Rászántam magam, hogy megírjam e cikket. Nem szándékoztam hosszú cikket készíteni. Nem akartam olyan fába vágni a fejszém mely hasonlatos az utolsó 2-3 millió évben élt nem madár dinoszauruszok összegyűjtésével. Sikerült. Noha nem olyan nagy ez a fa, viszont a gyantája pusztulástól szaglik és kisercsenésénél agonizáló sikolyokat hallat.
Nem túloztam el. Van mikor nehezen születik meg egy cikk. Ezt a cikket a fájdalom, keserűség, szégyen és bűntudat irattata meg velem. Elég határozott felfogásom van a témában és szerencsére ahogy látom nem vagyok ezzel egyedül, sőt a cikk egy jelentős szegmense egy kimondott publikáció alapján íródott. Irénteni fogunk politikát, egyezményeket, társadalmat, gazdaságot, és rengeteg más dolgot mint a fegyvertartást. Igen, még mindig többek közt a mamutokról van szó.
 |
| Homotherium Megaloceros-ra vadászik, Julio Lacerda alkotása. |
Két megemlítendőbb még a cikk elején. Első, hogy megint előjött, hogy a blog folyton átállítja a formázást. Remélem mikor kikerül a cikk nem lesz olyan, hogy ötször nagyobb betűméretben lesz egy bekezdés. E mellett a blog gondolt olyat, hogy törölte a félig kész formázású cikket még piszkozat állapotában. Eleve hosszabb szöveg esetén a Firefox nem működik, beakad, így Operát kellett használnom. Az újrakezdésnél pedig szöveg színezést nem engedi. Szóval ismét "jól működik" az oldal.
A másik mit megjegyeznék, hogy a „Mi is az ember? ...” cikk erősen kapcsolódik ehhez. (Aminek első megosztását a Facebook letiltotta, mondván megtévesztem az embereket.) Cikk kijövetele után került fel ez az online térbe. Értem a szerző kiakadását, Kokonál megpedzegettem a problémát zárójelesen. Ellenben írásának elejévél erkölcsileg nullázta magát és kitűnő bizonyítványt állított ki arról, hogy elégé alul informált egyén. Vagy csak szimplán emberi egosoviniszta. Lélek dolgot hagyjuk. „Tisztelettel bánt a természettel, nem pusztította esztelenül – már csak a saját érdekében sem –„ Ember és a természet tisztelete illetve előregondolkodás? Ungváry Zsolt, mint minden (független) újságíró természetesen az igazságtól is független. Lássuk is, hogy ez az idézet tőle miért is egy mérhetetlenül, aljas, hazug és mindenféle jelzős dolog. A4-es lap, 12-es betűmérettel majd 50 oldalon át, nem beleértve a képeket és a források listázását és még így is a témakör csak érintve vala.
A táblázatban eredetileg a hazánk területén élt vagy élhetett emlős megafauna tagokat kívántam listázni. Eleve nagyon örülök neki, hogy ilyen alap kifejezésnek nincs rendes definiálása. Az, hogy a katasztrófa taxonnak nincs az egy dolog. Tucatnyi oldalt listázhatnék, hogy miért ennyi meg annyi. Alapvetően amiket találtam azok alapján 40 és 50 kg közt mozog a határ. Ha ezt a határt egy faj átlagos egyede átlagos testmérettel, tápláltsággal stb.-vel eléri, akkor megafauna tag. Húsevők esetén nem kitétel elérni a határt, kitétel, hogy megafauna tag a táplálékának szerves része legyen. Így a rozsomák és számos technikailag “néhány” kilós madár is megafauna tag. Az őz nem megafauna tag például, a gímszarvas viszont nagyon is. Megafaunák kihalásáról és helyreállításáról szóló 2024-es publikáció 10 kilogrammos testtömegű növényevőket is megafauna tagnak vesz, ha nagy hatást gyakorolnak a környezetükre, így abban az anyagban a hód is megafauna tag. Továbbá egy izolált szigeten a ~45 kilogrammos tömeg alatti állatok is megafauna tagnak tekinthetőek.
 |
| Saját gagyiságom. |
Cikkhez felhasznált ábrákban vannak rágcsálók is, így végül úgy döntöttem, hogy minden emlős ami cikk folyamán szóba kerül és van esélye, hogy élhetett hazánkban az bekerül a táblázatba. Denevérek kimaradnak, a honosított és invazív fajok, ahogy a cetek is. (Pleisztocén elején pl. tenger, a Paratethys volt a Papuk-hegynél.)
Meg akartam könnyíteni az életem és inkább weboldalakat használni a cikkhez, ám fél óra múlva azon kaptam magam, hogy szinte csak publikációkat szedek a feldolgozandók közé. Ennek nagyon egyszerű oka volt a pontosságon kívül. Amit nagyon nem sikerült elérnem, mert nem lehet elérni. A pireneusi hópárduc közép pleisztocénből nagyon jó példa. Van egy alsó állkapocs, mit 2023-ban soroltak e fajhoz. Hiába van szó az utóbbi legfeljebb egy millió évről, hatalmas nagy fekete foltok vannak. Ettől függetlenül számos esetben nagyon jó publikációkat találtam, nagyon jól összeszedve mi honnan van és milyen korú lehet. Lehet, hogy 400-35 ezer éves időkeretet írtak, de legalább van valami. Ilyen részletes anyagokért irtózatosan hálás vagyok. Másik probléma, hogy a témával foglalkozó oldalak is erősen hiányosak. Kezdésnek ezt a listát használtam, de rá kellett jönnöm, hogy erősen hiányos. Továbbá, ez az oldal sokkal használhatóbb, mint az eddigi összes. Ellenben sajnos nagyon foghíjas, remélem idővel fel fogják tölteni a hiányokat.
Cikk folyamán nem fogok minden állatra részletesen kitérni, lesznek mik a szövegben nem is fognak szerepelni csak a táblázatban, ezek főleg kisebb állatok. Fontos megjegyezni, hogy felső pleisztocén lenne releváns a cikk szempontjából, de alsó pleisztocéni állatok is említésre kerülnek. Sőt van egy másik fontos kitétel még, az antropogén hatás mettől is számítandó. Nem listázok minden pleisztocéni megafauna tag emlőst, mivel a cikk sokkal hosszabb lenne a kelleténél. Vannak esetek mikor kora pleisztocénig nyúlást megtettem mivel rávilágít Európa állandó változására.
Hazánkban a holocén idején kétütemben haltak ki a fajok. Első ütem a bronzkor idején 5000-4000 éve volt, ekkor a nyílt legelők fajai tűntek el. Számos faj 16.-18. századig átvészelte az erdőségekben. Noha a kisebb, nem megafauna tagok nem képezik e cikk témáját e 2016-os publikáció diagramján számos szerepel, így említésre kerül a sztyeppei pika, keskenyfejű pocok és pusztai mormota. A barlangi oroszlán úgy 20 000 éve kihalhatott, a bronzkorban a hazánkban éltek “oroszlán oroszlánok”, tehát ha a barlangi oroszlán külön faj a maitól, akkor is oroszlán honos volt a hazánkban még 4000 éve. Igaz próbálják cáfolni, hogy a megtalált oroszlán maradványok kereskedelem útján kerültek hazánkba. Leopárd leletek ismertek a bronzkorból még a mediterániumból és balkánról továbbá ahol oroszlán megél ott a leopárd is jelen van, ráadásul leopárdok elterjedése még így is nagyobb. Tehát leletek nincsenek, de valószínűleg éltek legalább bronzkor idején. Két lófajunk volt, a vadló és “ázsiai” vadszamár. (Idézőjel, erről majd később.) Dámvad szintén ki lett irtva, viszont mára vissza lett telepítve. 2024 elején mekkora nagy hír volt, hogy mit keres itt egy jávorszarvas, miért jött ide? Mert őshonos. Jávorszarvassal pedig eljutottunk a második kihalási gócponthoz, a 16. és 18. századhoz. “Ős”tulok is ekkor lett végleg kiírta. Európai bölényekből szerencsére valamennyi maradt hazánkon kívül. Második kihalási hullámban kihalt fajok “erdei” fajok elvilegesen, mivel az erdőségekben tovább kibírták ezek az állatok. Ez így nem teljesen igaz, az európai bölények az ember miatt tértek át az erdei életmódra, nem voltak eredetileg erdei állatok.
Nem kell olyan dolgokon meglepődni, minthogy a szibériai örvöslemming kihalt hazánkból. Kis gerincesek, mint a rágcsálók fosszíliái nagyon jól használhatóak egykori klíma megállapításához. Számos rágcsáló egyértelműen nem az ember miatt tűnt el, mint ez a lemming, ellenben ez nem húzható rá az összes kis gerincesre. Nem véletlenül jött 2022-ben olyan kutatás, mely a középkori házi macskákat vizsgálta. Lengyelországban invazívnak lett nyilvánítva. A házi macskák pár ezer éve itt vannak Európában. Nem igaz az általam is régebben mondott állítás, hogy amit ki lehetett irtani azt már kiirtották. Ahogy időben megyünk vissza a házi macskák populációja kisebb lesz, mivel kevesebb az ember, kevesebb a macskatartó és ők is kisebb területet fednek le. Sarki róka nem ember miatt halt ki, hanem a számára megfelelően hűvös klíma húzódott visszább. Viszont a Kárpát-medencében vele párhuzamosan a vörös róka is jelen volt. Közönséges erdei pocok vagy az erdei egér melegebb klímát kedveli, ezen rágcsálók leleteinek gyakorisága melegedést és erdős élőhelyek gyarapodását jelzi. Természetesen nagyobb állatok is jelzik az éghajlat változást, legyen az alpesi hófajd és rénszarvas melyek hideg klímát jeleznek.
Egy másik 2004-es publikációból való ez a táblázat. Jól látható bizonyos fajok eltűnése és más fajok megjelenése. Igazsághoz hozzátartozik az anyag korroságán túl, hogy csak a Trianon utáni “Magyarország” északi felén lévő lelőhelyeket öleli fel, tehát nem a teljes Kárpát-medencét. Illetve attól, hogy valamitől nincs lelet, nem azt jelenti, hogy nem is volt.
Ezzel a táblázattal kapcsolatban van pér problémám. Bizonyos állatok már nem azon a néven futnak, de a Criceticsus songorus-ra nem jöttem rá mi. Phodopus sungorus vagyis dzsungáriai törpehörcsög lenne? Külön Cricetulus sp. hörcsög van a listán. Desmana vagyis pézsmacickány ma már csak Oroszország és egykori tagállamaiban van jelen. Allactaga elírás lehet egy “l”-lel, amúgy ez ugróegér. Gulo gulo vagyis rozsomák nem annyira meglepő, kicsi, de irtózatosan erőteljes állat. Valami miatt szeretik lekicsinyíteni az erejét, elég sok helyen láttam, hogy azt írják, hogy fiatal szarvasokra támad maximum. Hát nem éppen. Havasi nyúl biztos nem ember hibájából halt ki hazánkból, eltűnése egyértelmű környezeti változást jelez, melegedést. A helyét pedig a mezei nyúl vette át. Ellenben e táblázat alapján a rénszarvasok tovább voltak jelen. Ez lehet fosszília hiány miatt, de azért is, mert a rénszarvasok még bírják azt a meleget, mit a havasi nyúl már nem. (Vagy rénszarvasnak mindegy a színe, míg a nyúlnak nem.) Citellus citelloides érdekesebb, mivel 2019-ben újra lett határozva, mint Spermophilus citelloides és úgy tűnik a Kárpát-medence endemikus, kora holocénben kihalt ürgéje. Genusznév váltás a közönséges ürgére is vonatkozik. Táblázat alapján a két ürge egymással egy időben is élt. Pitymys subterraneus is átnevezésen esett át, Microtus subterraneus-ra. “Ős” tulok nagyon jó példa fosszília hiányra, kérdéses időben lehet nem éltek itt, ám az is lehet, hogy csak lelet nem került elő. Ez a táblázat is azt a feltevést mutatja, hogy a sztyeppei bölényből lett az európai bölény. Nyílt legelőkről, ember elől erdőkbe húzódva rövid időn belül (néhány ezer év) jelentőst változást eredményezett. Arvicola terrestris az A. amphibius, legalábbis az angol Wikipédia szerint, a forrása nem elérhető az interneten. Barna medve a barlangi medvét követte, elfoglahatta annak ökológiai helyeit. Európai mókus késői előfordulása nekem gyanús, hogy fosszília hiányról van szó és nem arról, hogy nem élt volna itt 10 ezer évvel korábban. Az hogy a ló nincs meghatározva az egy dolog, ez 2004-es anyag előző kisebb táblázat 12 évvel idősebb, ellenben dámvad. A dámszarvas teljesen hiányzik a 2004-esről.
Gyapjas mamutok 12 000 éve halhattak ki Európából, előbbi táblázat ezt 20 000 évre teszi néhány másik nagy növényevővel hazánk esetén. Viszont az európai mamut populáció egyszer már korábban kihalt, mely helyét Szibériából érkező új populációk vették át. A helyzet, hogy Európa jelentős része így hazánk megafaunája éghajlat változásától függően mindig változott. Alábbi két kép noha 2008-as publikációból való, lényegét tekintve helyénvaló.
Cikk folyamán probléma lesz a kormeghatározás. Lehet egy faj pár száz ezer évig élt, lehet millió évekig. Ez azért problémás, mert egy millió év alatt több mammut faj is élt és a kérdés: Egyszerre? Nos úgy tűnik, hogy a Mammuthus meridionalis-ből lett a Mammuthus trogontherii és belőle a Mammuthus primigenius, mit mi hibásan általánosságban a mamutként azonosítunk. Amikor kifejlődött az egyik faj egy helyen, az idővel átvette illetve kiszorította azt a fajt miből kifejlődött a többi helyen. Így a fajoknak volt idő és térbeli metszése. Nem lehet kizárni, hogy például 40 ezer éve mikor már csak M. primigenius élt szerintünk, akkor még voltak sztyeppei mamut populációk. A három egymást váltó faj az utóbbi egy millió éves időkeretben jelen volt. A gyapjas mamut nem volt egy millió éves faj.
Elephas antiquus ugyebár már Palaeoloxodon antiquus néven fut. Szóval leegyszerüsítve két fauna passzolgatta egymásnak a labdát, a mamut és az egyenes agyarú elefánt faunák. Ennek a két faunának voltak közös fajaik. Barlangi jelzővel ellátott hiéna, oroszlán és leopárd vagy a gímszarvas, vadló és talán a Megaloceros. Megaloceros leletek előkerültek olyan déli helyekről is, ahol az egyenes agyarú elefánt fauna volt jelen az erőteljes eljegesedések idején is. Ez nem azt jelenti, hogy melegkedvelő lett volna, inkább, hogy egyenes agyarú fauna északibb hűvösebb részein is megélt. 7,6 ezer éve még élt Oroszország területén. Észak-szibéria tó üledék környezeti DNS vizsgálatában van valami ami e fauna felosztást kicsit nagyon megkavarja. Sus scrofa cristatus élt együtt mást nem is, időszakosan mamutokkal Észak-Szibériában. Ettől még senki ne kezdjen el vízilovakat vizionálni ahogy feltörik az ősi Balaton jegét miközben a Tihanyi Bencés Apátság helyén mamutok trombitálnak a hóviharban. Egyértelmű, hogy a gyapjas mamut és gyapjas orrszarvú a hideg élőhelyekhez alkalmazkodott. Mamutok esetén sokaknak megvan a kép, hogy az agyar a hó eltakarítására volt jó, ellenben ugyanez a Coelodonta antiquitatis esetén már nincs meg. Gyapjas orrszarvú tülke oldalról lapított volt és ezzel ahogy haladt előre a legelés közben a hó nagy részét oldalra söpörte a táplálékról. Elasmotherium sibiricum elveszítette 2021-es kutatás alapján az óriási tülkét így Szibéria unikornisa már nem tündököl. Az E. caucasicum-ból lett az E. sibiricum így egy fajról beszélhetünk egy időpontban. Jól látható, hogy vannak közép és nyugat európai leletei, de ezek nem gyakoriak. Szerintem mammut fauna idején sem volt állandó lakója a Kárpát-medencének. Szibériában az állat 29 000 éve halhatott ki, Európában előbb.
Nagyon sarkalatos kérdés, hogy az egyenes agyarú elefánt és mamut faunák hogy viszonyultak egymáshoz. Jégtakaró kiterjedése dinamikusan változott ezzel párhuzamosan a két fauna is adta-vette egymás ormányából a stafétát az élőhelyeken. Magyarán nem a melegedő klíma végzett a mamutokkal és a többi jégkori állattal, mivel ő elterjedésük csak ismét kisebb lett, helyükre jött volna a másik fauna. De nem jött. Palaeoloxodon antiquus lelet nagyon északra is előkerült. A térkép 2017-es publikációból való és nem az a legészakibb lelet. Sőt még keletibb leletek is vannak. Második térkép 2023-as publikációból való. Ennek a fajnak a kihalását ott 30 000 évre datálják. Van genetikai bizonyíték a gyapjas mamut és kolumbiai mamut kereszteződésére, ám mindkét faj mamut. Egyenes agyarú és gyapjas mamut hibrid nincs, noha a két fauna találkozásánál a két faj egyedei találkozhattak. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt “románc” a két faj egyedei között, de a genetikai távolság miatt szaporodásra képes utód nem lett belőle.
 |
| Egyenes agyarú leletek helyei. |
A kontyos disznó után újabb “anomália” a Stephanorhinus kirchbergensis, mivel szibériában is megtalálták elég északon. Konkrétan sarkkörön a Chondon folyó völgyében. Kordatálása pedig 70 -48 ezer év. A genusz fajait megtalálták a Kárpát-medencében, ezek:
S. etruscus 3,5-3 millió évtől legfeljebb közép pleisztocénig.
S. jeanvireti késő pliocén és kora pleisztocén
S. hundsheimensis 1,4-0,6 millió év
S. hemitoechus 500 ezer - 35 év
S. kirchbergensis 0,7-0,6 millió év
Közép pleisztocéni olaszországi leletek vizsgálata alapján Stephanorhinus hundsheimensis-hez tartoznak a leletek. Ami fontos, hogy sok tekintetben viszont S. etruscus-ra hajaznak. Fennáll, hogy a Contrada Monticelli példányai a két faj hibridjei voltak. Felső pleisztocénben a genusznak csak egy faja élt, ám mi van ha ez a faj magában foglalja legalább két korábban éltet?
Mivel közeli rokonok, folytassuk a tapírokkal. Tapirus arvernensis elvileg említve van D. Janossy 1986-os “Pleistocene vertebrate faunas of Hungary” c. művében, hogy megtalálták Villányban. 2013-as anyag ír ajnácskői leletről. Tapír elég bazális páratlan ujjú. Van egy olyan 2012-es publikáció ahol a genusz több, mint 34 millió évvel ezelőtre van visszavezetve. Egy 2018-as pedig nem ennyire, de így is több, mint 20 millió évvel ezelőtre teszi a genusz születését. Tapír egy elég ősi forma. Ami az európai tapír leleteket illeti, legfeljebb kora pleisztocéniek. A genusz elterjedtsége és sikeressége miatt nem zárható ki, hogy még fiatalabb leletek előkerülhetnek.
Vizesebb állatoknál maradva essék szó a vízilovakról. Általam talált anyagok szerint Nyugat-Európában voltak jelen és Angliáig eljutottak. Ráadásul egymással párhuzamosan két fajjal. Hippopotamus antiquus és a H. amphibius vagyis nílusi lehetne így akár temzei is. H. antiquus 2,1-0,4 millió évig élhetett. (Noha van néhány lelet minél nem pontos a becslés és akár 20 ezer éve is élhetett az állat.) A H. tiberinus 0,6 millió éve élt, ám ma már úgy tekintik, hogy a H. antiquus kisebb méretű változata. Történelem során több különböző faj is felmerült, de ezek besöpörhetőek az előbbi kettő álá, kivéve a szigeti törpe fajokat. Míg a PBDB barlangi oroszlánt nem jelöl hazánkba, addig ismét D. Janossyra hivatkozva H. antiquus-t igen Ürömhegyre és Budakalászra.
Szárazabb témára áttérve, tevékről nem tudunk nagyon beszélni. Camelus knoblochi jelen volt Kelet-Európában, de ez lehetett a legnyugatibb elterjedése. A ma élő kétpúpúak és C. knoblochi közt a múltban volt génáramlás, tehát hibridizáció. Halász Andrásnak van egy rövid anyaga a magyar tevetartásról. Röviden: Ha nagyon magyarkodni akarunk, akkor tevét is kellene tartani. Ő említi a kislángi leleteket, melyek kora pleisztocéniek, e cikk számára nem túl relevánsak. Viszont az itt említett Camelus bessarabiensis-nek nem találtak rendes anyagát az interneten. 2019-es etiópiai tevékről szóló publikációban említik, de mint túl töredékes anyag. Lényeg, hogy közép és késő pleisztocénben tevék úgy tűnik nem voltak a hazánk területén.
 |
| Camelus knoblochi leletek helyei. |
Lovakra visszatérve, feljebbi képen valóban csak két ló volt, de szóba jöhet még néhány. Utóbbi pár millió évben lókavalkád volt a világon és Európa sem maradt ki ebből. Az a szerencse, hogy 0,7 millió éve az Equus ferus (mosbachensis) vagy van ahol Equus mosbachensis-ként hivatkozott ló letörölt mindent és leegyszerűsítette a dolgokat. Közép pleisztocén idejére a lófajok kérdése jelentősen leegyszerűsödött. Lovak tekintetében a rengeteg ismert fosszilis faj miatt nehéz kiigazodni. Van olyan dolog, hogy “subgenus” vagyis algenusz, technikailag a genuszon belül nem simán fajokat, határoznak meg, hanem algenuszt és ez a lovaknál jelen van, hogy algenuszukra van osztva a ló, mint genusz. Szerencsére egy 2019-es publikáció tartalmaz egy ilyen jó ábrát, mely jól szemlélteti a dolgokat. Ellenben sok felső pleisztocéni anyagban csak Equus sp.-t szokás jelölni. Nem kizárt, hogy voltak endemikus fajok, melyek nem ismertek még.
Az E. hydruntinus viszont a 2019-es ábrán szemet szúrhat, feljebb nem fejtettem ki az ázsiai vadszamárnál a problémát, csak jeleztem. Nos ez az Equus hemionus alfaja vagy inkább külön faj. Szóval ázsiai vadszamárnak európai alfaja, de lehet külön faj és akkor európai vadszamár. De nincs gond, volt genetikai vizsgálat. És hát nem tört kenyeret melyik a helyes. A külön fajként való kezelés lehet helyes, a DNS alapján az összes szamártól előbb elvált a populációjuk akár már egy millió éve.
A “keleti” pézsmatulok jelen volt hazánkban, sőt még dél-franciaországi lelete is ismert. Vele szemben melegebb klímai volt az európai vízibivaly, mely sajnos kihalt. 12 800 éves lelet előkerült Moszkva közeléből. Talán nem anomália, mivel ha a mérésekbe belekalkulálunk pár száz vagy ezer éves csúszást, vagyis kicsit előbb volt a jégkort lezáró melegedés. Ha viszont nem, akkor jobban bírhatták a hideget, mint azt elvárhatnánk. Így nem meglepő, hogy hazánkban is előkerült ez az állat.
Praeovibos priscus pézsmatulok, csak nagyobb. Meles iberica 2007-es publikációjában Spanyolországi plio-pleisztocéni lelőhelyről genusz szinten le lett írva, hogy van lelet. Bár nem tudom ez mennyire mérvadó. Közép pleisztocénben jelen volt Franciaországban. Felső pleisztocénben úgy 44 ezer éve a faj még élt Szibériában. Van olyan felvetés, hogy a mai pézsmatulok elődje, de rendes anyagban ezt nem láttam. Ma ismert pézsmatulok 34 ezer éve jelen lehetett Spanyolországban.
Soergel ökre/pézsmatulok egy érdekes állat. A genuszt még Észak-Amerikában is megtalálták. Soergelia minor honos volt Transzkaukázustól Nyugat-Európáig alsó pleisztocénben. S. elisabethae előkerült közép pleisztocénból Németországban. Magyarországról is előkerült az állat. A két faj feltehetően váltotta egymást. A Hemibos gracilis Spanyolországból és Olaszországból került elő és alsó pleisztocéni.
Zergét talán nem kell bemutatni, Pireneusokban nem ugyanaz a faj él, mint nálunk. Az viszont kiemelendő, hogy még a holocénben is a két fajnak voltak közös élőhelyei, a pireneusi zerge elterjedése jóval nagyobb volt. Tahr már csak a Himalájánál van jelen. Felső pleisztocénben a Hemitragus cedrensis jelen volt Spanyolországban. Hemitragus bonali-nak van Franciaországi lelete a felső pleisztocénből. Az nem tiszta, hogy utóbbi az előbbi elődje és váltották egymást, vagy párhuzamosan léteztek. (Vagy mindkettő.) Hemitragus orientalis Bulgáriáról és Magyarországról került elő, igaz csak a pliocénből. Hemitragus bonali lehetséges leletek vannak alsó pleisztocénből, de ez 1986-os anyag. Ha hibás is, a tahrnak minden esélye megvan, hogy míg élt Európában, akkor hazánkban is.
 |
| Európai növényevők és elterjedésük. |
Cikk legnehezebb része jön, legalábbis én számomra. Kecske és birka (muflon), konkrétan az állatok összeszedése közben félbehagytam és legvégére hagytam őket. Olyan érzésem van, hogy ők nem kapnak elég figyelmet, említésre kerülnek, de lekezelt prédaállatok.
Az argali juh ma csak Ázsiában honos, de van közép pleisztocéni, pireneusi lelet. Hazánkban Upponynál találtak leletet a fajtól. Szelídített muflon vagyis a juh/birka, az Ovis aries könnyen be tud kavarni, nem csak azért mert mai juhokkal való anyagok mögé szorul, ha pleisztocéni muflonokról akarunk keresni valamit, hanem mert mindenhol tartanak sőt tartottak és megtalálni a csontjaikat. Ugyan ez a helyzet a Capra hircus-szal, tehát amit alapvetően kecskeként értelmezünk, a háziasított-tal. Szóval a szakembereknek már a terepen gondot jelent. A vad fajok számára pedig a keveredés okoz gondot. Domesztikálásuk 10 500 éve történhetett a közel keleten. A “muflon” jelen volt a Kárpát-medencében, csak ki lett irtva. Tehát mikor azzal jönnek, hogy nem őshonos, nos, de. A gond, hogy Ovis gmelini ophion az a ciprusi muflon/vadjuh, az Ovis gmelini gmelinii az anatóliai/ázsiai muflon, az Ovis aries musimon az európai muflon és a probléma, hogy a juh esetén Ovis aries-t használnak lényegében mindenhol. Mert az Ovis aries így simán a birka és az európai muflon is. Kellene az a kis huncut alfaj névecske. A helyes megfejtés az Ovis aries aries. Helyzet, hogy tudományos anyagokban is van, hogy alfaj név nincs írva és irtózatosan megkavart, annyira, hogy a muflonokat hagytam a végére. Szerencsére találtam forrásokat ahol rendesen le voltak írva és ezután már érthető lett mi és hol, de azért az angol Wikipédia a birkánál alfaj nevet is leírhatná, ha már az európai muflonét leírja, de kellene a másiké is a megkülönböztetés miatt, mert így olyan, mintha a birkának nem lenne megkülönböztető alfaj neve. Sőt, tudjuk mikor lett a muflon domesztikálva, ám ha hivatalos anyagokban is lehagyják a faj nevet, akkor csak hamar 20-30 ezer éves birkákkal fogunk találkozni. Holott azok nem birkák, hanem muflonok. (Igen, kladisztikus és filogenetikus rendszertan felfogása alapján a birka az muflon, szóval nem birka muflonok….)
Ne legyen ilyen egyszerű, 2021-ben a másik fajba helyezését javasolták, vagyis Ovis gmelini musimon lenne az európai muflon. A publikációt olvasva nekem olyan érzésem volt, hogy ha a szerzők felvetése a helyes, akkor valami lobi lehet, hogy ne sorolják át. Alfaj, de van másik sőt száz milliós egyedszámban (juh…) akkor nyugodtan lehet lődözni rájuk. Cikk írása szempontjából pedig, hogy a források rendszerint faj szinten határoznak meg és itt elvben alfaj szinten kellene, mert nem mindegy, hogy ciprusi muflon, ázsiai muflon vagy európai muflon. Szóval három külön állattal kellene foglalkoznom, de a kavarások miatt kis iskolásként csak muflon mit ide tudok dobni. Mellé még az Ovis gracilis-t melyet Krímről irtak le és kora pleisztocéni volt, tehát a muflon, mint genusz több, mint 1,5 millió éves.
Kecskék ennyire nem problémásak szerencsére. Nyugat-kaukázusi kecske került elő Dél-Franciaországból. Alpesi kőszáli kecske került elő hazánkból, a spanyol kőszálival szemben. Van kimondottan hazánkból leírt kecske a Capra dalii, de ez késő pliocén - kora pleisztocén korú. Háziasított kecske őse a bezoárkecske kecske lehetett.
Szajga sokak számára nagyon különleges és exotikus állat. Nézzünk rá erre a 2024-es térképre. Sárga körök jelenlegi előfordulás, a kék a “történelmi” vagyis Kr.sz.e. 275-Kr.sz.u. 1950, zöld háromszög a további holocéni előfordulás tehát 11,7-Kr.sz.e. 275, lila gyémánt a 12,9–11,7 ezer évvel ezelőtti időszak, rózsaszín a 14,7 -12,9 ezer év, barna 17–14,7 ezer év, vörös 30-22 ezer évvel ezelőtti utolsó eljegesedési maximum (jégtakaró utolsó nagy kiterjedtsége), narancs 140-120 ezer évvel ezelőtti utolsó interglaciális időszak (jégkorszak melegebb időszaka).
A térkép nem pontos, mivel az állat Kárpátok nyugati vonulatáig elterjedt volt a 17. és 18. századig, ez nem szerepel ezen a térképen. Úgy tűnik az Ibériai-félszigeten sosem volt jelen. Állat számra a hegységségek korlátot jelentettek. Ettől függetlenül erdélyi barlangból elvileg kerültek elő leletek. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy honos lett volt hazánkban. A helyzet, hogy pl. a Wikipedia csak a “történelmi” elterjedést mutatja, a valódit ami lenne/lehetne nem. Sőt ez a történelmi elterjedés is hazugság, mivel pár száz éve Észak Közép-Európában még éltek szajgák, történelmi elterjedés viszont Krisztus születése előtre tekint vissza mégsem látjuk, hogy Kárpát-medencétől északra jelölnék az állatot. Szajga potenciálisan egy olyan állat mi élhetne a Kárpát-medencében, noha lehet sosem volt itt honos, több kutatás is úgy találta, hogy hazánk alkalmas e faj vad populációi számára.
Tavridia gromovi szintén antilop, de ez a krími állat alsó pleisztocéni.
Eucladoceros cikk szempontjából nem olyan lényeges, kora pleisztocénben eltűnt szarvas. Illetve kárpát-medencei leletet nem sikerült találnom. Elvileg D. Janossy 1986-os “Pleistocene vertebrate faunas of Hungary” könyvében kettőről is ír. Viszont szakrális szempontból lehet jelentősége. Csodaszarvas nem csak ide vezette Hunort és Magort, hanem az első kolostorok és templomok helyét megjelenésével jelölte ki. Sokáig a Megaloceros-szal azonosítottam a Csodaszarvast, ellenben az Eucladoceros ágas-bogas agancsa sokkal jobban hasonlít a leírásra, csak ugye a valóságban nem voltak az agancs végén gyertyák vagy más fénylő dolgok. Maradványai, ahogy más kihalt szarvasoké is alapjai lehettek a Csodaszarvas mítoszának.
Dámvadról szó már volt, ellenben emlékezzünk meg a többi fajról is. Pseudodama eurygonos elég régi, így nem képzi témánk körét. (Noha egyes kutatók felvették, hogy még pleisztocén közepén élt, de ezek tévesek voltak.) Alábbi családfa 2023-as anyagból van. Dama dama hazánkban honos, angliai Dama roberti, A D. peloponesiaca görögországi és elég sokáig a faj “el volt feledve” és ezért is lehet, hogy az interneten alig van róla információ, D. celiae Spanyolroszágból került elő és 337-300 ezer évesre becsült. A D. clactoniana korbecslése elég tágak, legfiatalabb előfordulása 300 ezer éve lehetett Spanyolországban. Illetve számos korábbi faj is van. Tulajdonképpen akár három dám faj is lehetne ma Európában elvileg.
Haploidoceros mediterraneus Spanyolországból és Dél-Franciaországból ismert. Kihalása nem tisztázott, lehet a klímaváltozás miatt (jégkorban az folyton változott ugye…) mellette pedig a gímszarvas is kiszoríthatta. Technikailag szokásos lózungok. Spanyolországi barlangban ellenben találtak MIS 5 idei (Marine Isotope Stage 5, vagyis 130 - 80 ezer éves időkeret) leleteket.
Praemegaceros nagyméretű szarvas jelen volt Európa számos részén, de idővel kiszorult. Közép pleisztocénben Angliából és Észak-Franciaországból Praemegaceros dawkinsi ismert, késő pleisztocénből Korzikáról és Szardíniáról a P. cazioti. Praedama savini közép pleisztocéni Németországból ismert.
 |
| Vapiti egykori lehetséges elterjedése. |
Barasingha vagyis mocsári szarvas ma már csak India és környékén honos. Viszont a pleisztocén folyamán a genusz jelen volt Európában. Korai pleisztocéni, romániai a Rucervus radulescui, felső pleisztocéni a görög Rucervus gigans. Ezek a Arvernoceros algenuszba tartoznak. Késő pleisztocéni vapiti leletek ismertek Franciaországból. Ez alapján élhetett hazánkban. Jégkor végén viszont Kárpát-medencében őz, gímszarvas, dámvad, rénszarvas, jávorszarvas és Megaloceros volt jelen biztosan. Lengyelországi pleisztocéni szarvasokról szóló anyagban van Capreolus priscus, vagyis még egy őzfaj, de más anyagban ez a ma is ismert faj alfajaként van kezelve, ellenben két őz alfaj élt egy időben Dél-Lengyelországban. Gím szarvasnak is több alfajáról van fosszilis feljegyzésekben, mint a Cervus elaphus spelaeus vagy C. e. angulatus. Említett lengyel anyag ráadásul egymás mellett több Megaloceros giganteus alfajt is említ. (M. g. germaniae és Megaloceros g. ruffi) Különböző anyagok nem konzisztensek, mivel a Cervus acoronatus van ahogy így önálló fajként szerepel, megint máshol Cervus elaphus acoronatus, vagyis gímszarvas alfajaként. Alces/Cervalces latifrons-t megtalálták hazánkban is, de ő nem kihalt, hanem ma is ismert jávorszarvassá fejlődött úgy 200-100 ezer éve.
Zsiráfokkal sajnálatos módon nem kell foglalkoznunk. A Mitilanotherium inexpectatum alsó pleisztocéni. 2,6 millió éves a Spanyolországban, 1,2 millió éves a Görögországban talált példány. De van olténiai (Románia) lelet is. Kicsit zavaros, de a Palaeotragus inexspectatus lehet a valid név, mely előbbi illetve más fajokat foglal magában. (M. martiniiinex M. spectatum, P. inexpectatum)
Mocsári halászdisznó vagy sulyom/sulyomi disznóról, volt szó kriptid podcastben. Kertmagyarország felé c. alkotást 1942-ben adták ki és Somogyi Imre készítette. Már akkor akik még látták ezeket a sertéseket, azok is azt mondták, hogy 50-60 éve már nyomuk sincs. Tehát ~1880-1890 közt halhatott ki ez a taxon. Dráva mentén is élt hasonló. Gond ott jön, hogy a forrás haszonállatokról ír, régen sertéseket nem csak ólban tartottak, hanem ridegtartás is volt. A nagyobb gond viszont az, hogy számomra úgy jön le az írás, hogy ezek az állatok vadon éltek. Télen is a befagyás ellenére inkább maradtak a mocsárban. Elsődlegesen sulymot ettek és vizi állatokat, teljesen átszoktak a mocsarakban fellelhető élelemforrásokra. Én meglátásom, hogy vaddisznó olyan alfaja mely keveredhetett különböző már eltűnt kárpát-medencei házisertés fajtákkal és emellett a mocsári körülményekhez alkalmazkodott. Tehát nem tartom kizártnak, hogy mondjuk 1000 éve még nem létezett a mocsári halászdisznó. Ám az is lehet, hogy jégkorszakban is már létezett ez a vaddisznó alfaj. Folyószabályozások, mocsárlecsapolások miatt megszűnt az élőhelyük, elvándorolhattak és beolvadhattak a “normál” vaddisznók közé ám az is lehet, hogy annyira alkalmazkodtak már a mocsári léthez, hogy kihaltak. Köszönjünk Széchenyi….
Sus arvernensis pliocéni és kora pleistocéni faj volt, leleteit Nagy-Britanniától át hazánkon keresztül Örményországig megtalálták.
Óriás hódunk is van. Trogontherium cuvieri Európában minimum közép pleisztocénben jelen volt, de Kína területén még 40 000 éve is jelen volt. A T. boisvilletti-t van mikor külön fajként kezelik, de leginkább T. cuvieri alá sorolják. A T. minus egy időben együtt élt a T. cuvieri-vel alsó pleisztocén idején. Illetve e régebbi faj esetén is felmerül, hogy két fajról van szó, így a másik a T. minutus. A két elfogadott faj leletei előkerültek hazánkból.
Barlangi leopárdról volt már korábban cikk. Másik párduc a barlangi oroszlán, mely a leopárdtól eltérően nem a mai faj alfaja, hanem önálló faj, mely az oroszlánokhoz áll legközelebb. Barlangrajzok alapján sörénye sem volt. Állat maga nagyobb volt az oroszlánnál. Németországból előkerült egy 39-41 ezer éves mamutcsontból készült szobrocska mely barlangi oroszlánt formázz.
Európai jaguár elég érdekes, egy időben jaguár alfaja is volt, ám ma már külön fajként fut Panthera gombaszoegensis-ként. 2022-ben egy újabb lelet alapján viszont úgy találtatott, hogy a tigrishez áll közelebb. Hazánk nagy termetű macskáinak megbecslése ne legyen könnyű, a helyzet az, hogy vannak leletek. Kislángról van 2-1,6 millió éves lelet, ellenben Vértesszőlősről 400-35 ezer éves és ilyen korú van Lengyelországból és Dél-Angliából is. Nem értünk még végére, de már most látható, hogy afrikához mérhető a diverzitás, sőt! Alábbi kép egy másik 2022-es anyagból van. Lengyelországban és hazánkban is élt párducok mérete és testfelépítése is eltért, így más és más ökológiai fülkéket foglaltak el. A faj névben a gomba az gomba. Eredetileg a “Leo gombaszögensis” volt, vagyis oroszlán genuszba került besorolásra 1938-ban. (Akkor még külön genusz volt.) Gombaszög egy felvidéki falu. Szóval magyar jaguár, mely lehet inkább tigris.
Nem is tudom már, honnan került listámra a tigris, de nem találtam infót európai tigrisről (oké, P. gombaszoegensis…). Ellenben találtam 2010-es anyagot melyben olyan számítások vannak elterjedésre, hogy nagyon is lehetséges, hogy volt tigris Európában. Az más kérdés, hogy Ausztráliában is, szóval az elméleti matematika nem egyenlő a valósággal. Tény és való, hogy ott a kaszpi tigris, mely elterjedése elérhette a Fekete-tenger keleti partjait. 2003-ban Törökországban az alfaj kihalt.
Nem végeztünk még a párducokkal. Van egy hópárduc lelet a Pireneusokból, közép pleisztocén idejéből. Publikációjában is felvetésre került, hogy legalább a nagyobb eljegesedések idején Európa nagy részén jelen lehetett az állat. Panthera uncia pyrenaica elterjedése alapján élhetett a Kárpát-medencében. Nyugat-európai jelenléte miatt a barlangrajz alapján gondolt hópárduc kinézetű barlangi leopárd valószínűleg ténylegesen hópárduc.
Homotherium egy elég elterjed macska volt. Még venezuellából is leírásra került egy faja a H. venezuelensis, noha ennek besorolásra megkérdőjelezett, mivel lehet, hogy Xenosmilus-ról van szó. Két faja van elismerve Észak-Amerikából a H. ischyrus és H. serum. Noha van három további faj (H. idahoensis, H. crusafonti, H. johnstoni), de ezek az előbbi kettő alá vannak sorolva jelenleg. Genusz jelen volt Afrikában is viszont a faji besorolás problémás. H. problematicum (korábban Megantereon) Dél-Afrikából, H. africanum tunéziából és H. hadarensis etiópiából. Kora pleisztocén idején Afrika gyakori ragadozója lehetett, lehet a három faj valójában egy faj. Eurázsiában egy faj van jelenleg hivatalosan a Homotherium latidens, a H. nestianum, H. crenatidens és H. ultimus valószínűleg eltérő populációk és alfajok lehettek. Van közel 28 ezer éves alsó állkapocs töredék, melyet halászhajó fogott ki az Északi-Tengerről. Jégkor idején akár 125 méterrel is alacsonyabb lehetett a tengerszint. Dogger-földnek hívjuk az európai kontinens akkori részét. (Itt van ez az oldal, melyen állítgathatjuk a tengerszintet.)
Az állat esetén fontos kiemelni, hogy míg az amerikai Smilodon úgy tűnik kint hordta a méretes fogait, a Homotherium-ét az ajkai elrejtették egy 2022-es kutatás alapján. A Homotherium latidens jó eséllyel a mamut faunával együtt halt ki, de eddigre előfordulása korábbihoz képest drasztikusan lecsökkenhetett. Gratulálok a magyar Wikipédiának, hangos tapsot neki, hogy Vértesszőlősre Smilodon-t jelöl az idiótája. Igen, sajnos több bizonyíték is van, hogy az emberek erre az állatra is vadásztak, vannak Homotherium maradványok miken emberi eszközök nyomai vannak. Smilodon mellett szereplő Machairodus aphanistus valóban élt hazánkban, de túl koros, hogy figyelembe vehessük.
 |
| És ez egyeseknek hiteles/megbízható forrás.... Jó tanács: Duolingoval ne haverkodjatok, egy pszichopata, szétspammeli a e-mail címeteket. |
Megantereon whitei Úrkútról előkerült. A gond ott jön, hogy az állat közép pleisztocén idején kerekítve 0,9 millió éve kihalt Európából, Kínában még úgy fél millió éve élt. Szintén Afrikából ered a genusz és Amerikába is eljutott. Több más faja is ismert és hatalmas nagy a káosz, mivel az M. cultridens magába foglalhatja az összes eurázsiai fajt. Lehet, hogy sikerült valamit kifelejtettem, de: Kínából négy a M. nihowanensis, M. megantereon, M. microta (bár lehet, hogy párduc a megtalált alsó állkapocs) és M. inexpectatus, indiai a M. falconeri, afrikai a M. ekidoit, M eurynodon, M. whitei és M. gracile, az észak-amerikai a M. hesperus. Igen Európában jelen van az afrikai illetve még a M. cultridens, M. megantereon és M. adroveri. Sőt a V19015 vagyis a M. microta volt M. whitei-nek tulajdonítva. Szóval mint írtam, van káosz.
Másik érdekesség, hogy a Hominini-kkel egy időben kezdett Afrikából terjedni a Megantereon. Van aki úgy értelmezi, hogy ugyanaz okozta a terjedést elődeinknél és ennél a macskánál, míg más úgy értelmezi, hogy elődeink “nyomták maguk előtt” őket, tehát menekültek előlünk. Olyan is van, hogy mikor dögevő életmódot vettek fel az őseink, akkor kimondottan erre a macskára álltak rá, így a Megantereon elterjedése húzta magával őseinket. Kizárt, hogy a kleptoparazitizmus csak ezt a ragadozót érintette volna részünkről.
Óriás gepárd leletei noha hazánkból nem kerültek elő, az állat elterjedése alapján élhetett itt. Németországból és Ausztriából került elő közép pleisztocéni lelet, Marokkóban pedig közép-késő pleisztocéni. Másfélszer volt nagyobb a ma is élő fajnál.
Eurázsiai puma, ha nem lenne elég még korábbi leletek kerültek elő Tanzániából és Dél-Afrikából, a “puma” 400 ezer éve jelenhetett meg Észak-Amerikában. Van vélekedés, hogy a leopárdok szorították ki az eurázsiai pumát, bár mi lett volna ha dolgot előkapnánk, nem lepődnék meg, ha az embert kivonva a bolygóról, máig élne még. Tulajdonképpen a puma, mint genusz végigment Afrikán, Eurázsián és “kikötött” Amerikában. Mivel Angliából és Romániából is kerültek elő leletek, így nem zárható ki, hogy Kárpát-medencében is jelen volt.
Még macskáknál maradva, a vadmacska nem képzi cikkünk témáját, noha idén év állata lett hazánkban. Eurázsiai hiúzzal együtt ők ketten hazánk jelenlegi természetes macskaféléi. Noha Eurázsiai hiúz egykoron egész Európában jelen volt, Ibériai-félszigeten egy másik hiúz faj van jelen. Jégkor végén az ibériai hiúz elterjedése is nagyobb volt, Dél-Franciaország és Olaszország is élőhelye volt. Lynx issiodorensis kihalt faj, Franciaországban és Krímben is megtalálták leleteit, így vélelmezhető, hogy élt hazánkban, ellenben mai hiúz őse lehetett, vagyis nem kihalt, hanem Lynx lynx-szé fejlődött.
Mivel macskákhoz közelebb állnak, így folytassuk az utat a hiénákkal. Szerencsémre 2024-ben jött egy jó anyag mi rendbe rázza a dolgokat ám így megértettem, hogy a hiénák a családfájuk őrülete miatt röhögnek. A helyzet, hogy a Pachycrocuta brevirostris korábbi feltételezésekhez képest, nem 900-800 ezer éve halt ki, Ázsiába tovább jelen volt. Viszont a “Hyaena prisca” és a barna hiéna is ebbe a genuszba tartozhatnak, vagyis Pachycrocuta prisca és Pachycrocuta brunnea lenne a nevük. Pachycrocuta/"Hyaena" prisca-ról forrást találni eléggé nehéz. 2008-as publikációban úgy írnak a portugáliai leletről, hogy nem látták, csak a dokumentációt és az alapján Pliocrocuta perrieri-nek gondolják. E anyag alapján ilyen leletek Franciaországból és Görögországból is előkerültek. Németországi vagy ukrajnai leletekről olvastam posztokban, de nem rendes anyagokat.
P. brevirostris Nyugat-Európától Ázsiáig élt, így hazánkban is élhetett. Amire viszont van is bizonyíték az a barlangi hiéna, mely a foltos hiéna alfaja. 2,52 millió éve válhatott szét az ős a mai afrikaira és a európai foltos hiénára.
Cyrnaonyx antiqua egy “óriás” vidra késő miocénben már jelen volt, de felső pleisztocén leletei is vannak. Noha 10 kilót elérhette, fogai alapján elsődlegesen kagylóevő volt. Észak-Lengyelország, Németország, Anglia és Dél-Franciaországból kerültek elő a leletei. Más vidrák is voltak, a Lutra simplicidens nyugat-európai volt és közép pleisztocéniek a legfiatalabb leletei. Kisebb volt és párhuzamosan élt az előbbivel, de ő inkább halevő volt, így felosztották az élelemforrásokat. Őt váltotta le a ma is élő vidrafaj. Emellett barlangokból számos vidra csont került elő, de nem lehet emberi vadászatot egyértelműen bizonyítani, leginkább más állatok nyomai vannak a csontokon, vagy azok se. Egyes esetekben a vidrák maguk mehettek a barlangokba.
Blökikről szólva, náluk sem könnyű a helyzet. Eleve a “furcsa kutya” lehet a ma is élő Canis része. Maradnék a Xenocyon-nál a cikk szöveges részében. Xenocyon antonii-t válthatta a X. falconeri, mely sort a X. lycanoides zárt a közép pleisztocénben. Ám míg faj fajt váltott, egy másik faj mindvégig jelen volt Ázsiában a X. dubius. Noha Xenocyon lycanoides előkerült hazánkban, viszont 2021-es anyag alapján közép pleisztocén idején eltűnt Európából, ám afrikában megmaradt és mai afrika vadkutyává alakult. Van 2022-es publikáció ahol Dél-Európába jelölnek afrikai vadkutyát számítások alapján, de tényleges lelet legközelebb, csak Izraelből van. Ezzel szemben ugyan ebben az anyagban az ázsiai vadkutya korántsem annyira ázsiai. “Hungari”-ként egy lelet Suba-lyukból szerepel az adatkészletében. Kevés példánynak van kormeghatározása, legfiatalabb európai lelet Spanyolországból van és 17 130 évvel.
