Személy szerint eleinte én is óckodtam elfogadni Horner tézisét, hisz csak rá kell nézni a 3 állatra. Talán azért is voltam ennyire tartózkodó, mert nem szeretem, hogy Amerika faunáját próbálják pusztán néhány fajra leszűkíteni. Később azonban átgondoltam (kissé logikusabban mint ahogy azt Horner tette) és kigondoltam a magam elméletét.
Horner szerint a Dracorex a legfiatalabb, még nincs kupola a fején pusztán szarvak a feje hátsó részén és dudorok a tetején. A Stygimoloch már idősebb, maga az állat jóval nagyobb és már kezd megmutatkozni a kupolás forma. Végül ott van a felnőtt példány, ami a legnagyobb, már az egész feje egy nagy kupolás formát alkot, s szarvai összezsugorodtak. Nagyjából ennyiről szól Horner elmélete, és igazat is adok neki, mert a 3 állat szarvainak és dudorainak elhelyezkedése megegyeznek:
A fiatal példányokhoz tartozó Dracorex (G, H) és Stygimoloch (E, F) koponyák részletei, a fiatal felnőtt (C, D) és a kifejlett (A, B) Pachycephalosaurus koponyájához viszonyítva
Ám van egy bökkenő. A Stygimoloch (és al fiatal felnőtt Pachycephalosaurus wyomingensis) leghátsó szarvai a koponya méretéhez viszonyítva hosszabbak a Dracorexénél. Horner elmélete alapján a szarvaknak egyre rövidebbé kellett volna válniuk az idő során, ahogy a kupola egyre nagyobb lett, ám a fosszíliák alapján a felnőtt példányoknak mintha hírtelen zsugorodott volna össze a szarva. De akkor mi értelme volt őket megnövelni?
Na és most jön az én elméletem...
A magam véleménye szerint a Dracorex, a Stygimoloch és a Pachycephalosaurus fiatal felnőtt egyede igazából hímek, amikből még nem ismert a felnőtt példány. A nőstények pedig azok, akikből még csak felnőtt példány ismert. Nincsenek szarvaik csak dudoraik, ellentétben a hímekkel, akik a fejük hátsó részéből kiálló hosszú szarvakat használták magamutogatásra, kupolás fejüket pedig esetleges harcokra. Horner megviszgálta egy felnőtt Pachy koponyáját, aki szerint a koponya nagyon törékeny csontokból épül fel. Ám ne feledjük, hogy az eddig ismert ivarérett felnőtt példány akár egy nőstény is lehetett és tudjuk, hogy az állatvilágban az öklelőző növényevők kb. 60-70%-nál a nőstények feje alkalmatlan az öklelőzésre, mert ez a hímek feladata, hogy elkápráztassák őket. Szóval valahogy így képzelem el a Pachycephalosaurus családot:
És ne feledjük, ahogy minden Archosauria esetében (kivéve a krokodilokat és Phytosauriákat) melegvérű, aktív élőlényekről van szó, akik viszonylagos mérsékelt övi éghajlaton éltek. A mai emlősökből kiindulva akiknél a szőr az Archosauriák tollának/proto-tollának analógja, minden dinoszaurusznak volt valamennyi toll a testén, akkor is ha nem volt rá szüksége. A meleg éghajlaton élő sauropodákon például annyi toll lehetett, mint amennyi szőr egy elefánton, tehát nincs rá szükségük mégis volt nekik. A mérsékel övi éghajlaton a hideg telek idején jól szolgálhatott egy meleg toll bunda.
Mohamad Haghani tinédzser hím Pachycephalosaurus wyomingensis-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése