Kedves olvasóink, örömmel közölhetem, hogy végre megtaláltam azt a nagyon okosan elrejtett youtube csatornát, ahol is videókban beszélnek a 2011-es Nanotyrannus vs Chasmosaurinae csatáról, természetesen eredeti nyelven. Ezt a google logikát is nagyon szeretem, beírom, hogy "Chasmosaurinae vs Nanotyrannus" és még ő néz engem hülyének, a témával kapcsolatba bezzeg semmit se hoz ki, csak egy rakás hülyeséget... FÁK LOGIK!!!
Na mindegy, több éves kutatás után végre sikerült megtalálnom, és most beillesztem nektek csakis ide a csatorna linkjét:
Chasmosaurinae vs Nanotyrannus
Ismétlem angolul, de ne féljetek hamarosan (talán a jövő hétvégén) írok róla egy cikket.
2014. január 12., vasárnap
A 125 millió éves futóhomok áldozatai
A Utah-i Mohab városában egy elképesztő dínó halálcsapdára talált James Kirkland és csapata. A csapda egy olyan jelenetet őrzött meg, amihez hasonlót a La Brea aszfaltgödröknél láthatnánk. A különbség csak annyi, hogy itt nem kátrány, hanem futóhomok szedte áldozatait, emlősök helyett pedig Dinoszauruszok lelték halálukat körülbelül 125 millió évvel ezelőtt.
Azt már most előre mondom, hogy a futóhomok nem olyasmi ami lehúzza az áldozatot és belefullad, mint a régi dzsungeles filmekben, hanem az áldozat csak beleragad és mivel nem tud kijutni, előbb-utóbb éhen hal vagy kiszárad.
2014. január 10., péntek
Új dínó név: Bolyhoska
Archosauria, mi is ez?
Uralkodó gyíkok a jelentése. Mi itt a gond? Három nagy archosauria ágat
lehet elmondani. Dinosaurus, Pterosaurus és krokodilok. Ebből kettő irtózatosan
nem felel meg a gyík szónak. Eme bejegyzés arról fog szólni, hogy az iskolában
tanult és közéletben sőt tudományos életben használt hal – kétéltű – hüllő –
madár – emlős felosztás totálisan retardizmus (és nem darwinizmus) anyagi
manifesztálódása.
Mért? Madarak dínók, ám a dínókat hüllők közé sorolják. Akkor most hogyan
lehet egyen rangú a hüllő és madár? Én szerintem és más szerint is, madár
helyet Archosauria lenne a megfelelő szó. Mért is?
2014. január 5., vasárnap
2014. január 1., szerda
Predáció: azaz őskori vádászstatégiák
A mai állatokkal ellentétben az ősállatokat nem tudjuk megfigyelni
vadászat közben, ezért pusztán a csontok (ha nincs élő rokona) alapján kell
rájönnünk hogyan élt és vadászott az állat. Szerencsére mára már elég pontos
képet kaphatunk egy ősállatról hála a csontok alapos vizsgálatának,
számítógépes becsléseknek és CT vizsgálatoknak, ezért úgy döntöttem egy
írás sorozatban leírom a palaentologusok vagy esetleg saját véleményemet, hogy
hogyan és mire vadászhattak a kihalt állatok.
Most 3 állatot is megvizsgálok a Giganotosaurus, a Mapusaurus és a Ekrixinatosaurus révén. A három állat egy időben és helyen élt, ezért először az ökoszisztémát vizsgálom meg, majd azután térek rá az állatok jellemzőire. A következtetések levonása után térek rá, hogy hogyan és mire vadászhattak az állatok.
Most 3 állatot is megvizsgálok a Giganotosaurus, a Mapusaurus és a Ekrixinatosaurus révén. A három állat egy időben és helyen élt, ezért először az ökoszisztémát vizsgálom meg, majd azután térek rá az állatok jellemzőire. A következtetések levonása után térek rá, hogy hogyan és mire vadászhattak az állatok.
2013. december 31., kedd
Bársonyos karmok: A ragadozók története
Online
A tépőfogak története
A fogak kiélesítése
A csoportos élet előnyei
Maradéklesők
Ezermesterek
Apró vadászok
Specialisták és Generalisták
Az egyik legjobb dokumentumfilm amit láttam. Tudományosan pontos, CGI nélkül is odaver akármelyik mai hasonló témájú dokumentumfilmnek.
Eredeti címe: The Velvet Claw-A natural history of the carnivores(1992). Egy valamilyen oknál fogva régen feledésbe merült BBC sorozat. Egész pontosan Dr. David Macdonald Oxford Egyetemi professzor munkájának gyümölcse. Aki több éven át és még ma is a ragadozók kutatásával foglalkozik. Ebben a sorozatban ez egyetemen használatos módszerek alapján, azokat hétköznapi nyelvre lefordítva mutatja be a ragadozók történetét. Hogy miről szól? 65 millió évvel ezelőtt a megüresedett trónért az emlősök kezdtek versengeni. A kipusztult óriások csontjai között ott szaladgáltak azok az emlősök akik később átvették a megüresedett trónt. Ennek a csoportnak a leszármazottja valamennyi ma élő ragadozó....
Köszönet: lazlo8 striczo22-nek a feltöltésért.
A tépőfogak története
A fogak kiélesítése
A csoportos élet előnyei
Maradéklesők
Ezermesterek
Apró vadászok
Specialisták és Generalisták
Az egyik legjobb dokumentumfilm amit láttam. Tudományosan pontos, CGI nélkül is odaver akármelyik mai hasonló témájú dokumentumfilmnek.
Eredeti címe: The Velvet Claw-A natural history of the carnivores(1992). Egy valamilyen oknál fogva régen feledésbe merült BBC sorozat. Egész pontosan Dr. David Macdonald Oxford Egyetemi professzor munkájának gyümölcse. Aki több éven át és még ma is a ragadozók kutatásával foglalkozik. Ebben a sorozatban ez egyetemen használatos módszerek alapján, azokat hétköznapi nyelvre lefordítva mutatja be a ragadozók történetét. Hogy miről szól? 65 millió évvel ezelőtt a megüresedett trónért az emlősök kezdtek versengeni. A kipusztult óriások csontjai között ott szaladgáltak azok az emlősök akik később átvették a megüresedett trónt. Ennek a csoportnak a leszármazottja valamennyi ma élő ragadozó....
Köszönet: lazlo8 striczo22-nek a feltöltésért.
2013. december 29., vasárnap
2013. december 24., kedd
2013. december 23., hétfő
2013. december 22., vasárnap
Triceratops, a Mezozoikum Enteleodontája?
Triceratops horridus...
A Tyrannosaurus rex után az egyik leghíresebb dinoszaurusz. Gyerekkorunkból úgy emlékszünk rá, mint a 3 szarvú dínó aki csordákban legelészve rója a Kréta kori tájat, miközben a nagy gonosz T.rextől védi meg utódait.
Azonban ez a kép igen könnyen megváltozhat ha eszünk be jut, hogy a csontok nem feltétlenül árulnak el mindent az állat igazi mivoltáról. A napokban ugyanis megnéztem egy az Entelodontákról szóló dokumentumfilmet, s érdekes következtetéseket vontam le. A hatalmas Ceratopsiák igazából a mindenevő Entelodonták mezozoikumi megfelelői lehettek! És még mielőtt anyámat szidva bezárnátok ezt az oldalt, azért olvassátok el az érveimet....
