Szóval a blogon van pár változtatás, mikor ez a cikk kikerül lehet nem publikus még mindegyik, de esetleg példának nézzetek rá a fölső menüsorban lévő „Dokumentumfilmek” részre. Illetve az oldalon megjelent játékokkal kapcsolatos írások is külön oldalon kerülnek felsorolásra.
Szóval beszéljünk erről a mobilos játékról. Két címet kapunk egy címben a Tesco gazdaságos John Hammondtól. Nem kell megijedni, ez nem egy rossz játék. Lásuk is akkor.
 |
Harmincas hírösszefoglalóban van egy publikáció, mely a szakmától is nem csak tőlünk kapott kritikát. Krétakor végén a dinoszauruszok haldokoltak ezt bizonyította, miközben előtte fél évvel kijött publikáció ellenkezőjét bizonyította. Mi volt a gond? Kréta végéről csak hat darab családot vizsgáltak a közel húsz nem madár vagy nem túl madárszerű vizsgálandó család/klád közül. „Régebbi” publikáció viszont az evolúciós ágak diverzitását vizsgálta, mely, nos, rendben volt. Több mint húsz kréta végi nem madár vagy nem túl madárszerű ág egyike a Noasauridae mely sokkal nagyobb figyelmet is kaphatna. Persze a Masiakasaurus-t valószínűleg minden dinórajongó ismeri, ám a családját már kevésbé szoktuk emlegetni, szinte meg is feledkezünk ezekről az állatokról.
 |
| A család tagjai. Tupandactyl alkotása. |
Szóval a dodó (Raphus cucullatus) ábrázolások kezdetektől napjainkig. Felkapott állat lett és a kihalási folyamatokra felhívta a figyelmet, DE. Különösen a rajzfilmek, animációs filmek és logók (A számítógépes játékokra is rá kellett volna nézni, az arány csak rosszabb lenne.) rendkívüli hangsúlyt fektetnek a csőr elülső „kidülledő” részére. Ez egyenesen arányos azzal a képpel, hogy a dodó egy ügyetlen, buta és balfék volt mivel eleve kihalásra volt ítélve. Beszélhetünk arról is, hogy a dodó alapvetően nem volt egy kövér állat, mint amilyennek elképzeljük. Tény nem nevezhetnénk futómadárnak se, ahogy hétköznapi értelemben értjük ezt. Kövérsége származik abból, hogy elfogott példányokat felhizlalták, tojók az augusztusi tenyészidőszakra meghíztak, illetve a tollazat dússágából, március környékén lehetett a vedlési időszak. Ezek összessége határozza meg, hogy korabeli ábrázolásokon, vékonykák-e vagy gömbőcök-e. Nem volt ostobább sem, mint egy átlag madár, sőt madarak közt szaglása a jobbak közül lehetett. Aki a galambokat hülyének tartja, annak a dodó is az lenne. (Tőlem a Népligetben már kutyát utánozva próbált galamb ételt pitizni. Szóval pitiző dodók. Mért is ne?) Magyarán a média alkotott belőle egy szerencsétlent.
„Új felfedezések” nem épp azt takarta eddig, amik alá lettek rendelve, úgy „Új fajok”-ként van mostantól. Legyen az újonnan talált vagy átrendezés miatt új fajként leírt lény.
Nézzük mi is van nekünk most. Á igen, most van egy olyan hír ami nem csak a médiában való megjelenése lett finoman szólva is rossz, hanem maga a publikáció is bőven kritizálható. Vele kezdünk.