Canis mosbachensis a ma ismert szürke farkas elődje, közép pleisztocén idején történt meg az átfejlődés. 2022-ben alfajként találtatott így Canis lupus mosbachensi-ről lenne szó. További kihalt alfajok a C. l. bohemica, C. l. spelaeus és C. l. brevis. Ma élő szürke farkas elég sok alfajjal rendelkezik, így ez esetben alfajokkal foglalkozni ráadásul kihaltakkal, nos kálvária.
Az aranysakálról nem találtam európai fosszilis feljegyzést és 2019-es anyagban is az szerepel, hogy nincs. A helyzet, hogy pleisztocén végén és holocén elején települhetett be Európába és elsődlegesen a melegebb klíma lehet az oka, nem az “üresedés”.
Farkas háziasítása már 30 000 éve elkezdődhetett. (Vannak korábbi becslések.) Brjanstki területen olyan sarki róka leleteket találták melyek testarányai drasztikusan eltérnek a többitől. Ilyen extrém helyi környezethez való alkalmazkodásra nincs példa a rókáknál. Feltehetően rájöttek, hogy mindig találnak élelmet az emberek közelében. Vörös rókákhoz képest a sarki rókák elvileg kezelhetőbbek (publikáció írja bunda farmerek tapasztalataira hivatkozva), így nem csoda hogy idővel macskákhoz hasonlóan “domesztikáltathatták” magukat. Egykori településnél nem találtak nyomot a rókák vadászatára, például fogaikból készült ékszerekre, de tűzhely alá temetett rókát találtak. Ez egy amolyan rituálé lehetett. Szóval úgy 17 - 18 ezer éve legalább egy közösség sokkal szorosabb kapcsolatot alakíthatott ki a sarki rókákkal, mint a modern kori, ma is folyó domesztikálási kísérletet leszámítva bármikor.
Van felső holocéni patagóniai temetkezési hely, ahol a mára kihalt Dusicyon avus példányát találták meg. Rókának szokták ezt az állatot nevezni, lelet publikációjában is így hivatkoznak rá. Ez egy közelmúltbéli mai kort meg nem élő domesztikálása esemény lehet.
|
|
 |
| Sztyeppei barnamedve kontra európai foltos hiénák. Bizonyos publikációkban ilyen jó képek vannak. |
Nem úgy van az, hogy barlangi medve egy darab faj és ennyi. Ursus deningeri már barlangi medve és elődje volt számosnak. Közép és Kelet-Európát felosztó két faj, az U. spelaeus és az U. ingressus. Utóbbi volt honos hazánkban, a másik Nyugat-Európát lakta. 2009-es publikációban van belső ázsiai U. spelaeus is. Nagyobb gond, hogy pár évente van barlangi medve genetikai vizsgálat és lehet, hogy ez a 2021-es is már nem jó lesz mire kész lesz a cikk. Ebben a kutatásban felhasznált barlangi medve minták:
praekudarensis Dél-Oszétia
kudarensis Örményország
eremus Ausztria
spelaeus Spanyolország
ingressus Ausztria
kanivetz Urál
rossicus Urál
Nem véletlenül hagytam le az Ursus-t. 2023-as publikációban Ursus spelaeus eremus szerepel. Nem véletlenül, a képen is ez látható. Barlangi medvék családfája elég összetett és egy új helyről előkerülő új lelet sanszosan jól összekócolná az eddigi dolgokat. Négy fajt lehet elkülöníteni, de mint látható ha nagyon erőltetve lenne a külön fajiság, akkor akár hat is élt a jégkor végén. Ám hozzá kell viszonyítani a két grúz és osztrák barnamedve mintát is. Nem lepődnék meg, ha a jövőben egyre redukálnák ezeket a barlangi medve fajokat. Illetve ahogy a neandervölgyiek nem haltak ki, mivel keveredtek a Homo sapiens-szel, úgy a mai barnamedvék is rendelkeznek barlangi medve DNS-sel. Ezt felfedő 2018-as kutatás minden barnamedve alanyában 0,9-2,4% volt a barlangi medve gének aránya. Az iskolában tanult faj definíció, hogy egy fajba tartozik két egyed, ha szaporodásra képes utódot képesek nemzeni, nos az nem jó.
Uráli barlangi medvék többihez képest több húst ettek 2023-as publikáció szerint. Hasonlóan az örvös medve esetén is úgy vettem észre, hogy mint növényevő él a köztudatban. Erről a vele egy helyen élő állattartókat is meg lehet kérdezni, mennyire is növényevő. Találtak örvös medvét hazánkban, sőt Ibériai félszigeten is. A spanyol példány akár csak 80 000 éves is lehet. A jegesmedve jégkor ide vagy oda London és Dánia vonalánál délebbre nem került elő. Ma ismert barnamedvének megemlítendő, hogy van egy kihalt alfaja, a sztyeppei barna medve, mely nyílt környezethez alkalmazkodott. Etruszk medvét láttam már 100 000 évvel ezelőtre is datálni nem hivatalos anyagban, de ennek nem találtam alapját. Jobb esetben is közép pleisztocénben eltűnt.
Végére pedig beszéljünk a majmokról. Az ember fajokkal nem szándékozok foglalkozni. Számos listán szerepe a neandervölgyi vagy a gyenyiszovai ember, mint jégkor végén kihalt megafauna tag. Technikailag valóban az ember megafauna tag. Szóval inkább berber makákó. Közép pleisztocénben Olaszországban és Németországban is éltek, illetve legalább genusz szintjén biztos közép pleisztocéni lelet előkerült Vértesszőlősről és Betfiától. Egyértelmű, hogy az egyenes agyarú fauna tagja és azon belül is melegebb klímát kedveli.
Kép erejéig említsem meg a földközi tengeri szigeteket. Baleár-szigeti barlangi kecskéről volt itt szó. Másik kép Dhruv Franklin összegyűjtése. Nem tökéletes, de rávilágít a lényegre.
Jégkori megafauna kihalását klasszikusan (és hibásan) 10 000 évre datálják, viszont a kihalást legalább 50 000 évvel ezelőtől kell számolni, de a kihalás kezdetét 129 000 évig is vissza lehetne datálni. Kr.sz.u. 1000-ig csak 11 egy tonnát elérő vagy a feletti szárazföldi faj maradt meg az 57 fajból. Nincs más kihalási esemény ahol a megafauna tagok ekkora vesztesége mellett a kisebb fajok ne szenvedtek volna el legalább hasonló kihalást. A megafaunák az elmúlt 50 000 évben történt kihalásai jó pár esetben földtörténetileg azonnal megtörtént, hogy a Homo sapiens megjelent azon a területen. A természetvédelmi törekvések helyreállítás címszóval pedig Kr.sz.u. 1500 körüli állapotokra összpontosítanak, melyek az erőteljes haldoklás egy pillanatképe. Finoman szólva sem nevezhető antropogén hatások előtti, természetes állapotnak. Magyarán akinek levágták fűrésszel a karját, az makkegészséges, és takarodjon vissza dolgozni, mert különben munkakerülő senkiházi. Az, hogy ömlik belőle a vér az semmiség, sőt még ő takarítsa fel maga után. Szóval a mai természetvédelmi és helyreállítási felfogás egy tévút.
Említsünk meg nem emlős állatokat is. A teknősöknek két kihalási eseménye van, egyik a kréta végi, második pedig az ember. Nem csak a nagy szárazföldi fajok kihalásai esnek egybe ember megjelenésével az adott területen, de kisebb fajokra is rájár a rúd. Pachystruthio anderssoni (ázsiai strucc) Genyornis newtoni (ausztráliai nagy növényevő madár) és a helyzet, hogy noha alul maradtak a terror madarak nem haltak ki, mivel ismert a Psilopterus kora holocénből. Klasszikus moák számos faját vagy elefánt madarat (Aepyornis) nem is kell bemutatni.
Szeretném kiemelni, hogy az erszényes oroszlánon kívül Ausztráliában két csúcsragadozó hidegvérű volt. Egyik a Varanus priscus mely alapján a komodói varán (Varanus comodienis) esetén a szigeti gigantizmus emlegetni eget verő baromság, mivel pont, hogy arra példa, hogy a nagyobb állatok összemennek a szigeteken. A másik a Quinkana mely más krokodilokhoz képest sokkal, de sokkal szárazföldibb volt. Na már most Ausztrália esetén folyamatosan jönnek azok az idióta mémek, melyek hangsúlyozzák, hogy a MAI Ausztrália milyen veszélyes és szörnyű állatok vannak ott. Aha. Akkor 60 ezer éve? Még élhetetlenebb és szörnyűbb? Várjunk csak, egész megafauna összeomlott az ember érkezése után. A helyzet az, hogy ezek a mémek nem más, mint mikor a félholtra vert, kifosztott embert, kinek a családját szeme láttára ölték meg, még őt állítják be tömeggyilkosnak és a társadalom pedig hangosan csápol az újbóli megalázásának. Akármennyire is szörnyen hangzik az óriás varán és szárazföldi krokodil, az emberek kiirtották őket. Ezek mémek tökéletes példák az emberi egosovinizmusra. Az került megállapításra Ausztrália esetén az eredeti fauna kis termetű tagjai, melyek ma is élnek, inkább hajlamosabbak a kihalásra, mint a nagyok. Ok egyszerű, környezeti változás esetén a nagy állatok könnyebben vándorolnak el, mint a kis fajok. Viszont az emberek könnyeben megtalálnak egy több tonnás Diprotodon-t, mint egy pár kilós vombatot. De hé, van 2024-es anyag arról, hogy a Homo sapiens terjedése egy kritikus időkeretben stagnált és ez alapján nem juthatott el ekkor még Ausztráliába. Egy másik publikáció térképe is támogatja ezt. Kivéve, ha Szahul megafaunájának kihalása inkább 40 ezer éve volt és nem 60 ezer éve. 2015-ös felfedezés pedig 65 rosszabb esetben 59 ezer éves ausztráliai települést ír le. A helyzet az, hogy az Homo sapiens terjeszkedése és annak datálása nem biztos, a nagyobb terjedési hullámokból ismerünk. Úgy tűnik voltak, kisebb “úttörő” csoportok melyek jóval korábban kirajzottak.
Másik probléma lehetne, hogy Dél-Ázsiában ott van az indiai elefánt. Valóban. És a Stegodon orientalis hol van? Vagy Hexaprotodon sivalensis, Tapirus augustus és számos orángután fajnak is élnie kellene ma. Afrika megint egy és leghangzatosabb ellenérv. Nem is kéne foglalkozni vele, mivel Homotherium-nál említettem az afrikai fajokat. Akkor viszont legyen néhány másik olyan állat aminek élnie kellene Afrikában: Damaliscus hypsodon 12 ezer éve halhatott ki. Makapania broomi még 9000-6000 éve, szintén holocénben a Megaceroides algericus és Pelorovis antiquus. Szárazságkedvelő hadrosauria utánzó “gnú” a Rusingoryx atopocranion, Metridiochoerus compactus és Palaeoloxodon jolensis-t külön venném, mivel ő esetükben éghajlatváltozás erősebben fennállhat, igaz minden más esetben is sokan embert felelősség alól mentesíteni akarva mindent is az éghajlat változásra fognak.
Eurázsiához mérten Amerikában még nagyobb volt a veszteség. Az összes ormányos és összes nem fán élő lajhár kihalt, sőt még olyan patások is melyek Eurázsia esetén háziállatként is, de fennmaradtak. Megafauna tekintetében Ausztrália pedig szinte nullázva lett. Ausztráliában és Új-Guineában 60-40 ezer éve történt a kihalás, Amerikában 20-15 ezer éve kezdődött és 7-5 évvel ezelőtt “lett vége”, Eurázsiában 60-5 ezer éves időkeretben történt. Szigeteken ahogy megjelent az ember, hamarosan kihalás történt. A gyapjas mamutok Szibériában és Észak-Amerika északibb részein közép holocénig bírták, gyapjas orrszarvú is, sztyeppei bölény szintúgy, de csak Szibériában. 72-36 ezer éve terület függően kimutatható a populációk egyedszámának csökkenése, esetenként viszont nőt a testméret. (Talán nagyobb méret miatt kisebb esély arra, hogy az emberek megtámadják. Nos nem jött be.) Holocénben viszont a megmaradt megafauna tagok egy része kisebb testméretet vett fel, pleisztocén végén az amerikai bölény 37%-al volt nagyobb, mint a mai példányok. Jaguár és prérifarkas testmérete is csökkent. Afrikára még visszatérve… már 2004-ben is volt publikáció az ormányosok kihalásáról és a helyzet az, hogy a Deinotherium kihalása egybe esik azokkal a nyomokkal, hogy az emberek fogyasztottak ilyen állatokat. Tehát nem csak a megtalált tetemekből ettek. Szóval Afrikában jóval több nagy testméretű állatnak kellene ma élnie, nem igaz, hogy legfeljebb modern probléma ott a természet degradálódása.
Kis növényevők diverzitása függ a nagyoktól. A nagy növényevők kevésbé válogatósak, számos növényt elfogyasztanak mit a kisebbek nem. Legjobb példa az afrikai elefánt hiányában fellépő bozótosodás, mely következtében a kisebb növényevők is eltűnnek. Észak-amerikai villásszarvú antilop vagy az eurázsiai szajga élettér csökkenése is ide tartozik, mivel számukra jó élettereket kialakító nagy növényevők kihaltak. (Másodkörben pedig jön ismét az ember, de már személyesen.)
 |
| Ibériai-félsziget néhány ismert életközössége időben elhelyezve. Igen, holocén közepén még orrszarvúak éltek ott. |
 |
| Ormányosok diverzitásának tündöklése és remélhetően nem végleges bukása. |
Elmúlt 18 millió évben Afrika, Eurázsia és Amerika folyamatosan lakott volt az ormányosok által és a pleisztocén végi éghajlat változásnál drasztikusabb eseményekkel is megbirkóztak, úgyszólván a jégkorszak végi éghajlatváltozás nem lett volna szabad, hogy komolyabb probléma legyen. Sőt a pleisztocén alatt drasztikusabb változások is előfordulhattak, mikkel az életközösségek megbírkóztak. Holocéni stabíl klíma sem lehetett volna probléma, mivel a mamut fauna mai napig életképes lehenne Szibériában, sőt közép holocénig jelen is voltak itt. Elméleti számolások is arra jutottak, hogy mai körülmények közt másabb elterjedéssel is, de ezek az állatok megélnének. A modern korunkban véghezvitt újratelepítések (mint a pézsmatulok Észak-Amerikába) azt mutatják, hogy az állatok életképesek azokon a területeken ahonnan elvileg "kihaltak a megváltozott körülmények miatt", mégis kézzel fogható az újratelepítés után, hogy jól megvannak. Mind ragadozókra és húsevőkre igaz, hogy képesek alkalmazkodni különböző klímákhoz és élelem forrásokhoz. Homotherium Dél-Spanyolországtól Floridáig megélt. Ragadozók természetesen erősebben függnek a zsákmány állatokról, mint a növényevők a növényzettől. Pont az a lényeg, hogy a nagy növényevők nem annyira válogatósak (vannak kivételek, mint a panda), ezzel pedig karbantartják az élőhelyüket. Kihalt ormányosok fogainak kopásai alapján nagyon változatos volt a táplálkozásuk. A Notiomastodon platensis Dél-Amerika számos élőhelyén előfordult, nem volt a fajnak problémája az eltérő növényzetekkel.
Tulajdonképpen se a klímaváltozás, se az azzal járó növénytakaró változása nem eredményezhette a kihalást. Viszont, ha jól értem van olyan elmélet is, hogy pont azért haltak ki, mert időszakos klímaváltozások helyett alapvetően stabil időszak jött. Gondolom kihaltak az unalomtól…. Tény van a logikában valami, hogy az időszakos változásokhoz szokott életközösségekben gond lehet ha megszűnik ez a változás, de nem lett volna szabad, hogy ilyen szelektív kihalás legyen.
Szigeteki faunákkal kapcsolatban van egy kiterjedt 2021-es publikáció. Elsőre úgy tűnhet, hogy cáfolja azt, hogy a szigeteken az emberek okoztak volna kihalást. Még a cím is az, hogy nincs bizonyíték a kiterjedt pleisztocéni ember általi kihalásra. Például olyan érv, hogy a legvadászottabb állatok ma is élnek. Ezek akkoriban is gyakoriak voltak és gyorsan szaporodtak. Sőt hoz is fel példát, hogy az adott szigeten túlvadászat miatt megritkult a sertésállomány és az emberek tengeri élelemforrásokra álltak át, ezt követően kisebb testmérettel, de újra megnőtt a malacok állománya. Ők tudtak alkalmazkodni az emberhez. Említi a magukkal vitt haszonállatok, vagy potyautas állatok is hozzájárultak kihaláshoz. Továbbá a szigeteket volt, hogy elhagyták az emberek. Illetve több hullámban érkeztek emberek. Homo floresiensis alkalmazkodott a szigeti léthez ezzel csökkentve az ökológiai lábnyomát. Külön kell választani a többi emberi fajt, azok mire voltak képesek és ez a képesség mekkora nyomás volt a helyi életközösségre, attól, hogy a Homo sapiens mire volt képes. Ráadásul az is egy másik dolog, hogy a Homo sapiens mely hulláma mire volt képes. Már az íjakat ismerő törzs, sokkal hatékonyabban vadászhatott, mint lándzsákat ismerő. Azzal például számolni kellene, hogy ha könnyebben és gyakrabban tud az ember húshoz jutni, akkor többször fog elmenni a húsért, akkor is ha van más pl. gyümölcs táplálék. Ráadásul a szigetek faunái érzékenyebbek enyhe környezeti zavarok, legáltalánosabb példa a tengerszint, hogy a sziget mekkora is, az ebből jövő egyedszám és genetikai sokszínűség, beltenyészet elkerülése. Ám ha eleve érzékeny az életközösség és "kis" zavar is fajok kihalását okozhatja, akkor ember megjelenése egyértelműen kihalási ok.
Gyakori felhozott érv, hogy éghajlatváltozás, tehát nem helyénvaló. Láthatjuk általam felhozott európai fajok révén is, hogy egy millió év alatt mennyit változott Európa faunája. Van faj mely egy vagy két millió évig is elvileg nem változott drasztikusan, alfaji változások lehettek, de nem fejlődött új fajjá. Megint más fajok néhány százezer évig voltak jelen, mivel tovább fejlődtek. Három mamut faj váltotta egymást az utolsó egy millió évben. Bizonyos állatok sokféle környezethez képesek voltak alkalmazkodni. Pleisztocéni macskafélék számos alfajjal rendelkezhettek. Egy dél-európai sztyeppei oroszlán nem lehetett olyan, mint ami Szibériában élt. Tigris a legjobb példa. Van alfaj mely trópusi dzsungelekben honos, van mely szibériában. Egyértelmű, hogy haltak ki fajok. Helyüket átvették helyi vagy máshonnan érkező fajok, amelyek alkalmazkodtak az új szerepkörhöz. Ráadásul látni kell, hogy nem igazán volt olyan, hogy európai és ázsiai vadvilága. Voltak állatok melyeket Ázsiával azonosítunk, közben Európával is kellene, mert éltek itt. Hópárduc a legjobb példa. Sokáig nem is lehetett tudni, hogy Európában éltek. Pireneusokban találtak egy alsó állkapcsot és mivel elég hideghez szokott állat (+hegyvidék), így technikailag egész Eurázsiára kiterjeszthető a hópárduc valós élőhelye. Sokat hangoztatott fosszília hiányról van szó. Valaminek a hiánya nem bizonyíték, hogy nem is volt.
Homo sapiens kicsit több, mint 300 ezer éve, a neandervölgyi pedig majdnem 500 000 éve van jelen a bolygón. (Jelen idő, mert ugye neandervölgyi ág beolvadt a miénkbe.) A Homo más korábbi fajai pedig már 1,4 millió éve Európában lehettek. Figyelembe kell venni az emberi populáció növekedését, egyre fejlettebb technológiát, vadászati módszerek fejlődését. Volt blogos társat anno én kinevettem és ki is gúnyoltam, mert mondani merte, hogy az indiánok irtották ki a megafaunát, mivel vadászati módszer volt, hogy ha elég száraz a növényzet, akkor szimplán az állatokra gyújtották. Szerintem feltűnhetett, hogy alapvetően úgy gondolom, hogy ezen állatok kihalásáért az ember a hibás. Nos 2015 körül még nem így gondoltam. Olyat mondtam neki, vissza hogy a bölények őshazája meg a Nap, csak az indiánok úgy rájuk gyújtották, hogy még mindig lángol. Az akkori önmagam egy egetrengető, arrogáns, idióta barom volt, hogy ilyen visszaszólást komolyan gondolt. Ha az a vadászati módszer, hogy felgyújtod a növényzetet, többet ölsz, mint amennyit el tudnál raktározni, sok állat meg ehetetlenül szénné ég…. sőt ha voltak olyan közösségek melyek nem is nagyon akartak raktározni, mindig friss húst akartak? Azt hiszem feltöltöttem azt a dokumentumfilmet, amiben egy nagyon egyszerű dolgot mutattak, ami nagyon radikálisan előre tudta vinni az akkori embereket. Ez a tű. Persze csontból kifaragott ormótlan valami, amitől ma egy divatőrült ökológiai nagyláb elájulna, de akkoriban az állati bőröket sokkal jobban össze tudták rögzíteni, így jóval hidegebb területen is meg tudtak élni az emberek.
A mi lett volna ha dolgok általában sosem jók. Ebben az esetben viszont: Ha az ember valami miatt megreked egy bizonyos technológiai szinten, mondjuk 200 ezer éve, akkor megtörtént volna a kihalás? Ha az embert teljesen kivonjuk a képletből, akkor valószínűtlen, hogy lett volna kihalás.
Ember mellett látni kell, hogy kihaltak és megjelentek új fajok. Az állatvilág tudott alkalmazkodni. Ennek vége lett a pleisztocén végén. Egy komoly és állandó melegedés történt, mely a mamut faunát északabbra szorította volna, nem pedig kiirtotta volna. Az egyenes agyarú fauna pedig újra terjedt volna északra. Volt egy körforgás melynek csak jelentősen módosulnia kellett volna. Erre megsemmisült. Számos állat azért megmaradt a jégkori faunából, sőt máshonnan újak vándoroltak be. Ezek az állatok egy ideig bírták csak az emberek mellett. Oroszlán bronzkorig megvolt a Kárpát-medencében, de addig bírta. A vadtulok meg 17. századig bírta. Európai bölény erdőbe kényszerült és majdnem kihalt. A sakál számára melegebb klíma teszi lehetővé hazánkban az életet, ám vegyük figyelembe, hogy a dhole hiányzik.
Holocéni kihalások sokkal jobban datálhatóak, főleg ha már van írott történelmi anyag is. Ám megint a közép pleisztocéni hópárducot hozom fel. Egy alsó állkapocs. Nincs elég leletanyag, hogy láthassuk mikor, hol, hogyan alakultak a különböző fajok (amik közül lehet hogy van mikről nem is tudunk, hogy ott voltak) helyzete. Haploidoceros esetén az van, hogy a gímszarvas kiszorította, aztán előkerült egy elég fiatal koponya mely kitolta az állat élettartamát. Európában úgy mennyi szarvasnak is kellene lennie? 8? 10? Még ennél is több? Mennyi is van? 5? Valóban van fehérfarkú szarvas, de csak azért lett betelepítve Európába, hogy lelőjék őket. Plusz a pofátlanság, hogy a dámszarvast összemossák a betelepítettekkel, hogy az nem őshonos Magyarországon. A jégkor idején több szarvas volt, sőt több alfajjal is. Ezek felosztották a kontinenst egymás közt. Haploidoceros lehet nem élte meg a jégkor végét. Ám ebben mekkora része volt az embernek és a gímszarvasnak? Valószínűbb, hogy a gímszarvas a Haploidoceros után maradt űrt töltötte be. Mi lett volna ha, nincs ember, akkor élne még a Haploidoceros? Bizonyos közepes fajokat, mint a szarvasokat “nem feltétlen” az ember irtotta ki teljesen. A nagy növényevők kihalásával az élőhelyek nem voltak karbantartva és erősen hozzájárult a kihalásukhoz. A gond, hogy a nagy növényevőket az ember irtotta ki, magyarán teljesen az ember hibája. Ragadozók képesek voltak többféle prédaállaton is megélni, ám amikor ezek többsége kihalt, a növényzet a hiányukban átalakult és még mellé az egyre több ember már sok volt.
Jelenleg nincs vagy alig van lelet Ausztráliából és Új-Guineából, hogy az emberek vadászták volna a megafaunát. Ám minden máshonnan tömérdek bizonyíték van. Még az olyan jól védett állatokat, mint az amerikai Glyptotherium-ot is egy csapással képesek voltak megölni. Holott egy ilyen páncélos állatról alapvetően azt gondolhatnánk, hogy nem érte meg foglalkozni vele, közben pedig egy jól irányzott csapás az egész, például mikor alszik. Szokták mondani, hogy az ősemberek felnőtt elefántokat nem tudtak elejteni. Mamut esetén a vastag bőrön ott van még a bunda is. Kicsiket meg védték a nagyok. Én is voltam olyan hülye, hogy ezt mondogattam. Ehhez képest több egyenes agyarú példány is ismert, melyeket nem csak feldolgoztak, de előtte le is vadásztak. Erre már a neandervölgyiek is képesek voltak, több mint 100 ezer éve. Krakónál van egy lelőhely, ahol 25-24 ezer évvel ezelőtti leletek vannak. 112 gyapjas mamut példány volt itt feldolgozva és ezeket levadászták. Nem elhullott példányokat dolgoztak fel. (Egyértelmű, lehetett erre is példa.) Van egy olyan borda melybe beletört egy kovakő hegy. Ne naívoskodjunk. Az akkori vadászok életükkel játszottak akár hány tucatnyian támadtak egy ormányosra. Minden támadásnak nem csak simán lágy részeket kellett érnie, de létfontosságú szerveket és artériákat. Leginkább tüdőre és szívre célozhattak. Ilyen helyzetben csontot érő támadás nem simán eltékozolt lehetőség, annál súlyosabb hiba. Nem a lengyelországi az egyetlen bizonyíték, még Észak-Szibériában is találtak kovakövet mamut csontba ágyazódva. Korábban természetes mamut temetőnek gondolt Berelekh is sok emberi nyommal rendelkezik, szóval az is egy mészárszék lehetett. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyapjas mamutoknak nem volt olyan élőhelye, ahova az emberek ne tudták volna őket követni. Mai ormányosokkal kapcsolatos elefánt temető mítoszt alaposan át kellene gondolni ezek alapján, mert ha van is alapja, akkor nem önként mennek oda meghalni. Azok inkább mészárszékek, mikre romantikus mázat húz az ember, önmaga aljasságát elfedve.
Az emberi egosovinizmus létezik. A gond, hogy ha a mamut és egyenes agyarú faunák kihalásához semmi közünk nem volt (Vadásztuk őket, tehát valamennyi mindenféleképpen volt.), akkor is látni kell, hogy a holocén alatt mennyi pusztítást vitt végbe az ember. Illet az “antropocén” alatt mit művelünk nap mint nap. Ez egyértelmű, és ha ezt felfogja az egyén, akkor máris tiszta a kép, hogy volt kezünk az ormányosok, földi lajhárok és társaik idejének lezárásában. Ehhez pedig hozzá jönnek az olyan dolgok, mint hogy őshonos állat nem őshonos, vagy hogy a farkas kárt tesz a vadállományban. Farkas és medve miatt megy a hiszti. Még hány nagyragadozónak kellene itt élnie? Úgy fél tucatnak?
Jégkori megafauna kihalásának objektív megítélése nem lehetséges. Számomra a bűntudat miatt. A másik oldal számára pedig a felelősség hárítás és fel nem vállalás miatt. Mégis amennyire objektívan meg akarom becsülni mi is volt, akkor az lehetett a helyzet, amit egy 2024-es anyag is leír: Homo fajok nyomást helyeztek az életközösségeikre, de azok képesek voltak alkalmazkodni. Haltak ki fajok, de ennek üteme olyan volt, hogy nem volt gond a pótlással. Sőt a kezdeti időkben még pozitív is lehetett, serkenthette a fajképződést, életközösségek új fajok általi megújulását. Sivatherium, Deinotherium és óriás gepárd még ennek keretében halhatott ki. Neandervölgyi már komolyabb nyomást helyezett a környezetére, de mellette még a korai Homo sapiens is talán csak akkora nyomással járhatott, hogy az állatvilág tulajdonképpen megvolt az ember mellett. Viszont a Homo sapiens technológiájának és vadászati módszereinek fejlődése és életfelfogása (beleértve, hogy fogalmuk sem volt mi mivel is jár hosszú, de rövidebb távon is) olyan nyomás volt már, hogy fokozatosan ember számára kevésbé élhető területekre szorultak vissza a szívósabb fajok, de az ember az Antarktisz kivételével szinte mindenhol képes megélni. Szóval nem volt menekvés.
A képen az A és B változás Amerikát veszi alapul. Nagy növényevők kihalásával a dögevő madarak is kihaltak, minek következtében a tetemek nincsenek olyan jól és időben hasznosítva és ezért betegségeknek könnyebb tenyészniük az időben nem eltakarított tetemeken. Itt szeretném megjegyezni, hogy a lejjebbi 2022 publikációban említve lesz problémának a visszavadításnál, hogy be kell gyűjteni a tetemeket és ez hátráltató tényező. Tetszik vagy sem, Európában a barnamedve, hiúz és farkas édes kevés, akkor is, ha csak a jávorszarvas, európai bölény, ló és Heck-marha kerül csak visszatelepítésre. Kell azaz oroszlán. Észak-Amerika nem jó ellenérv a nagyragadozók ellen, mivel két medve faj, puma és visszatelepülő jaguárok miatt nagyobb a ragadozók diverzitása. Továbbá a COVID-19 előtt is, de azóta főleg gyakoriak a járvány riogatások. Gondolok a sertéspestisre. Nem lehetséges, hogy több ragadozó/dögevő esetén jelentősen csökkenne a sertéspestisre való esély? Emberi általi vadászat pedig mint látható elégtelen. Régen ridegtartás is volt, nem pedig két sor kerítés és más biztonsági dolgok. Tetemeket eltávolítani a természetből nem tanácsos, mivel a természetes folyamatokhoz szükségesek, tápanyagok visszaforgatása végett. C-B, hogy a trópusi Amerikában a nagy növényevők nyitottabb, aljnövényzetben gazdagabb fás élőhelyeket hoztak lére és a magok szétszórásával a növényzet is változatosabb volt. D-E Ausztrália, a helyzet hasonló az előzőhöz, ám itt sokat számít, hogy a növények mennyire tűz érzékenyek és a nagy növényevők kihalásával ezek a növények könnyebben tudtak terjedni. Saját megjegyzésem, hogy dokumentumfilmekből úgy rémlik, hogy Ausztrália esetén az van mondva, hogy a tüzek kellenek a növényzetnek és normálisak a gyakori erdőtüzek a növényzet is ehhez alkalmazkodott. A helyzet, hogy nem ilyen mértékben, kevesebb és kisebb méretű erdőtüzeknek kellene lenniük. A további emberi tényezők pedig csak rontanak a helyzeten. Más kontinensekről is kimutatták, hogy az erdőtüzek száma a megafauna kihalásával megnőtt.
Olyan apróságokat is figyelembe kell venni, hogy sok állat képes vízlelőhelyeket megtalálni és azokat kiásni, így más fajok is vízhez tudnak jutni. Az elefántok rongálják a fákat, de ezzel például odúkat hoznak létre kisebb állatok számára. De még jobb példa földi lajhárok által ásott üregek, melyek nem csal lajhárok számára biztosítottak menedéket. Mezőgazdaságban nagy negatívum a talaj tömörülése, mégis a nagy növényevők is ezt idézik elő. Sauropoda-k esetén is vizsgálták már. Akkor én erősen kifelejtettem a képletből, hogy ezzel párhuzamosan viszont tápanyagokat juttatnak a talajba és szerény kertészkedési tapasztalataim alapján a túl laza talaj sem jó. A publikáció elismeri, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy mennyire tömörítették a talajt, vagy mennyire járultak hozzá a talaj erózióhoz. Ám figyelembe kell venni, hogy a nagy növényevők segédkeztek a magok terjesztésében, ürülékükkel a tápanyagokat elosztották, így a növényzetet segítették, mely csökkenti az erózió mértékét. A tápanyageloszlás nem olyan egyszerű dolog. A víz miatt a tápanyagok magasabban fekvő területekről, az alacsonyabb területekre kerülnek. A vándorló állatok által viszont ismét a magasabban fekvő területekre kerülnek újra tápanyagok. Sosem hallottam és nem is olvastam azt az állítást, hogy a növények akarják, hogy legelve legyenek. A fogyasztható terméseket gyakran mondják ismeretterjesztő anyagokban, ellenben a helyzet az, hogy számos növény direkt olyan levekkel rendelkezik, hogy azokat megegyék. Például a fűfélék így érik el, hogy a magjaikat megegyék és a növényevők messzebbre is terjesszék. Vannak úgy mondott megafauna gyümölcsök, számos ilyen növény ki is halt a magjaikat terjesztő növényevők hiányában. Magyarán ma kevesebb féle gyümölcsöt tudnunk enni, mint amennyit tudnunk kellene.
Jó de akkor minek kellene ma itt élnie?
A klímát figyelembe véve ma az egyenes agyarú fauna lenne honos. Tehát egyenes agyarú elefánt lenne a legnagyobb növényevőnk. Erdei orrszarvú, bölény, vízibivaly és vadtulok legelőkön és erdőkben. Hegyek és sziklás helyek esetén a muflon, zerge és kőszáli kecskén túl tahr is szóba jöhet. Őz, gímszarvas és dámvad ma is jelen van. Jávorszarvas nem csak Felvidéken élne. Nem ez a négy szarvas lenne, rajtuk kívül akár dupla ennyi is élne. Másik dámvad faj? Megaloceros, Haploidoceros, vapiti és mocsári szarvas is szóba jöhet. Nyílt legelőkön vadlovak és vadszamarak. Vizekben lehet élnének vízilovak. Kanyargós Tisza, egész évben vízzel teli holtágai és lápjai nem csak őket, de a sulyomi disznók kondáit is rejtenék. Dhole vagy aranysakál? Képesek lennének megosztani a Kárpát-medencét? A medve nem játék helyett, a medvék nem játékok. Barna medvének nem csak riválisa a nálánál nagyobb barlangi, románcok is szövődnének. Farkas vonyítás nem menne ritkaságszámba. Bizonyos éjeken hiénák kacarászása és nagymacskák bőgésével adhatna olyan szimfóniát mit ma Afrikában hallani. A szomorú valóságunkban ha medvét látnak valahol Csonkamagyarországon, már indul is a pletyka, hogy faluközpontban megevett egy gyereket. Farkast ócsárolják, mert kárt okoz a természetben. Meg minek farkas, van hiúz. Hiúz és vadmacska a rokontalálkozón felhőtlen nevetés helyett az üres székeket nézik némán és szomorúan. Hol van a leopárd és az oroszlán rokon? Na és Gombaszög jaguára és a szablyafogú?
2022-es publikáció - Európa vadvilágának helyreállítása
A helyzet, hogy 2022-ben jött erről egy publikáció és a nemzetközi jog alapján a jelenlegi európai természetvédelmi intézkedések elégtelenek, a helyreállítás a jog alapján kiterjed a jégkori két ormányos megafaunára. Igen csak ma honnan szerzünk Európába betelepíthető egyenes agyarú elefántot és gyapjas mamutot?
Ez a 2022-es anyag rávilágít arra, hogy amint a Homo sapiens valahol megjelent, ott földtörténeti szempontból azonnal megtörtént kihalás. Amerika és Ausztrália esete ez. Európa élővilága valamelyest alkalmazkodott már korábban a Homo fajokhoz, de a H. sapiens túl sok volt. Dél-Ázsia és Afrika bírta legtovább. (Ne legyen illúziónk, ha pár évtizdet késtek volna a természetvédelmi intézkedések… így is folyamatosan halnak ki ember miatt a fajok.) Megafaunák helyreállítása több okból is kulcsfontosságú. Legyen az a klímaváltozás hatásainak mérséklése, növényzet karbantartása, talaj egészségének fenntartása. Mai európai életközösségek szétcsonkoltak, technikailag haldokolnak így az invazív fajok könnyen telepednek meg. Valóban a megafauna hatásait ember is képes pótolni, jelentősen drágábban, mintha a természet úgy működne ahogy kellene neki. Csehországban egy élőhelyre betelepítésre kerültek az európai bölények, exmoor pónik és vadtulok “pótlékok”, a növényzet minősége jelentősen javult hét év alatt.
A “shifting baseline syndrome” (eltolódó alapvonal szindróma/változó kiindulási érték szindróma) nagy probléma az embereknél. Minden generáció azt veszi alapul, amiben felnőtt, elfeledve, hogy a felmenői mit változtattak/rontottak el. Ez pedig folyamatosan halmozódik generációról generációra.
Publikáció tartalmaz egy táblázatot, mely a cikk írás első pár hetében megkönnyítette volna a dolgom, ám mérgelődés helyett úgy döntöttem, hogy használom az én eredeti táblázatom és a publikációját külön. Ezzel például rávilágítva hány állat fölött siklottam el. Noha elsiklás oka az is, hogy elsődlegesen Magyarország érdekelt, nem egész Európa. Illetve táblázatomban alsó pleisztocéni állatok is vannak. Publikáció alapján 74 európai megafauna tag van, melyből 39 kihalt, ez több, mint 50%-os veszteség. Ha csak a 100 kg fölötti állatokat nézzük, akkor ma csak 8 ilyen faj van, veszteség 75%. Mind a nyolc 1 tonnát meghaladó faj kihalt. 9 nagyragadozó kihalt, a meglévők elterjedése is limitált. Nem figyelembe vehető őshonos fajnak az ember által betelepített kínai muntyákszarvas (Muntiacus reevesi), kínai víziőz (Hydropotes inermis), szikaszarvas (Cervus nippon), kanadai hód (Castor canadensis), fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus) és sörényes juh (Ammotragus lervia). Ezek 100 kg alattiak, nem pótolják a legfontosabb hiányt.
A publikáció foglalkozik a jogi háttérrel. Legyen ez EU-s, nemzetközi, vagy a Berni Egyezmény. Számos jogi dolog van és vannak melyek problémát okoznak, gátolhatják az európai megafaunák helyreállítását. A különböző fajokkal ráadásul szintén vannak gondok. Négy kategória van:
1, Ezek a fajok Európában belül fennmaradtak. A szürke farkas és jávorszarvas önerőből újra el tud terjedni, addig a bölények terjedésére erősen rá kell segíteni. Bölények esetén az autópályák, kiterjedt sűrűn lakott területek és mezőgazdasági területek gátat jelenthetnek. Ebben a két esetben a jogszabályok támogatják az állatokat és újbóli térhódítását. Ezek a fajok Európában belüli fennmaradtak.
2, Az oroszlánok, örvös medvék, vízilovak teljesen kihaltak a kontinensről, így újra be kell őket telepíteni. Jogszabályok erre adhatnak keretet, de körülményes. Ezeket az állatokat őshonos státuszba kellene helyezni, úgy hogy jelenleg nem élnek a kontinensen vadon. Megoldás az, hogy hivatalosan antropogén hatás miatt és nem természetes úton haltak ki a kontinensről. E nélkül pedig ugye nem őshonos, sőt invazív kategóriába kerülnek, vagyis nem visszatelepíthetőek. Szóval “civilek” hozzáállásán túl, komoly jogi labirintusok is vannak.
3, Fajok melyek nem eredeti formában, de ökológiai szerepkör alapján megvannak. Ezek a domesztikált állatok és adott esetben az eredeti állatból vannak domesztikálva. Ezek visszavadítási programjai jelenleg is futnak. Legyenek ezek lovak, vízibivalyok, vagy a Heck-marha. Itt is vannak problémák, mégpedig, ha az adott helyen ezek az állatok törvényileg háziállatok, akkor orvosi ellátást kell nekik adni, etetni kell őket, karámot kell biztosítani számukra és az elhullott példányok tetemeit nem lehet kint hagyni. Magyarán a jog gátolja a visszavadítási törekvéseket.
4, 30 európai faj tartozik a negyedik kategóriába. Mégpedig teljesen kihaltak. Genetikai feltámasztás lehetségesnek tűnik, de újabb jogi dolgokat vettnek fel. Vagy a jog gáncsolása miatt, vagy mert mégis csak lehetetlenség lenne pár tízezer éve kihalt fajok klónozása, másik módszer a meglévő azonos ökológiai funkciójú fajokkal való pótlás. Ám vannak esetek mikor nincs mai megfelelő, mint a Megaloceros, Homotherium és barlangi medve. Bár rokon fajok enyhíthetik a hiányt. Egyenes agyarú elefántot az indiai elefánt ökológiailag helyettesítheti. Az IUCN támogatja az ökológiai helyetesítést, mivel ha életképes indiai elefánt populáció lenne vadon Európában, akkor az a faj fennmaradási esélyeit növeli, mivel globálisan nagyobb a vadon élő példányok száma. COP nem zárja ki a nem őshonos fajok betelepítését, amennyiben azok nem károsítják az őshonos fajok állományát. Természetesen ez nem úgy működik, hogy kidobjuk őket a mezőre. Megfigyelt területekre kell kis populációkat telepíteni, hogy ha mégis lenne valami probléma (Károsak, nem életképes ott, vagy együttélési probléma az emberekkel mely utóbbi kapcsán... békák miatt is sokan vergődnek, nem hogy oroszlán vagy hiéna....), az időben kiderüljön. Ráadásul az orrszarvúak és elefántok Európába való betelepítése kezelhető, mivel lassan szaporodnak és könnyű őket nyomon követni. Kizárt, hogy pár év alatt kezelhetetlen lenne a helyzet.
4,5, Vagyis teljesen tájidegen, de beilleszthető, “természetesedő” fajok. Indiai elefánt nem ide tartozik, mivel az üres ökológiai fülkét foglalna el.
Ennek a publikációnak a fele jogszabályok, nemzetközi szerződések, irányelvek stb.-k elemzése. Mivel ezek definitív nyelve az angol, így angol nyelvtanozásba is belemennek. Szerintem mindenki ismeri a jogi nyelvezetet és tudja, hogy a valódi célja nem az érthetőség, hanem annak ellentéte. Most egy magyar példát, a vesszőparipámat hoznám be, az egérragasztót és sporthorgászatot. Jogtáron megtalálhatóak mikre hivatkozom. Jogszabályok alapján tilos az egérragasztó és sporthorgászat. Ezek gerinces állatok és ez a két dolog kimeríti azt, hogy az állat szükségesnél többet szenvedjen, tehát állatkínzásnak minősül. Noha 2. § második bekezdés említi pl. horgászatnál, hogy módosulhat egyéb pl. védelmi egyezmények alapján. Illetve az állatviadaloknál a népszerűsítés tilalma nem szerepel. Ha szerepelne, akkor pl. a Jurassic World Evolution és rengeteg játék miben állatok harcoltatása van, azokat be kellene tiltani. De mivel az egérragasztóért nemhogy börtön nem jár, de legálisan lehet árulni, így ne legyen illúziónk. A 11. § valóban említi a kártevő irtást, de a ragasztónál még mérgek is könyörületesebbek, nem hogy a “hagyományos” csapdák. Magyarán elég szigorú a jogszabályunk, ha szó szerint bevasaltatnánk, de mivel nem ilyen szigorúan van érvényesítve/értelmezve, ezért jól látható, hogy szándékos kiskapuk tömkelege van beépítve.
Ugyanez a helyzet más országok és nemzetközi egyezményeknél. CBD előírja az ökológia és fajok helyreállítását, mely az EU miatt ránk is érvényes. Ez alapján az ezt aláírók amennyire lehet a rendes állapotukban helyre állítják az életközösségeket. Viszont mi a rendes állapot, már más kérdés. ENSZ is kitűzte az ökoszisztémák helyreállítását. Ebből a gazdagabb országoknak jobban ki kell részüket venniük. 2030-ra a sérült ökoszisztémák legalább 20%-a kell, hogy helyreállítás alatt legyen. Helyreállításnak a rendelkezésre álló legjobb tudományos információk alapján kell történnie. Az ENSZ kimondja, hogy az eredeti állapotra való visszaállítás a cél. Eredeti pedig az, ami lenne, ha az ember okozta környezeti változás nem következett volna be. COP olyan fogalmat is használ, ami az “ökoszisztéma megközelítés”. Első hallásra problémás lehet, hogy az ökoszisztéma védelme elsődlegesebb a simán faj védelemnél. De a fajok eleve nem életképesek az ökoszisztémájuk nélkül. COP továbbá egy lehetőséget ad arra, hogy ha szükséges (nincs őshonos), akkor helyettesítő fajok alkalmazhatóak az ökoszisztémában, de fokozott körültekintéssel és folyamatos monitorozással.
COP 8. cikke tulajdonképpen a megafauna helyreállítását amivel csak lehet, engedélyezi/előírja és kimondja, hogy a jogi akadályokat el kell tüntetni. Jelenleg ehhez rendelkezésre álló eszközök a meglévő fajok elterjedésének növelése, visszavadítás és azonos ökológiai funkciójú fajok betelepítését jelenti, mivel jelenleg nincs mód klónozásra.
Berni Egyezmény kötelezettségeket szab ki a meglévő megafauna tagok védelmére és az életközösségek helyreállítására. Ami magával vonhatja az adott ország, sőt Európában nem jelenlevő fajok betelepítését. Elég tág kitételt ad arra, mi az őshonos. Írásos, de még szóbeli információk is elégségesek, a fizikai bizonyítékok nem meglepőek, ellenben az elméleti, tehát kiszámított egykori elterjedés is megfelelő alap. 2012-ben nyíltan ki lett mondva, hogy az ökológiai helyettesítés egy eszköz, mivel élni kell, ha a faj kihalt, akkor ökológiai helyét megfelelően betöltővel helyettesíthető.
CBP, vagyis Kárpáti Biodiverzitás Protokoll az ökoszisztémákat az eredeti faji összetételükbe, természetes funkcionalitásukba kívánja helyreállítani. Mivel vadtulok és bölény visszaszoktatás zajlik, ez alsó hangon is vonja magával az oroszlánt, leopárdot és vadszamarat. Viszont mi az eredeti állapot? Késő pleisztocéni? Közép holocéni? Már haldokló középkori? Konkrétan hazánkról van most szó. Oroszlán helyett akkumulátor gyárak honosítása zajlik, persze hogy zöldmezős beruházások keretében. Barnamezős ami környezetkímélő. A zöldmezős azt jelenti, hogy mezőgazdasági terület, rét, legelő, erdő, szóval a természet helyén csinálják, amit csinálnak. Feljebb ezért hoztam be a magyar jogszabályokat és az egérragasztót.
Hasonlók vannak még, mint a Rámszari egyezmény, Convention on Migratory Species (vándorló fajok védelme), World Heritage Convention, The Alpine Convention vagy a Natura 2000. Ezek mind olyan részeket tartalmaznak melyek lehetőséget adnak a megafauna helyreállításra. Európai Uniónak számos rendelkezése van melyek legalább részlegesen támogatják a megafauna helyreállítást. Ilyen ok, hogy számos invazív növény, mint a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), a kései meggy (Prunus serotina) és a himalájai földi szeder (Rubus armeniacus) az európai bölény által fogyasztott, így gátolja a terjedésüket. Ahogy a vizes élőhelyek védelméhez is nélkülözhetetlen a hód és számos más nagy növényevő. 2020-ban minden EU-s tagállam elfogadta, hogy 2050-re az ökoszisztémák védettek és jól fognak működni. EU szárazföldi területének 30%-ának jogi védelem alá kell esnie és 10%-nak teljes körű védelmet kell élveznie, vagyis a természetes folyamatok normálisan és zavartalanul működhessenek. Ha csak a szövegeket nézzük, szigorú előírások vannak a megafauna helyreállítására. Ettől viszont nagyon messze vagyunk.
Némi kommentárt fűztem a ‘22-es anyaghoz helyenként, ám itt megtennék még pár dolgot. Igen, fentebbi rész nem fordítás, információk kiemelése volt. Adatok eltérnek pl. itt olvashatótól. A tudományos cikk táblázatában csak fajok vannak, de barlangi medvéből csak egyet fajt listáz. Trogontherium nincs a listán, de a Soergelia ott van. (Lehet van felső pleisztocéni soergelia lelet, mi fölött elsiklottam?) Sztyeppei oroszlánt egybe vették a rendes oroszlánnal. Homotherium van, de eurázsiai “jaguár” nincs. Továbbá noha közép pleisztocéni a pireneusi hópárduc lelet, azaz egy van. Ha a feltételezhető elterjedés is lehet indok fajok vagy pótfajok betelepítésére, akkor hópárduc is elkélne. Ha már az elméleti számolás is lehet érv, akkor csak megjegyezném, hogy tigrisek elméleti elterjedésébe Észak-Ausztrália is beletartozik. Elméleti dolgokkal csak óvatosan. Persze a tudósok nem ilyen hülyék (nem tisztelet a kivételeknek), mint azok akik nem madár dinoszauruszokat akarnak klónozni és azokkal növelni a biodiverzitást, mert ember által kiirtott fajok azok nincsenek, vagy nem tudom. Még szerencse, hogy ezen állatok klónozása lehetetlen. (Igen, valami hasonló kikotyvasztható lehet….) Ami a tarajos sült illeti, valóban van magyarországi, felső pleisztocéni lelet. E állat fölött teljesen elsiklottam, ez a publikáció kellett hozzá. Equus ovodovi fölött is elsiklottam. Olyan anyagot találtam amely alapján mai Kazahsztántól északra találták meg a leleteit.
Magam részéről örülök, hogy van ez a ‘22-es anyag, mivel ismét nem az én bormázas lázálmomról van szó, hanem technikailag az elfogadott jog írja elő. Bár tudjuk milyen a jog, milyen a gránitszilárdságú az alaptörvény is. Megváltoztatják és kész. Tehát amit hivatalosan szóba kerülne az oroszlán visszatelepítése, gyors visszatáncolás történne azzal együtt, hogy “tájidegen/invazív”. Továbbá hazánk esetén ma az egyenes agyarú fauna élne itt, de amikor összeomlott a két európai fauna, akkor még a gyapjas mamut fauna volt itt. Előállhat az a helyzet, hogy legyen az klónozott egyenes agyarú esetén, vagy ökológiailag helyettesítő indiai elefánttal, hogy közli a “magyar” és a többi trianoni utódállamok kormányai, hogy: Nem. Azért nem, mert itt mamut faunának kell lennie és lássanak csodát mamut pótlék nincs/vagy nem életképesek a klónok vadon itt, az egyenes agyarú/indiai elefánt meg tájidegen, azok nem 20 000 éve voltak itt, hanem “túl” régen, szóval nem. Magyarán az akár egy éven belül többször változó “jog” képes-e kezelni olyan folyamatokat melyek embertől függetlenek. Klímaváltozás miatt, Kárpát-medence faunája természetesen vált mamut faunából, egyenes agyarúba, ezt a jog képes-e értelmezni? A helyzet, hogy a jogot emberek alkotják, tehát az embereknél kell keresni, hogy idióták-e, vagy szimplán egosoviniszták. Szóval egyenes agyarú/indiai elefánt vissza/betelepítés már azzal meglékelhető, hogy arra hivatkoznak, hogy itt gyapjas mamutoknak kellene lenniük, nem ezeknek.
Publikáció említi az antropogén hatás értelmezésének problémáját. Ember tevékenységek révén közvetett és közvetlen hatás is ember számlájára értendő. Na de az antropogén hatás mikortól számítandó? Kora középkor? Ókor? Bronzkor? Késő pleisztocén és a megafauna kiirtása? Lejjebb lesz szó a megafauna és metán termeléséről. Amiatt pedig a késő pleisztocéni tömeges kihalás és ez általi klíma zavar antropogén hatás. Igen ám, de akkor még korábbra visszavezethető. Antropogén hatás amit a Homo sapiens idézz elő? A többi ember fajjal mi a helyzet? Neandervölgyiek? Homo sapiens, H. neanderthal és H. erectus volt, hogy éltek egy időben és helyen. Homo genusz egészére értendő? Akkor viszont Európa esetén akár 1,4 millió évvel ezelőttre vissza vihetjük az antropogén hatásokat. Ha antropogén hatások előtti életközösség helyreállítása a cél, akkor még a közép pleisztocén is ignorálandó, mert az már ember által befolyásolt állapot. Tudományban a konszenzus a felső/késő pleisztocéni állapotok rehabilitálása. Ha viszont a jog kitételét nézzük és antropogén hatás az ember, mint genusz, akkor a gyapjas mamutot nem szabadna visszatelepíteni, mert a déli mamutot (Mammuthus meridionalis) kell. Szóval a jogi problémák a másik irányba is elcsúzhatnak.
Egy 2024-es publikáció ismét a megafaunákkal foglalkozik illetve a helyreállítással, ám a klónozást teljesen figyelmen kívül hagyva, ma élő ökológiai helyettesítőkkel foglalkozik. A helyzet, hogy ahonnan kihaltak a nagy növényevők, oda muszáj valamit betelepíteni, hogy normálisan működhessen a rendszer. Bizonyos esetekben véletlenül vagy pl. vadászati érdekből történtek betelepítések melyek jól is működnek. Észak-Amerika esetén az Európából behurcolt vaddisznó helyettesíti a Platygonus compressus-t. Ausztrália esetén említi a tevéket mivel jól helyettesítik a Palorchestes azael-t, de (itt még) nem írja hogy ezeket embereknek kell folyamatosan irtaniuk, mivel nincs ragadozó. Viszont említés esik arról, hogy Észak-Amerikába a lovak visszavadítását finoman szólva is ellenzik, mondván tájidegenek és károsak a környezetre. Közben meg egyértelmű adatok vannak arról, hogy jót tesznek a környezetnek és amúgy kellene lovaknak élniük a kontinensen, csak ki lettek irtva. Sőt olyan eredmények is vannak, hogy betelepített megafauna tag mely ténylegesen nem őshonos, de ökológiai helyettesítő az nem káros az őshonos növényzetre, sőt még segíti is azt a tájidegen növényekkel szemben. A publikáció is leírja hogy ettől függetlenül további kutatások kellenek. Ilyen kutatások már évtizedek óta vannak. 2005-ös publikáció pl., hogy Észak-Ausztráliába betelepített vízibivalyok csökkentették az erdőtüzek esélyét. Az elvadult házidisznókról is vannak eredmények, hogy a gyakran előforduló növények legelése maitt, segítik a ritkább fajok terjedését, magok és tápanyag széthordásban is segítenek. Megint inkább a ragadozók hiányával lesz baj? Nos, igen. Észak-Amerika újbóli vadlovait elsődlegesen a pumák vadásszák. Tehát lenne populáció kontroll, az más kérdés, hogy a pumákat mennyire hagyják, hogy vissza foglaljanak élőhelyeket, ahol vannak vadlovak. Publikáció megjegyzi, hogy a természetvédelem elfogadja pl. szarvasok általi túllegelés a ragadozók hiánya miatt van, addig nehezen megy azt elfogadni, hogy a betelepített megafauna esetén is ugyan ez van, mégpedig kellenek a ragadozók.
Pablo Escobar miatt Kolumbiában vannak vadon vízilovak, igaz négy példánytól. Lehet olvasni olyanokat, hogy ez hatalmas katasztrófa. Médiában mért is lenne szó erről. pl.. Az egykori drogbáró miatt természetes közegben figyelhető meg a beltenyészet hatása, mely lehetséges klónozás esetén fontos, hogy kell-e 50-100 eltérő génállományú példány vagy elég minimális is az újratelepítéshez. Ráadásul még nincsenek megfelelő eredmények, hogy valóban károsak-e, vagy csak azt hiszik, hogy azok, közben pedig ökológiai helyettesítőfajként funkcionálnak a vízilovak. Valóban Toxodon Dél-Amerika déli részén volt honos, de PBDB alapján (J. T. Thurmond and M. Dary. 1973. Geol Soc Am Abs Prog 5:445-445) felső pleisztocéni guatemalai lelet lehet. Illetve a Magdalena folyó völgye nem bővelkedik pleisztocéni lelőhelyekben, de régebbi toxodontidae leletek vannak. Szóval ha éltek itt Toxodon-ok és ha visszatelepítenénk őket, esélyesen ugyan azok a "bajok" lépnének fel, mint a vízilovakkal.
A megafauna hiányában sok koprofág kihalt. Ürüléket felaprózó és szétszóró főleg gerinctelenek hiánya ellenére elvileg még mindig jobb lenne a megafauna visszatelepítése, mivel több haszonnal jár. Eddigi kísérletek elvileg nem mutattak ki negatív hatást. Ám több és nagyobb állatok esetén ez is egy komoly tényező, hogy van-e elég mai faj és képesek-e azok megfelelő egyedszámra felszaporodni, hogy tudják kezelni a nagyobb ürülék mennyiséget?
A publikáció említi a természetes folyamatok imitálását haszonállatok révén, bár ezek legjobb esetben sem érnek fel rendes ökoszisztémával. Ráadásul inkább az istállózó állattartás dívik vagy kis területen vannak az állatok bekerítve. Nincs tápanyag-, se mageloszlás. Tehát hatásuk negatív. Publikáció a tápanyag-bányászat kifejezést használja erre. Vagyis ha az állatok legeltetve is vannak, akkor is kis területen bekerítve. Növények kivonják a tápanyagot a talajból, növényeket megeszik az állatok, miket elszállítanak levágás céljából és a tápanyagok messze akár más kontinensre kerülnek. A legeltetett terület tápanyag készlete így technikailag kifogy. Hazánkban elég régen volt valódi szabadtartás, mikor kerítések nélkül a csordákat folyton új legelőkre hajtották, ez a módszer képes részlegesen imitálni a természetes megafaunát.
Megafaunák részleges újraalkotása is jelentős javulást eredményezne. ‘24-es publikáció nem foglalkozik a klónozás lehetőségével és nem is ad listát potenciális új ökológiai helyettesítő fajokról. Szerzők megjegyzik, hogy a megafaunák helyreállítása abban az esetben is ökológiailag javítanának a helyzetet, ha mégsem ember irtotta volna ki őket. Noha ők leszögezik, hogy az emberre van tömérdek bizonyíték, míg az éghajlatváltozás, mint ok nagyon gyenge lábakon áll.
Európai megafaunák helyreállítása, problémák és megoldások
A közvetlen veszélyek
‘24-es publikáció említ egy érdekes dolgot, hogy a gazdag jövedelmű országokban számos nagyobb faj egyedszáma nő. Legyen farkas, vaddisznó vagy bölény, legyen őshonos, vagy nem őshonos az adott területen. A publikáció vélelmezi, hogy az emberek tűrése nagyobb itt e állatok felé. Ám írja, hogy komoly populáció szabályozásra van szükség bizonyos esetekben. Ami viszont hiányzó vagy kevés ragadozót jelent. Én nem látom ilyen derűsen, sőt a ‘22-es pár sor erejéig tér ki arra amire a legtöbb, de talán mindenki gondol annak hallatán, hogy oroszlán és hiéna éljen vadon Európában szinte mindenhol. Ezek megtámadják az embert. Amit a publikáció is ír, kellene az “észak” és “dél” közötti szolidaritás. A “nyugati” vagy e értelemben északi (ebben az esetben Japán is beletartozik pl.) jóléti társadalmak abban a helyzetben vannak, hogy nincs, vagy minimális a nagyragadozók száma. Valóban nekünk szórványosan van gondunk a medvékkel, de ezek nem olyan nagyok, mint amik Észak-Amerika egyes részein élnek, sőt ott még puma is van.
Szóval még a nyugati társadalmak egyes részeinek is van fogalma milyen veszélyes nagyragadozókkal együtt élni. No de India vagy Afrika? Mi itt kényelmesen Európában csücsülve elvárjuk tőlük, hogy ne irtsák ki a velük együtt élő, rájuk veszélyt jelentő ragadozókat. Hogy is van? Könnyű más hímvesszejével verni a csalánt. Olyan szempontból is meg lehet közelíteni hogy a fehér felsőbbrendűség hívők rinyálnak a gondolattól, hogy nem tudnak nyugodtan erdőben sétálni, mert oroszlán, de mellette ott ócsárolják a négereket, a dél-kelet ázsiaiakat ahol csak lehet. Közben ezek az emberek “tökösebbek”. Több ilyen hasonlatot is mondhatnák, de felesleges. Ha valakinek nem jön át a lényeg, hát sajnálom. Mikor általános iskolás alsós voltam, itt a környékünkön komoly kóbor kutya probléma volt. Volt olyan karácsonyom mikor elnéztem a karácsonyfa mellett és láttam, hogy az úttest másik oldalán egyik kutya eszi a másikat. Kisgyerekként úgy mentem és jöttem az iskolából, hogy mindig megvolt a félsz bennem, hogy valami szétroppantja a fejem. Tehát én valamelyest bele tudom képzelni magam ezen emberek helyzetébe. (Tudomásom szerint nem volt “komolyabb” kutyatámadás itt ahol élek.) Európaiak, vagy az amerikaiak nagy része képtelen és hallani sem akar, hogy bizony együtt kelljen élni ilyen állatokkal. Sőt hülye aki ezt felveti. Megint sok száz millió (Jó az milliárd fölöttinek is.) embernek ez a hétköznapja. Itt egy videó egy vámoló indiai elefántról. Ez egy valós politikai konfliktus forrás, pl. ez a csörte Németország és Botswana közt. Mi a szarvasok és nyulak miatt rinyálunk. Európa 34 ember/négyzetkilométer, India esetén ez 464. Tizenkilencszerese Európának. Afrika lakossága század végére négy milliárdot elérheti.
Elég sok listát megnéztem és a helyzet, hogy Afrikában az emlős ragadozókat megelőzi a kafferbivaly, az elefánt és a víziló. Első helyen a moszkitók vannak, majd a mérges kígyók (fekete mamba) és a nílusi krokodil. Tigrisek esetén drasztikusan csökkenti a támadások számát a fordítva felvett arcot formázó maszkok. Tehát a maszk az ember tarkóján van. A ragadozó azt hiszi, hogy az ember látja, vagy könnyen megláthatja így nem támad. Azt nem tudom, hogy oroszlán esetén működne-e. Viszont néhány videó: Itt egy leopárd Indiában éjjel kutyát zsákmányol az ajtó elől. Ez szintén, csak India másik részén. Oroszlán szintén India. Nepáli településen sétáló orrszarvúból több videó is van. Két példa ez és ez. Idióták, mármint én is meg akarnám érinteni, de NE. Ha egyszer megindul, akkor könnyen véged. Nem lepődnék meg ha ezeken a videókban ugyan az a példány lenne, mely “szelídített” és csak turista csali. E videó alapján ez lehet a helyzet. Itt valóban nem túl jó a felvétel, de 00:36-tól látható a bivaly. Nos hát igen, milyen elmeháborodott dolog ezt behozni Európába, vagy Észak-Amerikába… tőlük meg elvárjuk, hogy ebben éljenek. Most vagy hagyni kellene, hogy ők is kiirtsák az élővilágot ott, mint amit mi csináltunk... csinálunk. Vagy nekünk is ahogy a ‘22-es fogalmazott, szolidaritást kell vállalnunk ezekkel az országokkal. Ami az eredeti élővilág helyreállítása és ezeknek az akár halállal járó állatoknak hétköznapi életünkbe emelése. Amúgy is a nyugati társadalom kimondatlanul, de rajong a halálért, sokan önpusztítók, legyen drog, alkohol, dohány, elhízás vagy más dolgok mint politikai eszmék. Persze fizethetünk is valutában vagy akár élelmiszerben ezeknek az országoknak, hogy tűrjék ezeket az állatokat. Ám ezt megint sokan nem akarják. Mekkora hisztik vannak azért, hogy a lerohadó magyar kórházak felújítása helyett Afrikában épít a magyar állam kórházat. Rendben, ne építsünk Afrikába kórházat, de akkor kéretik oroszlánokkal benépesíteni a magyar rónát. (Meg felújítani a kórházakat... kelleni fognak nem csak az oroszlánok miatt.)
Lehet én vagyok csak béna, de nem igazán találtam általam hitelt érdemlő adatokat halálos kimenetelű állattámadások statisztikáiról. Így Dr. Googléra hagyatkozva mindenféle weboldalak után csináltam ezt meg. Szóval talán körülbelüli lehet, amolyan körülbelül betájolni a helyzetet. Az állatok populációja is jó kérdés, mivel az évi 100 halálos oroszlán támadásban bent vannak a fogságban tartottak is? Nem mindegy, mert így az se mindegy mekkora populációkat vegyek alapul. Embernél a 7 milliárdnál maradtam. Igen, meglepett, de elég sok ilyen oldalon az ember is ott díszeleg ezüstérmesként. Vadon élő példányok száma nem túl megbecsülhető és vannak illegálisan tartottak is. (Pár százezer és 10 millió közötti aligátor becslés… köszönöm a használhatatlant.) Tehát ezek az adatok nem biztosak, WC papírnak se jók. Felesleges is forrásokkal foglalkozni. Így csak azért foglalkozok vele, mert teljes képért kellene….
Egyértelmű, hogy nem minden állatnál, de próbáltam egy számolást végezni. Statisztikailag hány embert öl meg egy egyed. Az átlagos ember ~0,00007 embert öl meg évente. Legjobb barátja ~0,00003-at. Afrika legveszélyesebbjének tekintett vízilovak átlagos példánya évente 0,004 embert öl meg. Oroszlánoknál fontos érték jön ki, ~0,01. Ezzel remélem érthető mire akartam kilyukadni. Ez alapján nem igaz, hogy a víziló veszélyesebb. Több példány van belőlük, mint az oroszlánokból, ezért ölnek több embert. Ha ugyanannyi lenne, akkor oroszlánok vezetnének. Ez azért fontos, mert ha az ember összefut egy egyeddel, akkor tudnia kell mire számítson, oroszlán nagyobb eséllyel támad és öl meg.
Persze az összeszedett adatok is olyanok, hogy nagyon sokan lazán hivatkoznak rájuk, de én befogott orral használtam őket, mert nem hitelt érdemlők. Így az én eredményem sem az. (Hány mondaton át írom le, hogy “kaki” az egész?) Bár talán van valóság alapja.
Van egy 2023-as kutatás, mely 1950-2019 közötti 5 440 dokumentált nagyragadozó támadást dolgozza fel. A támadások 68% nem volt halálos de sérülésekkel járt. 32%-ban halállal végződött. India magas lakossági száma miatt van az élen. Viszont ugye az indiai kormány így is próbálkozik a nagyragadozók visszatelepítésével. Gepárdok esetén a kudarcok ellenére úgy tűnik van pozitív eredmény. Nagyon más ott a felfogás. Lehet gúnyolódni rajtuk, hogy ott sosem volt senkinek soha az életében szilárd széklete, de sanszosan amilyük van azt könnyebben tudják magukban tartani egy ragadozó láttán, mint mi európaiak a kőkeményünket.
Népességcsökkentés
Első és a legfontosabb dolog mindenhol a világon a népesség számának csökkentése. Bizonyos helyeken ez már folyamatban van, de pont a zöldek azok akik támogatják az Európába irányuló migrációt. Minél előbb lecsökkenne Európa népessége, annál könnyebb lenne az élővilág helyreállítása. Egyszóval a megafauna újraélesztésének esszenciális eleme a migráció leállítása. Migrációt kiváltó okokat ott helyben kell megoldani. Népesség csökkenésnek vannak más problémás elemei, ezek egy részére és megoldásukra ki is fogok majd térni címszavakban. Fontos kiemelni, hogy nem fog Európa kiürülni, akik nem vagy nem vállalnak elég gyereket, azok el fognak fogyni, és maradnak kik kettő vagy több gyereket vállalnak. A cél, hogy ők ne szüljék újra tele Európát, ezzel újabb ökológiai katasztrófát előidézve. Ki kell matekozni és be kell tartatni azt a minimum és maximum lakossági számot amivel az európai kultúrák sértetlenül megmaradnak és az újraélesztett európai ökoszisztémák is. Ez természetesen egész világra is kell, hogy vonatkozzon. Egész bolygóra talán a két milliárd lehetne a felső korlát. Békés és tisztességes eszközökkel ide eljutni nem kis idő ez tény. Aljas és/vagy népirtó módszerekkel pedig kontraproduktív és amennyiben ezt végrehajtó rendszer elbukik a lakosság még a természeten is bosszút állna. Németek nem csak Hitler idejében dózeroltak le falvakat. (Van esett mikor pont megafauna helyreállítása miatt.) Hanem napjainkig, mert kell a szén. Ez és ez. Az atomerőművek leállítása eléggé nem volt jó ötlet és az áram attól még kell. Németek szeretnek még más németeket is deportálni, mint láthatjuk. Viszont adott terület lakosainak eltüntetésére van modern precedens Európában. Az más kérdés, hogy nem a természet védelme céljából, hanem pont annak károsítása céljából. Szerencsére Európa népessége csökken ez pedig jó a megafauna helyreállítás szempontjából. A legelterjedtebb migrációs politika viszont pont, hogy gáncsolja ezt.
Hogyan lehet a tömeges migrációt csírájában elfojtani? Kedves olvasó, hány évente veszel okostelefont? Minél ritkábban, annál jobb. Egyszerűség kedvéért ez. Afrika mai napig gyarmatként van kezelve, tehát ki van szipolyozva. Nyugati módszerek rájuk erőltetése már csak az adott környezeti feltételek miatt is hülyeség és káros. Például ez. Afrikára nem lehet ráeöltetni a nyugati módit, főleg úgy, hogy mellette ott rúgnak beléjük, ahol csak lehet. Elfogadom, hogy az afrikaik sok mindent (még nem) képesek úgy csinálni ahogy azt kellene, de minél inkább utánajárok a dolgoknak, azt látom, hogy nem is akarják gazdasági érdekek, hogy Afrika működőképes legyen. Le akarják rabolni, ehhez nyomorban és ostobaságban kell tartani a lakosságot és fura, de az emberek jobban szaporodnak ilyen körülmények közt. Szélsőjobbosok, de még sima jobboldaliak is azon a véleményen vannak, hogy Afrika lakossága csak még jobban nőne, ha nyugati jóléti állapotok lennének. Ajánlom ezt cikket. Ha jó körülmények közt az egerek és patkányok népességrobbanása is megáll, akkor ennyire ultraraszistának lennie már művészet.
Gazdaság és társadalom újjászervezése
Jó pár éve láttam egy balhét Twitteren, brit ember megnézte a vásárolt joghurt eredetét. Gyümölcsöt Dél-Amerikából, ha jól emlékszem Tajvanra vitték feldolgozni és onnan Angliába. Volt is fennakadás, hogy ez megterem Angliában is és ez mégis mi? Úgy van, a fogyasztói társadalmat fel kell számolni. Ez nem azt jelenti hogy vizen és búzamagon kell élni. Nem az a baj, hogy banánt hozunk be Európába, az a baj, hogy itt megtermelhetőt is máshonnan hozatunk. A tervezett elavulást is tiltani kell. Ez a dokumentumfilm alapműveltség. Úgy van, a nyugati világ szemete landol Afrikában. Majd a szélsőjobbos, fehér felsőbbrendűséget hirdetők mutogatnak a négerekre, hogy milyen primitívek, mekkora szemét halmok között élnek igénytelenségben. Azok a szemét halmok a hű de környezetbarát nyugati országok szemete. Tény, EU-n belül is megfigyelhető ez. Németország Lengyelországot használja szemétlerakónak, Ausztria meg minket. Igen ez utóbbi régi hír, de nem lepődnék meg, ha még menne…. Van frissebb is.
A tervezett elavulás felszámolásával valóban sok eszközünk ormótlanabb lenne, de élettartamuk sokszorosa lenne, mint a fogyasztói társadalom változatának.
“A munkavállalók szabad mozgása” nevű álszentséget meg kell szüntetni. Nagyon sok cég ezt kihasználva ráncigál ország másik feléből, vagy országokon át munkaerőt. Ennek égisze alatt alakult ki az a fajta struktúra, hogy abnormális távolságokból is felvesznek embereket. Majd jönnek a munkásszállók, családok szétszakítása, mert a munka az szent. Igen, az AI cikkemben kitértem már pár dologra, mi most vissza fog köszönni. John Maynard Keynest és David Graebert nem részletezem ismét. Amilyen munkákat (nem a kreatívokat, főleg a gyári, szalagmunkákról van szó) lehet robotizálni, azokat robotizálni kell. Felesleges munkákat fel kell számolni. Fogyasztói társadalom felszámolásával rengeteg kapacitásra nincs szükség. Munka újraelosztása szükséges és/vagy alapjövedelmi rendszer. Lehetővé kell tenni a lakóhelyen való tisztes megélhetést, kisvállalkozások támogatása ugyebár. Mezőgazdaságot is vissza kell vezetni a helybeni termelésre.
Hogy jön ez a megafauna visszatelepítéséhez? Ma hazánkban sok falu technikailag arra szolgál, hogy ott alszik az állampolgár és hétvége/szabadság javát ott tölti és ennyi. A luxus favellák erre jó példák mikből egyre több épül városok aglomerációjában, ezzel a falvak falu jellegét megölve. Pl. hisztizés az haszonállatok hangja/szaga miatt. Mi az a luxus favella? Adott egy vidéki telek amin normál esetben ház és néhány egyéb kisebb épület van (nyári konyha, ól/istálló, garázs), de a sok vidékre költöző miatt a telken több gyakran egy emeletes ház épül, mely kertes házakként vannak reklámozva, közben a kertes ház megcsúfolásáról van szó. Faluhoz mérten ezek favellák, de valódi favellákhoz képest luxus körülményekről van szó. Legfontosabb pedig, hogy az itt élők ingáznak a munkába. A kertnek csúfolt izé pedig nem kert, hogy szabadidőben az ember ott üsse el az idejét. Tehát ha teheti máshol fogja a szabadidejét eltölteni. Minél inkább él a település, annál kevésbé fognak bejárni a vadállatok. Tény, hogy ennek ellenére is fognak, ahogy a fentebbi videók bizonyítják. De más egy napközben viszonylag üres és csendes település, mint egy olyan ahol megy a mezőgazdaság, számos kis üzem van és ebből adódóan van mozgás és némi zaj. Illetve hétvégén is jelentős mozgás van. Tehát él a település.
A komolyabb ipari kapacitást és technológiát igénylő dolgok miatt vannak a városok. Én már szakmai képzésem alatt egy szántóföld helyére épült irodaház meglátogatása után a kért beszámolóban leírtam hogy miért szemfényvesztés az egész és miért káros. Úgy adták elő nekünk, hogy milyen öko, meg környezetbarát. Fenét. Tudomásom szerint a cég azóta visszaköltözött Budapestre, már csak a logisztikai szempontból is hülyeség volt a kiköltözés. A médiában ugyanezt, hogy az ipar és irodák településektől távolabb kerülnek és ez rossz 2020 után láttam csak. Az ember által használt különböző létesítmények ilyesfajta szétszórása lehet a városokban több parkot eredményezhet, de a vadvilág számára hasznosítható területet csökkenti és azt is felszabdalja autóutakkal és plusz baleseteket okozz. A jelenleg hazánkban élő vadállatoknak is rossz, nem hogy ha még mi bölénnyel, egyenes agyarúval vagy nagymacskákkal akarnánk együtt élni. Igen, azt írtam, hogy legyenek kis üzemek falvakban is. Kicsik. Mindenki tudja, hogy itt nem hightech gyártósorokról van szó. Ezek helye a városok illetve ipariparkjaikban van. És mi az a retardált logika amit oly sokan vallanak pl. az akkumulátor gyáraknál, hogy rosszak, ártanak a környezetnek, ezért vigyék ki a pusztára. Az olvasó remélem érzi a problémát. Mivel károsak a természetre, ezért rakjuk ki messze az emberektől, a természet közepére. Aha… kell nekünk valami vacak, ezért többszörösen rúgjunk bele a természetbe. Feljebb írtam a tervezett elavulásról, fogyasztói társadalomról, már csak ezek kiküszöbölései jelentősen csökkentenék az ipart. Lenne ipar, mert kell, újrahasznosításra nagy hangsúlyt kell fektetni és ami még fontosabb, a környezetszennyezést elkerülni. Elméleti szinten szabotázst, mulasztást és természeti katasztrófát leszámítva lehet olyan akkumulátor gyárat építeni ami nula káros anyagot enged ki. Igen, irtózatosan szigorú ellenőrzések és lényegében hermetikusan zárt gyártó csarnokokat és rendszereket jelent.
Fegyvertartás
Nagyon szép gondolat a megafauna visszatelepítése így vagy úgy, megint lennének ormányosok vadon Európában. Ám ehhez alaposan újra kell alkotni az ipart, fogyasztási szokásainkat, települési és közlekedési hálózatot. Na és a gondolkodásunkat. “Természet szerető ember vagyok, szeretek túrázni.” Meglát egy medvét, sőt a medve meg is támadja és már ki van akadva, hogy mit képzel magáról a medve, hogy létezni merészel? (Nem gondolja, ha a medve megölte, ez tény.) Az ilyen ember nem szereti a természetet, ez ilyen ember gyakorlatilag a természet pusztulásának egy pillanatképét szereti. Ezzel jó lenne tisztában lenni. Kimész a természetben, ott vannak állatok, vannak ragadozók, amik megesznek. A helyzet, hogy Európában és világ még pár helyen jelen lévő amolyan természetszeretett egy tévút, hazugság. Olyan mintha a mozgásra képtelen haldoklót neveznénk makkegéségesnek és úgy is kezelnénk. A helyzet az, hogy Európában és Észak-Amerikában is számos túrázási hely van ahol élnek medvék, utóbbi esetén pumák is. Sőt már a jaguárok is kezdenek terjedni Észak-Amerikában. Nekünk magyaroknak van egy olyan dologunk, hogy fokos. Ez a kis balta nem csak dísz a sétapálcán, arra való, hogy rákoppints a rakoncátlan mackó orrára.
Egyértelmű, hogy a sokak által ismert természetjárást el kell felejteni. Aki mégis szeretne a valódi természetben lenni, annak kell önvédelmi fegyver. Legyen ez hang, gáz, elektromos vagy akár fokos. Ha helyre állna hazánk eredeti faunája, akkor ezzel párhuzamosan, viszont pszichológiai vizsgával, de éles lőfegyver tartását lehetővé kell tenni. Nem elvitatható, hogy ha rád támad a Homotherium, akkor megvédhesd magad. Nem akarok olyan pátoszosságba belemenni, hogy akkor leszel férfi ha lándzsával megtudod ölni. (Nem mellesleg tisztelem az e fajta törzsi szokást, mert a ragadozónak sokkal több esélye van, nem több száz méterről lövik agyon.) Két videós példa, itt az ember lelövi a jávorszarvast, itt a puma végül meggondolja magát, de jól látható hogy az ember a pumára célzott, de mindkét lövés mellé ment, viszont mikor a puma megfordult és elindult elfele, akkor már nem adott le harmadik lövést. Itt jön képbe a test-/sisakkamera használata, illetve ami sok túrázó eltűnés esetén segíthetne a jeladó használata. Ezek hiányában nem mellesleg nem is engedélyezném ma sem a vadászatot. Videó felvétel nélkül lelőtt vad minimum élből orvvadászat gyanús. (Előfordulhat, hogy elromlott a kamera használat közben, de ha túl gyakran fordul elő az alsó hangon is gyanús.)
Vadász, mint természet szerető ember hazug mítosza
Ha már a túrázók voltak szidva, akkor a vadászok is. Nem csak a farkas miatt. Trófeavadászatról volt szó a Mi is az ember? ..." cikkben. Bizonyos országokban, pl. ebben is van egy erős vadászlobbi, mivel sok hatalomban jelenlévő szeret állatokat gyilkolni. Még akkor is ha az haszonállat és valakié. AZ EU tervezet, ha minden országra egyformán igaz akkor hazánk területének 10%-án vadászat teljes tilalma lenne, mivel ott az ökoszisztémának magától kellene működnie, a másik 20%-os puffer területen meg legfeljebb korlátozva. Ez így mikor fog megvalósulni? Egy időben gondolkodtam a vadászat kipróbálásán, de látva mi a mai vadászat…. kösz, de nem vagyok mészáros. Játék téren theHunter: Call of the Wild-et tudtam élvezni, majd megundorodtam magamtól mikor a második bölénycsordát mészároltam le pisztollyal. A játék nem büntette. Sőt a játék azt büntette, hogy tarkón lőttem az szarvast és azonnal meghalt. Mért? Sérült a trófea. Bocsánat, de nem szenvedett. A tüdőn lövés rendjén van, hogy percekig agonizál?
Ha helyre lenne állítva a megafauna akkor ember általi szelektálásra nagyon kis szükség lenne. Fajtársaihoz mérten emberre fokozottan veszélyes példányok eltávolítása lenne ami kellene, illetve mezőgazdasági területek óvása. Nem vitatom el, ha húsért is, de mértékkel lenne vadászat. A baj, hogy a vadászoknak nem érdeke, hogy legyenek ragadozók, mik fenntartanák a körforgást. Nem lenne ürügy az állatok kilövésére. Egyértelmű, hogy a mai vadászati felfogásnak köze sincs a természet szeretetéhez. Ez a természet pusztítása. Persze tisztelet a kivételeknek. A vadászatnak a szükséges rossznak kellene lenni, megbecsülni az elejtett vadat, nem pedig sportnak.
Legjobb barátnak vissza eredeti rendeltetésüket
Ma a kutyák ritkán töltik be rendeltetésüket. Sok fajta technikailag csak díszállat. Szerintetek a kaukázusi juhászkutyát mért hívják medveölőnek? A boerboel dél-afrikai eredete miatt kimondottan a farmok nem csak embertől, de nagyragadozóktól való megvédésére lett tenyésztve. Megafauna visszaállítása esetén, nem csak a fegyverhez való jogot kell átgondolni, de a kutyatartást felfogását is. Egyszóval sok nagy termetű fajta előtérbe kerülne, mivel mondjuk ki: testőrök lennének. Illetve nem véletlenül vannak nyájőrző kutyák. Az, hogy ma nem alkalmazzák őket a haszonállatoknál az a ragadozók hiányában való elkényelmesedés.
Okkal van kutya fóbiám. Szerencsére a tarkó átharapás nem történt meg, csak annyira emlékszem kiskoromból hogy a rottveiler rohan felém nem épp kedves céllal. Ettől függetlenül mamár kimondottan szép kutyának tartom őket, de bizalmatlan vagyok velük és más kutyákkal is. Ma is problémát okoz a nem megfelelő kutyatartás, így megafauna rehabilitálása esetén oda kell figyelni, hogy ne az legyen a vége, hogy a kutyák ölnek több embert, mint a nagymacskák együttvéve. Én igazából minden állattartást állat típusától függő engedélyhez így vizsgához kötném. Kutyáknak pedig kötelező képzés. Egyszóval manapság egyre népszerűbb “díszkutyák” erősen visszaszorulnának olyan fajták javára melyek képesek felvenni a kesztyűt a nagyragadozókkal, vagy kimondottan velük szemben lettek kitenyésztve.
További védelmi lehetőségek
Rengeteg modern technológiánk van. Településeket körbevehetik érzékelő rendszerek, melyek érzékelik ha valami áthalad a láthatatlan falon és az AI felismerheti mi az. Ha olyan állat akkor hanggal megpróbálhatja visszariasztani. Drónokkal kiegészítve még nagyobb hatékonyság elérhető. Sőt legyenek repülő bűzösborzok. Hang mellett szagos kemikáliák is alkalmazhatóak. Vannak már most elsődlegesen darázsfészkek ellen lángszórós drónok. Kemikália drónnal való kifújása már létező dolog. Használnak petárdát és tűzijátékot az elefántok termőföldekről való elkergetésére. Volt aki gyümölcsbe tette és ez lett az eredménye. Maradjunk a tűzijáték tiltásánál.
Megvan mikor autópályán haladtok és elmentek egy híd alatt amin fák vannak? Hát miért építették meg, ha nem használják. Nos az egy ökológiai folyosó. Ma is sokkal több ilyenre lenne szükség, nem hogy helyreállított megafauna esetén. Az ilyen megfelelően sűrűn használt hidak, révén lehetséges lenne csökkenteni a baleseteket. Ezzel párhuzamosan, ha olyan a terep, akkor pedig az autóút mehet magasabban és az állatok tudnának az alatt áthaladni.
Visszatelepítés előtti szelektálás
A farkasok kerülik az embert. A maiak igen. Mivel történelem folyamán a folytonos irtás miatt ez a vérvonal maradt meg, mely emberkerülő. 2000 évvel ezelőtt valószínűleg olyan szépen ugrottak volna nekünk, hogy azt öröm lenne…. akarom mondani borzadály lenne látni. Ez csak Európa, világ más részein gyakoriak a farkas támadások és halálesetek. Ezen okulva a megafauna visszatelepítése kapcsán kicsit lehet trükközni. Azokat a példányokat kell kiválogatni melyek láthatóan kevésbé agresszívak ember felé, sőt inkább kerülik. Elméletileg ezzel csökkenthető lehetne a jövőbéli támadások száma. Klónozott állatok esetén nagy gond a beltenyészet elkerülése. Az is csoda lenne, ha sikerülne klónozni mamutot vagy szablya fogút. Ott nagyon válogatásra nem lesz esély, legfeljebb ha egy hosszas tenyésztési program előzi meg a visszatelepítést. Ez alapján sajnos ebben az életben nem kell még attól félnem, hogy amikor másik településről jövök haza részegen, gyalog, éjfélkor, akkor ne roppantsa egy Homotherium szét a tarkómat. Nem találtam rendes forrást, így a megállapítás valószínüleg téves, de legalábbis nem megalapozott, hogy az ázsiai orrszarvúak és elefántok kevésbé agresszívak. Ha ez így van, akkor ökológiai helyettesítőnek ők ebből a szempontból alkalmasabbak.
Vagy csak alkalmasak lehetnének. Brazíliai elefánt rezervátum tapasztalatai alapján egyed függő, hogy bírják a hideget, de 6 celsius-foktól lefelé mindegyiknek már problémája van, fagymarást kaphatnak érzékenyebb helyeken. 10 celsius-fok esetén két nap alatt kihülhetnek. Az engem is érintő tévképzet, hogy az indiai elefántok jól bírják a hideget abból, adódik, hogy hidegebb területen is él számos, de ezek mind háziállatok. Van istálójuk, pokrócuk, kapnak gondoskodást. Ez amúgy azt is jelenti, hogy az egyenes agyarú ábrázolások afrikai elefánthoz hasonló csupaszsága hibás.
Szerencsére az Euronews magyarul lehozta a lényeget. Noha sikerült fajtát írni faj helyett… bár…. Meg van rá az esély, hogy a Brit-szigeten észlelt és kriptidként kezelt nagymacskák valósak. Sőt, van rá esély, hogy legalább egy faj (leopárd) életképes populációval bírhat a szigeten. Mellettük pedig még lehetnek pumák és oroszlánok. Ami biztos, hogy nagyon sokat elengedtek az utóbbi száz évben, a világháború miatt vagy állattartási törvények szigorítása miatt. Kérdés, hogy legalább egy fajnak tényleg van-e önfenntartó populációja?
Ha legalább egy faj önfenntartó, akkor nem szándékosan, de visszatelepítés megtörtént e sziget esetén. Még fontosabb, hogy mai napig, még én is hülyeségnek tartom a bejelentéseket. Valóban lehetnek illegálisan tartott és megszökött példányok, de előbb-utóbb meghalnak és ennyi. Erősen kétlem, hogy lenne életképes populáció. Szerintem csak 1-2 példány lehet a sziget vadonjaiban. Ám ha igaz, hogy van “jó pár” nagymacska a szigeten, akkor miért nincsenek nagyon észlelve? Mért nincsenek, nem hogy megölt emberek, de egyáltalán támadások?
Szóval ha valóban legalább életképes leopárd populáció van a Brit-szigeten, akkor tökéletes precedens arra, hogy Európa együtt tud élni ilyen állatokkal. Amit feljebb írtam, hogy szelektálni kell milyen példányokat engednénk ki, az embertől félő és azt kerülőket kiválogatva, lehet ez esetben erről van szó. Egykori állattartási szokások miatt kialakulhatott egy félsz ezeknél az állatoknál, kerülhetik az embert, mely az utódokra is átragadhatott. Nem úgy félnek az embertől, hogy az gonosz, veszélyes, megöl, bánt, hanem úgy, hogy ahol ember van ott rossz lenni, ott kényelmetlen. Noha annak idején embertől kaptak ételt, a rossz tartási körülmények miatt kerülik az embert.
Személy szerint kizártnak tartom, hogy életképes párduc faj populáció lenne vadon Angliában. Ellenben ha mégis, akkor ennél jobb bizonyíték nem kell, hogy meg lehet csinálni, hogy mindenkinek jó legyen.
A megafauna imitálása
A lényeg, hogy az istállózó állattartást el kell felejteni és a haszonállatok révén lenne imitálva a megafauna, a vándorlás révén történő tápanyag- és mageloszlás. Ezzel ugyanaz a gond, mint a rendes megafaunával. Magánterületek, olykor elkerítve. Az EU saját célkitűzésével ellentétes az a törekvése, hogy minél kevesebb állami föld legyen. Magyar állami földek eladásával kapcsolatban 2015 környékén volt komolyabb médiavisszhang, én magam is voltam kint ezt ellenző tüntetésen. Sajnálatos módon elég kevesen voltak, bezzeg a netadó az tömegeket mozgatott meg. Amúgy helyesen, de erre még inkább el kellett volna jönni. Szóval a területek feldarabolása probléma. Ha ez nem lenne, akkor a másik probléma a megszervezés. Különböző cégek dolgozzanak össze? Előbb-utóbb egy felfalná a többit és/vagy külföldi kézbe játszaná. Vagy élből az állam intézze és javában állami gulyák/nyájak/ménesek lennének? Viszont utóbbi évtizedekben, ill. majd fél évszázadban nem volt jó állam. Olyanokat is hallottam, hogy a 2010 óta regnáló kormány saját ménes programját se tudta teljesíteni, nem hogy nőt, csökkent hazánkban a lovak száma. (Adatot nem találtam.)
2024-ben publikáltak egy dél-franciaországi vizsgálatot. Több legelőt vizsgáltak, biodiverzitás így a környezet egészsége szempontjából a lovak sokkal jobbak, mint a juhok. Mivel itt élnek betelepített vadlovak (Equus ferus przewalskii) így azokkal is összevethető volt. A vadlovak még pozitívabbak a környezetükre. Egyszóval a háziállatokkal való imitálás sem pótolja megfelelően a természetes növényevőket.
Magánterületek
Nem kell ahhoz sokat utazni, hogy feltűnjön az hogy még akár két méter széles sincs föld parcellák sorakoznak egymás mellett, mindegyikbe más és más ültetve, vagy nagy parcellák közt van ilyen vékonyka, gyakran bekerítve. Én családomnak is volt ilyen. Pontosan nem tudom hogy volt. Rákosi idején agresszív TSZesítés volt, de Kádár puhább rendszerében jelentős földek voltak ismét magánkézben. Ám igyekeztek ellehetetleníteni a gondozásukat. Így lett az, hogy egy szép földarabot kaptak a vidékiek, csak épp úgy elnyújtva, hogy bizonyos esetekben még két méteres szélességet sem érték el. Sőt ha jók az információim ahol élek itt van olyan placc, melyről azt gondolnánk, hogy néhány kertes házaknak szánt telek, de valójában úgy száz tulajdonosa van. Ilyen kis pár négyzetméteres parcellák halmaza az egész. A ki nem mondott cél az volt a kommunizmus idején, hogy minél nehezebb legyen ezeken gazdálkodni és az emberek beadják a TSZbe. Nagyon sokan dacból se tették meg és használtak, gazdálkodtak. Ez a rendszerváltás után sajnálatos módon legtöbb embernél elhalt, vagy a gyerekek nem vitték tovább. Ahol élek falu (nagyközség) egykor jelentős borászattal rendelkezett, ami mára már úgy nullával egyenlő. Számos oka van, nem cikkünk témája. Még egy érdekesség, mely lehet egész országra igaz: Szintén ahol élek vannak olyan termőföldek, melyeket esősebb években vízimadarak gyakran látogatják meg a belvizek miatt. Voltak olyan évek amikor évekig sekély tavak/mocsarak voltak itt. Éppen ezért ezek eredetileg legelők voltak, csak kitalálták, hogy jobb lesz az növénytermesztésre.
 |
| Két példa a hosszú, vékony és bekerített parcellára szántók közepén. |
Az a helyzet, hogy Magyarország esetén felül kell vizsgálni technikailag minden földtulajdont. Különböző kormányok mutyizását, az EU baromságait, rendszerváltáskor elsikkasztott rendszerváltást, kommunizmus aljasságait, ahogy a Horthy rendszerben is találnánk nem kevés problémákat. És eljutunk Trianonig és rájövünk, hogy a többi trianoni utódállamnál is voltak gondok. Sőt nem kell Közép- és Kelet-Európában megrekedni, garantáltan találnák bajokat nyugatra is. Ha csak azt nézzük, hogy toltak ki az emberekkel, már csak azért is át kellene tekinteni, hogy valójában kinek mennyi föld is jár. Magyarán újra el kellene osztani a földeket. Ne kapjon az földet aki részt vett az előző időszakok földmutyázásában, az se aki csak eladnák, el kell kerülni a nagybirtokosok újbóli megszületését, hangya szövetkezetek támogatandók, a gazdálkodók földjei helyben legyenek, kiterjedt állami földekre van szükség (állam az egyedüli nagybirtokos), az államnak magának is gazdálkodnia kell. Sajnos esélytelen, hogy a Kárpát-medencében fel legyenek tárva a múlt kisemmizései és ezek fényében újra legyenek osztva a földek. Márpedig egy ilyen esetben a természet érdekeit is bele kell venni a képletbe. Sokkal hatékonyabb ökológiai folyosó rendszert lehetne kialakítani, mint a mostani megannyi aljasság által létrejött magánföldi rendszer esetén. A megafauna imitálása nagy állami csordákkal is könnyebben kivitelezhető lenne.
A helyzet az, hogy az eredeti megafauna visszaállítása valószínűleg mese, lehetetlen. Ökológiai helyettesítőkkel megoldható bizonyos esetekben, de a jog és társadalom feltehetően nem engedné. Maradna az imitálás a ridegtartás révén, de ezt is sok irányból támadják, még az úgy mondott “természetvédők” is. A kialakult birtokrendszer pedig csak súlyosbítja az egészet.
Eredeti fajok vagy az ökológiai helyettesítő fajok okozta környezeti problémák
Amikor Magyarország eredeti erdőborítottságát emlegetjük, az hogy értendő? Államalapítás? Bronzkor? Mert az eredeti a mamut fauna idei lenne. Mai klímán pedig az egyenes agyarú faunával értendő. Szó se róla az is több, mint ma, de ezek a faunák alapos tájalakítást végeztek. Megafauna részleges, de adja Isten teljes visszatelepítése esetén jócskán megváltozhatna a magyar táj. Ráadásul számos ma is élő faj elterjedése drasztikusan megváltozna, csökkenne. Ehhez meg kell érteni, hogy Európa élővilágát az emberi határok nem érdeklik a fajok elterjedése folytonosan módosulna. Ám ez jó, mivel kisebb környezeti változások esetén is korábbi fajok eltűnnének arról a területről, de máshonnan érkező fajok vennék gondjukba. (Mamut és egyenes agyarú faunák váltakozása.) Ma Európában öt őshonos szarvas van, ennek úgy duplája kellene, hogy legyen. Bizonyos területekről eltűnnének a gímszarvasok és más fajok lennének helyettük. Megafauna visszatelepítése esetén komoly probléma lehet, hogy pl. gímszarvasok elterjedésének csökkenését sokan úgy értelmeznék, hogy most van a természet tönkretéve. Az igazság az, hogy ennek a kockázata megvan, de különbséget kell tenni a helyreállítási folyamatok és a tényleges kisiklás közt. Valóban megvan arra az esély, hogy kihalhat olyan faj mely kibírta ember mellett, de a visszatelepített megafauna miatt kihal, holott annak idején ugyan ennek volt a része. Persze fontos kiemelni, hogy a felső pleisztocénhez képest nagyon másabb a kontinens arculata, magasabb a tengerszint és ezért sok egykori szárazföldi élőhely ma nem is létezik. Illetve a települések, mezőgazdasági területek és az úthálózatok teljesen új elemek és csökkentik az állatok élőhelyét és vándorlási lehetőségeiket.