Nos az Entelodonták hatalmas opportunista patások voltak, amik valószínűleg rokonságban álltak az ősi húsevő patásokkal (pl. Andrewsarchus), bálnákkal és napjaink vízilovaival. Állkapcsuk hihetetlenül erős harapást tudott kifejteni, köszönhetően rendkívül kiugró"járomcsontjuknak" amelyekhez gigászi izmok tapadtak. Viszont ez még nem lenne elég ahhoz hogy ragadozók is legyenek, hisz ma a vízilovak is inkább többnyire növényevők. Ám az Entelodonták tépőfogai a növényevőkkel ellentében inkább kifelé állnak, melyekkel kicsiphették a húst, és ez napjaink ragadozó emlőseire is igaz. Azt se feledjük el, hogy dokumentáltak már eseteket, amikor víziló dögökből lakmározott.
A nagy Ceratopsiák (jelenesetben a Triceratops) rendelkeztek egy rendkívül kiugró arc csonttal, a "jugal-al", ami a hüllőknél (és persze az Archosauriáknál) az emlősök járomcsontjának felel meg. Ezt többnyire a művészek úgy ábrázolják, hogy alig borítja bőr és ugyanolyan tövisszerű nyúlvány áll ki belőle, mint amilyenek a gallér szélét tarkítják, annak ellenére, hogy erre nincs semmilyen bizonyíték.
Szerintem sokkal valószínűbb, hogy a Ceratopsiák kiugró jugal-ja az Entelodonták járomcsontjának felelt meg, s jókora rágóizmok tapadhattak hozzá. Ez persze még nem igazolja a húsevő életmódot, hisz a krétakorban sok kemény ágú fa volt, amikhez jól jött az erős állkapocs.
Viszont ha ránézünk az állkapocs elejére, akkor egy erős, kampós csőrt látunk, mely felépítésben inkább a ragadozómadarakéhoz hasonló, pont mint ahogy az Entelodonták tépőfogai a húsevő emlősökéhez.
És ez nem pusztán Észak-Amerika nagy Ceratopsiáira lehetett igaz. Az Ázsiában élt Protoceratops a koponyájához viszonyítva (s ezzel az összes Ceratopsiához képest) aránytalanul kiugró jugal-al rendelkezett, ami a testméretéhez képest iszonyatos harapóerővel ruházhatta fel a gazdáját, s ez megis magyarázná, hogy az ominózus "Velociraptor vs. Protoceratops" csatában a ceratopsia miért is használta erős állkapcsát. Ki tudja, talán a csata nemis úgy zajlott, mint ahogy azt eddig hittük. Talán nemis a raptor támadt először, hanem a Protoceratops cserkészte a Velociraptort. Végul is a Protoceratopsnak szemfogai is voltak, amik jól jöhettek a hús feldolgozásához. Az sem lehetetlen, hogy talán a Triceratops és a T.rex a kacsacsőrű tetemek felett ugyanúgy rivalizáltak, mint ahogy azt az entelodonta Archeotherium és a Hyaenodon tehette vagy az óriás Daeodon és a medve-kutya Amphycion vagy ma a Barna medvék és Szürke farkasok.
A Ceratopsiák legelső képviselői is mindenevők voltak, és meglehet, hogy az étrendjük húsevő felőli oldaláról több millió év után se szoktak le.
Bárhogy is volt, azért érdemes elgondolkodni arról, hogy mit is tudunk igazából gyerekkorunk kedvenc dínóiról, mert megeshet hogy amit eddig is tudtunk róluk, mind téves küllemüket és viselkedésüket tekintve egyaránt (lásd Edmontosaurus).
A Tyrannosaurus rex után az egyik leghíresebb dinoszaurusz. Gyerekkorunkból úgy emlékszünk rá, mint a 3 szarvú dínó aki csordákban legelészve rója a Kréta kori tájat, miközben a nagy gonosz T.rextől védi meg utódait.
Azonban ez a kép igen könnyen megváltozhat ha eszünk be jut, hogy a csontok nem feltétlenül árulnak el mindent az állat igazi mivoltáról. A napokban ugyanis megnéztem egy az Entelodontákról szóló dokumentumfilmet, s érdekes következtetéseket vontam le. A hatalmas Ceratopsiák igazából a mindenevő Entelodonták mezozoikumi megfelelői lehettek! És még mielőtt anyámat szidva bezárnátok ezt az oldalt, azért olvassátok el az érveimet....
Nos az Entelodonták hatalmas opportunista patások voltak, amik valószínűleg rokonságban álltak az ősi húsevő patásokkal (pl. Andrewsarchus), bálnákkal és napjaink vízilovaival. Állkapcsuk hihetetlenül erős harapást tudott kifejteni, köszönhetően rendkívül kiugró"járomcsontjuknak" amelyekhez gigászi izmok tapadtak. Viszont ez még nem lenne elég ahhoz hogy ragadozók is legyenek, hisz ma a vízilovak is inkább többnyire növényevők. Ám az Entelodonták tépőfogai a növényevőkkel ellentében inkább kifelé állnak, melyekkel kicsiphették a húst, és ez napjaink ragadozó emlőseire is igaz. Azt se feledjük el, hogy dokumentáltak már eseteket, amikor víziló dögökből lakmározott.
Daeodon, az egyik legnagyobb húsevő Entelodonta, melynek kiugró járomcsontjához kapcsolódhattak az állkapocs izmai.
A nagy Ceratopsiák (jelenesetben a Triceratops) rendelkeztek egy rendkívül kiugró arc csonttal, a "jugal-al", ami a hüllőknél (és persze az Archosauriáknál) az emlősök járomcsontjának felel meg. Ezt többnyire a művészek úgy ábrázolják, hogy alig borítja bőr és ugyanolyan tövisszerű nyúlvány áll ki belőle, mint amilyenek a gallér szélét tarkítják, annak ellenére, hogy erre nincs semmilyen bizonyíték.
A zöldel jelölt rész a "jugal", ami a Daeodon járomcsontjának felelt meg.
Viszont ha ránézünk az állkapocs elejére, akkor egy erős, kampós csőrt látunk, mely felépítésben inkább a ragadozómadarakéhoz hasonló, pont mint ahogy az Entelodonták tépőfogai a húsevő emlősökéhez.
Nagyjából így kapcsolódhattak a jugal-hoz az állkapocs izmok. Nézzétek el, ha elkövettem némi anatómiai pontatlanságot, a kép pusztán szemléltető eszköz, hogy megmutathassam mégis mire gondolok.
És ez nem pusztán Észak-Amerika nagy Ceratopsiáira lehetett igaz. Az Ázsiában élt Protoceratops a koponyájához viszonyítva (s ezzel az összes Ceratopsiához képest) aránytalanul kiugró jugal-al rendelkezett, ami a testméretéhez képest iszonyatos harapóerővel ruházhatta fel a gazdáját, s ez megis magyarázná, hogy az ominózus "Velociraptor vs. Protoceratops" csatában a ceratopsia miért is használta erős állkapcsát. Ki tudja, talán a csata nemis úgy zajlott, mint ahogy azt eddig hittük. Talán nemis a raptor támadt először, hanem a Protoceratops cserkészte a Velociraptort. Végul is a Protoceratopsnak szemfogai is voltak, amik jól jöhettek a hús feldolgozásához. Az sem lehetetlen, hogy talán a Triceratops és a T.rex a kacsacsőrű tetemek felett ugyanúgy rivalizáltak, mint ahogy azt az entelodonta Archeotherium és a Hyaenodon tehette vagy az óriás Daeodon és a medve-kutya Amphycion vagy ma a Barna medvék és Szürke farkasok.
A Ceratopsiák legelső képviselői is mindenevők voltak, és meglehet, hogy az étrendjük húsevő felőli oldaláról több millió év után se szoktak le.
Szerintem sokkal királyabbul néz ki, mint az előtt. A toll-tövisekre van bizonyíték, találtak fosszilis Triceratops bőrt, melyen megfigyelhető a toll-tövisek egykori helye (nem valószínűtlen, hisz a korai ceratopsián, a Psittacosauruson is találtak ilyen képleteket).
Bárhogy is volt, azért érdemes elgondolkodni arról, hogy mit is tudunk igazából gyerekkorunk kedvenc dínóiról, mert megeshet hogy amit eddig is tudtunk róluk, mind téves küllemüket és viselkedésüket tekintve egyaránt (lásd Edmontosaurus).
2013. december 19., csütörtök
2013. december 14., szombat
2013. december 13., péntek
JPOG és JPO
Közkívántra még mindig nem tényleges őslénytani cikkel jelentkezem, hanem a
Jurassic Park játékvilágbeli perspektívájával és azon belül is az Operation
Genesis kerül terítékre.
Az Operation Genesis tökéletes példája, hogy egy remek ötletből hogy kell
fél játékot csinálni és azt is hogyan lehet tovább taszítani a süllyesztőn
lefele. Továbbá ezek ellenére is szerez rajongó közönséget, ugyanis egy
kiaknázatlan terep egyetlen játéka a néhány közül. Hatalmas potenciál lehetett
volna a játékba. Mégis ez hova veszett?
Edmontosaurus fejdísszel?
Újabb bizonyítéka annak, hogy gyerekkorunk kedvenc dínóiról igazából milyen keveset tudunk még most is!
Phil Bell egy ásatás során rátalált egy mumifikálódott Edmontosaurus regalis fejére, amit 2013. december.12-én tett közzé. Ez viszont abban különbözött a többi múmiától, hogy ennek a feje tetején volt egy húsos fejdísze! Tudjuk, hogy a hadrosauriák közt a Lambeosaurinae-ok különböző csontos fejdíszekkel rendelkeztek, melyek kapcsolatban voltak az orrjáratokkal s ennek köszönhetően képesek voltak a vokalizációra és talán komunálhattak is. A Hadrosaurinae-ok nem rendelkeztek csontos fejdísszel, de kiterjed "external naris-uk" amit tágulékony bőr borított, arra utal, hogy ők is képesek voltak különböző hangok kiadására. Abba azonban még senki sem gondolt bele (rajtam és a egy-két társzerkesztőn kívül), hogy ezek a dinoszauruszok akár húsos fejdíszt is viselhettek, amiről a csontok alapján nem lenne fogalmunk, pont mint a madaraknál.
David Evans gerinces paleontológia kurátor szerint (ami logikus) a fejdísznek magamutogató szerepe lehetett, mely csodálatos színekben pompázhatott. Úgy tűnik, hogy a tudósok kezdenek rájönni (VÉGRE), hogy a lágyszövetek viszgálata ugyanolyan fontos vagy talán még fontosabb egy állat megismerésére mint a csontszövet!
Evans és Bell szerint a húsos taraj szerepe hasonló lehetett, mint a kakasnál, a nyírfajdnál vagy a kondor keselyűnél. Jelzi a nőstényeknek, hogy mennyire egészséges az adott hím és tökéletes örökítője lehet a fajnak. Mivel csorda állat volt, a fejdísz akár jelezhette, hogy ki is a vezér állat, melyik a vezér bika. Talán a vezér bika taraja még nagyobb volt a most megtalált példányénál.
És most szeretném felhívni a figyelmeteket egy nagyon régi rajzomra a t.rex-ről (látszik a régi stílusról és a zsugorfóliázottságról) és egy nemrég készült darabot a Spinosaurusról. A T.rexet én egy húsos, kakas szerű fejdísszel képzeltem el, a Spinosaurust pedig (a hímet) egy Baziliszkusz gyíkra emlékeztető fejdísszel ábrázoltam. Ki tudja, lehet egy nap ezekre is lesz bizonyíték...
Phil Bell egy ásatás során rátalált egy mumifikálódott Edmontosaurus regalis fejére, amit 2013. december.12-én tett közzé. Ez viszont abban különbözött a többi múmiától, hogy ennek a feje tetején volt egy húsos fejdísze! Tudjuk, hogy a hadrosauriák közt a Lambeosaurinae-ok különböző csontos fejdíszekkel rendelkeztek, melyek kapcsolatban voltak az orrjáratokkal s ennek köszönhetően képesek voltak a vokalizációra és talán komunálhattak is. A Hadrosaurinae-ok nem rendelkeztek csontos fejdísszel, de kiterjed "external naris-uk" amit tágulékony bőr borított, arra utal, hogy ők is képesek voltak különböző hangok kiadására. Abba azonban még senki sem gondolt bele (rajtam és a egy-két társzerkesztőn kívül), hogy ezek a dinoszauruszok akár húsos fejdíszt is viselhettek, amiről a csontok alapján nem lenne fogalmunk, pont mint a madaraknál.
David Evans gerinces paleontológia kurátor szerint (ami logikus) a fejdísznek magamutogató szerepe lehetett, mely csodálatos színekben pompázhatott. Úgy tűnik, hogy a tudósok kezdenek rájönni (VÉGRE), hogy a lágyszövetek viszgálata ugyanolyan fontos vagy talán még fontosabb egy állat megismerésére mint a csontszövet!
Evans és Bell szerint a húsos taraj szerepe hasonló lehetett, mint a kakasnál, a nyírfajdnál vagy a kondor keselyűnél. Jelzi a nőstényeknek, hogy mennyire egészséges az adott hím és tökéletes örökítője lehet a fajnak. Mivel csorda állat volt, a fejdísz akár jelezhette, hogy ki is a vezér állat, melyik a vezér bika. Talán a vezér bika taraja még nagyobb volt a most megtalált példányénál.
És most szeretném felhívni a figyelmeteket egy nagyon régi rajzomra a t.rex-ről (látszik a régi stílusról és a zsugorfóliázottságról) és egy nemrég készült darabot a Spinosaurusról. A T.rexet én egy húsos, kakas szerű fejdísszel képzeltem el, a Spinosaurust pedig (a hímet) egy Baziliszkusz gyíkra emlékeztető fejdísszel ábrázoltam. Ki tudja, lehet egy nap ezekre is lesz bizonyíték...
2013. december 8., vasárnap
2013. december 3., kedd
Predáció: azaz őskori vádászstatégiák: Sarcosuchus
A mai állatokkal ellentétben az
ősállatokat nem tudjuk megfigyelni vadászat közben, ezért pusztán a csontok
(ha nincs élő rokona) alapján kell rájönnünk hogyan élt és vadászott az
állat, szerencsére mára már elég pontos képet kaphatunk egy ősállatról hála
a csontok alapos vizsgálatának, számítógépes becsléseknek és CT
vizsgálatoknak, ezért úgy döntöttem egy írássorozatban leírom a
palaentologusok vagy esetleg saját véleményemet, hogy hogyan és mire
vadászhattak a kihalt állatók. Első választásom a Sarcosuchusra esett.
Sarcosuchus
A Sarcosuchus a kréta korszakban élt kb. 110 millió évvel ezelőtt, a mai Afrika területén. Becslések szerint 11-12 m-es hosszt és a 8 tonnás tömeget is elérhették a legnagyobb és legidősebb egyedek. (egész életükben nőttek a növekedés aránya csökkent az idősebb egyedeknél, de soha nem álltak meg a növésben).
Sarcosuchus
A Sarcosuchus a kréta korszakban élt kb. 110 millió évvel ezelőtt, a mai Afrika területén. Becslések szerint 11-12 m-es hosszt és a 8 tonnás tömeget is elérhették a legnagyobb és legidősebb egyedek. (egész életükben nőttek a növekedés aránya csökkent az idősebb egyedeknél, de soha nem álltak meg a növésben).
2013. december 2., hétfő
2013. november 29., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)