Hazudtam, nem lesz gyors.
Meglepő, hogy mennyire nem szoktunk foglalkozni az első ténylegesen repülő gerincesekkel. Pontosabban szoktunk, de olyan egyszerű dolgok fölött siklunk el, mint hogy a szárnyuk milyen volt. Hogyan mozogtak a talajon. Szerencsére Mark Witton nagyon sokat foglalkozik ezekkel az állatokkal, cikkem megírásában nagy segítség volt megannyi írása a blogján. Érdekes látni, hogy a filmek és játékok mennyire mellőzik a tudományos eredményeket, míg az többek közt az United States Army Research Laboratory-t a tényleges dolgok érdeklik. Hogy mi? 6. rövid híresben már volt szó, hogy a pteroszauruszokhoz hasonló röpképes állat ma nincs, így a mérnökök számára nagyon is érdekesek az ők repülési megoldásaik.
 |
| Natalia Jagielska és Stephen L. Brusatte írásából. |
Pterosauria-k két nagy csoportra oszthatóak. Bazális, vagyis kezdetlegesekre. Ilyen a Eudimorphodon vagy a Rhamphorhynchus. Második a fejlettebb, “származtatott” formák. A Pteranodon és az Anhanguera tartozik ide. Tehát nem a fogak megléte vagy nem megléte különbözteti meg őket. Tény, a kréta végén ismeretek alapján csak fog nélküliek éltek. Talán magyar nyelven a korai és kései/késői szavak használata lenne jó. A Pterodactyloidea ami a kései pteroszauruszoknak tekinthetőek. Kettő közt szembetűnő különbség lehet az eltérő testarányok, a bazális fajok kis testmérete és hosszú farka.
Pteroszaurusz maradványok ritkán őrződtek meg, mivel csontjaik extrémen könnyítettek, nagyon könnyen elbomlottak. Legtöbb lelet nagyon speciális körülmények közt marad meg, Lagerstättekből kerültek elő. Rengeteg lelet van mely besorolásra alkalmatlan nem elég diagnosztikus. Továbbá rengeteg maradvány torzul és válik 2D-sé a kőzetek nyomása miatt. Ritkák a 3D-ben megmaradt leletek. Szerencsére a megnövekedett terepmunkák rengeteg új leletet és fajt tártak fel Dél-Amerikából és Kínából.
Ennek tudható be részben az is, hogy a felső triászban megjelenő pteroszauruszok láthatóan “készen” jelentek meg. Létezik a Pterosauromorpha klád melyben találhatóak a Lagerpetidae-k is. Segítségükkel tudjuk milyenek lehettek a Pterosauria-k ősei, melyek még falakók lehettek. Ám átmeneti forma, olyan nem pterosauria Pterosauromorpha, melynek még csak szárnykezdeménye volt, egyszerűen nem ismert. Sokkal jobban ismerjük saját fajunk fejlődését vagy a Dinosauria-k előfutárait, mint a Pterosauria-két. Így a protopteroszauruszok milyenségét csak tippelni tudjuk.
Brachiopatagium/Cheiropatagium láb (boka), torzó, alkar, felkar és 4. ujj által közrefogott membrán.
Propatagium az elülső membrán, mely madaraknál, de feltehetően számos madarakhoz közel álló akár röpképtelen nem madár dinoszaurusznál is jelen volt. (Caudipteryx-nek volt, ha homológ a madarakéval, akkor minden Pennaraptora-nak lehetett, ha utólag nem vesztették el.) Váll, felkar, alkar és kézfej fogja közre. Továbbá egy plusz csont is található itt, ez a pteroid csont, mely a csukló módosult csontja.
Uropatagium/Cruropatagium, lábak (és farok) közti membrán.
Elasztikus vagyis olyan anyag ami erőhatásra alakját, milyenségét megváltoztatja. Erőhatás befejeztével eredeti formába áll vissza. Leginkább rugalmas anyagokra használatos. Pterosauria-k szárnyára használható kifejezés.
Az elasztikus membrán nehezen örződik meg. Leginkább a szárny végénél és a bokánál marad meg a körvonal. Kettő közti részt szinte csak találgathatjuk, hogy milyen ívelés volt, így mekkora volt a szárny felülete. Meglepő módon 1914-es elképzelés elég jól hasonlít a maira. Amikor a szárny formát próbálták megítélni, az ismert leleteket így ismert csont formáját vették alapul a becsléshez. Viszont az aerodinamikát, az egyensúlyt, a szárny membrán felépítését, szárny csontok szakítószilárdságát és nyomószilárdságát nem igazán vették figyelembe. Szárnycsontok leegyszerüsítve csövek voltak. Archosauria-k eleve könnyített csontozata e állatok esetén mondhatni maximumra lett járatva. Szárnycsontok milyensége erősen kihat a szárny formájára, korlátozza a könnyítettség miatt. Szárny membrán felület, “L” alakban megtámasztott a láb, torzó, alkar, felkar, kézfej, és negyedik ujj által. Mivel denevérektől eltérő nincsenek “merevítő” csontok (denevér esetén ujjak), így a szárny az “L”-en kívül (láb és 4. ujj közti rész) feltehetően homorú volt.
Ránézésre elég lapos mellkasúnak tűnnek egy madárhoz képest, innen is eredhet, hogy nem voltak jó repülők, sőt felemelő meleg légáramlatok nélkül talajt el sem tudták hagyni, mivel nem volt rendes izomzatuk repüléshez. Valójában elég erőteljes izmaik voltak és a szegycsont is ki volt használva, noha nem volt olyan nagy az izom tapadási taréj, mint a madaraknál. Háti izmok jobban kivették a repülésből a részüket, mint a madaraknál. Felkar deltopectoral taréja is megnőtt, így plusz izomtapadási felületet adva. Vagyis ami mellkasban hiányzik, az a háton, vállon és karon van a Pterosauria-knál.
Masayoshi Tokita 2014-es publikációjában foglalkozik, az ötödik ujj eltűnésével, negyedik ujj megnyúlásával, a szárny membrán eredetével, egészen embrionális korig visszamenőleg, ezek hogy és miből alakultak ki. Cikk szempontjából említést érdemel például az, hogy az embriónál a membrán törzs felől kezdhetett kialakulni. Sőt, említi a fiókák esetleges röpképességét. Bár a felvetés, hogy a propatagium izmai a koponya izmokból eredeztethetőek nekem speciel furcsa. Ellenben denevérek esetén ezt már a szerző és két másik társa korábban bizonyította.
Hét évre rá, 2021-ben Mark Witton, Darren Naish és Elizabeth Martin-Silverstone publikálták kutatásukat amely alapján a fiókák már röpképesek voltak. Nem kellett heteket, hónapokat fészekben tölteniük szüleikre utalva, sőt nem is gyatra legfeljebb siklásra képes repülők voltak. 2022-es másik kutatás is ezt támasztja alá. A gondozásra nem szoruló, kikelés után nem sokkal már röpképes fiatalok eltérő ökológiai fülkéket birtokoltak.
Légzsákok
Pteroszauruszok madarakat is meghaladó testméret eléréséhez nélkülözhetetlen volt a minél hatékonyabb pneumaticitás. Csak úgy, mint a dinoszauruszok, a pteroszauruszok is rendelkeztek légzsákokkal, melyek elengedhetetlenek mindkét csoportnál a repülésben. Feltehetően ahogy a tollak, ez is a közös ősre vezethető vissza. Sőt, nem kizárható, hogy még a tollak előtt kialakult. Krokodilok légzési metódusa olyan, mint a madaraké. Lehetséges, hogy Pseudosuchia-k elvesztették a légzsákjaikat. Ez viszont csak feltevés, mivel nincs egyenlőre bizonyíték arra, hogy lett volna Pseudosuchia-knak. Tény 2012 publikáció megjegyzi, hogy korai (triászi) Pseudosuchia-k bizonyos csonttani jellemzői sejtetik, hogy lehetett.
Pterosauria-k “hordószerű” torzója miatt sokan gondolták, hogy nem volt megfelelő légzőszervrendszerünk, tüdő nem igazán tudott megfelelő mértékben kitágulni. Forrást nem találtam, de talán e elavult nézett hívei azok kik hidegvérűnek nevezik mai napig ezeket az állatokat. Mellőzve a tényt, hogy a madarak a szegycsont taréj miatt még inkább hordóbb torzóval rendelkeznek. Ezt már 2009-ben megcáfolták. Alábbi kép abból a publikációból. Az a, Rhamphorhynchus-t mutatja, b, Pteranodon-t. Korai Pterosauria-okhoz mért a későieknek valamelyest limitáltabb lett a mellkas tágulása, de képes volt rá. c, Anhanguera melyből előkerült hiányos, de jó minőségű leletek. Piros a tüdő, zöld a nyaki légzsákok, kék a hasi légzsákok. A d, kép már érdekesebb. Bal oldalt maximumra becsült, jobb oldalon minimumra becsült kiterjedése a szárny légzsák rendszerének. A szárnyakban lévő légzsákok összeköttetésben voltak az üreges végtag csontok belső üregével.
Korai és egyben kis méretű pteroszauruszok légzsák rendszere még kezdetleges volt, a késői fajok esetén viszont kiterjedt rendszert alkotott. Például Dimorphodon-nak valószínűleg nem volt légzsák rendszer a szárnyában. Feltehetően a dinoszauruszokkal közös ősnél meglévő légzsák rendszer módosulására nem volt nagy szükség 2,5 méteres szárnyfesztávig. Ellenben 5 méteres szárnyfesztáv esetén már kiterjedt légzsák rendszerűek a fajok. Minél nagyobb egy Pterosauria, annál kiterjedtebb légzsák rendszere volt. Mivel a nagy méretű fajok a családfa eltérő ágain is megtalálhatóak így az összetettebb rendszerek nem feltétlen vezethetőek vissza közös ősre, többször is kifejlődhettek. Nagy termetű röpképes madarak is kiterjedtebb légzsák rendszerrel rendelkeznek.
A szárnyvég
Elég érdekes kérdés a szárnyvégek. Nekem is nagy kedvencem a lekerekített szárnyvég ezeknél a repülő állatoknál, ám kicsit lehet túl lett ez a szekér tolva. Legtöbb régi illusztrációnál a szárnyvégek hegyesek, nem lekerekítettek. Egyik ok, hogy a szárny membrán nem volt megfelelően ismerve, mára már többet tudunk. Szárnyvégi kisebb-nagyobb lekerekítéshez a membránban található merevítő szálak erősen hozzájárulhattak. Nem sima kifeszített bőr volt egyszóval. Másik, de csak másodkörű eredete, 2015-ös Dave Hone és két másik társa által jegyzett publikáció, mely kiindítója a Bellubrunnus volt. Ez egy Rhamphorhynchidae, mely szárnyvége előre mutat, az utolsó ujjpercben lévő ívelés miatt. Hone-ék számos pteroszauruszt megvizsgáltak és számos taxonnál az utolsó ujjperc nem egyenes. Több mint 50 pteroszaurusz példányt vizsgáltak, 25 genusznál figyelhető meg görbület, ilyen például a Jeholopterus, Rhamphorhynchus, Pteranodon, Tapejara és Eoazhdarcho. A Darwinopterus esetén viszont, majdnem teljesen egyenes. Lekerekített szárny az utolsó ujjperc alapján nem volt minden pteroszaurusznak, ellenben, mint írtam a membrán merevítő szálai ezen módosíthatnak. Illetve még függ, hogy mennyire látjuk lekerekítetnek, hogy az alkar, kézfej és a negyedik ujj mekkora szöget zár be.
És mért lett túl tolva? Volt Twitteren egy csörte erről. John Conway mondhatni magára vállalta, hogy ő felel ezért a paleoklissért. Szárnyvég lekerekítés talán 1985-re lehetne visszavezetni, melyet Schaller indított el. David Peters (ójaj) is támogatta, majd a 2015-ös publikáció és ennek hatására számos paleoművész futtatta fel a csúcsra, mely még ma sem kezdett lejtőbe. Első olvasatra, olyan, mintha Darren Naish cáfolná a szárnyvég lekerekítését. Valójában nem, inkább ennek a mértéket. Nem mindegy erőhatások miatt sem mekkora az ívelés. A helyzet, hogy a szárnyvég ívelt volt. De nem mindegy, hogy egy 10 vagy 1 centis ívelés van. Az egy centist például még hegyesnek is láthatjuk messzebbről nézve. Például albatrosz szárny végét is hegyesnek mondjuk, közben ha közelről megnézzük, egy kis ívelésben végződik a szárny. Valahol tehát nézőpont kérdése is, hogy most hegyesnek vagy íveltnek van nevezve. Viszont az ténynek tűnik, hogy 2015 óta elég gyakran túl nagy szárnyvégi ívet kaptak a pteroszauruszok.
Szárny membrán
A szárny membránban merevítő szálak voltak, ezeknek az actinofibril szálak átmérője 0,1-0,5 mm volt. (Membrán vastagság 1 mm-nél több nem lehetett elvben. Illetve a fibril eleve szálat jelent, így szó ismétlés lehet magyarul leírni újra.) Ezek a feltehetően kollagén szálak rugalmasak voltak. Szárnyra a hártya szót nem véletlenül nem használtam. Tévesen egy fény alatt eléggé áttetsző véreres vékony bőrnek, denevér szerű bőrnek gondoljuk, mely nagyon sérülékeny. Valójában a membrán több rétegből állt. Felső réteg volt felelős a merevítésért, itt voltak az actinofibril-ek. (A Jeholopterus-nak például három alrétegben rendeződtek és nem voltak egymással párhuzamosak az actinofibril-ek.) Ezt követte egy réteg harántcsíkolt izomból és kötőszövetből. E izmok szerepe nem teljesen tisztázott, képesek voltak a szárny alakját, feszességét módosítani. Alsó rétegben voltak a vérerek. Illetve volt külső fedő réteg. (Meg kell jegyezni, hogy a denevérek szárnya sem sima bőr, úgyszintén találhatóak benne izomrostok.) Membrán nem egy merev, könnyen szakadó, sérülékeny dolog volt. Sőt bizonyos mértékig módosítható, repülésnél “befeszíthető”, hogy merevebb legyen, míg talajon erre nem volt szükség.
 |
| Mark Witton képe. |
Kis összegzés
Nem lehet pontosan megállapítani a szárny formáját, nem lehet általános képet adni. Mondhatni fajonként eltérhet. Anurognathidae-knak más pteroszauruszok-hoz képest erősen lekerekített volt. Azhdarchidae-knak erősen ívelt lehetett a láb és negyedik mellső lábujj közt és feltehetően kis ívelése volt a végén, mondhatni hegyes. A Rhamphorhynchidae-k esetén művész válogathatja, hogy ábrázolja. Kivéve a Bellubrunnus-nál melynek előremutató utolsó ujjperce miatt kimondottan hegyes lehetett.
Túl nagyok voltak a repüléshez
Scott Hartman skeletaldrawing.com oldalán két vendég poszt is volt 2011-ben a Pterosauria-król, melyekben gyakori hibák és kérdéses dolgokról volt szó. Greg Paul paleoművész például figyelmen kívül hagyja a lábak által bezárt szöget, mely miatt álló helyzetben az állat láb arányai nem megállapíthatóak. A szárny membrán területe és formája is kérdéses. Pont ezért számos publikációkban gyakran nem rajzolják be a membránt. Emellett problémát jelent a két lábon való sprintelésből való felszállás. Madarak alapján feltételezték, de tényleges érdemi bizonyítása nem volt, mivel nem is igazán lehet. Jim Cunningham már 2000 előtt felvetette a katapultálást nagy termetű pteroszauruszok, mint a Quetzalcoatlus-nál.
Mark Witton 2018-as blog bejegyzésében foglalkozott azzal, hogy egyesek szerint nem tudtak ezek az állatok repülni. Szakértők körében ritka (vagy inkább ninc is) ez a vélekedés, leginkább laikusoknál jön elő. Esetleg repülőhöz értőknél, de egy repülőgép nem hasonlítható egy 10 méteres szárnyfesztávú 2,5 mázsás Quetzalcoatlus-hoz. (Volt féltonnás becslés is, de az régi elavult rekonstrukciót vett alapul. A 75 kg pedig felszállás miatti régi elképzelés miatt lett meghatározva.) Tény, hogy az óriási Azhdarchidae-kból kevés lelet ismert, de a család kisebb rokonai alapján nem voltak jelentős eltérések. Deltopectoral taréj a Hatzegopteryx esetén például túl kicsi a repüléshez, van egy ilyen érv. Ilyen érv esetén bezzeg nem probléma a hiányos lelet, hogy a csontból hiányoznak részek. Quetzalcoatlus 250 kilogrammos tömegéből akár 50 kg is lehetett a repülésért felelős izomzat. Noha 90 másodperces aktív, gyors szárnyverdesés lehetett a Quetzalcoatlus képes, ez 90 km/h-t jelenthetett az állatnak. Siklórepüléssel pedig bőven lehetett ideje, hogy újra használhassa aktívan a szárnyait. Sőt, a mai paraméterekkel számolva körbe is repülhette a bolygót. Tény, hogy egy ekkora pteroszaurusznak nagyban kellett építeni a felszálló meleg légáramlatokra. 2022-es publikáció alapján a Quetzalcoatlus a röpképesség határán volt, de az volt.
Nem találtam forrást arról, hogy mekkora volta a pteroszauruszok teherbírása. Madarakkal való összevetés is csak távoli becslésre alkalmas. Eleve bizonyos fajok röpképességéről van vita, így talán nem meglepő, hogy erre nem igazán vannak számítások. Szinte biztos, hogy nem volt nagy teherbírásuk. Gondoltam madarak teherbírása révén való arányításra. Ám nem szeretnék találgatásokba bocsájtkozni.
Tehát a legnagyobb fajok is röpképesek voltak, bár ezek elsődlegesen a talajon kerestek táplálékot és csak nagyobb távok megtétele miatt vagy menekülés okán szálltak fel.
