Shringasaurus a megelevenedett retroszaurusz

2023. július 4., kedd

Shringasaurus a megelevenedett retroszaurusz

Az 1960-as The Lost World olcsó módját választotta a dinoszaurusz készítésnek. Mindenféle hüllőre rá ragasztottak kiegészítőket. Ezt összevágták az emberes jelenetekkel és kész is. No meg állat harc, ami miatt ma már rágyújtanánk a stúdiót a stábra. Ebben a filmben volt egy “dinoszaurusz” mely kísértetiesen hasonlít egy 2017-ben leírt Allokotosauria-ra, mely egy ága az Archosauromorpha-knak.

A Shringasaurus indicus különlegessége a supraorbital-is szarvaiban rejlik. Ilyen koponya “toldalékokkal” csak jóval később rukkoltak elő az Archosauria-k és utánuk az emlősök, mégis e kora triászi Archosauromorpha elég fejlettekkel rendelkezik, úgy hogy rokonságában ilyenre nincs precedens. Valójában közép triász hivatalosan, mivel nem matematikailag van felosztva, hogy mi a kora, közép és késő triász

Indiai Satpura Gondwana-medencében található Denwa formáció megkövesedett vöröses színű ártéri üledékéből, huszonöt négyzetméteréről hét eltérő élet stádiumú példány került elő. ISIR 781–1072 vagyis a típus példány legtöbb része szerencsére előkerült. A lelőhely kordatálása nem biztos. Állat publikálásánál anisian (magyarban anisusi) korúnak tekintették, tehát 247-242 millió éve élhetett a faj. Denwa formáció kormeghatározása nem könnyű, sokan a máshol is megtalált állatok alapján igyekeznek meghatározni. Denwa formáció két másik formációval szomszédos. Pachmarhi és Bagra formációkkal. Előbbi rendjén is lenne, révén szintén triászi, ám a fölötte lévő már krétai formáció. (Mondjuk úgy, hogy a jura az lelépett.)

Elsőre valóban a szarv nagyon szemet szúró. Ha ismerjük a rokonságát, akkor a hosszú nyak teljesen normális. Ennél az állatnál jön elő az “őslényes tartalom gyártók” egyik közkedvelt, ám nagyon káros szokása. Akár még igénytelen képeket is felhasználnak az adott lényről (vagy csak képtelenek különbséget tenni a rossz és jó közt), csak ne kelljen a fosszíliákról, a csonrtozatról képet használni. Szerencsére a Shringasaurus-ról vannak szép paleoartok. Ellenben ha ignorálnánk a csontvázát valami nagyon bizarrt nem vennénk észre. Nagyon leegyszerűsítve: az orra szokatlanul emlősszerű. Nem olyan, mint más hüllőknek. Ez szerintem sokkal szemet szúróbb, mint a szarvak és nem adják át a paleoartok ezt a szokatlanságot. Ám nem ő az első az Allokotosauria-közt, hiszen például az Azendohsaurus madagaskarensis-nek is ilyen volt.

Az Allokotosauria-kon belül az azendohsauridae családba tartozik a Shringasaurus indicus. Étrend terén elég változatos a család. Shringasaurus lapított, levélforma fogakkal bírt a növények darabolásához. Hasonlóan az Azendohsaurus madagaskarensis-hez. Malerisaurus robinsonae és Pamelaria dolichotrachela rovarokat illetve kis állatokat ehetettek A Puercosuchus traverorum fogai alapján viszont masszívan húsevő volt.

A b, Arrhinoceratops összehasonlításként, középső fekete hátteres kép macn.pv alkotás, jobb oldali Azendohsaurus.

