Eredetileg mikor megvettem, akkor úgy voltam vele, hogy pár frissítést kivárok ahhoz, hogy cikket írjak belőle. Várhatok akkor még jó pár, talán évet is. Révén a játék fejlesztése szünetel. Nem kell semmi rosszra gondolni, szimplán csak a fő fejlesztő egy másik projekttel foglalkozik éppen. Lessük meg jelenleg milyen a játék és milyen lehet.
A pleisztocén kori Európa nagyragadozóira gondolva a laikusok számára elsősorban a méltán híres barlangi oroszlán és a barlangi hiéna juthat az eszükbe. Ezzel az égvilágon semmi gond nincs, mivel a helyi ökoszisztéma csúcsragadozóiként hatalmas szerepük volt a táplálékhálózatban. A kardfogút Európában említeni nagyon kockázatos, mivel ekkor jelen voltak az öreg kontinensen, csak nem a nagyközönség által ismert genusok. A nagy robusztus amerikai kardfogúak sokkal agilisebb, mondhatni gepárdszerű rokonai a maguk módján eredményesen felvették a kesztyűt a többi húsevővel szemben. A macskák ráadásul nem egyedül uralták ezeket a végtelen erdőket és havas mezőségeket, mivel a farkasok és a medvék is legalább olyan nagymértékű veszélyforrásnak számítottak, mint az előbb említett nagymacskák.
Ilyen vetélytárs felhozatal mellett a legtöbb ragadozónak inába száll a bátorsága, azonban a leopárdok nem védtelen kis cicusok. A mai világban is rengeteg példa van arra, hogy képesek az emberek településeiben is nesztelenül vadászni, egyes esetekben akár búvóhelyet is találni. A jégkori Európában sem volt ez másképp. A barlangi leopárd a térség egyik talán legkevésbé ismert nagymacskája, pedig remek példa a leopárdok alkalmazkodóképességének a bemutatására.
 |
| Roman Uchytel alkotása. |
Félelmünk, hogy a pseudosuchia téma több cikket fog eredményezni, mint ahány részes a Barátok közt. „Krokodilok és amiket annak hiszünk, a Pseudosuchia-k” és a „Pseudosuchiavol. 2: Sebecia” elolvasása célszerű e írás előtt, bár alapvetően a lényeg ezek nélkül is érthető és utólagos olvasása az előzményeknek nem fog kavarodást okozni. Lelkiekben már felkészültem a „Pseudosuchia vol. 95 264: A szárazföldi Metriorhynchidae-k” című cikkre is.
Érdekes a fanyalgásunk, hiszen nincs min fanyalogni. Csupán csak sajnálatos módon mi is beleestünk abba a hibába sok éve, hogy „őskrokodilok” címkével elláttuk a Pseudosuchia-kat, hogy rendben voltak szárazföldiek, tengeriek, meg mintha lettek volna kétlábúak is, de kit érdekel hiszen OTT A DINOSZAWRUSZ! Ráadásul a melegvérűség kérdése is érdekes, hiszen a krokodilok és madarak közös őse már melegvérű volt, előbbiek hidegvérűségre visszaváltása pedig egy nem teljesen tisztázott evolúciós lépés. Nem arról van publikáció, hogy ki hitte volna, hogy melegvérű „őskrokodil”, hanem hogy ki hitte volna, hogy hidegvérű Pseudosuchia. Szóval amit az átlag ember és ide értve az őslények fele érdeklődőt is, amit ő lát és tud az totálisan más és akár ellentétes amiket a tudomány már tud és evidenciaként kezel. 11-es hírösszefoglalóban pl. szerepel egy eset, aminél a média olyan marhaságot volt képes írni, hogy a tudósok is meglepődtek, hogy kétlábú őskrokodil.
 |
| Nem is olyan rég Ausztráliában, Hodari Nundu alkotása. |
Úgy közép tájékán szolgálati közlemény, révén a felvételek időbéli szórása elég nagy. Tehát egy komolyabb frissítés beékelődött, mi az élelemforrásokat, éhezést és szomjazást is jól megkavarta. Egyik szemünk nevet, révén jó Ceratopsia-val kagylót enni. A másik pedig belefulladt a könnyeibe. Ennek oka videó utolsó részén a Lambeosaurus-Iguanodon párosításnál lesz jól kirédzselve. Viszont ez a játék koránt sincs még készen. Tehát nyugalom, ennél bőven lehet majd sokkal rosszabb. Vagy inkább „jobb”-ot kellett volna írnom?
Meg kell hagyni Mark A. S. McMenamin amerikai paleontológusnak élénk fantáziája van, ám sajnos következtetése bizony elég gyenge lábakon áll. Pontosabban következtetése nem vehető evidenciának, ellenben megfontolandó az eshetőség fenntartása. Továbbá itt kevesebbet, amott többet kellett volna gondolnia. Ellenben gondolkodása, az esély megadása arra, hogy ember előtt volt, többi állattól kimagaslóbb intelligenciájú faj nem elvetendő. Nos, pont nem erről szól az egész.
Eme cikk főszereplője egy sok tekintetben különlegesnek mondható főemlős. Egy olyan majom, ami a paleontológiával foglalkozó különböző fórumokon is ritkán fordul elő. Nagyon sok titkát még mindig rendíthetetlenül őrzi, azonban a téma szakértőinek áldozatos munkája egyre nagyobb és szélesebb betekintést engednek ezeknek a furcsa kétlábúaknak a világába.
 |
| Felnőtt és kicsinye. Hodarinundu alkotása. |
 |
| KookaburraSurvivor alkotása. |
Újabb hírösszefoglaló. Eddig ez az év viszonylag bővelkedett Parasaurolophus-okban, így talán nem meglepő, hogy egy új hozzá közeli rokon került leírásra. Tyrannosaurus-os hír persze megint van, mert miért is ne….. Nem régi kikerült cikkünkre rá öt napra pedig jött egy publikáció mi miatt foghatjuk a fejünket, ilyen az élet. Illetve két publikáció is cáfolni látszik ismét a Dinosauria-k, mint gondos szülők dolgot. Tehát most is érkeztek érdekességek.
Legutóbbi frissítés óta pár alkalommal játszottam, ebből kis válogatás. Hát képes a vadállatot kihozni az emberből, ez más kedvét azért ne szegje.
Ezzel a cikkel fejezem be a Jurassic World: The Game játékot. Iiiiigen süllyedjek el a szégyenemben, hogy ÉN ezzel ennyit játszottam. Lássuk mi is ez a játék, minek tudom minősíteni és mégis, akkor miért játszottam ennyit ezzel. (Volt egy kb. egy éves kihagyásom a játékban.) Nem lesz egy hosszú cikk, révén a játék már több éve kint van. Legalábbis azt hittem, hogy nem lesz az mikor elkezdtem írni a bevezetőt…. Illetve meglepett engem is, hogy mit hoztam ki fő negatívumként.
E cikk elolvasása előtt a „Krokodilok és amiket annak hiszünk, a Pseudosuchia-k” elolvasása nem árt, annak amolyan plusz moduljaként is tekinthető. Megírás oka két dolog. Melegvérűség dologgal kapcsolatban vétettem egy hibát az előző cikkben. Továbbá a kréta végi kihalást nem csak a krokodilok élték túl, a Sebecosuchia-k kaphattak volna kis plusz figyelmet, pontosabban a Sebecia-k. Illetve még talán egy harmadik saját gondolat, mely alapján a krokodilok jövője akkor se lenne fényes, ha nem lenne ember. Duplázzuk már meg akkor: Sebecia-k tökéletes példája annak, hogy a kriptozoológiát művelők inkább menjenek lekvárt kapálni térdig érő szélben.
 |
| Granastrapotherium-ra rontó Barinasuchus, HodariNundu alkotása. |
Újabb hírösszefoglaló és persze, hogy megint tele vagyunk Tyrannosaurus-szal. Egyik kedvenc dinoszauruszom, ellenben tény, hogy túlhájpolt. Igazából csak egy ok miatt hívjuk így, azért mert ez lett a közismert neve és e miatt ez lett végül a hivatalos, holott a Manospondylus gigas nevet előbb kapta. Néha erősen elgondolkodok azon, hogy a Tyrannosaurus rex nevet vissza kellene állítani az eredeti Manospondylus gigas-ra. Én és a hülye gondolataim.
Kunpengopterus ezt lájkolja, hiszen míg a Lambeosaurus csak a fejdíszével tud lájkolni, addig e Pterosauria tényleg tudna. Vele is kezdünk.
 |
| Chuang Zhao alkotása. |
 |
| Balaur bondoc. Christopher DiPiazza alkotása. |
Ismét lett csúszás a hírösszefoglalóban, szóval megint egy méretesebb adag következik, csak meg ne feküdje mindenki hasát. Van ám miről olvasni. Kezdésnek persze, hogy megint Tyrannosaurus, ám olyan téma „hivatalos” amiről már évek óta beszélek. Most már az ilyen hírek jó része olyanból áll ami nem kerül lefordításra, illetve egy-pár mondatos címke kerül hozzájuk, hogy miről is szól a publikáció. Mostantól el lesznek különítve új leírt fajok. Szerencsére elég sok új faj kerül leírásra. Bár ha ilyen elkülönítést teszünk, akkor a fogak is kaphatnának külön szekciót. Mutasd fogad, megmondom mi vagy elv elég népszerű az őslénytanban, így nem csoda, hogy sokat foglalkoznak az őslények fogaival. Nyugalom az itt látható cápát olvashatjátok magyarul is. Elvégre talán most ő a legkülönlegesebb jószág. Igen ez egy cápa.
 |
| Hodari Nundu alkotása. |
Témáink… lennének csak összefolynak, így alábbi módon tudom felosztani:
1, Beköszönés és az előtti rész, nagyrészt filmekről.
2, 20:00 – PK alfa változat gameplay, erről a játékról, állatkertes játékokról és Prehistoric Park-ról van szó. No meg Nigel Marven.
3, 02:29:03 – Még a Kickstarter-nél kiadott több éves demó.
 |
| Át futott az agyunkon... |
Szóval a Facebook február 20 körül letiltotta a weboldal címét. E miatt a Zniw ráadás cikk nem jött ki időben. Először azt hittem, hogy valami más hiba miatt tűnt el az időzített bejegyzés. Újra időzítésnél, viszont közölte az oldal, hogy nem felel meg a közösségi alapelveknek stb... erről kép itt. Tehát jeleztem az oldal felé, hogy nincs semmi probléma az oldallal függetlenül, hogy még a Facebook is írja, hogy nem tudnak minden jelentést emberrel leellenőriztetni. Most ne menjünk bele, hogy adatainkból mennyi pénzük van stb...stb.... Három óra múlva minden rendben volt, tény hogy nem jelezték a tíltás feloldását. Aztán másnap csak nem jött ki a bejegyzés, mert a tiltlás megint ráment. Úgy még kétszer írtam az előző módon, hogy nem jogos. Semmi nem történt. Most amikor E bejegyzést írom vasárnap délután kettő tájékán, nos a tiltás fel lett oldva, ismételten nem jelezték a feloldást. Tehát e rövid hírekes cikk Twitteres megkerülés nélkül lesz fent elvileg, mert most épp nincs blokkolva a webcím. Párnapja újra próbálkoztam próbaként időzíteni és persze nem engedte, így írtam még egy fellebbezést de ezútal a weboldal címével. Tehát most úgy tűnik jó.
Terv az volt, hogy a bejegyzések Twitter oldalon kerülnek megosztásra és a twitter poszt linkje megy Facebook-ra. Tehát akkor erre nincs szükség, ellenben a Twitter oldalunk marad, lehet azt is követni. Az, hogy Facebook-hoz mérten olyan aktív lesz-e... Ha a Facebook nem rontja el ismét akkor kétlem, illetve sajnos hazánkban a Twitter nem olyan népszerű. Node jöjjenek az őslénytani hírecskék:
Kis folytatást megejtenék Zniw kalandjához. Beszéltem, illetve üzenet váltásom volt a fejlesztővel. Elolvasta a blogon megjelent írást, Google Fordítóval az tény, ám válaszából lejött, hogy igen megértette és örömmel olvasta. Pár információt megosztott, illetve pár dologra felhívta a figyelmem. (Bár a Google Fordító van amit szerintem nem épp jól fordított.)