Másik sarkalatos kérdés a röpképességnél a katapultálás. Sokáig magaslatról való felszállás, vagy futásból való felszállás volt az elképzelt. Ez utóbbi esetén nagy nyílt területen nem lett volna elveszve az állat, ha képes lett volna rá. Bár a szárny membrán valamelyest rugalmas, nem csak az a kérdés, hogy a kétlábú futást és közben szárnnyal való csapkodást kibírja-e, hanem hogy a membránnal az állat képes-e egyáltalán erre. Magaslatról való indulás, olyan pteroszauruszok esetén, mint a Kunpengopterus teljesen elképzelhető. Illetve sík területről való felszállás ilyen kisebb állat esetén még nem lehetett olyan problémás. Bár ők is a katapultálást használhatták.
Nagyobb állatok, mint a feljebb oly sokat hivatkozott Quetzalcoatlus már más. Minél nagyobb egy pteroszaurusz, annál erőteljesebb a mellső végtag és nem csak repülés miatt. Nagyon leegyszerűsítve mellső végtag révén pattantak levegőbe a felszálláshoz. Ehhez viszont erőteljes izmok kellettek, nem véletlen hivatkoznak erre katapultálásként. Molnár Júlia videója jól mutatja ezt. Az, hogy a szárnyakkal “pattant fel”, az nem azt jelenti, hogy a lábaknak nem volt szerepe. Négylábas indításról van szó, csupán a munka javát a mellső végtag végzi. Második videón pedig vámpír denevér látható.
Felszállni tudjuk, hogy szálltak fel. És le? Lehet róla képünk lábnyomok alapján, mint elsőként Crayssac-nál leírt pterodactyloidea leszállási nyom. Hátsó lábak értek talajt, majd egy pár lépés előre a szárny letételéig.
Elösszőr térjünk még vissza a kétlábon járásra. Az nem zárható ki, hogy a kis termetű, bazális fajok képesek voltak két lábon rohanni kis távot. Pár méterről beszélünk. Vannak viszont olyan lábnyomok későbbi fejlettebb fajoktól, melyek alapján igenis képesek voltak két lábon járni. Például ez a koreai példa. Igen ám, de ez idő tájt nem csak a Pterosauria-k jártak teljes hátsó talppal, hanem a Pseudosuchia-k is képesek lehettek rá. Ha pedig a Haman formáció nyomai tényleg pteroszaurusz nyomok, akkor sem beszélhetünk biztosan kétlábúságról. Rövid ideig való két láb használat, néhány lépés megtétele ennek minősül-e? Továbbá, ha vízben volt az állat, és az aljzatot csak a hátsó lábak érték és így keletkeztek a nyomok?
Négy lábon jártak ezek az állatok. Nagyrészt kései fajoktól vannak nyomfosszíliák. Ezek alapján megbecsülhetőek a mozgási képességeik. A bazális fajoktól nem igazán. Őket rendszerint elég lassúnak képzelték el, mert az uropatagium “megbilincseli” a hátsó lábakat, nyomfosszíliák hiányának oka tőlük azért van, mert nem igazán jártak talajon, eleve anatómiájuk, lábak által bezárt nagy szög nehezítette a talajon való járást.
Uropatagium, mint bilincs. Ezt közöljük a denevérekkel is, hogy ne rohangáljanak, mert nem tudnak. Membránról pedig már volt szó. Talajon való járáshoz “lazábbra” vehették a membránt, repüléses állapothoz képest. Az ichno fosszília hiány, mint bizonyíték sosem bizonyíték. Bele lehetne menni, hogy pl. dinoszaurusz vagy emlős nyomokkal mi a helyzet, mik az arányok milyen taxnokból mennyi van és ilyesmi. Ők se talajon jártak? Nos az a helyzet, hogy ez az egyik érve a “Too Big to Walk” őrületnek. Szóval lábnyom hiány nem bizonyíték. A lábak által bezárt szög, főleg a szárnyak által, téma nem volt megfelelően vizsgálva. Terpeszkedő testtartás nem feltétlen hátráltatja az állatot a talajon, ami hátráltathatná az pl. ha a membrán nem lenne rugalmas. Sőt ez a terpeszkedő testartás mászáshoz még alkalmasabbá is tehette az állatot. Továbbá számos fajnál a mellső végtag, első három ujjánál, karom után találhatóak sesamoid csontok, vagyis “szezámcsontok”, melyek embernél betegség, ellenben “előteknősöknél” és számos Squamata-nál normálisak. Funkciójuk nem ismert. Lehetséges, hogy a karmok kemény felülettel való érintkezéséhez van köze, fokozhatták az izületi erőt és/vagy védhették az inakat. Az is felmerülhet, hogy visszahúzható karmaik voltak, így nem koptak, mikor nem kellett.
Összességében elmondható, hogy a pteroszauruszok talajon négy lábon jártak. Sőt nem volt szükség olyan járási formára, mint ami a Walking with Dinosaurs által beleégett a köztudatban. Vagyis balszárnyat a bal lábbal kelljen előre mozgatni, jobbat a jobbal. Hiszen a szárny membrán rugalmas volt. (De nem a végtelenségig.) A kétlábúság pedig extrém rövid távon lehetséges. Például megfélemlítésnél, mikor két lábra állva széttárják szárnyaikat és e közben néhány lépést megtehetnek. Szárnyon való járás elképzelést én bár szeretem, a kappolg ötletem erre épül és valóban izomzat meg is lenne ehhez számos fajnál, valószínűtlen. Tudomásom szerint nincs bizonyíték erre. Természetesen mondjuk násztáncnál lehet csinált olyat a hím, hogy csak a szárnyaival tartotta magát. (Péládul két szárnyon állva nehezebb lehetett a nagy fejet kiegyensúlyozni.)
Vannak ugyanis pteroszaurusz úszási nyomok. Az nem kérdés, hogy bizonyos fajok tudtak-e úszni. Ennek a milyensége ami kérdéses és, hogy mely fajok. Gyakran hátsó lábak karom nyomai maradtak csak meg, tehát a szárny nem érte az aljzatot. Szárnyakat használhatták arra, hogy nagyobb felülettel “feküdjenek” a vízre, így lebegjenek azon. David Hone és Donald Henderson 2014-ben bizonyították több különböző állatnál is, hogy képesek voltak erre. Madaraktól teljesen eltérő testfelépítés (Nagy fej, kis torzó, madarak hátsó lábához képest gyenge hátsó lábak, tömegközéppont máshol van stb..) viszont azt eredményezi, hogy ha lebegő madárhoz hasonló fej pozíciót szeretnének, ahhoz fel kell emelniük a fejüket. Míg ez madaraknál az alap testhelyzet. Nyugalmi helyzetben fejjel is a vízre fekszenek rá, csőr víz alá bukhat. Tükörsima víz esetén is oda kellett figyelniük, hogy az orrnyílás ne kerüljön víz alá. Nem ismert olyan Pterosauria mely például hattyúkhoz hasonló módon élhetett. Ez nem jelenti azt, hogy az épp lebegő pteroszaurusz előtt ép elúszik egy hal, akkor ne csapna le rá. De nem így fog halászni, mivel nagyon körülményes számára és nem is biztonságos, a nehézkes felszállás miatt. Denevérek közt is találhatóak melyek zsákmányolnak halat, ám ettől függetlenül még növényevők is képesek úszni.
Feljebb tárgyalt négylábas felszállás módosított formája lehetséges. Késő jurai Aurorazhdarcho alapján ez kisebb testméret esetén is működött. “Ugrálniuk” kell a víz felszínén a szükséges sebesség elérése érdekében a nagyobbak, pl. Azhdarchidae-knak elég lehet egy neki rugaszkodás. Rhamphorhynchidae, Ornithocheiridae és Pteranodontidae váll felépítése alapján elég könnyen képesek lehettek az efféle felszálásra. Más családokhoz képest, túl könnyen is. Mely vonja magával azt a következtetést, hogy elég gyakran szállhattak fel vízről. Nem időnkénti véletlen vízbe esésről van szó. Itt jön képbe a víz alá bukás táplálékért. Viszont a Pteranodon-nál nagyobbak esetén több energiába kerülhetett ezt rendszeresen végrehajtani, mint amennyi energiát adhatott az ilyen halászati mód. Pteranodon számítások alapján hasonlóan képes lehetett sekély merülésre, mint a pelikánok.
Víz alatt tudtak-e úszni? Erről még ennyi sincs. Kisebb, “zömökebb”, főleg kezdetleges Pterosauria-k esetleg kicsit hasonlatosak lehettek lundához, ám ez az én felvetésem. Feltehető igen, ám ez inkább felszínre jutásban merülhetett ki. Vízbe csapódás után, míg a lendület tart, válthattak valamelyest irányt, bár ezt nem tudom mennyire nevezhetnénk úszásnak.
Dead Sound Sea and Sky kisfilmjében ez jól be van mutatva. Hogy bukhat víz alá és emelkedhet fel egy Geosternbergia. Bár a szárnyvég lehet, túlságosan is lekerekített.
