2013. december 22., vasárnap
Triceratops, a Mezozoikum Enteleodontája?
Triceratops horridus...
A Tyrannosaurus rex után az egyik leghíresebb dinoszaurusz. Gyerekkorunkból úgy emlékszünk rá, mint a 3 szarvú dínó aki csordákban legelészve rója a Kréta kori tájat, miközben a nagy gonosz T.rextől védi meg utódait.
Azonban ez a kép igen könnyen megváltozhat ha eszünk be jut, hogy a csontok nem feltétlenül árulnak el mindent az állat igazi mivoltáról. A napokban ugyanis megnéztem egy az Entelodontákról szóló dokumentumfilmet, s érdekes következtetéseket vontam le. A hatalmas Ceratopsiák igazából a mindenevő Entelodonták mezozoikumi megfelelői lehettek! És még mielőtt anyámat szidva bezárnátok ezt az oldalt, azért olvassátok el az érveimet....
Nos az Entelodonták hatalmas opportunista patások voltak, amik valószínűleg rokonságban álltak az ősi húsevő patásokkal (pl. Andrewsarchus), bálnákkal és napjaink vízilovaival. Állkapcsuk hihetetlenül erős harapást tudott kifejteni, köszönhetően rendkívül kiugró"járomcsontjuknak" amelyekhez gigászi izmok tapadtak. Viszont ez még nem lenne elég ahhoz hogy ragadozók is legyenek, hisz ma a vízilovak is inkább többnyire növényevők. Ám az Entelodonták tépőfogai a növényevőkkel ellentében inkább kifelé állnak, melyekkel kicsiphették a húst, és ez napjaink ragadozó emlőseire is igaz. Azt se feledjük el, hogy dokumentáltak már eseteket, amikor víziló dögökből lakmározott.
A nagy Ceratopsiák (jelenesetben a Triceratops) rendelkeztek egy rendkívül kiugró arc csonttal, a "jugal-al", ami a hüllőknél (és persze az Archosauriáknál) az emlősök járomcsontjának felel meg. Ezt többnyire a művészek úgy ábrázolják, hogy alig borítja bőr és ugyanolyan tövisszerű nyúlvány áll ki belőle, mint amilyenek a gallér szélét tarkítják, annak ellenére, hogy erre nincs semmilyen bizonyíték.
Szerintem sokkal valószínűbb, hogy a Ceratopsiák kiugró jugal-ja az Entelodonták járomcsontjának felelt meg, s jókora rágóizmok tapadhattak hozzá. Ez persze még nem igazolja a húsevő életmódot, hisz a krétakorban sok kemény ágú fa volt, amikhez jól jött az erős állkapocs.
Viszont ha ránézünk az állkapocs elejére, akkor egy erős, kampós csőrt látunk, mely felépítésben inkább a ragadozómadarakéhoz hasonló, pont mint ahogy az Entelodonták tépőfogai a húsevő emlősökéhez.
És ez nem pusztán Észak-Amerika nagy Ceratopsiáira lehetett igaz. Az Ázsiában élt Protoceratops a koponyájához viszonyítva (s ezzel az összes Ceratopsiához képest) aránytalanul kiugró jugal-al rendelkezett, ami a testméretéhez képest iszonyatos harapóerővel ruházhatta fel a gazdáját, s ez megis magyarázná, hogy az ominózus "Velociraptor vs. Protoceratops" csatában a ceratopsia miért is használta erős állkapcsát. Ki tudja, talán a csata nemis úgy zajlott, mint ahogy azt eddig hittük. Talán nemis a raptor támadt először, hanem a Protoceratops cserkészte a Velociraptort. Végul is a Protoceratopsnak szemfogai is voltak, amik jól jöhettek a hús feldolgozásához. Az sem lehetetlen, hogy talán a Triceratops és a T.rex a kacsacsőrű tetemek felett ugyanúgy rivalizáltak, mint ahogy azt az entelodonta Archeotherium és a Hyaenodon tehette vagy az óriás Daeodon és a medve-kutya Amphycion vagy ma a Barna medvék és Szürke farkasok.
A Ceratopsiák legelső képviselői is mindenevők voltak, és meglehet, hogy az étrendjük húsevő felőli oldaláról több millió év után se szoktak le.
Bárhogy is volt, azért érdemes elgondolkodni arról, hogy mit is tudunk igazából gyerekkorunk kedvenc dínóiról, mert megeshet hogy amit eddig is tudtunk róluk, mind téves küllemüket és viselkedésüket tekintve egyaránt (lásd Edmontosaurus).
A Tyrannosaurus rex után az egyik leghíresebb dinoszaurusz. Gyerekkorunkból úgy emlékszünk rá, mint a 3 szarvú dínó aki csordákban legelészve rója a Kréta kori tájat, miközben a nagy gonosz T.rextől védi meg utódait.
Azonban ez a kép igen könnyen megváltozhat ha eszünk be jut, hogy a csontok nem feltétlenül árulnak el mindent az állat igazi mivoltáról. A napokban ugyanis megnéztem egy az Entelodontákról szóló dokumentumfilmet, s érdekes következtetéseket vontam le. A hatalmas Ceratopsiák igazából a mindenevő Entelodonták mezozoikumi megfelelői lehettek! És még mielőtt anyámat szidva bezárnátok ezt az oldalt, azért olvassátok el az érveimet....
Nos az Entelodonták hatalmas opportunista patások voltak, amik valószínűleg rokonságban álltak az ősi húsevő patásokkal (pl. Andrewsarchus), bálnákkal és napjaink vízilovaival. Állkapcsuk hihetetlenül erős harapást tudott kifejteni, köszönhetően rendkívül kiugró"járomcsontjuknak" amelyekhez gigászi izmok tapadtak. Viszont ez még nem lenne elég ahhoz hogy ragadozók is legyenek, hisz ma a vízilovak is inkább többnyire növényevők. Ám az Entelodonták tépőfogai a növényevőkkel ellentében inkább kifelé állnak, melyekkel kicsiphették a húst, és ez napjaink ragadozó emlőseire is igaz. Azt se feledjük el, hogy dokumentáltak már eseteket, amikor víziló dögökből lakmározott.
Daeodon, az egyik legnagyobb húsevő Entelodonta, melynek kiugró járomcsontjához kapcsolódhattak az állkapocs izmai.
A nagy Ceratopsiák (jelenesetben a Triceratops) rendelkeztek egy rendkívül kiugró arc csonttal, a "jugal-al", ami a hüllőknél (és persze az Archosauriáknál) az emlősök járomcsontjának felel meg. Ezt többnyire a művészek úgy ábrázolják, hogy alig borítja bőr és ugyanolyan tövisszerű nyúlvány áll ki belőle, mint amilyenek a gallér szélét tarkítják, annak ellenére, hogy erre nincs semmilyen bizonyíték.
A zöldel jelölt rész a "jugal", ami a Daeodon járomcsontjának felelt meg.
Viszont ha ránézünk az állkapocs elejére, akkor egy erős, kampós csőrt látunk, mely felépítésben inkább a ragadozómadarakéhoz hasonló, pont mint ahogy az Entelodonták tépőfogai a húsevő emlősökéhez.
Nagyjából így kapcsolódhattak a jugal-hoz az állkapocs izmok. Nézzétek el, ha elkövettem némi anatómiai pontatlanságot, a kép pusztán szemléltető eszköz, hogy megmutathassam mégis mire gondolok.
És ez nem pusztán Észak-Amerika nagy Ceratopsiáira lehetett igaz. Az Ázsiában élt Protoceratops a koponyájához viszonyítva (s ezzel az összes Ceratopsiához képest) aránytalanul kiugró jugal-al rendelkezett, ami a testméretéhez képest iszonyatos harapóerővel ruházhatta fel a gazdáját, s ez megis magyarázná, hogy az ominózus "Velociraptor vs. Protoceratops" csatában a ceratopsia miért is használta erős állkapcsát. Ki tudja, talán a csata nemis úgy zajlott, mint ahogy azt eddig hittük. Talán nemis a raptor támadt először, hanem a Protoceratops cserkészte a Velociraptort. Végul is a Protoceratopsnak szemfogai is voltak, amik jól jöhettek a hús feldolgozásához. Az sem lehetetlen, hogy talán a Triceratops és a T.rex a kacsacsőrű tetemek felett ugyanúgy rivalizáltak, mint ahogy azt az entelodonta Archeotherium és a Hyaenodon tehette vagy az óriás Daeodon és a medve-kutya Amphycion vagy ma a Barna medvék és Szürke farkasok.
A Ceratopsiák legelső képviselői is mindenevők voltak, és meglehet, hogy az étrendjük húsevő felőli oldaláról több millió év után se szoktak le.
Szerintem sokkal királyabbul néz ki, mint az előtt. A toll-tövisekre van bizonyíték, találtak fosszilis Triceratops bőrt, melyen megfigyelhető a toll-tövisek egykori helye (nem valószínűtlen, hisz a korai ceratopsián, a Psittacosauruson is találtak ilyen képleteket).