Térjünk vissza a szarvakra. Sajnos nagyon beágyazódott dolog, hogy a sok “különleges” szarv, pajzs, tüske, fejdísz, lemez stb. fajfelismerést szolgálta. Régen főleg dinoszauruszoknál azt hitték, hogy egyszerre egy helyen elég sok nagyon hasonló faj élt, ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. Noha élt több pl. Ceratopsidae és Hadrosauridae egy helyen és időben ezek alapból eltértek több dologban. Vannak olyan eltérések miket nem is ismerünk, mint a lágyrészek, Avemetatarsalia-k esetén a tollak, melősöknél a szőr, szín/mintázat, szag (feromon) vagy a hang. Meg aztán lehetségesen van Bagaceratops és Protoceratops hibrid szóval nem volt ellenükre a keveredés, ami amúgy fontos evolúciós mozgatórugó is. Nem is meglepő, hogy a Shringasaurus-nál egyedek közt is eltértek a szarvak, így a fajfelismerésre teljesen alkalmatlanok voltak. Legkézenfekvőbb a hím-hím elleni harcokban játszott szerepük. Legyen ez Bovidae (tülkösszarvúak, antilop vagy bölény) Ceratopsidae, Dinocephalia (mint az Estemmenosuchus) sőt a háromszarvú kaméleon (Trioceros jacksonii). Mely utóbbi nem igazán tudja védekezésre használni a szarvait, mint az előtte felsoroltak. Sőt nőstények nem is rendelkeznek vele. Szarvak feltehetően első sorban a hím-hím közti rivalizáció miatt alakultak ki, ám mivel alkalmasak védekezésre, így nőstényeknél is jelen vannak. Őzeknek agancsa van (ugyebár levetik) és nem szarva és ugye nőstények finoman szólva híján vannak belőle, holott elvileg számukra is jó lehetne. Vélelmezhetjük, hogy a szarvval megtalált Shringasaurus-ok közt legalább egy nőstény is van. Itt álljunk meg. Szarvval megtalált példányok? Vannak szarvatlanok? Képen a g és k ez. Úgy tűnik hat hím és egy nőstény került elő. Rendben, lehetséges, hogy valami okból nem fejlődött ki a szarva és valójában a nőstényeknek is volt szarva. Amennyiben a nőstények szarvatlanok voltak, az alapján a hímeknek sem volt elsődleges fegyvere ragadozókkal szemben a szarvuk. Jelenlegi állás szerint a nőstények nem rendelkeztek szarvakkal. Továbbá meglehet, hogy kisebbek voltak a hímeknél, melyek akár négy métert is elérhették.

2018-ban publikálásra került Shringasaurus-nak tulajdonítható két összenőtt nyakcsigolya. Összenövés oka nem ismert. Lehetséges, hogy így született az állat, vagy porckorong fertőzés révén történt, esetleg külső erőteljes behatás utáni gyógyulás tolta túl a csontosodást. Nem lehet kijelenteni, hogy két hím harcából származó sérülés lenne.

Keller Pyle alkotása.

Nem tudni, hogy az állatok csak összeverődtek-e a víznél vagy csoportos életmódot folytattak. Utóbbi esetben feltehetően különböző életkorú hímek és nőstények vegyesen voltak. Az egy vélelmezett nőstény alapján óva intek mindenkit matrialchális berendezkedés kikiáltásától. Noha érdekes koncepció. Továbbá azért sem lehet élből kikiáltani azt, hogy biztosan csordában éltek, mivel az állatok testei egykori folyam meder egy bemélyedésében gyűltek össze. Az, hogy megpróbáltak átúszni, ám elsodorta őket az ár, esetleg áradás áldozatai lettek, nem tudni. Szóval hiába kerültek elő több példány, nem lehet biztosra kijelenteni a csoportos életmódot. A leleteken nincs nyoma, hogy fogyasztottak volna a testekből, tehát az üledék gyorsan belephette őket. Márpedig nem egy vízi ragadozó élt itt, mely örült volna az ingyen húsnak.

Adott a kérdés, hogy milyen állatokkal élt együtt? Találtak itt fajilag nem besorolt Ceratodus-t, mely egy tüdőshal. Paracyclotosaurus crookshanki és Cherninia denwai mik elég termetes ugyan abba a családba tartozó temnospondyli kétéltűek, ha még élnének embert is jó eséllyel élelemnek néznék. Vannak még más lehetséges fajok, ám a leletek hiányossága miatt nem jól behatárolhatóak. Shringasaurus-nak voltak növényevő társai. Volt itt Rhynchosauria és két, kis és nagy termetű Dicynodontia. Vízből rájuk leselkedő veszélyeket ismerjük, ellenben még nem került elő szárazföldi ragadozó. Mivel volt kis és nagy testméretű préda, így legalább két eltérő méretű ragadozót lehet feltételezni.

Shringasaurus tökélete példája annak, hogy valami régi és maga idejében is gagyi dolog technikailag valósággá válhat. Túl sokat nem tudunk az állatról hét példány ellenére sem, bár nem meglepő, révén lelőhelye még számos egykor itt élt és még nem ismert fajt rejthet.