Kezdjük a legfontosabbbal, a lefölözéssel, az ollózással vagyis vízszántással. Nagyon gyakori, hogy a Pterosauria-kat úgy ábrázolják, hogy alsó csőrüket belemártják a vízben, így repülnek előre, mikor a hal csőrükbe akad, akkor kapás van, és meg is van a harapnivaló. Nos, ezt felejtse el mindenki. Az ollóscsőrű madár (Rynchops) egy erősen erre az életmódra specializálódott állat, ennek veszélyeivel. Ugyanis nem tudhatja mi akad a csőrébe. Jobb esetben a parti föveny vagy valami puhább növény. Rosszabb esetben szikla. E halászati mód tehát korántsem veszélytelen. Ami viszont nagyon fontos, az állat anatómiailag alkalmazkodott ehhez a fizikálisan terhelő életmódhoz. Ilyen anatómiai jellemzők nincsenek egy ismert Pterosauria-nal sem. Akkor mégis, hogy lehet ennyire “elfogadot”? Egyik, hogy valami miatt nem igazán tekintjük ezeket az állatokat úszásra alkalmasnak, annak ellenére, hogy szinte kezdetek óta a halevéssel nőttek túlságosan össze. Továbbá Pteranodon leíró Othniel Charles Marsh így hivatkozott az állatra, hogy ilyen táplálkozási módja lehetett, persze akkori korban nem igazán vizsgálták a felvetéseket komolyabban. Azóta pedig vizsgálat nélkül tucat szám hivatkoztak így rá. Többi pteroszauruszt nézve pedig száz, ezerszám van, hogy így halásztak. Lássuk ezt bizonyító tanulmányokat. Pontosan, ennyi. Alapvetően hivatkoztak erre, esetlegesen felületesen kezelik a kérdést. Tényleges komolyabb vizsgálat, számítások nem voltak. Illetve de, 2007-ben, amivel meg lett cáfolva a vízszántásos halászat. Pontosabban az egy kilónál könnyebb pteroszauruszok képesek lehettek rá, de nem lehetett nekik túl kellemes. Lehet olyan érv, hogy akkor lassabban repülve tették. Lehet akkora sebességgel levegőben maradni, úgy hogy a hal nem old kereket? Nem véletlenül van kevés vízszántó madárfaj. Nem zárható ki, hogy volt vízszántó pteroszaurusz, ellenben ez még nem került felfedezésre, de markáns alsó állkapcsa/csőre hamar el fogja árulni ezt.
 |
| Gareth Monger képe. |
Pontos táplálkozás meghatározása nem olyan egyszerű. 2020-as pteroszauruszokkal foglalkozó publikáció harapási erőt vizsgálta. Összehasonlították a vizsgált kilenc állatot madarakkal. Alapvetően nem jöttek nagy megfejtések, inkább korábbi dolgok lettek megerősítve. Tropeognathus és Anhanguera egy formációból kerültek elő, de azt nem tudni, hogy éltek-e egy időben. Előbbi harapása nagyobb volt és rövidebb fogak alapján nagyobb prédára vadászhatott, míg utóbbi kisebb halakkal táplálkozhatott. Ezek a fogas Pterodactyloidea-k lecsaphattak a prédára, míg a fog nélküli Pteranodontidae áramvonalasabb, olykor torpedóhoz hasonlított testük alapján víz alá is bukhattak a prédáért. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha kellett, akkor az Ornithocheirae-k ne merültek volna víz alá. Pteranodontidae-k harapási ereje nem olyan nagy, mint elvárnánk, viszont csőrüket gyorsabban voltak képesek összezárni.
Tapejaridae-k, főleg a Tapejara növényevősége hivatalosan 1991-ben lett felvetve a csőr formája miatt. Ez elfogadottá vált, legrosszabb esetben is úgy, hogy sok növényi táplálékot fogyasztott. 2018-tól viszont a főleg növényevő, sőt kemény növényi táplálék fogyasztása lett elfogadottabb. Szóval volt gyümölcs és csonthéjas termést fogyasztó pteroszaurusz. Caupedactylus már nem olyan erőteljes, mint a Tapejara, leginkább az abesszin szarvasvarjú-hoz hasonló mely talajon járva kisebb állatokkal táplálkozik főleg, ám fogyaszt növényi táplálékot, gyümölcsöket, magvakat. Tehát a Tapejarinae-k mindenevők voltak, de bizonyos fajok kimondottan növényevők lehettek. A másik alcsalád, a Thalassodrominae már érdekesebb, révén kimondott ragadozóként kezelt Thalassodromeus képes lenne egy embert lefejezni. A Tupuxuara hasonló lehetett a Caupedactylus-hoz, mindenevő, lehetségesen főleg húst ehetett, melyet talajon járva kaphatott el. A Thalassodromeus-hoz visszatérve, lehetséges a vadászó életmód. Ellenben a publikáció szerzők inkább durofágiát javasolják. Melyet az Alanqa esetén is javasolnak. (Sőt szóba kerül a Semirostrum nevű cet, mint durofág.) Klasszikusan durofágként kezelt Dsungaripterus valóban az volt. Durofágia kemény vázas állatok fogyasztását jelenti. Ez főképpen héjas puhatestűeket jelent.
Képen harapási erő Newton-ban. BFQ - bite force quotient, vagyis harapási erő hányadosa, testtömeget figyelembe véve. Pl. Dsungaripterus harapási ereje kevesebb, mint fele akkora a Thalassodromeus-énak. testtömeg különbséget kiküszöböljük, akkor máris a Dsungaripterus az erősebb.
N és kg átszámítás, N-t 9,8-al elosztva kapjuk meg kilóban.
Az Azhdarchidae-k talajon járva, hozzájuk képest kisebb állatokat felcsipegetve szerezték be a napi betevőt, illetve dögevők is lehettek. Amolyan marabu szerű életmódot követve. Talán legérthetőbb összehasonlítás, hogy emberre mennyire lehetnek veszélyesek. A hosszú nyakú Quetzalcoatlus élelemnek nézheti az embert. Ha a Thalassodromeus vadász volt és nem kagylóevő, akkor számára az ember is préda lehet. Ám alapvetően a pteroszauruszok átlag felnőtt férfi embert nem néznének élelemnek. Először látnának embert, amolyan vizsgálgató csipkedések lennének valószínűleg. (Bár az a madár ami tudja mi az ember, az is csipked.) Számos faj képes lenne komoly vagy akár halálos sérülést is okozni, de nem táplálékszerzés céljából. Ha meg elvérzik előtte egy ember, akkor miért ne használná ki az alkalmat? Két legnagyobb Azhdarchidae közt jelentős eltérés van. A Hatzegopteryx nyaka rövidebb más Azhdarchidae-k révén vártnál. Feltehetően az egykori Hátszeg-szigeten ő volt a csúcsragadozó. Lehet a Quetzalcoatlus nem nagyon nézné az embert tápláléknak, mert nem annyi, hogy felkapja és lenyeli, szét kell kisebb darabokra tépni. Meg tudja csinálni, de macera. A Hatzegopteryx viszont biztosan tápláléknak nézné az embert. Rövidebb nyak fejlettebb izmokat sejtet.
Leptostomia-rólvolt szó a 19-es rövid hírekben. Ez az állat egy pteroszauruszba oltott kivi lehetett. Falamingókhoz hasonlóan szürögető Pterodaustro is elég különleges állat, de nem olyan egyedi, mint gondolnánk. Számos Ctenochasmatidae ismert. Bazális Pterosauria-król nem volt sok szó. Madarak/előmadarak előtti világban ők töltötték be ezeket az ökológiai fülkéket. Rovar, hal és kistermetű gerincesekkel táplálkozhattak, faja válogatja módon. Ekkor zárvatermő, terméses növények vagy nem voltak, vagy erősen háttérben voltak még, így ezekkel való táplálkozási formára nem sok lehetőség volt. Természetesen vannak fogyasztható nyitvatermő termések is. 2018-as publikációból származik az alábbi ábra, mely 9 fajnál jóval többet vizsgált. A késő triászi Carniadactylus Ősi Attila 2011-es publikációja alapján lehetett rovar és/vagy növényevő. Nem megyek részletesen bele ebbe a 2018-as publikációba és az ábrába. Kettőt kiemelek ebből. A növényevő Azhdarchidae a Bakonydraco-ra vezethető vissza mely besorolása kérdéses. Én itt nem szeretnék kenyeret törni a tapejaridae és az azhdarchidae besorolása fölött. Amennyiben utóbbi, akkor növényi táplálékot is fogyasztó Azhdarchidae lehetett. Például a Wellnhopterus Javelinadactylus-ként kezdte, mint Thalassodrominae. Mivel elfelejtették a csőrhöz a nyakcsigolyákat is hozzá vizsgálni mi alapján máris inkább Azhdarchidae. Crato formációi Tapejaridae-k tengeri környezetből kerültek elő, így feltételezik a halevőséget. Mert gondolom tengerparton és partmenti szigeteken nem nőnek gyümölcsfák.
Tény, kizárólagosan csak egy bizonyos dologgal való táplálkozás nem túl gyakori az állatvilágban. A Kunpengopterus erdei állat lehetett, így kisebb állatokkal, gyíkokkal, rovarokkal táplálkozhatott. Mégis köpet alapján halakat is evett. Kimondott rovar, röpképes rovarokkal táplálkozók az Anurognathidae-k voltak, ráadásul erősen lehetséges, hogy éjszakai életmód sem állt tőlük távol.
Madarakhoz képest agyméretük kisebb volt. Ez az őseikre vezethető vissza, mivel a madarak kistermetű nem madár theropoda őseiknek eleve már nagyobb agyuk volt, mint amekkora a dinoszaurusz és pteroszaurusz közös ősnek lehetett. Másabb viselkedésük lehetett, mint a madaraknak. Így nem célszerű egy az egyben mai madarak viselkedéséből kiindulni. Lagerpetidae agy alapján már a Pterosauromorpha-k megtették a kezdő lépéseket a falakó életmóddal a röpképes életmód felé. Nagyon jó egyensúlyi érzékük volt. Korai és későbbi pteroszauruszok agya jelentősen eltér, látszódik az időbeli és fejletségbeli eltérés. Látási részük volt fejlettebb, nem a szaglás, mint a madaraknál. Ám jól tudjuk, hogy vannak olyan madarak melyek szaglása nagyon jó. Így tehát lehettek olyan Pterosauria-k melyek jó szaglással rendelkeztek. Vizsgált rhamphorhynchus és anhanguera agy alapján előbbi vízszintesen tarthatta a fejét, utóbbi pedig 30 fokban lefele döntve. Anhanguera döntött fejtartásának oka nem tisztázott. Lehet táplálkozással függ össze, ám lehet az állat látását így nem zavarta a csőre. Továbbá az eltérés a korai és kései fajok jelentős testtartás eltéréséből is fakadhat. További kérdés a kisagy floccular lebeny nagy mérete. Lehetséges a fej-nyak-szem koordináció miatt ilyen nagy. Ám a szárny membrán, mint szó volt róla, nem sima bőr. Érzékelhette a külső és belső erőhatásokat és ezt az agynak valahol fel kellett dolgoznia és irányítania kellett a membrán izomzatát. Például szükségszerűen szárny különböző részein eltérhetett a feszesség, adott szituációnak megfelelően.
2022-es publikáció volt főleg a dinoszauruszok végagyi neuron számáról, ám metódussal van kis gond. Vagy madár vagy hüllő sémát használ, köztes értéket nem. (Nincs mai precedens rá.) Így melegvérű állat esetén hidegvérű hüllővel számolni nem túl pontos. Lényeg ebben a publikációban néhány Pterosauria végagyi neuronjáról is szó volt. Pterodactylus 0,4 grammos agyában 7 millió végagyi neuron volt, kevesebb, mint egy egér agyában. Ám ezt hidegvérű hüllők alapján számolta a szerző. Madarak alapján kellett volna inkább. Tehát ennél több volt neki ez biztos. Nála nagyobb Anhanguera 8 grammos agyának 189 milliós neuron számát már madár alapján számolta.
Képen Rhamphorhynchoidea és Anhanguera látható. 2013-as publikációból származik, mely a Pterosauria-k repülés technológiai felhasználhatóságáról szól. Mint látható kezdetleges pteroszauruszok agya még hüllőszerűbb volt.
Kevés tojás ismert, ám van darwinopterus lelet, melynél még az anya állatban van tojás. Tojásaik lágyhéjúak voltak. Feljebb már kitárgyalt dolog, hogy a fiatalok már röpképesek lehettek kikelés után nem sokkal, lényegében kizárja a szülői vagy legalábbis komolyabb szülői gondoskodást. Feltehetően fészket sem építettek. Laza talajban áshatták el a tojásaikat.
Lehettek kimondott fészekrakó helyek, Hamipterus esetén ilyet találtak is. Több száz tojás került elő, másfél tucat esetén embriót is találtak. Kolóniában való fészkelés biztosan lehetett bizonyos fajoknál. E embriók vizsgálatánál azt találták, hogy nem voltak eléggé fejlettek a csontjaik. Az, hogy a kikelés eléréséhez szükség testméret elérésekor még nem történik meg a kikelés, hanem csontváz erősödik előtte, vagy a Hamipterus-nál röpképtelenek voltak a fiókák és kellett szülői gondoskodás az kérdéses.
2023.07.19.-es publikáció szülői gondoskodást vélelmez a Pteranodon-nál. Összehasonlításképpen további vizsgált állatok voltak a Sinopterus, Rhamphorhynchus, Pterodactylus melyek fiókái már önállók lehettek. Probléma, hogy nem ismert fiatal Pteranodon, felnőttek csontjai alapján számoltak. Lehetséges volt a szerzők szerint is a fiataloknál repülés, ám az nagyon gyatra lehetett. Sőt lehet evolúciós maradvány volt. Ez a szintű repülés nagyobb halandósági rátát eredményezett volna szülői gondoskodás nélkül.
Szóval nem
kizárható, hogy voltak olyan fajok melyeknél a fiókák kikelés
után még jó ideig nem voltak röpképesek, így szükség volt
szülői gondoskodásra. A “csapkodók” vagyis “flaplings”,
mondhatni hivatalos megnevezése a kikelés után már röpképes
fiókáknak.
 |
| Natalia Jagielska alkotása. |
Akárhogy is, a fiatalok gyorsan nőttek, majd egy ponton ez lassult. Ez feltehetően a nemi éréssel esett egybe. Egyes fajoknál a fejdíszek lágy szövetekből voltak, míg másoknál csont alapja volt. Esetleg kettő az egyben. Példának okáért a Pterodactylus-nak bőr fejdísze volt. Míg a Pteranodon-nak csont, feltehetően keratin volt rajta. A Nyctosaurus fejdísze talány. Nem biztos, hogy vitorlaként funkcionált és bőr feszült ki az ágak közt. Viszont ennek az állatnak 1. 2. és 3. ujjai eltűntek a szárnyán. Feltehetően nagyon ritkán volt talajon, idejének legtöbb részét levegőben töltötte és ebben a vitorla fontos lehetett neki, hogy segítse repülését. Vagy nincs jelentősége az ujjak eltűnésének és ugyan úgy járt talajon, mint a többi Pterosauria. Képen a SMM 7968-as látható, két eltérő membrán rekonstrukcióval.
Példaként Pteranodon-ra térjünk vissza. Több, mint 1100 példány ismert, ilyen-olyan minőségben, egy szűk területről, Niobrara formáció Smoky Hill Chalk tagjából, illetve a Pierre Shale-ből. Elég szövevényes lenne Bennett 1992-1994-es rendbetételét és ezzel szembemenő Kellner 2010-es Pteranodon szétszedését tárgyalni. A “komplex Pteranodon” lényege, hogy a Geosternbergia sternbergi külön genusz és a Pteranodon longiceps elődje. Amit alapvetően P. longiceps-nek vennénk az több különböző faj, sőt genusz valójában. Az “egyszerű Pteranodon”, hogy a Geosternbergia sternbergi is inkább Pteranodon, de egy külön faj és szintén elődje a P. longiceps-nek. Nincs Kellner féle szétszedés, mivel nincs két egyforma pteranodon koponya. Mintha nem a legoptimálisabb anatómia vagy az aerodinamika számítana náluk.
Mára tulajdonképpen megéltük, hogy ennek van szintézise. G. sternbergi külön genusz és a P. longiceps elődje. A P. longiceps pedig alapvetően egységes. A nőstények kisebbek a hímeknél és a fejdísz jóval kisebb, mondhatni egy csonk a hímekéhez képest. A hímek fejdíszei viszont eltérőek voltak egymástól. Életkor függvénye illetve egyedek közti dimorfizmus okán.
Prehistoric Planet-ben lévő “femboy/trap”, vagyis nősténynek kinéző hím Barbaridactylus-ra tudomásom szerint nincs fosszilis bizonyíték. Feltételezett dolog madarak alapján. Nagyon messze nem is kell mennem, nekünk is volt ilyen kakasunk. Fiatal kakasok levágását túlélte, mivel mindenki csirkének nézte. Majd megpróbált kakasként viselkedni riválisok híján. Kukorékolás közben berekedt és egyik legjobban megtépett baromfi volt az udvarban. Szóval bizonyíték nincs rá, ám lehetséges a kappan dolog.
Szerencsére nem kell kitérnem erre a témakörre különösebben. 2019 decemberi blog cikk nagyrészt lefedi lényeget. Ugyanis egyszerű szállnál összetebb tollat Tupandactylus esetén is találtak. Hozzá kell tenni, a megtalált összetett szálak barna színűek voltak. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy az egész állat barna lenne, ám legit így is ábrázolni. Bár a pycnofiber és toll homológok lehetnek, az ilyen összetettebb tollak valószínűleg konvergensen fejlődtek ki a dinoszauruszok és pteroszauruszok közt, sőt a pteroszauruszok családfáján is lehet többször egymástól függetlenül kialakulhatott.
Amennyiben a két állatcsoport kültakarója nem homológ, közös ősnek nem volt, akkor a Pterosauria-k kültakarója nem nevezhető tollnak. Marad a pycnofiber megnevezés. A szőr szót nem lehet rá használni, mivel nincs köze az emlősök kültakarójához. (Ízeltlábúak esetén is kitin szőrről van szó, ki kell mondani, le kell írni a kitin szót. Listracanthus esetén is hibás a szőr vagy a toll szó használta. Megnyúlt bőrfogakról lehet szó az ő esetén.)
Tehát ha tollasnak nevezzük a pteroszauruszokat, akkor azzal elfogadjuk, hogy a dinoszauruszokkal való közös ős már tollas volt és igen minden dinoszaurusz tollas lehetett dolgot.
 |
| Julio Lacerda és Bob Nicholls képei, nhm.ac.uk oldalról. |
Vannak cáfolók. 2020-ban David Unwin és David Martill kiadtak egy publikációt. Abstract nélkül, 32 dolláért. Tehát csak a cím olvasható, ami “No protofeathers on pterosaurs”. Egyik fő érvük a homologitás ellen, hogy összetett tollra csak három példa van. Egy pterorhynchus és két anurognathidae egyednél. Még csak nem is pycnofiber-ről lehet szó szerintük, hanem inkább bomlás közben megőrződött actinofibril-ekről. Hiszen eleve szárnyaknál találták ezeket a képleteket. A Tupandactylus-nak a fejéről maradt meg, nem a szárnytól.
Viszont a gond ott jön, hogy ők nem csak azt firtatják, hogy a pteroszauruszok pycnofiber kültakarója toll volt-e. Nem. Hanem hogy nem is volt kültakarójuk. Legismertebb, hogy Ferdinand Broili már 1927-ben beszámolt Ramphorhynchus-nál kültakaróról. Noha Georg August Goldfuß 1831-ben már ezt felismerte a Scaphognathus-nál, sajnos akkoriban eléggé elutasították ezt. A newatlas.com oldalról szeretnék idézni, amit elvileg David Martill nyilatkozott:
“And if they didn’t have feathers, then how did they keep warm at night, what limits did this have on their geographic range, did they stay away from colder northern climes as most reptiles do today. And how did they thermoregulate? The clues are so cryptic, that we are still a long way from working out just how these amazing animals worked.”
De nézzük ugyan ezt a sci.news oldalról:
“Dr. David Unwin from the University of Leicester and University of Portsmouth’s Professor Dave Martill believe Mesozoic flying reptiles called pterosaurs had a relatively smooth skin without any covering.”
Tolluk nem volt, rendben az pycnofiber. De akkor most mért pucérok? Ezek a média oldalak forgatták ki a két szakember nyilatkozatait és hozták le azt hogy tagadják a kültakarókat is? Ők hogy engedték ezt kimenni? Ezt gondolják? Hát a helyzet, hogy Darren Naish Joschua Knüppe twittjére reagálásának alapján… Igen. 2019-es SVPCA-on érveltek emellett. Röviden a Pterosauria-k szálas struktúrái szerintük szövetek bomlás közbeni fosszilizálódásából erednek.
A két Dave vagy David (hol hogy írják…) tényleg “bolond”? Lehet felületesen tekintettem át, de a többi munkásságukkal nincs baj. Sőt e cikkem több olyan publikációra is épül, melyekben szerzők voltak. Mint a 2018-as Pterosauria-k táplálkozásával foglalkozó. Ráadásul korábban Darren Naish-sel és Mark Witton-nal is volt közös munkájuk. Elképzelhetőnek tartom, hogy nem gondolják komolyan, hanem más céljuk volt ezzel. Pl. paleontológusok és paleoszubkultúra tesztelése, mi van, ha a világképet negatívan megrengető felfedezés történik. Ők nem nóném senkik, illetve a többi munkájuk rendben van. Lehet ezzel céljuk van és nem gondolják komolyan, lehet csak lehetőség felvetés. Mint az a zsidó szokás, mikor mindenki egyetért egy vitás dologban, akkor legalább egy főnek az ellenoldal mellett kell érvelni, mert mi van ha mindenki téved. Ám az is lehet, hogy tényleg így gondolják.
Mint feljebb írtam a kültakaróra volt 1831-ben és 1927-ben bizonyíték. Ezeket viszont alapvetően ignorálták. Nem mindenki, ennek is köszönhetünk néhány korai kültakarós ábrázolás. (Mint Heinrich Harder.) A kültakaró Sordes 1971-es leírásánál lett tény. Tévesen őt tartják az első kültkaróval felfedezett pteroszaurusznak. Holott ő csak a harmadik a Scaphognathus és Ramphorhynchus után. Pterosauria-k korai megítélésével nem szeretnék foglalkozni. Nem csoda, hogy madarak őseinek is gondolták őket. Ám a legelborultabb talán 1843-ban született Edward Newman által. Mégpedig, hogy repülő erszényesek voltak. Akkoriban nem hogy a paleontológiai, de a zoológiai ismeretek is eléggé kezdetlegesek voltak. Ám így is elég meredek dolog volt.
Ami pedig számomra is zavaró, hogy nem találtam semmit, hogy találtak-e pteroszaurusz pikkelyt. Ettől még lehetett nekik, ám eléggé néhány testrészre korlátozódva, mint a lábfej vagy ujjak.
Úgy tűnik a Dávidokkal csak a baj van. Többször kitértünk már rá. Nem ismételném meg ezeket, a hetedik podcast-ben nagyrészt össze vannak foglalva a fontosabbak. Ezt a borostyános esetet kiemelném még. Illetve bővebben Darren Naish billentyűzetéből van egy 2020-es írás, mért problémás ez az ember.
De röviden: Szinte naponta posztol mindenféle “kutatásokat”, amúgy kidolgozott ábrákkal, tényleges kutatás nélkül. Ezek pedig rendszeresen szembe mennek a tényekkel. Például a bálnák óriási cickányok (Mert DNS vizsgálat legfeljebb levél nehezéknek jó.), vagy az Andrewsarchus tanrek vagy elefántcickány. Legfőképpen a Pterosauria-kra van rápörögre, fosszíliákról készült felvételekbe olyan dolgokat lát be, mik ott sincsenek. Szerinte a szárnyaik felülete jóval kisebb volt. Amivel ténylegesen röpképtelenek lennének. Ellenben mindenféle plusz testnövéseket képzel rájuk. Ja és nem is Archosauria-k, kitalálta a Fenestrasauria dolgot. Vagy csak meg kell nézni a Prehistoric Planet-be való belekötését. Valóban vannak hibái, de a Pterosauria-s részekben szinte nincs is. Legfeljebb, hogy jó pár dolog hipotetikus benne.
Van egy elméletem miért lett ilyen hiperaktív bolond ez az ember. Ezt pont ő támasztja alá egy bejegyzésében. Ő illusztrálta Don Lessem (Dino Don) Raptors! című könyvét. 1996-ban Don Lessem nem engedte meg tollas raptorok ábrázolását. A propatagium megúszta a cenzúrát, ez tény. Valóban már ‘90 előtt is többen felvetették a toll dolgot, ám nem tartom kizártnak, hogy például ez (is) katalizálhatta benne, hogy bármit kitalál, hiába nevezik képtelenségnek, baromságnak, ő nyomatja, mert ismét igaza lesz, mint tollakkal. Vak tyúk is talál szemet alapon néha eltalálhat dolgokat, ami csak még jobban adja alá a lovat.
Fő probléma, hogy az örültségeivel elárasztja az internetet. Aki pedig nem tudja, hogy kerülni kell az ő dolgait, mint ördög a tömjént… az rálép a kárhozat útjára. Tehát kerülendő a pterosaurheresies.wordpress.com és reptileevolution.com.
Amúgy megjegyzem, hogy ez a “Dino” Don Lessem felelős a szegedi förtelmes kiállításért. Helyszínt adó múzeum rá úgy hivatkozik, mint “világszerte elismert amerikai dinoszaurusz-szakértő”-re. Hát… annak kiállításnak minősége alapján akkor én vagyok a dinoszaurusz szakértelem alfája és omegája, a legnagyobb mindent is tudó. Írnom sem kell, hogy amúgy nagyon nem. Ám, milyen “szép” az, hogy lehetséges, hogy három évtizede még jó paleoművészből egy kókler az őslénytan egyik legnagyobb rákfenéjét csinálta.
Gyorstalpaló gyakorlatban
Így végre nézzünk meg néhány dolgot, melyek leginkább játékok, hogy mik a gondok a pteroszauruszokkal. Nem fogok aprólékos elemzésekbe belemenni, néhány főbb dolgot emelnék ki.
Előtte kis segédlet a pteros.com-hoz, félreértés elkerülése végett. Állatot bemutató kép és méret sziluett közt van eltérés. A sztiluetten azért olyan kicsi a szárny membrán felülete, mivel csak jelzésértékű. A Tropeognathus-nál jól látszódik a paleoart és a sziluett közti eltérés. Vannak olyan tudományos ábrák, ahol a membránt teljesen elhagyják. Ez az oldal amúgy erősen ajánlott, minőségi.
ARK
Erre a játékra jellemző a szörnyesítés. Alapvetően igaz, hogy gond van a testméretekkel, az állatok teherbírásával. Utóbbit részben játékmechanikai okokból elfogadhatjuk részlegesen. Nem fogok minden játékmechanikai dologba belekötni, mivel az ARK nem csak sci-fi, de erősen fantasy is. Elég sok életképtelen dolog van benne.
A Sinomacrops úgy a legjobb pteroszaurusz, hogy a szárny membránok nagyon el vannak rontva. Illetve irreális a teherbírása. Konkrétan bio ejtőernyő, siklószárny és ki tudja váltani a számszeríj grappling hook-ját. Ám ő hasonlít legjobban a valós megfelelőjére. Dimorphodon szárnytollakkal. Értem utalás a Dinotopia filmre, ahol a “futár madár” az Dimorphodon-nak van nevezve. De akkor is, mért? Quetzalcoatlus-nál a fejlesztők elavult anatómiát vettek alapul. Ráadásul az állat totálisan veszélytelen a játékosra nézve. Inkább menekül. Sőt sosem száll le. (Vagy csak én nem láttam még ezt egyszer sem.) Tapejara szárny membrán ívelése dosszié képen rendben van, ám a modellnél már rossz. Illetve húsevő. Tropeognathus jó szívvel mondható, hogy második legjobb, de a rászerelhető sugárhajtómű… megintcsak mért? Pteranodon a legrosszabb. Nem is a feje miatt, vagy a tollazat hiánya miatt. A szárnya. Az a bevágás. Egyszerűen rossz. Gondolom az a merevítő csont benne az ötödik ujj akarna lenni. E cikk írásakor az ARK2 trailer alapján, a második részben már sokkal jobb lesz ez az állat. Úszás hiánya pedig játék mechanikailag is problémás, mivel vízfelszínhez érve a pterok ledobják a játékost a hátukról. Ami kellemetlen.
Primal Carnage
Játék nagy mentsége lehet, hogy multiplayerre kihegyezett. Illetve elég sok idézőjeles mutáció van, mely megváltoztatja az állatok kinézetét, mely a lore szempontjából a kísérletezéseknek betudható. Először bekerült Pteranodon borzalmas, később jött Tupandactylus-nál már látható, hogy a fejlesztők időközben fejlődtek őslénytan terén. Biztos, hogy nem lesz megváltoztatva az, hogy a Pteranodon fő ölési technikája az ember felkapása és magasból való leejtése. Tupandactylus pedig elsődlegesen úgy öl, hogy neki repül, így felöklelve az embereket.
The Isle
Egy világban játszódik az előbbi játékkal, ám a pontos lore nem ismert. Blogon a legacy verzióról van cikk, az evrima verzióról esetleg ez a videóm. Jelenleg egyedül a Pteranodon-ról lehet beszélni. Egészen jó, Emily Stepp összehasonlító képét hoznám ide. Ellenben a játékmechanikája borzalmas. Az, hogy állóképesség nem töltődik siklás közben és a folyótól a rádiótoronyig nem lehet leszállás és pihenés nélkül felrepül, csak a jéghegy csúcsa. Van katapultálásos felszállás, de van két lábon való futásból való felszállás. Játék fejlesztésének lassúságát figyelembe véve, mért kellett erre fejlesztési időt kidobni? A diéta rendszere is rossz. Békát meg tudom érteni, de a (felnőtt) nyulat, tengeri teknőst és Hypsilophodont nem. Ahogy a rákot sem, nem volt durofág. Ehetett, de hogy egyik alap táplálék forrása legyen? Fekete leves pedig a hal. Ez teljesen rendben van. Illetve lenne, ha nem vízszántásos halászattal kellene kifogni. Vízfelszínen gyatrán tud úszni, de nem képes felszállni a vízről. Valóban klónozott, erősen módosított az eredetihez képest. Ám nem rendelkezik megfelelő anatómiával ezekhez a táplálék forrásokhoz. Egyszóval ez egy életképtelen változata az eredetinek.
Path of Titans
Isle-hez képest a ló túloldala. Mikor ez íródik, még csak a Thalassodromeus van a játékban. Nem képes siklásra, nem hogy erőnlét visszanyerésre a levegőben. Ellenben képes víz felszínén lebegni, úgy hogy az erőnlét ilyenkor töltődik. Képes felszállni a víz felszínről, de ennek nincs animációja, csak el kezd repülni. Képes víz alatt úszni, túl jól és túl gyorsan. A hal evés és a halászat ennek az állatnak hülyeség, ám legalább nincs vízszántás. Alap metabolizmussal halak és szárazföldi állatok fogyaszthatóak, ez lecserélhető csak (nem hal) hús fogyasztásra. Tehát legalább van lehetőség reális diétára. Viszont a durofágia teljesen hiányzik. (Játék korábbi változataiban Ceratopsidae-k pl. tudtak kagylót enni.) Szárny membrán nincs meganimálva, hogy járásná elernyed, így átlóg saját magán, továbbá az animációk sem olyan kifinomultak, mint az Isle-ben.
Jurassic World Evolution 2 (és filmek)
Rengeteg aljasság kitelt már a Frontier-től. A JWE1 előttigre is visszamehetünk a pofátlanság tengerben. Pterosauria-k terén pár dolgot szeretnék kiemelni. JWE2-ről lévő cikkemben elég sok minden bent van, két dolgot kiemelnék. Lustaság netovábbja, hogy nem hajlandók lefejleszteni a pteroszauruszok sétáját és futását. Hiszen ezek az állatok repülve közlekednek. Így érvel a Frontier. Röpképes madarak, sem a denevérek nem közlekednek talajon. Ugye? Cikk érdemi részében kitárgyaltuk, hogy igenis jól tudtak talajon közlekedni, sőt bizonyos fajok talajon járva kerestek élelmet.
Itt a kép a Tapejara szárnyáról, mint takaró a szélben, olyan a membrán. Repülés animációk, szárnyak, tollatlanság, táplálkozás diverzitásának totális hiánya. Fejlesztők minél olcsóbban meg akarták ezt úszni. Mindegyik pteroszaurusz embert öl. Ám lássuk a sunyi aljasság netovábbját.
“...although some paleontologists believe it may also have fed fruit, or even the carcasses of dead animals.”
Néhány paleontológus szerint gyümölcsöket is ehetett. Ezt hogy kell érteni? (Illetve ha a “ believe”-t hinninek fordítjuk, hogy úgy hiszik, tehát ők is csak hisznek valamit “ozt jó”.) A világ összes paleontológusa közül néhány, vagy azok közül akik foglalkoznak a Pterosauria-k táplálkozásával? A Frontier nem volt hajlandó lefejleszteni egy növényevő pteroszaurusz viselkedését és aljas, sunyi módon úgy próbálja kimagyarázni, hogy csak néhány paleontológus szerint evett növényeket. Ez a néhány úgy az összes azok közül akik foglalkoztak/nak ennek az állatnak a táplálkozásával. Paleontológiában szinte semmi sem időtálló, ha e cikk kitétele után mondjuk hónappal vagy öt évvel jönne egy publikáció, hogy a Tapejara mégis húsevő volt. Na bum. Viszont jelenleg szinte kizárt, hogy csak húsevő lett volna, vagy hogy étrendjének jelentős részét hús tette volna ki. Ebben az időpontban a növényevő a helyes és elfogadott.
43-as rövid hírekben és 13-as podcastünkben is volt szó a játékok jelentette problémáról, és hogy ezzel a szakértők foglalkoznak. Frontier probléma, ferdít, hazudik, megtéveszti az egyszeri őslény kedvelőt.
Jurassic-nál maradva, az első Pteranodon felbukkanást a második részben szerintem nem kell szidni, 1997-ről beszélünk. Hozzá kell tenni, hogy tollasnak volt szánva, ám végül nem került be közeli felvétel róla. Mivel fogatlanszárny az állat neve, természetesen a harmadik részben fogakat kapott. Mert ha nem volt foga, az azt jelenti, hogy volt. Igen, génmódosítás és ilyenek. Fiókákon volt csak pár szál toll. Még így is messze jobb a harmadik felvonás béli, mint a negyedik epizódtól látott exoskeleton David Peters agymenése. Valóban nem annyira extrémen kicsi a szárny membrán mérete, mint ahogy Peters erőlteti, ám nagyon megközelíti. Ráhatás látszódik. 2015-ös filmhez képest ez az ábrázolás borzalmas. Főleg, hogy náluknál többször nehezebb embereket képesek könnyedén levegőbe emelni. A víz alá bukás, víz alatti úszás jelenetet ellenben el kell ismerni, hogy jó hogy van. Vízről való felszállás már, hát, rendben, egyszeri néző látja, hogy képes rá az állat, de nem így.
Végezetül
Talán a legfontosabbakat sikerült összegyűjtenem és röviden leírnom. Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e sorokat szánnom David Peters-re és néhány játékra mikben vannak ilyen állatok. Ám példát ad a leírtak “használatára”. The Isle hiába operál klónozott és módosított őslényekkel, ezek kinézete és viselkedése messze reálisabb, mint a Jurassic World-ben látottak. Ennek ellenére a Pteranodon teljesen életszerűtlen. David Peters sajnos egyre jobban megkerülhetetlen. Rengeteg embernek fő a feje miatta. Mikor én is Google-t használtam keresésre ehhez a cikkhez, nincsenek szavak mennyire elborzasztó, mennyi mindent dobál fel tőle a Google. Akik tervezték a Jurassic World-höz a Pteranodon-t, azok nem értenek az őslényekhez, egyszerűen kerestek valamit Google-n.