Bárhogy is volt, azért érdemes elgondolkodni arról, hogy mit is tudunk igazából gyerekkorunk kedvenc dínóiról, mert megeshet hogy amit eddig is tudtunk róluk, mind téves küllemüket és viselkedésüket tekintve egyaránt (lásd Edmontosaurus).
2013. december 19., csütörtök
2013. december 14., szombat
2013. december 13., péntek
JPOG és JPO
Közkívántra még mindig nem tényleges őslénytani cikkel jelentkezem, hanem a
Jurassic Park játékvilágbeli perspektívájával és azon belül is az Operation
Genesis kerül terítékre.
Az Operation Genesis tökéletes példája, hogy egy remek ötletből hogy kell
fél játékot csinálni és azt is hogyan lehet tovább taszítani a süllyesztőn
lefele. Továbbá ezek ellenére is szerez rajongó közönséget, ugyanis egy
kiaknázatlan terep egyetlen játéka a néhány közül. Hatalmas potenciál lehetett
volna a játékba. Mégis ez hova veszett?
Edmontosaurus fejdísszel?
Újabb bizonyítéka annak, hogy gyerekkorunk kedvenc dínóiról igazából milyen keveset tudunk még most is!
Phil Bell egy ásatás során rátalált egy mumifikálódott Edmontosaurus regalis fejére, amit 2013. december.12-én tett közzé. Ez viszont abban különbözött a többi múmiától, hogy ennek a feje tetején volt egy húsos fejdísze! Tudjuk, hogy a hadrosauriák közt a Lambeosaurinae-ok különböző csontos fejdíszekkel rendelkeztek, melyek kapcsolatban voltak az orrjáratokkal s ennek köszönhetően képesek voltak a vokalizációra és talán komunálhattak is. A Hadrosaurinae-ok nem rendelkeztek csontos fejdísszel, de kiterjed "external naris-uk" amit tágulékony bőr borított, arra utal, hogy ők is képesek voltak különböző hangok kiadására. Abba azonban még senki sem gondolt bele (rajtam és a egy-két társzerkesztőn kívül), hogy ezek a dinoszauruszok akár húsos fejdíszt is viselhettek, amiről a csontok alapján nem lenne fogalmunk, pont mint a madaraknál.
David Evans gerinces paleontológia kurátor szerint (ami logikus) a fejdísznek magamutogató szerepe lehetett, mely csodálatos színekben pompázhatott. Úgy tűnik, hogy a tudósok kezdenek rájönni (VÉGRE), hogy a lágyszövetek viszgálata ugyanolyan fontos vagy talán még fontosabb egy állat megismerésére mint a csontszövet!
Evans és Bell szerint a húsos taraj szerepe hasonló lehetett, mint a kakasnál, a nyírfajdnál vagy a kondor keselyűnél. Jelzi a nőstényeknek, hogy mennyire egészséges az adott hím és tökéletes örökítője lehet a fajnak. Mivel csorda állat volt, a fejdísz akár jelezhette, hogy ki is a vezér állat, melyik a vezér bika. Talán a vezér bika taraja még nagyobb volt a most megtalált példányénál.
És most szeretném felhívni a figyelmeteket egy nagyon régi rajzomra a t.rex-ről (látszik a régi stílusról és a zsugorfóliázottságról) és egy nemrég készült darabot a Spinosaurusról. A T.rexet én egy húsos, kakas szerű fejdísszel képzeltem el, a Spinosaurust pedig (a hímet) egy Baziliszkusz gyíkra emlékeztető fejdísszel ábrázoltam. Ki tudja, lehet egy nap ezekre is lesz bizonyíték...
Phil Bell egy ásatás során rátalált egy mumifikálódott Edmontosaurus regalis fejére, amit 2013. december.12-én tett közzé. Ez viszont abban különbözött a többi múmiától, hogy ennek a feje tetején volt egy húsos fejdísze! Tudjuk, hogy a hadrosauriák közt a Lambeosaurinae-ok különböző csontos fejdíszekkel rendelkeztek, melyek kapcsolatban voltak az orrjáratokkal s ennek köszönhetően képesek voltak a vokalizációra és talán komunálhattak is. A Hadrosaurinae-ok nem rendelkeztek csontos fejdísszel, de kiterjed "external naris-uk" amit tágulékony bőr borított, arra utal, hogy ők is képesek voltak különböző hangok kiadására. Abba azonban még senki sem gondolt bele (rajtam és a egy-két társzerkesztőn kívül), hogy ezek a dinoszauruszok akár húsos fejdíszt is viselhettek, amiről a csontok alapján nem lenne fogalmunk, pont mint a madaraknál.
David Evans gerinces paleontológia kurátor szerint (ami logikus) a fejdísznek magamutogató szerepe lehetett, mely csodálatos színekben pompázhatott. Úgy tűnik, hogy a tudósok kezdenek rájönni (VÉGRE), hogy a lágyszövetek viszgálata ugyanolyan fontos vagy talán még fontosabb egy állat megismerésére mint a csontszövet!
Evans és Bell szerint a húsos taraj szerepe hasonló lehetett, mint a kakasnál, a nyírfajdnál vagy a kondor keselyűnél. Jelzi a nőstényeknek, hogy mennyire egészséges az adott hím és tökéletes örökítője lehet a fajnak. Mivel csorda állat volt, a fejdísz akár jelezhette, hogy ki is a vezér állat, melyik a vezér bika. Talán a vezér bika taraja még nagyobb volt a most megtalált példányénál.
És most szeretném felhívni a figyelmeteket egy nagyon régi rajzomra a t.rex-ről (látszik a régi stílusról és a zsugorfóliázottságról) és egy nemrég készült darabot a Spinosaurusról. A T.rexet én egy húsos, kakas szerű fejdísszel képzeltem el, a Spinosaurust pedig (a hímet) egy Baziliszkusz gyíkra emlékeztető fejdísszel ábrázoltam. Ki tudja, lehet egy nap ezekre is lesz bizonyíték...
2013. december 8., vasárnap
2013. december 3., kedd
Predáció: azaz őskori vádászstatégiák: Sarcosuchus
A mai állatokkal ellentétben az
ősállatokat nem tudjuk megfigyelni vadászat közben, ezért pusztán a csontok
(ha nincs élő rokona) alapján kell rájönnünk hogyan élt és vadászott az
állat, szerencsére mára már elég pontos képet kaphatunk egy ősállatról hála
a csontok alapos vizsgálatának, számítógépes becsléseknek és CT
vizsgálatoknak, ezért úgy döntöttem egy írássorozatban leírom a
palaentologusok vagy esetleg saját véleményemet, hogy hogyan és mire
vadászhattak a kihalt állatók. Első választásom a Sarcosuchusra esett.
Sarcosuchus
A Sarcosuchus a kréta korszakban élt kb. 110 millió évvel ezelőtt, a mai Afrika területén. Becslések szerint 11-12 m-es hosszt és a 8 tonnás tömeget is elérhették a legnagyobb és legidősebb egyedek. (egész életükben nőttek a növekedés aránya csökkent az idősebb egyedeknél, de soha nem álltak meg a növésben).
Sarcosuchus
A Sarcosuchus a kréta korszakban élt kb. 110 millió évvel ezelőtt, a mai Afrika területén. Becslések szerint 11-12 m-es hosszt és a 8 tonnás tömeget is elérhették a legnagyobb és legidősebb egyedek. (egész életükben nőttek a növekedés aránya csökkent az idősebb egyedeknél, de soha nem álltak meg a növésben).
2013. december 2., hétfő
2013. november 29., péntek
2013. november 24., vasárnap
2013. november 23., szombat
Egyszarvúból Kazuár
A Tsintaosaurus spinorhinus egy Lambeosaurinae Hadrosauria. Felfedezésekor megtalálták a töredékes koponyáját, melyről hiányzott a premaxilla (amit éltében keratin borított), valamint a fejtető jelentős része. Szemet szúrt a tudósoknak a hosszú tövis szerű fejdísz mely után a "spinorhinus" nevet kapta. A popkultúrában csak egyszarvú dínóként vált híressé. Nem is olyan régen derült ki, hogy a hadrosauriák orra zsákszerűen tudott felfúvódni, s a levegő kieresztésével az üreges fejdíszeknek köszönhetően adtak ki különböző hangokat, vagyis nagyon is vokális élőlényekről beszélünk. Amikor a Tsintaosaurust is elkezdték így ábrázolni a trollkodók (egyesek szerint joggal) csak "faszfej dínónak" becézték mert a két orrlégzsák és a hosszú szarv miat úgy nézett ki mint...öhöm...öhöm...szóval értitek.
Ám ez a dinoszaurusz jó példa arra, hogy még a legközismertebb dinoszauruszok is tartogatnak újdonságokat az olyan őslényfanatikusoknak, mint nekem. Albert Prieto és Jonathan Wagner megviszgálták a holotipust és más példányok még töredékesebb koponyáit, és arra jöttek rá, hogy a hosszú szarv pusztán egy mégnagyobb oldalról labított tarajnak egy része volt!!!
