Spanyolországban találták meg a legősibb ismert olyan
emlősfajt, minek fosszilizálódott a bundája. A 24 centiméter hosszú és 5 gramm
súlyú Spinolestes xenarthrosus nevezetű emlősfaj típuspéldányát a Madridi
Önálló Egyetem, a Bonni Egyetem és a Chicago-i Egyetem őslénykutatói találták
meg Közép Spanyolország keleti részén a Las Hoyas bányában.
A fényképet Georg Oleschinski készítette |
A Spinolestes csigolyái között extra ízületeket is találtak,
amik fontos támponttal szolgálhatnak az állat életmódjával kapcsolatban. A ma
élő emlősök között az Afrikában élő páncélos cickány rendelkeznek hasonlóan
módosult gerinccel, ami kihasználva a megerősített csigolyáknak köszönhetően
képes felemelni az elszáradt pálmaleveleket és a faágakat, hogy hozzáférjen az
alattuk bujkáló bogarakhoz és férgekhez.
Oscar Sanisidro festménye |
A Triconodontidae családba tartozott. Ezek az emlősök a 155
millió évvel ezelőtt a Jura időszak közepén jelent meg, az utolsó képviselőjük
pedig 70 millió évvel ezelőtt tűnt el a késő Krétában. A képviselőik elterjedtek voltak Európában, Afrikában és Észak-Amerikában, A Spinolestes idejében a területet
mocsaras erdőségek borították. A Spinolestes olyan dinoszauruszokkal élt egy helyen, mint az Ornithomimosauriák közé tartozó Pelecanimimus és a Carcharodontosauridae családba sorolt Concavenator. Ezekben az időkben a fák lombkoronájában már olyan madarak fészkeltek, mint a verébméretű és szerű Iberomesornis romerali.
A Spinolestes tüskéi valószínűleg a védekezésben játszhattak
szerepet. Ha ragadozóval találkoztak, először sörteszerűen felállították a
tüskéiket, ha a támadó esetleg nekitámadt, akkor a száját könnyen
felsebezhették a megkeményedett sörték. A Spinolestes egy újabb bizonyíték
arra, hogy a mezozoikumban élt emlősök sokkal változatosabbak voltak.
Forrás: BBC
Forrás: BBC
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése