"Rövid hírek" 5.

Forrás: Reddit

Lábnyomok egy barlang mennyezetén. Mém ebből vicces, de alább kiderül, hogy mennyire nem stimmelnek a dolgok a mémmel. Nem baj, jő a póktrájk attól még.

A hogy a Mamenchisauridae-k is rögtön két hírrel jöttek. Ahogy érzem sikerült a bevezető szöveget elmajomkodnom, szóval van egy majmos hír is ennek örömére. Meg pár kisebb állatkás.
Oculudentavis pedig még mindig gyűrűzik. Pár napja mobilom hírfolyamában láttam, hogy angol nyelvű híroldal akkor 10 órája közölte le a kolibri méretű dínó hírt. Holott a publikáció megjelenése után másnap már az volt a helyzet, hogy nem Dinosaurus-ról van szó, hanem más hüllőről. Médiában úgytűnik még mindig, mint Dinosaurus szerepel, holott a "paleoszubkúltában" már nem.

Lábnyomok a plafonon

2015-ben egy franciaországi barlang mennyezetén 500 méterrel a felszín alatt három titanosauria egyed lábnyomait találták. 166-168 millió éve ez még homokos tengerpart volt. Nyomokat üledék lepte be, évmilliók alatt földfelszín alá kerültek és a helyzetük is hát… „feje tetejére állt”.

Forrás:

https://www.nature.com/articles/d41586-020-00972-y

Új Omeisaurus faj

Omeisaurus puxiani a kínai Shaximiao Formáció alsó részéből került elő. Vizsgálatok alapján különbözik az eddig ismert fajoktól. Az ő, illetve rokonsága esetén van egy dolog ami laikus számára első ránézésre elég jelentős lehet. Mamenchisauridae-k esetén még genuson belül is eltér, hogy van az egyik fajnak buzogánya, míg másiknak nincs. Tény, hogy a „klasszikusan” buzogányfarkas Sauropoda-ként ismert Shunosaurus nem Mamenchisauridae, csupán Eusauropoda. Omeisaurus puxiani farkának nincs meg a vége, így az ő esetén nem tudni, hogy volt-e és ha igen, mekkora buzogánya. Ezen túl az Mamenchisauridae-ák testarányaik tekintetében (szerintem) érdekesek. Jagged Fang Desings Omeisaurus tianfuensis-ét itt hagyom link formájában, 3D model, böngészőben jól megszemlélhető.

Forrás:

https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/08912963.2020.1743286 - A new species of Omeisaurus (Dinosauria: Sauropoda) from the Middle Jurassic of Yunyang, Chongqing, China

Chuanjiesaurus anaensis - Analong chuanjieensis

Ha már Mamenchisauridae család említve lett, kavarjuk kicsit jobban össze a dolgokat Chuanjie Formációban. 2000-ben publikálták a Chuanjiesaurus anaensis-t. Viszont új vizsgálatok alapján (mikben Chuanjiesaurus, Omeisaurus és Mamenchisaurus egyedek kerültek összehasonlításra) a LCD 9701–1 –es egyed (mely Chuanjiesaurus-nak volt betudva) egy másik genus, ez a Analong chuanjieensis nevet kapta. Ráadásul a család evolúciójának korai szakaszában leágazott az ő fejlődése.

Chuanjiesaurus, "PrimevalRaptor" alkotása

Forrás:

https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/08912963.2020.1747450 - A revision of the referred specimen of Chuanjiesaurus anaensis Fang et al., 2000: a new early branching mamenchisaurid sauropod from the Middle Jurassic of China
https://www.deviantart.com/primevalraptor/art/Longnecks-634592692

Tsintaosaurus fejdíszének funkciója

2013-as publikáció, már újra rázta a Tsintaosaurus fejdíszét, temethettük az unikornis kacsacsőrű dinoszruszt. Ez alapján más Lambeosaurinae-khoz hasonló fejdísze volt, mint a Lambeosaurus, vagy Corythosaurus. Csupán csak annyi történt, hogy a lelet hiányos és a fejdísz jelentős része nem őrződött meg. Egy idei publikáció a fejdíszből megőrződött részt és a koponya többi részét vette vizsgálat alá, ehhez CT-t hívtak segítségül. Amennyi ismert az állatból, a szerint a fejdísz nem szolgált hangképzésre, nem volt üreges. Mármint az alapján ami ismert. Rokonsága alapján viszont a hiányzó részek elég nagy valószínűséggel rejthetik a járatokat. Legközelebbi rokona a Pararhabdodon leletei elég hiányosak, így ő rá nem lehet támaszkodni e felvetésben.

Forrás:

https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/08912963.2020.1731804 - Internal morphology of nasal spine of Tsintaosaurus spinorhinus (Ornithischia: Lambeosaurinae) from the upper cretaceous of Shandong, China
https://www.researchgate.net/publication/258924793_The_'Unicorn'_Dinosaur_That_Wasn't_A_New_Reconstruction_of_the_Crest_of_Tsintaosaurus_and_the_Early_Evolution_of_the_Lambeosaurine_Crest_and_Rostrum

Új úvilági majom genus

A szélesorrú majmok, vagyis újvilági majmok az eocén idején hódították meg Dél-Amerikát. Eddig úgy gondolták, hogy az ő, Afrikából farönkökön és természetes tutajokon érkező őseik lehettek az egyedüli főemlősök errefelé. Azonban egy a Peru területén talált majomfogak megváltoztatják a képet. Ezek a maradványok Parapithecidae csoportba tartozó majomhoz tartoznak. Olyan, a ma élő cerkófokra és langurokra emlékeztető fán élő majmok tartoztak ide, mint a mai Szahara területén elterült beltenger partvidékén élő Apidium. Egyébként ezek lehettek az első, mai értelembe vett óvilági majomfélék. Az Ucayalipithecus-nak elnevezett genus ősei 35-32 millió évvel ezelőtt kerülhettek át Afrikából, mikor a szárazabbá váló éghajlat miatt csökkent a tengerek vízszintje és lehetővé vált a Transzantlanti összeköttetés Afrika és Dél-Amerika között. Ekkora a mai Szélesorrú majmok ősei már jelen voltak ezen a vidéken, de lehetséges, hogy azok is Parapithecidae-ák voltak.

Csupán csak illusztráció, Mark Klinger alkotása

Forrás:

https://science.sciencemag.org/content/368/6487/194

https://www.discovermagazine.com/planet-earth/into-africa-did-the-earliest-primates-migrate-from-asia 

Martensius bromackerensis

1995 és 2006 közt négy egyed maradványait gyűjtötték be németországi Türingiából. Eltérő korú egyedek révén nem csak a faj egyedfejlődésébe tekinthetünk be, de a Synapsida-k Caseidae-nak nevezett családjába is. Ide tartozik az a nagy növényevő, minek a feje olyan kicsi a testéhez képest, hogy a Stegosaurus-nak semmi szégyenkezni valója sincs a kicsi fejével. Igen ez a Cotylorhynchus.

Martensius fiatal egyedei rovarevő jellegzetességekkel bírtak. Felnőtt korukra viszont rokonságukhoz hasonló méretes hasat növesztettek, hogy beleik képesek legyenek a növényi tápanyag felhasználására. Ezen túl a fogazatuk is megváltozott rovarevőből növényevővé. Közhely, hogy a magzat fejlődése folyamán végig járja az evolúciót. Ennél az állatnál, tojásból való kikelés után is ez az út még folytatódott. Fiatalok rovarokkal táplálkoztak, majd apránként növényevő életmódra tértek át.

Halk kis megjegyzés, mire podcastünkben is utalt István, hogy pl. Pachycephalosaurus esetén is felmerült, hogy fiatal korban az étrendjük számottevő részét hús tölthette ki. Nem olyan elképzelhetetlen, hogy egy állat étrendje jelentősen megváltozzon az életkora függvényében. Csak a Martensius esetén a Caseidae családja evolúciójával mutat azonosságot. A család ősei is rovarevők lehettek. Az étrend váltás pedig ennél a genusnál pont megfigyelhető.

Forrás:

https://triblive.com/news/world/carnegie-researchers-discover-new-reptile-genus-species
https://www.researchgate.net/publication/340309382_NEW_PRIMITIVE_CASEID_SYNAPSIDA_CASEASAURIA_FROM_THE_EARLY_PERMIAN_OF_GERMANY

Új Archosauromorpha, mely evolúciós hézagit tölt be

A Perm-Triász kihalási esemény utáni rétegekben az Archosauromorph-ák változatos fajokkal képviseltetik magukat. Az egyik legkülönlegesebb csoport a Tanystropheidae család. Ezen teremtmények csontváza különleges módon módosult a specializált életmód miatt, viszont az eredetükről a korai maradványok ritkasága miatt semmit sem tud a paleontológia. A velük rokonságban új genus első maradványára a brazíliai déli részén található Sanga do Cabral Formációból került elő. Az Elessaurus gondwanoccidens-nek elnevezett teremtmény holotípusa egy hátsó lábból és a hozzá kapcsolódó medencecsontból áll. A maradvány bizonyítja, hogy a Tanystropheidae-ák már a triász korai részében elterjedtek a bolygón. Elessaurus csontjainak és a Sanga do Cabralt egykor átszövő folyók és mocsarak alapján már az evolúciójuk korai szakaszában a vizekbe jártak vadászni. Később olyan nagy termetű és hosszú nyakú tengeri ragadozókká fejlődtek, mint a 6 méteres Tanystropheus.

Forrás:

https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0230890 - A new archosauromorph from South America provides insights on the early diversification of tanystropheids

Teknősök evolúciójáról

A teknősök evolúciója a biológia egyik legvitatottabb kérdése. A Nature Science Reports folyóiratban egy nemrégiben publikált tanulmányban Ingmar Werneburg egy nemzetközi kutatócsoporttal együttműködve megcáfolta a meglévő hipotéziseket, a teknősök jellegzetes kicsi koponyája és rugalmas hosszú nyakának kifejlődéséről. A teknősök koponyája eltérő a többi hüllőétől. A temporális nyílások bezáródtak a koponyájukon, ezzel párhuzamosan az állkapcsuk megerősödött. A rugalmas és izmos nyak segítette a teknősök „rágását”, azzal hogy a benne lévő izmok levették a terhet az állkapcsot mozgatókról. Legalábbis eddig így gondolták, de az újabb vizsgálatok alapján ez a folyamat akkor indult el, mikor a teknősök páncélja is megjelent. A rugalmas nyak segítette a teknő miatt kevésbé mobilisabb hüllőket, valamint lehetővé tette, hogy visszahúzzák a teknőbe a fejüket.

Megjegyzés: Eredeti cikknél lévő Proganochelys kép hagy kívánni valót maga után, úgy hogy Simon Stålenhag képe kerül ide. Nem minden paleoartja, mondjuk úgy „pontos”, van ami eléggé sok sebből vérzik, de piszkosul jó még azok hangulata is. Ja igen… lesz most egy sorozat a művei alapján. Tales From the Loop. Nem izgatna annyira, ha nem lenne esély őslényekre.

Forrás:

https://phys.org/news/2020-04-shell-puzzle-additional-piece-added.html
http://www.simonstalenhag.se/paleo.html ← Itt ni! Nézni meg. Szép képeckék!