Ezek szerint a Lambeosaurinae-ok nem is voltak annyira változatosak fejdísz tekintetében, hisz az alapforma szinte ugyanaz volt (most vonatkozzunk el a Parasaurolophus fejlődési vonalától).
A Tsintaosaurus spinorhinusnál valami hasonló struktúrát kell elképzelni, mint a Olorotitan arharensisnél vagy a ma élő Kazuárnál.
Realisztikus Tsintaosaurus spinorhinus rekonstrukció.
Mégsem egy Carcharodontosauridae :P
Tegnap jött ki az első cikk a Siats meekerorumról, melyről írtam is egy magyar bejegyzést a blogba. Először még a Carcharodontosauridae-ákhoz sorolták, ám úgy tűnik hogy ma már egy Neovenatoridae, de a lényeg, hogy Allosauroidea. De az is lehet, hogy a jövőben még lesznek erről viták.
Ezekszerint a Carcharodontosauridae-ák mégis eltűntek, helyüket pedig legalább is evolúciós léptekkel mérve egy rövid időre átvették az ugyancsak Allosauroidea szupercsaládba sorolandó Neovenatoridae-ok.
KAPCSOLÓDÓ UPDATE 2.0:
Mostmár egy MEGARAPTORA
Ezekszerint a Carcharodontosauridae-ák mégis eltűntek, helyüket pedig legalább is evolúciós léptekkel mérve egy rövid időre átvették az ugyancsak Allosauroidea szupercsaládba sorolandó Neovenatoridae-ok.
KAPCSOLÓDÓ UPDATE 2.0:
Mostmár egy MEGARAPTORA
Walking with Dinosaurs 3d tv spot (eredeti nyelven)
Eredeti nyelvű tv spot a WWD3D-hez. A "tollatlan tyrannosauridák és ceratopsiák a sarkvidéken" dolgon még mindig húzom a számat, hisz itt lett volna az alkalom arra hogy az őslényekhez hótt laikusokkal is megértessék, hogy ezek az állatok nem hidegvérű óriási pikkelyes hüllők, hanem melegvérű élőlények voltak, kiket tollbunda szigetelt (már amikor a körülmények, pl. sarkvidék miatt szükség volt rá). A további, már a film megjelenése előtt észrevehető hibákról ne is beszéljünk.....na jó, mégis!
Először is nem túl valószínű (a madarakból kiindulva pedig pláne), hogy a maniraptorák arca pikkelyes volt, pl: Troodon, Hesperonychus, de még az Alexornis szája is akinek sokkal valószínűbb, hogy fogazott csőre volt!!!
Továbbá a 4 maniraptora (Troodon, Hesperonychus, Alexornis és Chirostenotes) mancsait is elrontották, mert ahelyett, hogy hosszú ujjakat adtak volna nekik, inkább aránytalanul rövidekkel ruházták fel őket. Ráadásul a szárnytollak se kapcsolódnak a középső ujjhoz, hanem a kézfejhez, ami meglepő, hisz az állatokat maga David Krentz, a Dinosaur Revolution rendezője dolgozta ki.
Ez persze nem jelenti, hogy ne lennének pozitívumok. A ceratopsiák mellső lábai helyes pózban állnak (noha valószínű, hogy a negyedik és ötödik ujjukon nem volt karom). A theropodák mancsai nem állnak lehetetlen pózban, a Quetzalcoatlusok szőrösek, az Edmontosaurusok bizonyítottan pikkelyesek ám arra nincs bizonyíték, hogy nem növesztettek volna tollakat a hideg elkerülése végett, szóval egy kevéske tollpamacsot rakhattak volna rájuk, de legalább nem zsugorfóliásak. Az állatok szájszél bőre nem olyan vékony összehajtható valami mint anno a Jurassic parkban, hanem finoman kidolgozott nyúló és összehúzható szerv, és maga a száj belső felülete is részletes..
Ja és ami a legfontosabb....ne merészelje nekem senki se beadni hogy a Jurassic parkba jobb a CGI. A JP egy régi film, mely forradalmian használta ezt a technológiát és AKKOR ellehetett hinné, hogy tényleg mászkál egy t.rex az esőben. Ám ma már más időket élünk. Megjelent a CGI-ban a ZBush (számítógépes szobrászat) melynek köszönhetően az állatok bőre még részletesebbé válik a vásznon. Ha megnézitek a JP-t HD minőségben, akkor észreveszitek, hogy a pikkelyek olyanok mintha csak a színnel együtt lennének felrajzolva a bőrre. Itt viszont minden pikkely és minden toll megcsillog a napfényben, nem lógnak ki az állatok a képből, egy szóval "fotoreálisak". A filmhez a CGI-t az Animal Logic kreálta (Az Őrzők legendája, Táncoló talpak, Álomháború)
Szóval, mégha a történet a "Nagy Dínóvándorlást" is idézi, és vannak benne logikátlanságok (tollatlan dínók a jégen, tényleg???....ilyen alapon a mamutnak sem lehetett volna szőre,!!!.... mindegy...) az állatok ábrázolását illetően, kétséget kizáróan jó kis film lesz ez, plusz az eddigi összes nagy költségvetésű film közül eddig ebben szerepelnek a legpontosabb dínók. Már cska az volna jó ha ne lenne narráció, mint a Speckles the Tarbosaurus 3d-ben (hamarosan lesz róla egy NAGYON lehúzó kritika). De itt legalább nem csak a főszereplő hangját halljuk, ami már egy csöppke pozitívum.
Nézzétek meg.
2013. november 22., péntek
Siats, az amcsi Carcharodontosaurus
Észak-Amerikát egy kb. 4 tonnás ragadozó uralta még jóval a T.rex előtt. Igaz, nem ez az első amcsi carcharodontosauridae, 1950-ben megtalálták az Acrocanthosaurust ami nagyjából 110 millió évvel ez előtt halt ki. 65 millió évvel ez előtt uralkodott a T.rex, ám a két nagy húsevő közt eltelt időből kevés maradvány került elő, így nem tudhatjuk, hogy pontosan mikor halt ki az egyik theropoda vonal és mikor jelent meg a másik.
Az éltében nagyjából 9 méteres Siats meekerorumnak köszönhetően most már tudjuk, hogy a Carcharodontosauridae-ák legalább további 20 millió éven át uralkdtak, nagyjából 80 millió évvel ezelőttig!
Ezzel sok minden megváltozik. Ugyanis korábban úgy gondolták, hogy É-amerikából kihaltak a sauropodák és velük együtt a carcharodontosauridák, ám a Siats jelenléte erre jól rácáfol. Ez azt jelenti, hogy vagy nem is voltak kimondottan a sauropodákra szakosodva és jól elvoltak nélkülük is, vagy pusztán eddig még nem találtak sauropodákat azokból a rétegekből, és ez megis magyarázná, hogy a T.rex idejében hogy jelenhettek meg ismét nagy sauropodák Amerikában (Alamosaurus).
Magát a ragadozót 2008-ban találta meg Lindsay Zanno és Peter Makovicky a Utah-i Cedar Mountain formációban. Az Ute törzs ember evő szörnyetege és a Meeker család után keresztelték el Siats meekerorum-nak. A tanulmány eredményeit ma (2013.11.22) tették közzé.
A T.rex és az Acrocanthosaurus között lényegében egy ökológiai űr tátongott (leszámítva néhány kisebb ragadozót és Tyrannosauroidea-át) amit a Siatsnak és társainak sikerült kitöltenie. Valószínű, hogy már a Siats idejében éltek Tyrannosauroidea-ák Amerikában, ám hatalmas Carnosauriák áltak uralt területen valószínűleg ezek még kisebb testűek voltak. Amikor a Siats eltűnt, a Tyrannosauroidea-ák vették át a helyüket, később kialakult a Tyrannosauridae Tyrannosaurus Rex. Hasonló történhetett jóval korábban Ázsiában, amikor is eltűntek az Allosauroidea Neovenatoridae-ok és Carcharodontosauridae-ok, helyüket pedig az olyan később nagyra nőtt Tyrannosauroidea-ák vették át mint a Yutyrannus (egy darabig talán együtt is éltek az utolsó Allosauroidea-ákkal, mint a kutyafélék és macskafélék, vagy a hyaenodonok és medvekutyák, de végül az okosabb és szocializáltabb falkákban élő Tyrannosauroidea-ák nyertek) vagy a több millió évvel később élt Tarbosaurus (egyeseknek Tyrannosaurus) bataar és Zhuchengtyrannus magnus.
Már készültek illusztrációk erről a húsevőről. A Concavenator és a Sciurumimus óta tudjuk, hogy nem csak a Coelurosauriáknak lehetett tolluk, hanem a Carnosauriáknak és Megalosauroidea-áknak (és valamilyen szinten a krokodilokat és Phytosauriákat leszámítva minden Archosauria) is. Ezt megis jelenítették a Siats ábrázolásokon, habár az elsőn kissé zsugorfóliázott a feje, lehet még nem hallottak az All Yesterdays-ről, plusz a jobb karján a csukló lehetetlen pózban áll. De legalább a másodikon már normálisan néz ki a feje és a krjai is helyes pózban álnak. Ez utóbbin láthatjuk a nagy amcsi Carcharodontosauridae-ák és korai Tyrannosauroidea-ák viszonyát (a préda egy Eolambia, valamilyen Ornithopoda):
KAPCSOLÓDÓ UPDATE:
Mégsem egy Carcharodontosauridae?
KAPCSOLÓDÓ UPDATE 2.0:
Mostmár egy MEGARAPTORA
Az éltében nagyjából 9 méteres Siats meekerorumnak köszönhetően most már tudjuk, hogy a Carcharodontosauridae-ák legalább további 20 millió éven át uralkdtak, nagyjából 80 millió évvel ezelőttig!
Ezzel sok minden megváltozik. Ugyanis korábban úgy gondolták, hogy É-amerikából kihaltak a sauropodák és velük együtt a carcharodontosauridák, ám a Siats jelenléte erre jól rácáfol. Ez azt jelenti, hogy vagy nem is voltak kimondottan a sauropodákra szakosodva és jól elvoltak nélkülük is, vagy pusztán eddig még nem találtak sauropodákat azokból a rétegekből, és ez megis magyarázná, hogy a T.rex idejében hogy jelenhettek meg ismét nagy sauropodák Amerikában (Alamosaurus).
Magát a ragadozót 2008-ban találta meg Lindsay Zanno és Peter Makovicky a Utah-i Cedar Mountain formációban. Az Ute törzs ember evő szörnyetege és a Meeker család után keresztelték el Siats meekerorum-nak. A tanulmány eredményeit ma (2013.11.22) tették közzé.
A T.rex és az Acrocanthosaurus között lényegében egy ökológiai űr tátongott (leszámítva néhány kisebb ragadozót és Tyrannosauroidea-át) amit a Siatsnak és társainak sikerült kitöltenie. Valószínű, hogy már a Siats idejében éltek Tyrannosauroidea-ák Amerikában, ám hatalmas Carnosauriák áltak uralt területen valószínűleg ezek még kisebb testűek voltak. Amikor a Siats eltűnt, a Tyrannosauroidea-ák vették át a helyüket, később kialakult a Tyrannosauridae Tyrannosaurus Rex. Hasonló történhetett jóval korábban Ázsiában, amikor is eltűntek az Allosauroidea Neovenatoridae-ok és Carcharodontosauridae-ok, helyüket pedig az olyan később nagyra nőtt Tyrannosauroidea-ák vették át mint a Yutyrannus (egy darabig talán együtt is éltek az utolsó Allosauroidea-ákkal, mint a kutyafélék és macskafélék, vagy a hyaenodonok és medvekutyák, de végül az okosabb és szocializáltabb falkákban élő Tyrannosauroidea-ák nyertek) vagy a több millió évvel később élt Tarbosaurus (egyeseknek Tyrannosaurus) bataar és Zhuchengtyrannus magnus.
Már készültek illusztrációk erről a húsevőről. A Concavenator és a Sciurumimus óta tudjuk, hogy nem csak a Coelurosauriáknak lehetett tolluk, hanem a Carnosauriáknak és Megalosauroidea-áknak (és valamilyen szinten a krokodilokat és Phytosauriákat leszámítva minden Archosauria) is. Ezt megis jelenítették a Siats ábrázolásokon, habár az elsőn kissé zsugorfóliázott a feje, lehet még nem hallottak az All Yesterdays-ről, plusz a jobb karján a csukló lehetetlen pózban áll. De legalább a másodikon már normálisan néz ki a feje és a krjai is helyes pózban álnak. Ez utóbbin láthatjuk a nagy amcsi Carcharodontosauridae-ák és korai Tyrannosauroidea-ák viszonyát (a préda egy Eolambia, valamilyen Ornithopoda):
KAPCSOLÓDÓ UPDATE:
Mégsem egy Carcharodontosauridae?
KAPCSOLÓDÓ UPDATE 2.0:
Mostmár egy MEGARAPTORA
2013. november 21., csütörtök
A filmek és a The Game játék
Kezdjünk neki a filmek kanonjának és oszlassunk el minden tévhitet. Személyes
tapasztalom, hogy sok ember véres szemmel és habzó szájjal képes okoskodni,
hogy mekkora értelmi visszamaradott vagyok, mert a dínók szerintem tollasak,
vagy hogy a Velociraptor szerintem pulyka méretű. Fő bizonyítási tárgyuk pedig,
a Jurassic Park filmek, igen ez a hivatkozási alapjuk. Személy szerint imádom a
Jurassic Parkot, mert kiváló atmoszférája van. Az őslények és mellé azaz
építészeti stílus. Nagyon is ötletes, ám sajnos az átlagember képes elhinni,
hogy az a valóság mi abban van. Vagyis eme cikkemmel minden dolgot
megmagyaráznék, mi a filmekben pihenget és nem valós, hogy csak a linket
kelljen Ctrl+C és Ctrl+V módszerrel az illetékes okoskodók orra alá dugni és ha
ezek után sem képes agyát gondoldásra használni, akkor pedig a jó öreg módszer
marad: T-rex nasit csinálunk belőle.
2013. november 17., vasárnap
2013. november 16., szombat
Pachycephalosaurus, Stygimoloch és Dracorex - egy család vagy sem?
Sziasztok! Ezen a poston szeretném elétek tárni a magam kis elméletét Észak-Amerika kupolás fejű dinoszauruszairól, a Pachycephalosaurusokról. Emlékeztek még a vitára, amit Jack Horner indított el elméletével miszerint a Stygimoloch és a Dracorex pusztán a Pachycephalosaurus fiatal egyedei?
Személy szerint eleinte én is óckodtam elfogadni Horner tézisét, hisz csak rá kell nézni a 3 állatra. Talán azért is voltam ennyire tartózkodó, mert nem szeretem, hogy Amerika faunáját próbálják pusztán néhány fajra leszűkíteni. Később azonban átgondoltam (kissé logikusabban mint ahogy azt Horner tette) és kigondoltam a magam elméletét.
Horner szerint a Dracorex a legfiatalabb, még nincs kupola a fején pusztán szarvak a feje hátsó részén és dudorok a tetején. A Stygimoloch már idősebb, maga az állat jóval nagyobb és már kezd megmutatkozni a kupolás forma. Végül ott van a felnőtt példány, ami a legnagyobb, már az egész feje egy nagy kupolás formát alkot, s szarvai összezsugorodtak. Nagyjából ennyiről szól Horner elmélete, és igazat is adok neki, mert a 3 állat szarvainak és dudorainak elhelyezkedése megegyeznek:
Személy szerint eleinte én is óckodtam elfogadni Horner tézisét, hisz csak rá kell nézni a 3 állatra. Talán azért is voltam ennyire tartózkodó, mert nem szeretem, hogy Amerika faunáját próbálják pusztán néhány fajra leszűkíteni. Később azonban átgondoltam (kissé logikusabban mint ahogy azt Horner tette) és kigondoltam a magam elméletét.
Horner szerint a Dracorex a legfiatalabb, még nincs kupola a fején pusztán szarvak a feje hátsó részén és dudorok a tetején. A Stygimoloch már idősebb, maga az állat jóval nagyobb és már kezd megmutatkozni a kupolás forma. Végül ott van a felnőtt példány, ami a legnagyobb, már az egész feje egy nagy kupolás formát alkot, s szarvai összezsugorodtak. Nagyjából ennyiről szól Horner elmélete, és igazat is adok neki, mert a 3 állat szarvainak és dudorainak elhelyezkedése megegyeznek:
A fiatal példányokhoz tartozó Dracorex (G, H) és Stygimoloch (E, F) koponyák részletei, a fiatal felnőtt (C, D) és a kifejlett (A, B) Pachycephalosaurus koponyájához viszonyítva
2013. november 10., vasárnap
Őslény park és Szörnyek szigete
Új poszttal jelentkezem.
Szeretném a Jurassic Park féle téves berögződéseket eltörölni, ám nem ezzel
kezdek, hanem a könyvvel! Úgy bizony. A könyv egy nagyon érdekes dolog.
Keverednek benne a régi berögződések, és a még a ma is szokatlan ám viszont
valós dolgok. Egy egyszerű példa: A Tyrannosaurus nyelve villás, mint egy
gyíknak, ám a T-rex fiókák tollasak. Igen ez a könyvek világa. Tollas T-rex
fióka még öt évvel ezelőtt majdnem Isten káromlásnak minősült. 1995 szeptemberében
adták ki a könyvet. Ám az első könyvben a kacsacsőrű fiókák voltak tollasak, ez
1990-ben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)