Illetve voltam olyan „ügyes”, hogy a Steam oldalt nem linkeltem az eredeti cikkben. Most pótlom akkor, illetve pár helyesírási hiba javítva lett.
Bár ha minden igaz a Prehistorik Kingdom alfája már a látható horizonton van számomra, azért megtanultam, hogy ez könnyen lehet délibáb. A Zoo Tycoon és Jurassic Park Operation Genesis pedig unalomig játszva. Jurassic World Evolution-höz viszont készülnek finom kis modok. Sőt! Tulajdonképpen modokkal egészen, ha jónak nem is mondanám számomra, de nagyon kompromisszumos a játék, jó értelemben. Mikor e sorokat írom, akkor már 439 órám van a JWE-ben, ha objektívan akarom nézni, akkor a játékról jó negatív véleményt tudok megfogalmazni. Viszont nincs jobb, még.
Fejezzem be a negativitást és térjünk a lényegre. Készítettem egy videót mely segítséget nyújt ahhoz, hogy ha modokat akarunk használni, továbbá ennek a bejegyzésnek is van folytatása ahol leírom ezeket. A modok egy része csupán csak annyi, hogy fölül írunk a játék főkönyvtárában pár fájlt. Viszont van néhány ami jóval körülményesebb, ezek ráadásul nagyban javítják a játékban lévő lehetőséget, sőt szélesítik. Most már röhögve megcsinálom ezek telepítését, sőt kombinálok is elemeket. Most már. Ez nem mindig volt így.
Elején szeretném leszögezni, hogy eredeti steames verzióm van, ezt modoltam. Továbbá mindenki saját felelősségre tegye a modok feltelepítését.
A pleisztocénkori észak-amerikáról szóló dokumentumfilmeknek köszönthetően az akkor élt ragadozók mára már akkora hírnévre tettek szert, hogy a paleontológiát talán csak a Jurassic szériából ismerő emberek is nagyon hamar rá tudják vágni arra a kérdésre a választ, hogy milyen húsevők élhettek akkortájt azon a környéken. A kardfogú macska és a rövidfejű medve lenne talán a két legismertebb, egyes témában jobban jártasabb laikusok esetleg még az amerikai oroszlánt is megemlíthetik, azonban ezek mellett szóba is hozhatják az ezen filmekből elhíresült gigászi ordast, az óriásfarkast. Eme nagy méretekkel bíró kutyaféléről a róla szóló produktumok gyakran említik azt, hogy a zsákmányállatok és a vadászterületek birtoklása miatt nemegyszer harcba is szálltak náluk sokkal kisebb és gyengébb rokonukkal, a ma egyre több helyen újra felbukkanó szürke farkassal. Az ilyen nagy tétre menő csatározások valóban megtörténtek, azonban a mostani kutatások eredményei alaposan megkavarták a két egymás mellet élő faj közti viszonyt. Az óriásfarkas, aminek eddig a latin neve Canis dirus volt, a szakértők munkája és felfedezéseik hatására új tudományos nevet is kapott. Ez a név az Aenocyon dirus.
 |
| Aenocyon Dirus. Agustin Diaz alkotása. |
Lehetett
volna előbb is ez a bejegyzés, csak nem így alakultak a dolgok.
Viszont csúszás közben jött újdonságok
is „fel lettek dolgozva”. De még mik jöttek közben! Illetve jó pár hónapja a blogspot kezelői felülete átalakult, ahogy észrevettem most kevesebb a hiba.
Elsőnek
itt ez a kép. Elég erőteljes riválisa volt az új Psittacosaurus
hír és annak illusztrációja, ám így is a túlságos
dinoszaurusz orientáció miatt ő nyert. Még szemeztem a kis
neonvilágításos gekkóval ám ő mai állat. Ettől függetlenül
az „új” ma élő, fényt kibocsájtó állatka is helyett kapott
most ebben a bejegyzésben. Illetve
van most is egy kis Tyrannosaurus.... És van egy repülő guillotine-unk.
 |