Nagytermetű növényevők melyek nagy távokat járnak be segítik a tápanyag eloszlást, széthordják a magvakat, csökkentik a bozótosok nagyságát és sűrűbb erdők helyet szellősebb erdőket hoznak létre. Kimutatták, hogy olyan területen ahol csak 100 kg alatti növényevők vannak a növényzet diverzitása általánosságban alacsony, míg ahol jóval nehezebbek is vannak, már jóval változatosabb. Nagyobb növényevők kevésbé válogatósak, durvább növényi részeket is megeszik, míg a kisebbek erre nem képesek vagy könnyebb válogatniuk, így a nagyobb növényevők a kevésbé elterjedt növényeket segíthetik. Ráadásul nagy növényevők hiányában a kisebbek elszaporodnak és ez gerjesztheti a növényzet változatosságának csökkenését. Magyar példa, noha szeretjük az akácmézet, az akácsokat ha nem tartják karban, akkor gyorsan terjednek és nem éppen a diverzitásukról híresek. Elvileg az egyenes agyarú elefánt kordában tudná ezeket tartani, szellősebbé tenné az akácosokat, más nagy növényevők a még fiatal fákat legelhetnék. Jól látható, hogy a ma hazánkban élő növényevők képtelen az akácosokat kordában tartani.
Nagyon fontos megjegyezni, ormányosok visszatelepítése “negatívan” hatna az őshonos fák által alkotott erdőkre is. Azért idézőjel, mivel ezeket az erdőségeket az ember már eleve szétrombolta. Tehát ha lennének is ténylegesen negatív hatások, akkor az már az ember általi több ezer éves ténykedésekből fakadna, ismét igaz, hogy az ember és annak hatásai nélkül más lenne a helyzet. Elsőre rossznak tűnik, hogy az elefántok ritkítanák az erdőket, ám van már kézzelfogható hazai precedens, hogy ez jó. A hód. Daru újbóli költése hazánkban nélkülük nem lehetett volna. Évtizedek óta a vízgazdálkodás vizes élőhelyek helyreállítása nem hogy ignorálva, egyre jobban visszaszorítva van. Majdhogynem a hódok akik kárelhárítást végeznek utánunk e téren. Vizet tartanak vissza minek hála a növényzet bujább, a talajvíz mennyisége és magassága megnő, mely távolabb is kifejti a hatását, csökkenti a környezet hőmérsékletét, a kis tavakban nagyobb vízi állat állomány élhet, mi több velük táplálkozó ragadozót tud ellátni. Kétéltűek számára tökéletes peterakó helyek, több béka pedig több kártevő rovart fogyaszt. Ezután pedig megy a hiszti, hogy károsak és tucatjával irtják őket egyesek. Természetes ragadozók meg ugye minek is? Ja, hogy a hód nem egy rágcsálásra dönti ki a fát és rádőlhet valakire vagy valamire. Mi meg százával irtjuk őket, mert…. mert, sőt eredetileg ki is irtottuk őket hazánkból. Néhány invazív növényt leszámítva a hódok jól mutatják, hogy olyan állat mely “károsítja” a fákat, így az erdőket, tulajdonképpen hosszabb távon olyan hatással bír melyek felül írják ezeket a károkat. (Az másik kérdés, hogy olyan írásokban mikben a végső konklúzió, hogy a hód nagyon hasznos, ott a címben nem egyértelmű, sőt ellentettje szerepelhet, mivel emberek többsége csak azt olvassa el, nagy probléma azt írni, hogy károsabb-e mint hasznos és hasonlók.)
 |
| 2005 még hódok előtt, 2013 már hódokkal. |
Ökológiai helyettesítő fajoknak lehet még egy értelmezést adni mely irányelv is lehet a kiválasztásukban. Nem találtam meg újra az írást, így nem tudom van-e komolyabb alapja, de a gondolatmenet miatt jó példa. A lényeg, ha most az ember eltűnne és az amerikai kontinensen lévő állatkerti, vadasparki stb. oroszlánok is meghalnának, csak pár száz év kellene, hogy maguktól az oroszlánok újra megjelenjenek Észak-Amerikában. Ezzel egy nagyon komoly baj van, a Bering-földhíd hiánya. Valószínűtlen, hogy ilyen gyorsan leálljon a felmelegedés és lehűlés legyen. Viszont jól látható, hogy Európa őshonos nagy testméretű macskáinak kihalása után az oroszlán megjelent. Játszunk el a gondolattal, hogy ha középkori pestisjárvány Eurázsia és Afrika teljes lakosságát kiirtották volna, akkor mára a bölények és vadtulkok visszahódították volna Európát, valószínűleg mára az oroszlánok és leopárdok is újra jelen lennének. Sőt orrszarvúak és elefántok is Dél-Európában lehetnének már? Az egyértelmű, hogy ha nincs földrajzi akadály, az üresedés miatt a szomszédos régiókból új fajok vándorolnak be. Az ember keze minimum vállig benne volt az európai ormányos faunák kihalásában, de vegyük úgy, hogy mégsem. 10 ezer év alatt máshonnan bevándoroltak volna az elefántok és más fajok. Az ember ennek viszont gátja volt. Egyszóval az ökológiai helyettesítő fajok felfoghatóak úgy, hogy felgyorsítjuk a természetes faj pótlódás/áramlást, vagy éppenséggel bepótoljuk azt, mivel mi emberek gátoltuk és gátoljuk mai napig.
Há’ de letapossa a kukoricát! - “Atlantisz modell”, vagy inkább ha-ha…
Khm… észak és dél közötti szolidaritás. Nekik is letapossa. Sőt meg is eszik a kukoricát! Nem akarok önfényező lenni, de annak idején szakmai képzésem alatt én már előre mondtam olyan dolgokat, min még a tanárok is néztek, de hát, hogy hát nem. 2020 után eddig a legtöbbet már visszahallottam olyanoktól akik tudtak is szakmában dolgozni. Ilyen az, hogy Széchényi eléggé hibás a jelenlegi helyzet előidézésében, így tehát brutális méretékű víztározói és hozzá csatorna hálózatot kell létrehozni, újra kell mocsarasítani és így tovább, mert a globális felmelegedés miatt kiszárad a Kárpát-medence. Nos mint feljebb írtam kissé túlozva is, de a hódok mentik a menthetőt jelenleg. Ez hogyan jön ahhoz, hogy letapossák a kukoricát?
A cikk már technikailag készen volt mikor a Tökéletlen Történelem egy teljesen korrekt, maszatolásoktól mentes videót kitett Atlantiszról. Ez kapcsolta fel az agyamban a lámpát. A gondolat mentem az alábbi volt: Dogger-földről volt szó feljebb. Ha Atlantisz 11 ezer évvel ezelőtti megsemmisülését nézzük, akkor alapja lehetett egy település mely az egykori Dogger-földön volt, vagyis a mai Északi-tenger alján. Ez a település akkori mércével irdatlanul fejlett lehetett, több ezer fő lakta és kor technológiájához mérten sokkal fejlettebbek voltak. Ami fontosabb a gyűrűs felépítés. Elsőre öntözőrendszer jutott eszembe, de István jelezte, hogy a Dogger-földek elég nedvesek voltak. Akkor viszont vízelvezető csatorna rendszer. Ezután kapcsoltam, hogy ha itt még éltek ekkor ormányosok, akkor az ültetvényeket is meg lehet így védeni. Árok ad egy mélységet és ha a termőterület is meg van emelve? A nagy növényevőknek pár méteres függőleges magasság már nem abszolválható. Tény, ha a méhészborzok közt ilyen agytrösztök vannak, akkor ormányosok is próbálkozhatnak.
Ez lenne az “Atlantisz modell”. Megafauna részleges vagy teljes rehabilitálása esetén, a népesség sikeres csökkentés ellenére is ha holnap mindent úgy csinálnánk ahogy kell, akkor is a globális felmelegedés még sokáig tartana, ebben az esetben ez a modell egy járható út. A lényeg, hogy a nagyobb mezőgazdasági területek nem csak pl. feljebb már említett hang- és/vagy szagfegyveres drónok által védhető, hanem passzív módon is. Mégpedig vizesárok rendszerrel. Egyik irányból nyitott, vagy sok helyen van feljáró, így nem kell attól tartani, hogy bele eső állat nem tud kijutni és ott hal meg. Ellenben a mezőgazdasági területek irányából már egy több méteres, függőleges fal van. Árok rendszer alkalmas öntözésre, a víz szállítására, nem mezőgazdasági területek vízzel ellátására is, vizes élőhelyeket hoz létre, vad- és haszonállatok itatására, továbbá a felesleges vízmennyiség, pl. árvíz esetén, ha nem drasztikus a fölös vízmennyiség, azt el tudja vezetni, úgy hogy a mezőgazdasági területet ne árassza el. Természetesen munkagépeknek kell feljáró, mit le kell védeni, hogy az állatok ne tudják használni. (Felvonható híd vagy kapu.) Illetve az ugaroltatás miatt a fenti területeket is úgy kell kialakítani, hogy az ugaron hagyott részen haszonállat legeltetés történhet, vagy a vadállatok előtt is megnyitható az ugaroltatott terület.
Persze ez nem az egyetlen és használható megoldás, nem alkalmazható mindenhol. Ráadásul jelenlegi népesség mellett hatalmas nagy tájrendezési munka lenne ez. Hiába van csatornarendszer, a megemelt termőterületet folyton öntözni kell, vagy a talajvíz kedvezően idomulna?
Másik dolog, hogy amit előbb leírtam, az részlegesen létezik, ez a “ha-ha kerítés”, mely ha jól néztem utána francia “innováció” (jó sok száz éves) és saut de loup, vagyis farkas ugrásnak is hívják, de más nyelveket süllyesztett kerítés, vak/láthatatlan kerítés vagy szarvas fal néven is fut. Rengeteg helyen láthatjuk gyakorlatilag és hibásan amolyan esztétikai dolognak gonduljuk miközben a lakott vagy veteményes területektől választotta el az állatokat úgy, hogy kerítés ne zavarjon be a látképbe. Kérdés adott, hogy ma miért nincs használva? Rá vághatjuk hogy drága, ellenben hosszú távon rengeteg vadkár nem lenne. Itt a jön az, nincs vadkár, sokkal kevesebb az ürügy állatokat legyilkolni. Falat pedig miből készítenénk? Nos rengeteg felesleges beton épület van, a beton pedig újrahasznosítható. Lásd ezt. Tudjuk mekkora magasság jó még szarvasokkal szemben is, ha lovaknál is jó, akkor bölény, vadtulok és orrszarvú esetén is megfelel. Elefántok a kérdésesek. Ha megvalósulna a megafauna helyreállítása és ez a fajta védekezési mód, célszerű lenne legelejétől fogva egyenes agyarúakra méretezni, ha mégis lehetséges lenne a klónozásuk. Elefántok azért tudnak ha akarnak. Ez illetve ez. Szóval magasabbra kellene építeni, mint amit a jelenlegi növényevő felhozatal megkíván.
 |
| A kép forrásai: 1, 2, 3. |
Edukálás
Az eltolódó alapvonal szindróma komoly probléma, nem csak a megafauna tekintetében. Minden téren. Aljas politikai irányzatok ezt használják ki pl.. Meg kell érteni olyan dolgokat, hogy táplálékpiramis koncepciója hülyeség. Még a körforgás megfogalmazás sem jó. Mivel az élővilág ezekkel az egyszerű struktúrákkal nem írható le helyesen. Minél több ember tud komplexebb rendszerekben gondolkodni annál jobb. Találkozhatunk érveléssel, hogy sok a tananyag, biológia, kémia stb. felesleges, majd megnézi az interneten. Az interneten ahol bizonyos esetekben a fellelhető írások többsége baromság. Ha nincs is alapinformáció mennyiség, akkor ki sem tudja szűrni még nagyon nagy baromságokat sem az egyén. Na már most, a COVID-19 bebizonyította, hogy a feleslegesnek tartott biológia oktatás, esszenciális. Ráadásul, egy helyreállított megafauna esetén elégtelen az, hogy az egyén meg tudja különböztetni a bölényt a vadtuloktól. Azt is oktatni kellene, hogy a hazánkban élő állatoknak mik a szokásaik, mely hang és mozdulat mit jelent. Ez az ember például mi a fenét gondolt? Hát igen, aranyos az a Homotherium, emberek hozták vissza létezésbe, biztos nem veszélyes… DE. Sőt, nekem internetről kellett megtudni, hogy menstruáló nő ne igazán menjen ki a “természetbe”. Szarvasok, de még vaddisznók is megérzik azt a szagot és bár eltérő dolgokat lehet olvasni mikor beszámolnak a támadásról (rivális hímet lát, vagy épp párzani akar), a végeredmény támadás. Ezt az információt a mai körülmények közt is már általános iskolában tanítani kellene.
“Nyelvezet”
Nagyon fontos lenne még a hétköznapi, tudományos és jogi nyelvezetek közti távolság csökkentése. Nem érthet mindenki minden tudományhoz még tudósként sem, így a tudományos nyelvezet nem lesz a tömegek definitív nyelvezete. Ellenben a jogi nyelvezet az sok probléma forrása. Konkrétan még a tudósoknak is gondot okoz. A ‘22-es lényege ez, elvileg 2050-ig akkor egyenes agyarú elefánt faunának kellene lennie vadon hazánkban vagy ökológiai helyettesítőknek. Komoly probléma van, mert az ezeket kitalálók szinte 100%, hogy csak jávorszarvasban, bölényben, farkasban és medvében gondolkodtak. Persze ez nem csak a használt megfogalmazási módok eltérése, hanem más dolgok eredménye is. Nem elég a három nyelvezet közelebb hozása. Itt konkrétan az látszódik, hogy pl. zoológusok nincsenek azzal tisztában, hogy nekik bizony a paleontológiához is érteniük kellene, e nélkül nem érthetik meg a mai folyamatokat.
Tudomány ellenőrzése
A tudományt is szigorúbban kellene ellenőrizni. Ott a ‘21-es, hogy a szigeteki faunák széles körű kihalása nem az ember hibája. Miközben végig olvasva, pont hogy de. Következő dolog miatt rá kellet néznem a magyar (bulvár)médiára mi is a mamutok helyzete. Néhányat hozok fel, legyen ez, ez, illetve ez, az Index 2013-as cikke és szintén általam finoman sem kedvelt Index 2024-es cikke mely korrekt. (Igen azzal a csoportképpel van gond, az tény.)
Pleisztocén végi tömeges kihalás egy olyan dolog ahol kőkemény gazdasági érdekek húzódnak. Van elég információ, hogy az ember a hibás, a maszatolás mégis megy. Ha viszont ha olyasmi történne, hogy minden ország kijelenti, hogy mi vagyunk a hibásak, akkor onnantól kötelesség helyreállítani. Ezt pedig feljebb tárgyaltam, hogy mekkora gazdasági, társadalmi és szemlélet béli átalakítást igényel. Az ügyet előre vihetné maszatoló tudósok kiszűrése. A gond, hogy nem csak Oroszországban esnek ki ablakból az emberek. A szigeti faunásnál két konspirációs elméletem van azon túl, hogy a szerzők tényleg így értékelik az adataikat. Első, hogy ezt kellett kihozni az adatokból. A második, hogy elfogadhatták a pénzt a publikáció címében és jó pár helyen leírták, hogy nem, mi nem vagyunk olyan nagyon hibásak, de a többi szakember átlát ezen és látják, hogy de az ember a hibás. Még azt is adjuk meg hogy nem ment zsebbe a pénz, a kutatásra ment. Szóval megpróbáltak lavírozni és kijátszani a “befektető” ember mentő végeredmény igényét. Szóval igen a megafauna feltámasztása és hogy az funkcionáljon, ne csak kirakat legyen olyan kihívás amit az emberiség a jelenlegi erkölcsi nívójával szerintem nem tud megtenni.
Technikailag a cikk már készen volt mikor egy sétám közben eszembe jutott, hogy belém sosem akaszkodott kullancs, holott eléggé kullancs fertőzött környéken élek. (Még kullancsoknak is büdös vagyok ezek szerint.) Elvileg egyre több a kullancs mit a klímaváltozással indokolnak. Megafauna visszatelepítése esetén még több kullancs lenne, ugye? (Általam megkérdezett pár ember ezt felelte, egyet kivéve.) Nos, mivel kullancsok a növényeken várják, hogy bele akaszkodhassanak a gazdaállatba, így arra gondoltam, hogy a kevésbé válogatós és hiányzó nagy növényevők technikailag megennék a kullancsokat a növénnyel együtt. Magyarán csökkenne a kullancsok száma. (Plusz egyéb tényezők, mint egészségesebb növényzet miatt több a rovar, több a madár mik kullancsokat is esznek. Khm. Mao elvtárs.) Kérdés, hogy az elmélet így van-e. A válasz: Igen.
A csehországi Milovice-ba visszatelepítésre kerültek a lovak, vadtulok pótlékok és bölények. Itt és olyan helyen ahol nincsenek jelen e növényevők megvizsgálták a kullancsok számát. 80%-a a kullancsoknak e növényevőktől mentes helyen került begyűjtésre. Begyűjtések 2019-2021 közt zajlottak és idén került publikálásra az eredmény. Nagy növényevők hiányában megnövő kullancs populációról már 2018-ban is volt értekezés. Tehát előjön az, hogy a mainstream környezet- és természetvédelmi kommunikáció csak a klímaváltozást képes papolni. Ezzel pedig az ember általi felmelegedés illetve következményeinek nem hogy megállítását, de mérséklését is pont a “zöldek” gátolják.
Azért hozzá kell tenni, hogy a legelt területeken kevesebb, ezek a növényevők nem legelnek mindenhol, tehát a táplálkozó helyek közti “átjáróházak” továbbra is kullancsokban gazdagok lehetnek, sőt talán még gazdagabbak is. Viszont a ma rendelkezésre álló fajokról van szó, orrszarvúak, ormányosok gyérebb növényzetet eredményeznének és a most nem vagy kevéssé legelt “átjáróházak” is másképpen néznének ki többségében, mely kullancsokra negatívan hathatna.
Logika első körösen azt diktálja sokaknak, hogy a sok nagy növényevő miatt több lesz a kullancs, közben nem. Sokan nem értik meg, hogy pl. kártevőnek gondolt verebek hasznosak. Igen megeszik az eleséget a csirkék etetőjéből. Ellenben nem véletlenül volt etetés idő és akkor szórtak ki annyi takarmányt, amennyit kellett. Mao elvtársunk, az a nagyon okos említve volt. Kitalálta, hogy ki kell irtani a verebeket, mert rosszak. Kína kapott is egy sáskák általi éhínséget a nyakába ezért. Egyszóval meg kell érteni, hogy az úgy mondott hasznos, mert kártevőket megeszik állatok nagyon leegyszerüsítve nem azt eredményezik, hogy nincs kártevő, vagy csak alig, hanem azt hogy van termésed egyáltalán. A vegyszerezés és GMO pedig nem válik be, a kártevők képesek adaptálódni és egyre offenzívebb eljárások ember számára sem jók.
Növényzet rendszeres kaszálása nem eredményezi a kullancsok számának érdemi kontrollálását, ellenben legalább a virágok így a méhek élelemforrását elpusztítja. Nehéz megérteni mi az a méhlegelő ugyebár. A kérdés adott, a klímaváltozáson, vegyszereken és túl gyakori kaszáláson túl a megafauna hiánya okozza-e a méhek hanyatlását? Alapvetően olyan eredményeket találtam, hogy a növényevők negatívan hatnak a méhekre, mivel megeszik a virágokat. Ellenben van olyan kutatás mely a mérsékelt szarvasmarha legeltetés esetén nem mutatott ki negatív, de pozitív hatást sem. Intenzív legeltetés vagy a legeltetés teljes abbahagyása a fűféléknek kedvez, így elszaporodnak a fűfélékkel táplálkozó rovarok. (sáskák…) Egy kutatás három éves időkeretet vizsgált, adott területen juhokat legeltettek. 86%-nőt a levéltetvek száma. Figyelembe kell venni, hogy a magas növényzetű és az alacsony növényzetű legelők is fontosak, megvan a maguk helye. Karcsúméheknek például szükséges alacsony növényzetű (folyton lelegelt) terület, hogy hozzáférjenek a talajhoz, amiben fészkelnek. Igen vannak talajban fészkelő méhek. Noha megeszik a virágokat a növényevők, a trágyázás miatti tápanyag és mag szétszórás nem hagyható figyelmen kívül. Segítik a növényzet magas diverzitását. Illetve a méhek felső kréta óta nagyon jól megvannak a növényevő állatok mellett. Tehát a természetes folyamatok teljesen jók a méheknek. Haszonállatok esetén tehát oda kell figyelni, hogy ne legyen túllegeltetés. Túllegeltetés mértéke pedig az adott területtől függ. Ne csak egyféle állat legyen legeltetve. Természetes körülmények közt pedig a ragadozók gondoskodnak a dolgokról. Tehát ez elmebetegség. Pótcselekvés, sőt azt sugallja, hogy majd megoldjuk drónokkal. Holott a megoldás a mezőgazdasági területek és legelők jó eloszlása lenne minél nagyobb növény diverzitással, folyamatosan legyenek virágok. Illetve tény, minél kevesebb vegyszer, felmelegedést kiváltó okok beszüntetése és hát kisebb népességnek kisebb terület kell. A vegyszerezés már azzal is csökken, hogy a legeltetés miatt nem kell takarmányt termelni, mit ugye vegyszereznek. (Haszonállat és földrajz függő a téli takarmányozás.)
A tücsök burger mítoszának halála
Nem ellenzem a rovarok fogyasztását, de a helyzet hogy azok a törekvések, hogy cseréljük le a tetrapoda húst teljesen, vagy akár büntetve legyen, az nem csak gasztronómiai terrorizmus, kultúrák megerőszakolása, hanem súlyos ökológiai problémát fog okozni. Az érv, hogy főleg a szarvasmarhák mennyi metánt termelnek. Mi a helyzet a pleisztocéni nagy növényevők milliós számával? Hm? Ha a legelmeháborodottabb ötletet vesszük, akkor nem lesz szarvasmarha-, sem sertéstenyésztés, semmi, csak rovarok és még a megafauna helyreállítást is elkaszálják. Egy az, hogy az élő rendszerek tovább degradálódnak, kettő a felmelegedés zakatolni fog tovább.
Jégkor végi kihalással annyival csökkent a metán a légkörben, hogy az 0,08-0,2 celsius fokos lehűlést okozhatott. Legutolsó lehűlési időszak ennek lehet köszönhető. Az erdőségek a nagy növényevők hiányában megnőttek, mik ugye fokozzák a lehűlést a széndioxid megkötés miatt. Ez igaz. A gond viszont, hogy a több erdő télen fokozza a felmelegedést, mivel az egységes hótakarót megtörik, ez pedig akár 0,2 celsius fokos melegedést okozhat. Technikailag a legjobb esetben ki van egyenlítve, legrosszabb esetén 0,12 celsius fokos melegedést jelent. Ez viszont olyan területekre vonatkozik ahol van hó télen, alacsonyabb szélességi körökön a megafauna eltűnése, valóban lehűlést okozna. Szibériai pleisztocén parkban noha még nincsenek mamutok, más ma élő állatok betelepítése után azt figyelték meg, hogy télen a hó letaposása és a hó egységességét megtörő növények legelése miatt a talaj hőmérséklete 15-20 celsius fokkal alacsonyabb, mint e növényevők hiányában.
 |
| Kép Észak-Amerika esetéről, 2010-es publikáció médiás változatából. |
Magyarán, ha a megafauna részlegesen, vagy nagyon kis mértékben (rezervátumok) lenne csak helyreállítva, továbbá olyan helyeken ahol telente van hosszan megmaradó hó, ott ridegtartás keretében szarvasmarhák tartása minden hatást összesítve olyan, mintha negatív lenne a “felmelegítő hatásuk”. Jelenleg télen ritkán havas hazánkra nem érvényes, a trópusokra pedig főleg. Ez a dél-amerikai szarvasmarha tenyésztés számára rossz hír, mivel az valóban hozzájárul a felmelegedéshez. Így már érthető, hogy a tücsökburger mért egy mítosz. Egy egészséges mérsékelt övi környezetben és attól hidegebb területeken, a ridegtartású szarvasmarhák pont hogy negatívan hatnának a felmelegedést. Vagy ha a mai fajták túl sok metánt termelnek, akkor át kell állni ősibb fajtákra, esetleg bölényre. Emellett az istállózó szarvasmarha tartást kell felszámolni, a gulyáknak nagy, jól bejárható legelőket kell biztosítani. A nagyobb terület egy része megoldható az eddig takarmány termesztésére szánt földterületek legelővé alakításából, illetve a lényegében legelő állatok nélkül hagyott (legfeljebb szarvasok) területek hasznosításából.
‘22-es után hivatkozott ‘24-es publikáció továbbra is a főleg növényi alapú táplálkozást tartja fenntarthatónak, de elismeri, hogy szükséges a húsfogyasztás, amennyiben a hús előállítása olyan állatok révén történik melyekkel a megafauna imitálása történik. Ráadásul vannak a földön olyan terület melyek növénytermesztésre nem, de legeltetésre alkalmasak. Illetve 2010-ben is javasolták a Mediterráneumban a legeltetés visszaállítását, mivel csökkenti az erdőtüzek esélyét.
Szóval a húsfogyasztás betiltása még súlyosbítja is az ökológiai problémákat. Például a mikroműanyag probléma. Szarvasmarha nem csak hús, hanem bőr is. Rengeteg ruha (lábbeliket is beleértve) műanyagból van, vagy részlegesen az. Ezek lassan kopnak és kelletkezik a mikroműanyag. Ettől függetlenül, túl sok húst fogyasztunk ez tény. A hús fogyasztási szokásainkat át kell alakítani, meg kell becsülni az élelmet, mert az másik élőlény halála révén tart minket életben. Ez nem jelenti, hogy nem lehetnek nassolni valók, vagy kiadósabb étkezések. Én se vagyok kisdarabb. (1,5-2 évig próbaképpen voltam húsmentes étrenden.) Pazarlás elkerülése, az igényes ételek és kulturált fogyasztásuk támogatása egy jó út. Illetve a fel nem használt és nem fogyasztható élelmiszerek komposztálása és így körforgásba való visszaforgatása lenne célszerű. Ezt ideszúrom.
Egész mellé még oda kell venni, hogy előfordulhatott, hogy az olvasó is találkozott már olyannal, hogy a fák több széndioxidot termelnek, mint oxigént, tehát az erdőirtással csökken a széndioxid kibocsátás. Arról megfeledkeznek, hogy a fák, mennyi széndioxidot kötnek meg, sőt ha a növényzet nincs bolygatva és a környezet is olyan, az a szén nem kerül vissza a körforgásba. (Széntelepek képződése pl..) Illetve további kölcsönhatások sorozata. A másik oldal meg olyan érvet hoz fel, hogy a széndioxiddal nincs baj, mert csak tápanyag a növényeknek és majd azok megoldják. Ezt a cikket ide hoznám. Igen valóban megnőhet a növények tápértéke a több széndioxid miatt, de látható, hogy a mezozoikumban magasabb légköri széndioxid volt így is és mainál jóval melegebb klíma. Széndioxid tehát probléma akárhonnan is nézzük. Viszont ami nagy félelmem, hogy ha ez a sötétzöld (ha ők sötétzöldek akkor én teljesen más vagyok) őrület, hogy technikailag minden a széndioxidra van kihegyezve és ezért az állattartás rossz és be kell tiltani, szóval ez beérik, akkor e logika alapján nem fogják hagyni az állatvilág helyreállítását? Sőt pont a zöldek fognak “minimumra” csökkenteni megannyi vadon élő faj populációját, mert túl sok széndioxidot (és metánt) termelnek? Állatok hiányában fellépő környezeti problémákat meg majd “tudománnyal” és “technológiával” akarják megoldani, melyek előállítása, karbantartása és a hulladékkezelése újabb erőforrásokat emészt fel és széndioxidot termel?
Klasszikus lózung: Mamut klónozás és a technológia veszélyei
Őszintén megvallva vagy tíz éve nem foglalkozom a mamut klónozás hírekkel. Én fantasynak látom, tévképzet kergetésének. Még a jogi dolgokkal foglalkozó ‘22-es is reális irányként kezeli, a ‘24-es mellőz. Ugyanaz a fő problémám, mint a “csirkeszaurusszal”, média rátelepszik és brutálisan eltorzítja a dolgokat. Emberek azt hiszik, hogy “dinót” akarnak klónozni és várják, miközben a cél a nem madár dinoszauruszból a madár dinoszauruszba való fejlődésnek a kutatása. Szó sincs pseudo-őslényparkról, vagy ilyen háziállatok létrehozásáról. Ráadásul olyan dilemma is van, hogy, ha a klónozás realitássá válna, az a természetvédelem számára egy kivégzés lenne. Hisz minek aggódni, majd újra lesznek klónozva.
Aggodalmaim megalapozottak és elvben ugyanazok, miket “How to Clone a Mammoth” c. könyvében leírt Beth Shapiro. (Nem olvastam, publikációban hivatkoznak az állításaira.) Még a Bolyhoska II-ben írtam, hogy 521 év alatt a DNS nukleotidjai közti kötések fele felbomlik jó megőrződési körülmények közt is. Kerekítve 500 év alatt félig szétesik. Egy millió éves DNS még olvasható lehet ennek ellenére. Ám ez alapján már sejthető, hogy pár tízezer éves mamut DNS összefoltozása kihívás. Ráadásul egy példány egész DNS-e kevés. Életképes és egészséges populációhoz félszáznál is több példány kell. Itt jegyezném meg, hogy mivel vesszőparipám a videójátékok károssága, a mamut feltámasztás körüli elvárások miatt, mindegyik videójáték melyben őslény klónozás van az hiábavaló ábrándokat gyárt tömegével.
Mivel a vadtulok esetén a visszatenyésztés még mindig zajlik, tulajdonképpen az egy elfogadott módszer, hogy a végeredmény nem az aminek lennie kellene, csak nagyon hasonló, küllemben, viselkedésben és ökológiában elfoglalt szerepében. Így értelmezve a mamut klónozás lehetséges. Csak hibridről lesz szó, nem 100%-os gyapjas mamutról. Nem találkoztam ilyesmivel, de esetleg DNS helyreállító AI technológia kifejlesztése? Bár ha a végeredmény életképes is lenne, lehet az sem a valódi gyapjas mamut lenne, csak valami nagyon közeli ahhoz.
A lényeg, hogy ami lehetséges az nem a valódi gyapjas mamut feltámasztása, csak valami nagyon hasonló, mely (többségében) gyapjas mamut génekkel rendelkezik. Nem kritizáltam az ökológiai helyettesítő fajok elgondolását, de ugyanez a helyzet. Ha lehet helyettesíteni mással, akkor miért kell foglalkozni vele, hogy kihal-e? Meg kell találni az arany középutat és időben felfedezni a leperzselendő vadhajtásokat.
Legfontosabb klónozandó állatok az egyediségük miatt az erszényesek. Méhlepényes ökológiai helyettesítők Ausztráliában való honosítása valóban életképes életközösséget eredményezhet, mely növény és őshonos állatvilágot is megóvhatja. Földtörténeti mércével rövid távon. Millió éves távolságokban, az ember utáni világban az erszényesek ki nem is halnának, de drasztikusan lecsökkenhet a diverzitásuk. Ellenben ha nem telepítenénk be, sőt kiirtanánk a nem őshonos fajokat akkor millió éves távolságokban Ausztrália maradhatnak az erszényes fellegvára. Ilyen szempontból a klónozás nagyon fontos és kizárólagos módszernek kellene lennie. Technológia viszont messze nincs ezen a szinten. Így marad a helyettesítés és visszatenyésztés.
Nem szabad hagyni, hogy ha a klónozás könnyűvé válna, akkor e miatt a természet pusztulása hagyva legyen. Klónozás eszköz a helyreállításra, nem pedig engedmény arra, hogy még felelőtlenebbek legyünk. Vadhajtások pedig akadnak még. A nem madár dinoszauruszok, vagy inkább arra hajazó genetikai konstrukciók vadonba engedése. Láttam már magát komolynak mondó és sok helyen annak beállított embert, aki ilyen lázálmokat dédelget. Ezekből talán kevés van. Nagyobb gond ellenben ez. Ez nem csak ennyiből áll, van honlapjuk. Jelenleg még úgy tűnik, hogy nem igazán van hívő táboruk, de bármikor berobbanhatnak. Láttunk már precedenst. Ha ez megtörténne és anyagi keretük is lenne, akkor hatalmas nagy károkat tudnának okozni.
Szavaknak, hogy mit minek nevezünk, nagy hatalma van az elme fölött. Implicit módon, a sokat ismételgetett hazugság igazsággá válik az elmékben. Okkultizmus nem véletlen foglalkozik a szavak erejével. A “normálisnak” nevezett társadalomban nem véletlenül tanítják külön vállalati vezetőknek, hogy milyen testbeszédet használjanak és mellé milyen szavakat. Szavak helyes használata őslénytanban is fontos, tetszik vagy sem. Ez legjobban az úgy mondott “őstulok” esetén érhető tetten. Mikor lett kiirtva? 17. század? Ha a mostani demokrácia rendszerű “Magyarországot” jogfolytonosnak vesszük Szent István által alapítottal, akkor mi is “ősiek” vagyunk. Az “ős” jelző az úgy mondott “erdei őselefánt” esetén is egy aljas dolog. Ennek az állatnak ma élnie kellene. Ez a jelző tulajdonképpen azt jelenti, hogy az adott állat régen élt, ma már nincs és ez a normális. Szóval 400 éve kiirtott állat őslény?
Hasonlóan problémás az “ázsiai vadkutya”. Nem véletlenül maradtam a dhole-nál. Amit kiejteni talán golé-nak kell. Ezek a dolgok velőig beépülhetnek, hogy ázsiai, tehát Európához semmi köze. “Őstulokra” visszatérve, az aurochs talán jobb név. Aurohsz németes akcentussal lenne elvben a kiejtés. Vadökör/tulok lenne a magyar neve. Barlangi jelző ezeknél az állatoknál az ős jelző szinonimája technikailag. Ember az barlangban lakott az őskorban, tehát ami barlangi az ősi. Használtam sokszor, de a sztyeppei oroszlán esetén áttértem a sztyeppére a barlang helyett. Barlangi hiéna helyett, talán európai foltos hiéna?
Mai napig előfordul, hogy olyat sikerül nekem mondani, hogy kréta végén kihaltak a dinoszauruszok, vagy lekrokodilozok egy nem krokodil Pseudosuchia-t. Van hogy én számomra evidens dolgokat rontok el. Szóval még jó párszor bele fogok esni abba a hibába, hogy őslénynek nevezzek olyan állatokat, melyek nem azok, csak az ember kiirtotta őket. És nem érdekel, hogy a “hivatalos” magyar megnevezés az “őstulok”, vagy az “erdei őselefánt”. A Föld meg lapos, aki ellenkezőjét mondja arra az “őslényekkel” együtt rágyújtjuk a legelőt. Ez a szómágia ezeknél az állatoknál, jelenkori létük jogának aprólékos, suttogó propagandisztikus eltörlése, még ha sokaknál nem is tudatos.
Mémekkel nem kívánok újra foglalkozni. Kimondottan károsnak tartom őket. Noha élek időnként velük. Feljebb Ausztrália esetén a 2024-es publikáció szegmensében foglalkoztam ezzel pluszban, mennyire aljas ez az Ausztrália vadvilág mém tematika.
Alma
Legfeljebb általános iskolás lehettem, mikor egy dokumentumfilmet láttam, ahol clovis-i sírokról volt szó és hogy irreálisan sok vadászati eszközt (fegyvert) temettek el. Nem emlékszem már pontosan, hogy volt-e benne emberi maradvány, vagy ha volt, akkor talán gyerek volt. Dokumentumfilmben olyan elméletet mondtak el, hogy a mai indiánok elődei felfogták, hogy ők irtották ki a megafaunát és a sír rituális bűnbánás is egyben. Nos megtaláltam az Anzick-1-et és az egy-két éves gyermek mellé 115 eszköz volt temetve. Ez alapvetően azért lehetett, mert majd jól jön neki a túlvilágon. Viszont az eszközök száma és hogy elég sok vadászathoz kapcsolódik az lehet egyeseknek furcsa. Valóban megható belegondolni, hogy bűnbánás is volt a fajok kiirtása miatt, ám biztos passzol a sír kora? 11 200 - 13 100 közé datálható a sír. Szóval nem vetem el, hogy az észak-amerikai indiánok mélyen természetközpontú életfelfogása azért alakult ki, mert annak idején éltek felfogták, hogy ami történt, az bizony az ő hibájuk. A gond, hogy nem pár év alatt haltak ki a fajok. Viszont talán az elképzelhető forgatókönyv, hogy az adott törzs öregei még meséltek a mamutokról, még a törzs használta a mamutcsont eszközöket, már rothadó csontvázak még ott voltak a mezőkön, de élő mamutok már sehol és ezen elgondolkodtak. Kis esélyt adok erre a romantikus elképzelésre.
Ezt tovább víve kóser állatok elég érdekesek, hasított patájúnak, tehát párosujjúnak kell lenniük és kérődzőnek a négylábúaknak. Madarak esetén (nem vagyok zsidó, így utána kellett járnom) ragadozó madarak tiltottak, de a strucc is. Vízimadarak jó része tilos, a liba és kacsa nem. Alapvetően a tenyésztett állatok az engedélyezettek, de felsorolásokban a szarvas is kóser állatok között van. Kóserség elég sok állat evését így vadászatát szükségtelenné teszi, ezek jó része olyan melyeket könnyen túl lehet vadászni és kiirtani. Nem kóser az elefánt és orrszarvú, ellenben neten találtam kóser bölény húst. Arra akarok kilyukadni, hogy a kóser állatoknak lehet esetleg olyan elég régi eredete, hogy mit nem szabad enni, mert akkor kiirtjuk. (Bronzkorban még "gyakoriak" voltak a bölények.)
Másik nagyon kézenfekvő dolog a tiltott gyümölcs. A vallások, pontosabban egyházak garantáltan újra írták a tanokat több száz, de inkább ezer év alatt. Nem lepődnék meg, ha Ádámék alma evésében nem az lett volna a bűn, hogy megették és tisztán láttak, hanem mit műveltek utána a Paradicsomban vagy mit műveltek a Paradicsommal. Értsd: tönkretették. Azt legvallásosabbak is elismerik, hogy az alma csak szimbólum. Ám valójában minek? Eredendő bűnnek. Ám az mi? Engem meglep mikor ateisták is evidensként kezelik a genetikai emlékezetet, valóban az ösztönök mondhatni ezek. Ám ha már kóserkodtunk, jó pár éve olvastam olyat és a Kuruc nem írom le pontinfót, mert még bajom lesz az algoritmus miatt (már van) eléggé élcelődött azon, hogy a holokauszt traumája genetikai úton öröklődik a túlélők utódaiba. Volt egy időszakom mikor elég sok irredenta és “szélső”jobbos zenét hallgattam, ezek fele minimum Trianon fájdalom. Az a magyar akinek fáj Trianon, ezt ma is vallom. Viszont a trianoni trauma pont ugyanolyan genetikai emlékezet, mint a holokauszt traumájának öröklődése. (Az a zsidó aki magyarnak is mondja magát és két ilyen fájdalom van benne… nem lennék a helyében.) Oda akarok eljutni, hogy ha a genetikus emlékezet valós dolog, akkor valóban történelmi tragédiák felgyülemlése napi szinten mérgezik életünket. Ki így, ki úgy próbálja enyhíteni, de ezek rendszeresen bűnbakok révén történnek. Az eredendő bűn egy része lehet abból a tudatból jön, hogy fajunk destruktív és ki tudja, lehet ténylegesen visszanyúlik a jégkori megafauna kiirtásához.
Viszont akkor mért nem örvendenének tömegek, hogy hazánkban újra oroszlánok, leopárdok, jaguárok lennének? Ez több rétegű, de a gond ott jön, hogy vannak olyan degenerált és/vagy rohadékok, akik még a farkast is Kárpát-medencében tájidegennek kiáltják ki. Előző cikkben írtam az emberi egosovinizmusról. Hiába van génjeinkben benne a bűn és annak bánása, mellette itt van az emberi lényünk, ami elkövette a bűnt és több mint 10 000 év alatt sem változott, technikailag folyamatosan ugyan azt csináljuk év tízezredek óta, csak ma már tudatában is vagyunk ennek.
Egy szó mint száz, a megafauna kiirtásától lehet tudat alatt ma is lelkifurdalásunk van, csak az emberi lényünk a tudományos eredmények dacára sem hajlandó elismerni.
Játszunk el azzal a gondolattal, hogy a nagyláb, yeti, wendigo, dzsin, dewayo és minden ilyen folklór/kriptid valamiféle létező entitás, sőt akár nem sima anyagi lényekről beszélünk. Több száz, vagy inkább több tízezer éves kreatúrákról van szó. Magyarán tudják, hogy miért halt ki megannyi faj, látták a pusztítást ami mai napig tart. Számukra evidens, hogy nekünk tisztában kellene lennünk ezzel. Vagy ha tudják, hogy emberi élettartam miatt bizony minden elfelejtődött, akkor pedig ezért vethetnek meg minket, mert akkor az ember nem valódi értelmes faj. Ha pedig tisztában vannak a modern tudományokkal, hogy újra felfedeztük a bűneinket és nem változtattunk semmit, akkor pedig azért.
Wendigot emelném ki. Ez egy szellem mi kannibalizmus bűnébe esett indiánt (de gondolom lehet más származású is) száll meg és átveszi az uralmat fölötte, átalakítja és így további emberekre vadászik a “csillapíthatatlan” éhség miatt. Ez egy tanmese, hogy az ember ne egyen másik embert. Mégis fura büntetésnek, hogy további ölések történnek. Inkább arról lehet szó, hogy a bűn miatt meggyengült egyén felett könnyebben veszi át a wendigo a hatalmat és így csinálja azt amit ő akar. Nem az egyén büntetése a cél, hanem hogy a wendigo kiélheti a vágyait. Elsődlegesen a (jogos) bosszút. Ez és különböző más természetben élő folklór lények, melyek folyton keresik az emberek ölésének, megnyomorításának stb. lehetőségét “gonoszak”, legalábbis mi így kezeljük őket. Ám feljebb írttal együtt meglehet, hogy ők a jók és gerilla harcot folytatnak a valódi rossz, tehát az ember ellen. A démon szó a görög daemon szóból ered és gyűjtőfogalom, emberek számára is jó entitásokat is felöleli. Kereszténység mi eltorzította a jelentését. Magyar folklórban sokszor az ördög és a démon két külön dolog. A démon már kereszténység által gonoszként kezelt entitások gyűjtő neve. Az ördög pedig nem gonosz, valóban pokolfajzatok, de a pokol ugye a rossz emberek gyűjtőhelye is. Van olyan magyar folklór mese, hogy egy ördög feljegyzi azoknak a nevét, akik a templomban nem megfelelően viselkednek. Tehát magyar folklórban az ördög Isten által kiszabott munkát végzi, ami jelentheti az emberek megtréfálását, de bántását is.
Arra akarok kilyukadni, hogy ha számos kulturális elemünk valóban származhat a múltban kiirtott fajok miatti bűntudatból, akkor ezek a folklór lények származhatnak a jogos bosszútól való félelemből. Persze ennek elismerése szembemegy az emberi egosovinizmussal, tehát nem a bűnös a rossz, hanem aki jogosan büntetne.
Nincs illúzióm, ennek belátása ellenére nem tudnék leülni sörözni egy wendigoval, legfeljebb gyorsan végezne velem, nem kínozna hosszasan, mint másokat. (Attól még megpróbálnám, elfutni úgy sem lehet, meg jogosan teszi....)
Csodaszarvas elméletemet nem kell részletezni. Megboldogult Magyar Gárda oroszlánja I. Imre címere alapján jött. Oroszlán, elég komoly magyar jelkép. Ahogy más népek heraldikájának is alappillére. Sajnos kb. semmi nem maradt fenn a magyar ősvallásból. Nem akarok belemenni olyan dolgokba, mint az Attila féle hunokkal való folytonosság. Sajnos nagyon sok baromság található az interneten. Jó lenne letisztázni biztosan mi az amit tudunk és mi az amit nem. Sok év alatt olvasottak közt volt pl. egy párduc istenség, mely a “Kárpátok Őre”. Mivel nem oroszlán, így esélyesen leopárd vagy hópárducról lenne szó.
Ha sikerülne rendesen feltárni mi is volt Hazatérés/Honfoglalás kori magyarság hitvilága, az nacionalista okokból is minimum a bronzkorban megsemmisített állapotok helyreállítását kell jelentse. Halász disznó kapcsán volt szó arról, hogy többek közt Széchényi, hogy tette tönkre hazánk vízrajzát. Ha szeretjük hangoztatni, hogy a Kárpát-medence mindig is a miénk volt, akkor a bronzkori kihalásért is mi vagyunk a felelősek. Ráadásul már az is egy lepusztult állapot volt. Hiába kiabáljuk, hogy nem, nem soha és vesszen Trianon, a Kárpát-medencének ami valóban a földrajza miatt az eredeti Magyarország, mi egy ökológiai csapás vagyunk. Ha annyira nacionalistáskodunk, hogy mi mindig is itt voltunk, ez a mi földünk, akkor e lózungok alapján mi vagyunk azok akik tönkretesszük, mi vagyunk az “ősellensége” a szülőföldünknek.
Egyszóval magyar nacionalista felfogás alapján elég komolyan törleszteni való van. Akik pedig nem nacionalisták, de természetvédők, nos ebben egy a cél.
Európa és technikailag az egész Föld életközösségei sérültek és az országok/természetvédelmi szervezetek mondhatni a degradálódás egy állapotát kívánják konzerválni. A nemzetközi egyezmények, EU-s célkitűzések, hogy 2050-ig emberi hatás előtti állapotoknak kell az EU területének 10%-án lenniük. Ez a hozzáértő és tudós szemszögéből azt jelenti, hogy többek között mamutokat és egyenes agyarúakat addig vissza kell telepíteni, vagy ha nem lehetséges, akkor ökológiai helyettesítőket kell alkalmazni. A célkitűzést kitalálok nem voltak éppen tisztában azzal, hogy mi Európa eredeti élővilága melyet még nem (annyira) érintett az ember. Ez nem Kr.sz.u. 1500-as állapotok, hanem 50 ezer vagy inkább még régebbi állapotok. Egyszóval a célkitűzések és a tudomány/valóság nagyon eltérnek és bár a célkitűzések ha megvalósulnak, akkor jobb lesz, de még így is messze lesz attól amit a célkitűzések szó szerinti értelmezése jelent. Meg kell állapítani, hogy a természetvédelmi törekvések néhány kivételtől eltekintve tévúton vannak és még az is könnyen lehet, hogy csak súlyosbítanak a helyzeten. A természetvédelem leegyszerüsítése a klímaválságra egy tévút. Az élővilág valamennyi veszteségekkel is, de emberi tényezők nélkül képes lenne a jelenlegi (amúgy ember általi) klímaváltozási folyamatokhoz alkalmazkodni. Az alkalmazkodást viszont az ember lehetetlenné teszi.
Ha klónozással vagy helyettesítő fajokkal is, de a felső pleisztocéni állapotok helyreállításának kellene a minimumnak lennie, ehhez viszont rengeteg dolgot meg kell változtatni. Legyen az a migrációs és demográfiai politika, település és úthálózat szerkezet, gazdaság, fogyasztási szokások vagy a fegyvertartási jog. Mindezekhez elengedhetetlen az aljas “propaganda” felszámolása mi fel akarja menteni az embert ezen állatok kiirtása alól.
Végére pedig egy klasszikus irredenta zene. Ez a dal, csak mondjuk olyan a hazánk amilyennek lennie kellene, azokkal az állatokkal miknek élniük kellene. Akkor lenne szép és gyönyörű, nem pedig ez a... pusztulat Nem tudom jobban kifejezni.
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/reel.12443 - Megafauna restoration as a legal obligation: International biodiversity law and the rehabilitation of large mammals in Europe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése