Az állatot a felfedezője Robert Sullivan után (aki 1999-ben Új-Mexikóban lelt rá a leletre), Saurornitholestes sullivani névre keresztelte. Jasinki a koponya vizsgálata közben arra lett figyelmes, hogy az agy szaglásért felelős része elég kiterjedt volt, ami elég jó szaglásra utal. Többek között ez is okot adott arra, hogy az Új-Mexikói lelet külön fajba legyen sorolva. A tudós szerint a szaglás segíthette az állatot a vadászatban, de az is elképzelhető hogy inkább dögevő volt, hiszen a mai madaraknak szinte nincs szaglásuk.
A ragadozó madarak általában kifinomult látásukra és hallásukra támaszkodnak táplálékszerzés közben.
Egyedül az újvilági keselyűfélék és a kivifélék rendelkeznek ehhez hasonlóan kifinomult szaglással. Míg a kivi rovarvadászatra használja orrát, addig a keselyűk a dögök felkutatására. Így feltételezhető, hogy a S. sullivani sem csak vadászott, hanem opportunistaként más ragadozók zsákmányának maradékát és egyéb elhullott állatokat is elfogyaszthatott.
A kivik orrnyílása a csőrük legelején található így azzal az avart "feltúrva" könnyen megtalálják az általában rovarokból álló táplálékukat. A képen egy nagy foltos kivi (Apteryx haastii) látható. |
Saurornitholestes langstoni (Connor Lachmanec) |
Maga az állat körülbelül: 90 cm magas és 180 cm hosszú lehetett, így "eltörpült" a területen vele együtt élő legtöbb növényevőtől és ragadozótól. Laramidia azon részén akkoriban elég gyakorinak számított a (Hadrosauridae) Parasaurolophus walkeri és Kritosaurus navajovius, a (Ceratopsidae) Pentaceratops sternbergii, a (Pachycephalosauria) Stegoceras novomexicanum, a (Ankylosauridae) Nodocephalosaurus kirtlandensis és Ziapelta sanjuanensis valamint a (Theropoda) Bistahieversor sealeyi, Daspletosaurus torosus és néhány kisebb termetű Ornithomimosauria.
Bistahieversor sealeyi |
FORRÁS: Saurornitholestes család (Nattawut Wongta)
Cikk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése