F. Robin O’Keefe a Marshall egyetem paleontológusa a múlt
hónapban Dallasban megrendezett SVP-én publikálta kutatási eredményeit. Az
általa vizsgált fajt, a Mortuneriát már 25 éve ismerik a paleontológusok. Az
első maradványait az Antarktisz részét képező Seymour szigeteken találták meg
66 millió éves rétegben.
Mortuneria seymourensis koponya |
Az állatot leíró két Sankar Chatterjeenek és Bryan Kisnek
már akkor feltűnt, hogy a Mortuneria köralakú állkapcsa és a benne sorakozó
vékony fogak, de ezt akkor azzal magyarázták, hogy kisebb halak tömegeit
kaphatták el így. O’Keffe hét évig tanulmányozta az állat koponyáját, és
fedezett fel közben egy sor anatómia jellegzetességet. Az első ilyen
jellegzetesség az alsó állkapcsában lévő előre álló fogak voltak. Az állkapocs
pedig túl keskeny, hogy azzal az állat erős harapási erőt tudjon kifejteni. A
szűrő táplálkozásmódot támasztja alá az is, hogy az állatnak rendkívül tág
szájürege lehetett, valószínűleg azért, hogy minél többet gyűjtsön be a
táplálékát jelentő zooplanktonból.
O’Keefe szerint a Mortuneria a mai szürkebálnákhoz hasonlóan
táplálkozhatott. Az alsó állkapcsával felharapott egy kis darabot a tengerfenék
iszapjából, aztán felúsztak a víz felszínére, ahol a víz kipumpálásával
megszabadultak a számukra ehetetlen iszaptól, de bent hagyták az abban élő apró
rákokat és más gerincteleneket. A paleontológus szerint nem csak ez volt
egyetlen fenékszűrő Plesiosauria. Az Angliában megtalált, késő jurában élt Kimmerosaurusnak
és a Wyomingi Tatenectesnek is hasonlóan nagy szája és vékony fogai lehettek.
Steve Holden illusztrációja a New Dinosaurs című könyvhöz |
Viszont, úgy fest, hogy Dougal Dixon újra beletrafált. A skót geológus a „New Dinosaurs” című 1988-as könyvében szerepel egy whulk (Insulasaurus oceanus) nevű 20 méter
hosszú Pliosauridea, ami a tengerben élő apró állatokkal és növényekkel
táplálkozik, úgy hogy lenyeli a vizet és visszapumpálja. A víz kijut az apró
fogai között álló réseken át, de a rákok és más kicsi teremtmények fennakadnak
rajta. Lehet, hogy Dixon 1989-ben látta a Mortuneria koponyáját, és
neki is szöget ütött a fejében, hogy talán egyes plesiok képesek lehettek
kiszűrni a táplálékukat a vízből? Ki tudja, de a Mortuneriáról megtudott új
információknak hála egy új színfolttal gazdagodott a Mezozoikumi tengerekről
alkotott kép.
Forrás: Smithsonian.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése