A paleoművészek, előszeretettel festik meg a Synapsidák közé tartozó teremtményeket teljes szőrtakaróval, holott még nem találtak ezt igazoló fosszilis bizonyítékot. Nem bukkantak testfosszíliákra, amik megőrizték volna
az állat testének körvonalait, rajtuk a szőrtakaró nyomaival. Viszont a
bizonyíték egy egészen meglepő lelet formájában érkezett: egy akkoriban élt húsevő ragadozó
megkövült ürülékének formájában.
Ezek a kövületek értékesek a paleontológusok számára, mivel
ezek segítségével képet alkothatnak az állat étrendjéről és anyagcseréjéről.
Ezért is volt értékes hét ilyen jellegű lelet, amit az Oroszország európai
részén található késő Permi Vyazniki formációban találtak az őslénykutatók. Két koprolit elemzése folyamán elsősorban rovarok testrészeit és petéit,
emészthetetlen fog és csontszilánkokat, halpikkelyeket és üreges belsejű
szőrszerű képződményeket találtak. A két koprolit által tartalmazott csontmaradványok
közül több is egy therapsidához (fejlettebb emlősszerű) tartozott. Az, hogy az
ürülékekben jól megmaradtak a zsákmányállatok maradványai, a leletet leíró paleontológusok szerint jelenti, hogy az
állat amitől származik, gyors anyagcserével rendelkező, melegvérű teremtmény, egy Synapsida
volt. Bár épp úgy lehetett egy korai, melegvérű Archosauria, hisz ezek első képviselői is a Perm késői időszakában jelentek meg, vagy egy olyan hidegvérű állat, ami éppen hasmenésben szenvedett.
Teljes szőrtakaróval borított, pihenő Inostrancevia. John Conway alkotása. |
De hogy melyik fajhoz tartozott a vadász, és melyikhez a
zsákmány, arról csak találgatni lehet. A Vyazniki formáció szerencsére tele van
jelöltekkel.
A Perm kor későbbi szakaszában azon a vidéken a leggyakoribb
ragadozók a Therocephalia rendbe tartozó emlősszerűek voltak. A formációból
három fajuk is előkerült. A legnagyobb a Megawhaitsia patrichae volt, mellette
élt a sokkal kisebb Moschowhaitsia vjuschkovi és a Purlovia maxima. Lehetséges,
hogy ettől a Megawhaitsia egyik példányától származik a koprolit. A benne
talált megkövesedett szőrszállak pedig épp úgy tartozhatnak a másik két kisebb
Therocephaliához, mint ahogy a formációban talált, a Therapsidák egy másik
ágához tartozó három Dicynodontia növényevőhöz is.
Ha csak nem egy eddig le nem írt emlősszerűről vagy korai Archosauriáról van szó, akkor talán az emlősök már a Perm végén elváltak a Therapsida rend többi tagjától.
Viszont Wágner Balázs szerkesztő szerint, nem csak egy zsákmányállatról kerülhetett szőr a ragadozó szervezetébe .
Viszont Wágner Balázs szerkesztő szerint, nem csak egy zsákmányállatról kerülhetett szőr a ragadozó szervezetébe .
Lehetséges, hogy a Therapsidák a mai ragadozó emlősökhöz
hasonlóan gyakran tisztogatták magukat, vagy a társaikat. Mikor vedlési
időszakban csinálták ezt, akkor a lehulló szőrszálakat könnyedén lenyelhették. Nem köhögték fel a mai macskákhoz hasonlóan szőrgolyó formájában, hanem
végigment a bélcsatornán, és az ürülékkel együtt távozhatott az állat
szervezetéből.
Akárhogy is kerültek a koprolitba a szőrszálak, ez a lelet
megerősíti, hogy ha nem is az összesnél, de a Synapsidák fejlettebb fajainál
már megjelenhetett a szőrzet.
Forrás?
VálaszTörlésVan forrás megjelölés.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz a kérdés remélem csak viccnek lett szánva.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törléswoaa...evolution...rolf
VálaszTörlésSzerintem már lehetne újabb cikket is írni ezen a blogon!
VálaszTörlés"akkor talán az emlősök már a Perm végén elváltak a Therapsida rend többi tagjától."
VálaszTörlésHa már voltak tollas dinoszauruszok, akkor szőrös Synapsidák miért ne lehettek volna?