauropodomorph-ákat ilyen hosszú nyakkal, ami azt jelenti, hogy a Mamenchisauridae-ák függetlenül fejlődtek a többi hosszúnyakú dinoszaurusztól, egy meglehetősen sajátos módon. Szerinte lehetséges, hogy ideiglenes izoláció történhetett a tengerek megemelkedése által, megvédve őket ezzel más kontinensek invazív fajaitól. Amikor a szárazföldi kapcsolat később helyreállt, elvesztették a versenyt  az egyéb földrészekből betelepülő ragadozókkal szemben. 

Persze egy növényevőt nem pusztán egy új ragadozó megjelenése írthat ki. Úgyanúgy számításba jöhetnek a növényeket hatékonyabban feldolgozó növényevők is, melyek kiszoríthatják a benszülött állatokat. 
Hasonló "invazivitás" téma van ecsetelve Appalachia esetén.



2 megjegyzés:

  1. Utókomment. Csak én vélem felfedezni a hasonlóságot az All Yesterdays nyuszik és Dougal Dixon Az Ember Után-a jövő zoológiája című könyvében szereplő Őznyulak között?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden bizonnyal ez valamilyen tiszteletadó gesztus a spekbió mester irányába.

      Törlés