Google Play és gondolom az Apple hasonló felülete is tele van hulladék őslényes játékokkal. Jobb esetben van némi befektetett munka, rosszabb esetben több játék is technikailag ugyan annak több különböző változata. Freemium üzleti modellről ne is beszéljünk. Nem mostani darab ez a játék, valószínűleg a túl szép ikonja és neve miatt nem vetettem rá mélyebb pillantást az évek alatt. Ikonja alapján szépnek csomagolt semminek gondoltam, ahogy rengeteg ilyen játék kecsegtet ikonja és marketing képei alapján “übermenő” játékkal. Közben tartalma alapján inkább…. Valóban, mikor más franchiseok dolgait használják fel akkor ott már baj van. Ez leginkább a Jurassic, ám ott van a Turok klasszikus méregfogas raptora is. Viszont a Carnivores 2 mobilos változata is ez utóbbit használja fel. Tehát csomagolás alapján prémiumnak beállított gagyi, viszont közben tartalma prémium, mintha a düledező sarki büfé valójában 5 csillagos kifogásolhatatlan éttermet rejtene. Nézzük a mostani alanyunkat mely cím alapján tucat gagyi, ikonja szép, de feltehetően lopott ráadásul az ikonon a Dino World felirat szerepel… adatlapján pedig… ebben rendes paleoartok vannak?
Annyit viccelődtünk a Pseudosuchia-kon, hogy egy tisztázó cikk után még kellett írni még kettőt mivel túl felületesek voltunk, hogy most sokkolt le, hogy van eszközhasználat krokodiloknál. Burmai borostyánokat a bojkott végett „ignoráljuk” az új hírt, lehozta pár magyar bulvár oldal is így ebben akkora érvágás most nincs. Ellenben új „zombigombánk” van balti borostyánból. Illetve van egy publikációval kapcsolatos rédzselés tőlem. Pontosabban a publikációval semmi baj nincs, nagyon is jó, hogy van eddig ismert tényt támasztotta alá még jobban. Viszont a média…. De legalább Diplodocus megmenekült.
Nincs kimondott Tyrannosaurus hír... ez hogy lehet?
 |
| Maija Karala alkotása nem csak véletlenszerű, ismét téma lesz a havas kréta végi Alaszka. |
Dél-Amerika őskori képéről sokan az első benyomást a 2001-ben a BBC által közétett Ősállatok között-ből kaphatták meg, ami kedvcsinálónak még mostanában is elsőrangú, viszont tudományos téren már nehezebben állja meg a lábát. Az akkori Dél-Amerika füves pusztái sok tekintetben újvilági szavannának voltak tekinthetőek, mivel számos állat a hasonló ökológiai helyzetük miatt konvergensen fejlődtek, akár rokonok voltak egymással, akár nem. Ez a helyzet az akkoriban még világszerte elterjedt ormányosokkal is, akikről elsőre furán hangzik, de ezen a kontinensen is sikeresen elterjedtek és a helyi ökoszisztéma oszlopos tagjaivá váltak.
 |
| Notiomastodon pár a chilei Llaima vulkán lábainál. Agustin Diaz alkotása. |
Egy újabb összevágás most már változatosabb helyszínekkel révén bejöttek a nem hivatalos szerverek új pályákkal. Vannak még érdekes dolgok… mint az, hogy a havazás követ.
Egész rövid cikk lesz, a hatodik Jurassic filmben lesz bejátszás a múltból, több millió évvel ezelőttről. Elég sokan felhördültek azon még az elvakultabb fanok közül is, hogy Giganotosaurus és Tyrannosaurus mit keresnek egy időben és helyen. Nos erre szeretnék egy azért sajnos nem 100%-os magyarázatot adni, de a film nagyon könnyen elintézheti ezt az ellentmondást e opcióval. Kicsit merek most reménykedni, révén annak idején a negyedik rész kapcsán bejött a teóriám.
Helyes egyáltalán olyat írnunk, mint pl. „jura kori Németországból”? Mármint érthető, hogy Némethonból került elő az adott dolog és jura kori, ám jura idején az ember… vagy akármi legyen a talpán… csápján, gyökerén akár milyén, ha azt mondta volna, hogy ez biza Németország. Talán annyira nem vészes szóhasználat ez, bár van kétségem e felől, hiába szokásom így írni.
Ó igen, megint van Tyrannosaurus, mert miért is ne. Viszont most viszonylag sok közel múltbéli dologról jöttek publikációk. Vadlovak, Megaloceros vagy kis termetű moák. Meg az emberiség újabb mérföldkövet érhet el a holocéni kihalásban.
 |
| Megaloceros, Julio Lacerda alkotása. |
Eredetileg mikor megvettem, akkor úgy voltam vele, hogy pár frissítést kivárok ahhoz, hogy cikket írjak belőle. Várhatok akkor még jó pár, talán évet is. Révén a játék fejlesztése szünetel. Nem kell semmi rosszra gondolni, szimplán csak a fő fejlesztő egy másik projekttel foglalkozik éppen. Lessük meg jelenleg milyen a játék és milyen lehet.
A pleisztocén kori Európa nagyragadozóira gondolva a laikusok számára elsősorban a méltán híres barlangi oroszlán és a barlangi hiéna juthat az eszükbe. Ezzel az égvilágon semmi gond nincs, mivel a helyi ökoszisztéma csúcsragadozóiként hatalmas szerepük volt a táplálékhálózatban. A kardfogút Európában említeni nagyon kockázatos, mivel ekkor jelen voltak az öreg kontinensen, csak nem a nagyközönség által ismert genusok. A nagy robusztus amerikai kardfogúak sokkal agilisebb, mondhatni gepárdszerű rokonai a maguk módján eredményesen felvették a kesztyűt a többi húsevővel szemben. A macskák ráadásul nem egyedül uralták ezeket a végtelen erdőket és havas mezőségeket, mivel a farkasok és a medvék is legalább olyan nagymértékű veszélyforrásnak számítottak, mint az előbb említett nagymacskák.
Ilyen vetélytárs felhozatal mellett a legtöbb ragadozónak inába száll a bátorsága, azonban a leopárdok nem védtelen kis cicusok. A mai világban is rengeteg példa van arra, hogy képesek az emberek településeiben is nesztelenül vadászni, egyes esetekben akár búvóhelyet is találni. A jégkori Európában sem volt ez másképp. A barlangi leopárd a térség egyik talán legkevésbé ismert nagymacskája, pedig remek példa a leopárdok alkalmazkodóképességének a bemutatására.
 |
| Roman Uchytel alkotása. |
Félelmünk, hogy a pseudosuchia téma több cikket fog eredményezni, mint ahány részes a Barátok közt. „Krokodilok és amiket annak hiszünk, a Pseudosuchia-k” és a „Pseudosuchiavol. 2: Sebecia” elolvasása célszerű e írás előtt, bár alapvetően a lényeg ezek nélkül is érthető és utólagos olvasása az előzményeknek nem fog kavarodást okozni. Lelkiekben már felkészültem a „Pseudosuchia vol. 95 264: A szárazföldi Metriorhynchidae-k” című cikkre is.
Érdekes a fanyalgásunk, hiszen nincs min fanyalogni. Csupán csak sajnálatos módon mi is beleestünk abba a hibába sok éve, hogy „őskrokodilok” címkével elláttuk a Pseudosuchia-kat, hogy rendben voltak szárazföldiek, tengeriek, meg mintha lettek volna kétlábúak is, de kit érdekel hiszen OTT A DINOSZAWRUSZ! Ráadásul a melegvérűség kérdése is érdekes, hiszen a krokodilok és madarak közös őse már melegvérű volt, előbbiek hidegvérűségre visszaváltása pedig egy nem teljesen tisztázott evolúciós lépés. Nem arról van publikáció, hogy ki hitte volna, hogy melegvérű „őskrokodil”, hanem hogy ki hitte volna, hogy hidegvérű Pseudosuchia. Szóval amit az átlag ember és ide értve az őslények fele érdeklődőt is, amit ő lát és tud az totálisan más és akár ellentétes amiket a tudomány már tud és evidenciaként kezel. 11-es hírösszefoglalóban pl. szerepel egy eset, aminél a média olyan marhaságot volt képes írni, hogy a tudósok is meglepődtek, hogy kétlábú őskrokodil.
 |
| Nem is olyan rég Ausztráliában, Hodari Nundu alkotása. |
Úgy közép tájékán szolgálati közlemény, révén a felvételek időbéli szórása elég nagy. Tehát egy komolyabb frissítés beékelődött, mi az élelemforrásokat, éhezést és szomjazást is jól megkavarta. Egyik szemünk nevet, révén jó Ceratopsia-val kagylót enni. A másik pedig belefulladt a könnyeibe. Ennek oka videó utolsó részén a Lambeosaurus-Iguanodon párosításnál lesz jól kirédzselve. Viszont ez a játék koránt sincs még készen. Tehát nyugalom, ennél bőven lehet majd sokkal rosszabb. Vagy inkább „jobb”-ot kellett volna írnom?
Meg kell hagyni Mark A. S. McMenamin amerikai paleontológusnak élénk fantáziája van, ám sajnos következtetése bizony elég gyenge lábakon áll. Pontosabban következtetése nem vehető evidenciának, ellenben megfontolandó az eshetőség fenntartása. Továbbá itt kevesebbet, amott többet kellett volna gondolnia. Ellenben gondolkodása, az esély megadása arra, hogy ember előtt volt, többi állattól kimagaslóbb intelligenciájú faj nem elvetendő. Nos, pont nem erről szól az egész.
Eme cikk főszereplője egy sok tekintetben különlegesnek mondható főemlős. Egy olyan majom, ami a paleontológiával foglalkozó különböző fórumokon is ritkán fordul elő. Nagyon sok titkát még mindig rendíthetetlenül őrzi, azonban a téma szakértőinek áldozatos munkája egyre nagyobb és szélesebb betekintést engednek ezeknek a furcsa kétlábúaknak a világába.
 |
| Felnőtt és kicsinye. Hodarinundu alkotása. |
 |
| KookaburraSurvivor alkotása. |
Újabb hírösszefoglaló. Eddig ez az év viszonylag bővelkedett Parasaurolophus-okban, így talán nem meglepő, hogy egy új hozzá közeli rokon került leírásra. Tyrannosaurus-os hír persze megint van, mert miért is ne….. Nem régi kikerült cikkünkre rá öt napra pedig jött egy publikáció mi miatt foghatjuk a fejünket, ilyen az élet. Illetve két publikáció is cáfolni látszik ismét a Dinosauria-k, mint gondos szülők dolgot. Tehát most is érkeztek érdekességek.
Legutóbbi frissítés óta pár alkalommal játszottam, ebből kis válogatás. Hát képes a vadállatot kihozni az emberből, ez más kedvét azért ne szegje.
Ezzel a cikkel fejezem be a Jurassic World: The Game játékot. Iiiiigen süllyedjek el a szégyenemben, hogy ÉN ezzel ennyit játszottam. Lássuk mi is ez a játék, minek tudom minősíteni és mégis, akkor miért játszottam ennyit ezzel. (Volt egy kb. egy éves kihagyásom a játékban.) Nem lesz egy hosszú cikk, révén a játék már több éve kint van. Legalábbis azt hittem, hogy nem lesz az mikor elkezdtem írni a bevezetőt…. Illetve meglepett engem is, hogy mit hoztam ki fő negatívumként.
E cikk elolvasása előtt a „Krokodilok és amiket annak hiszünk, a Pseudosuchia-k” elolvasása nem árt, annak amolyan plusz moduljaként is tekinthető. Megírás oka két dolog. Melegvérűség dologgal kapcsolatban vétettem egy hibát az előző cikkben. Továbbá a kréta végi kihalást nem csak a krokodilok élték túl, a Sebecosuchia-k kaphattak volna kis plusz figyelmet, pontosabban a Sebecia-k. Illetve még talán egy harmadik saját gondolat, mely alapján a krokodilok jövője akkor se lenne fényes, ha nem lenne ember. Duplázzuk már meg akkor: Sebecia-k tökéletes példája annak, hogy a kriptozoológiát művelők inkább menjenek lekvárt kapálni térdig érő szélben.
 |
| Granastrapotherium-ra rontó Barinasuchus, HodariNundu alkotása. |