Tény “Dino” Don Lessem számára nem írható fel teljesen Peters megőrülése, ám nagyban hozzájárulhatott. Majd Peters őrültségei bekerültek a Jurassic World-be. Miből lett a Jurassic World The Game, melyben lévő LVL40-es T. rex visszaköszönt Lessem nevével fényjelzett Szegeden is bemutatott borzalomban.
Milyen szép kis összefüggések. Sajnos a tudomány és “popkultúra” nem szétválasztható és az utóbbi hatása már erőteljesebb az előbbire, ami egy nagyon szomorú dolog.
Remélem írásom segít elkerülni az ilyen tévutakat.
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/brv.12150 - How the pterosaur got its wings
https://www.nature.com/articles/ncomms2298 - The developmental basis of bat wing muscle
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3314707/ - Reassessment of the Evidence for Postcranial Skeletal Pneumaticity in Triassic Archosaurs, and the Early Evolution of the Avian Respiratory System
https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0004497 - Respiratory Evolution Facilitated the Origin of Pterosaur Flight and Aerial Gigantism
https://www.nature.com/articles/s41598-021-92499-z - Powered flight in hatchling pterosaurs: evidence from wing form and bone strength
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195667121003098 - Small, immature pterosaurs from the Cretaceous of Africa: implications for taphonomic bias and palaeocommunity structure in flying reptiles
https://academic.oup.com/pnasnexus/article/1/1/pgac023/6546201 - How did extinct giant birds and pterosaurs fly? A comprehensive modeling approach to evaluate soaring performance
https://www.lyellcollection.org/doi/abs/10.1144/gsl.sp.2003.217.01.18 - Pterosaur swim tracks and other ichnological evidence of behaviour and ecology
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S2095927316305205 - A manus dominated pterosaur track assemblage from Gansu, China: implications for behavior
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0031018213005257 - The posture of floating pterosaurs: Ecological implications for inhabiting marine and freshwater habitats
https://www.nature.com/articles/s41598-022-10507-2 - Quadrupedal water launch capability demonstrated in small Late Jurassic pterosaurs
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0031018215004824 - The wingtips of the pterosaurs: Anatomy, aeronautical function and ecological implications
https://www.researchgate.net/publication/279618696_A_new_approach_to_determining_pterosaur_body_mass_and_its_implications_for_pterosaur_flight - A new approach to determining pterosaur body mass and its implications for pterosaur flight
https://peerj.com/articles/1018/ - Were early pterosaurs inept terrestrial locomotors?
https://journals.plos.org/plosbiology/article/info:doi/10.1371/journal.pbio.0050204 - Did Pterosaurs Feed by Skimming? Physical Modelling and Anatomical Evaluation of an Unusual Feeding Method
https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0002271 - A Reappraisal of Azhdarchid Pterosaur Functional Morphology and Paleoecology
https://academic.oup.com/zoolinnean/article/193/2/602/6105019 - Reconstruction of the adductor chamber and predicted bite force in pterodactyloids (Pterosauria)
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5248582/ - Neck biomechanics indicate that giant Transylvanian azhdarchid pterosaurs were short-necked arch predators
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/brv.12431 - Pterosaur dietary hypotheses: a review of ideas and approaches
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1502-3931.2010.00230.x - Feeding-related characters in basal pterosaurs: implications for jaw mechanism, dental function and diet
https://agro.icm.edu.pl/agro/element/bwmeta1.element.agro-article-06936aa8-073c-42e9-adf1-1a4a14412481 - First evidence of azhdarchid pterosaurus from the Late Cretaceous of Hungary
https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0013982 - On the Size and Flight Diversity of Giant Pterosaurs, the Use of Birds as Pterosaur Analogues and Comments on Pterosaur Flightlessness
https://www.app.pan.pl/article/item/app20090145.html - The extent of the pterosaur flight membrane
https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rspb.2009.0846 - The soft tissue of Jeholopterus (Pterosauria, Anurognathidae, Batrachognathinae) and the structure of the pterosaur wing membrane
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/02724634.2020.1780247 - Functional morphology of Quetzalcoatlus Lawson 1975 (Pterodactyloidea: Azhdarchoidea)
https://www.nature.com/articles/nature02048 - Neuroanatomy of flying reptiles and implications for flight, posture and behaviour
https://www.biorxiv.org/content/10.1101/2022.06.20.496834v1.full - Theropod dinosaurs had primate-like numbers of telencephalic neurons
https://www.cell.com/trends/ecology-evolution/fulltext/S0169-5347(20)30080-X - Volant Fossil Vertebrates: Potential for Bioinspired Flight Technology
https://royalsocietypublishing.org/doi/full/10.1098/rstb.2021.0043 - Two emetolite-pterosaur associations from the Late Jurassic of China: showing the first evidence for antiperistalsis in pterosaurs
https://peerj.com/articles/2311/ - A Jurassic pterosaur from Patagonia and the origin of the pterodactyloid neurocranium
https://www.cell.com/current-biology/fulltext/S0960-9822(14)00525-9 - Sexually Dimorphic Tridimensionally Preserved Pterosaurs and Their Eggs from China
https://www.science.org/doi/10.1126/science.aan2329 - Egg accumulation with 3D embryos provides insight into the life history of a pterosaur
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0016699520300024 - The first non-pterodactyloid pterosaurian trackways and the terrestrial ability of non-pterodactyloid pterosaurs
https://royalsocietypublishing.org/doi/abs/10.1098/rspb.2009.1161 - First record of a pterosaur landing trackway
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0960982221009155 - Pterosaurs
https://www.researchgate.net/publication/270228644_The_novel_characteristics_of_pterosaurs_Biological_inspiration_for_robotic_vehicles
https://www.nature.com/articles/s41586-022-04622-3 - Pterosaur melanosomes support signalling functions for early feathers
https://www.nature.com/articles/s41559-020-01308-9 - No protofeathers on pterosaurs
https://palaeo-electronica.org/content/2018/2308-scaphognathus-in-rti-and-uv - Goldfuß was right: Soft part preservation in the Late Jurassic pterosaur Scaphognathus crassirostris revealed by reflectance transformation imaging (RTI) and UV light and the auspicious beginnings of paleo-art
https://www.cambridge.org/core/journals/paleobiology/article/abs/functional-analysis-of-flying-and-walking-in-pterosaurs/408C0F1E8352064BED1C2EC692175A86
https://link.springer.com/article/10.1134/S2079086417030045 - Pterosaur flight
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/10292380009380572 - Pterosaur flight: The role of actinofibrils in wing function
https://arc.aiaa.org/doi/abs/10.2514/1.C033154 - Design Optimization of Flapping Ornithopters: The Pterosaur Replica in Forward Flight
https://www.nature.com/articles/425910b - Smart-winged pterosaurs
https://link.springer.com/article/10.1007/s10336-015-1190-9 - Testing the neoflightless hypothesis: propatagium reveals flying ancestry of oviraptorosaurs
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/joa.13814 - Evolutionary pressures of aerial insectivory reflected in anurognathid pterosaurs
http://www.paleofile.com/Pterosaurs/Nyctosaurus.asp
http://pteroformer.blogspot.com/2015/11/skimming-rhamphorhynchus-or-rynchops.html
https://archosaurmusings.wordpress.com/2009/07/06/early-pterosaur-reconstructions/
http://markwitton-com.blogspot.com/2013/07/rhamphomummies-and-zombie-skim-feeders.html
http://markwitton-com.blogspot.com/2013/06/pterosaurs-natural-history-evolution.html
http://markwitton-com.blogspot.com/2015/06/new-paper-walking-with-early-pterosaurs.html
http://markwitton-com.blogspot.com/2015/03/how-ornithocheirus-simus-and-other.html
http://markwitton-com.blogspot.com/2015/09/the-life-aquatic-with-flying-reptiles.html
http://markwitton-com.blogspot.com/2018/05/why-we-think-giant-pterosaurs-could-fly.html
https://www.skeletaldrawing.com/home/2011/08/mike-habibs-great-flying-skeletals.html
https://www.skeletaldrawing.com/home/2011/08/john-conways-note-from-pterosaur-land.html
http://markwitton-com.blogspot.com/2016/07/the-pteranodon-complex-and-dismantling.html
https://www.deviantart.com/emilystepp/art/Asset-vs-Ancestor-Pteranodon-880131365
https://www.youtube.com/watch?v=ALziqtuLxBQ
https://www.youtube.com/watch?v=WHzX5T5PjBE
https://twitter.com/TetZoo/status/1518669123361857536
https://twitter.com/JoschuaKnuppe/status/1310656905401044995
https://www.nhm.ac.uk/discover/news/2022/april/pterosaurs-coloured-feathers-similar-birds.html
https://newatlas.com/science/pterosaurs-dinosaurs-feathers-debate/
https://www.sci.news/paleontology/pterosaur-pycnofibers-08896.html
Frissítések:
2023.07.19. Alábbi publikáció említésre kerül szükséges részen. - https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rspb.2023.1102 - Allometric wing growth links parental care to pterosaur giantism
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése