Első erős bizonyíték a Synapsidák szőrtakarójára

A paleoművészek,  előszeretettel festik meg a Synapsidák közé tartozó teremtményeket teljes szőrtakaróval, holott még nem találtak ezt igazoló fosszilis bizonyítékot. Nem bukkantak testfosszíliákra, amik megőrizték volna az állat testének körvonalait, rajtuk a szőrtakaró nyomaival. Viszont a bizonyíték egy egészen meglepő lelet formájában érkezett: egy akkoriban élt húsevő ragadozó megkövült ürülékének formájában.

Csoportkép a Viazniki formációban talált Perm időszaki gerincesekről. Dmitry Bogdanov alkotása

Ezek a kövületek értékesek a paleontológusok számára, mivel ezek segítségével képet alkothatnak az állat étrendjéről és anyagcseréjéről. Ezért is volt értékes  hét ilyen jellegű lelet, amit az Oroszország európai részén található késő Permi Vyazniki formációban találtak az őslénykutatók. Két koprolit elemzése folyamán elsősorban rovarok testrészeit és petéit, emészthetetlen fog és csontszilánkokat, halpikkelyeket és üreges belsejű szőrszerű képződményeket találtak. A két koprolit által tartalmazott csontmaradványok közül több is egy therapsidához (fejlettebb emlősszerű) tartozott. Az, hogy az ürülékekben jól megmaradtak a zsákmányállatok maradványai, a leletet leíró paleontológusok szerint jelenti, hogy az állat amitől származik, gyors anyagcserével rendelkező, melegvérű teremtmény, egy Synapsida volt. Bár épp úgy lehetett egy korai, melegvérű Archosauria, hisz ezek első képviselői is a Perm késői időszakában jelentek meg, vagy egy olyan hidegvérű állat, ami éppen hasmenésben szenvedett.

Teljes  szőrtakaróval borított, pihenő Inostrancevia. John Conway alkotása.

De hogy melyik fajhoz tartozott a vadász, és melyikhez a zsákmány, arról csak találgatni lehet. A Vyazniki formáció szerencsére tele van jelöltekkel.

A Perm kor későbbi szakaszában azon a vidéken a leggyakoribb ragadozók a Therocephalia rendbe tartozó emlősszerűek voltak. A formációból három fajuk is előkerült. A legnagyobb a Megawhaitsia patrichae volt, mellette élt a sokkal kisebb Moschowhaitsia vjuschkovi és a Purlovia maxima. Lehetséges, hogy ettől a Megawhaitsia egyik példányától származik a koprolit. A benne talált megkövesedett szőrszállak pedig épp úgy tartozhatnak a másik két kisebb Therocephaliához, mint ahogy a formációban talált, a Therapsidák egy másik ágához tartozó három Dicynodontia növényevőhöz is.

Ha csak nem egy eddig le nem írt emlősszerűről vagy korai Archosauriáról van szó, akkor talán az emlősök már a Perm végén elváltak a Therapsida rend többi tagjától.
Viszont Wágner Balázs szerkesztő szerint, nem csak egy zsákmányállatról kerülhetett szőr a ragadozó szervezetébe .

Lehetséges, hogy a Therapsidák a mai ragadozó emlősökhöz hasonlóan gyakran tisztogatták magukat, vagy a társaikat. Mikor vedlési időszakban csinálták ezt, akkor a lehulló szőrszálakat könnyedén lenyelhették. Nem köhögték fel a mai macskákhoz hasonlóan szőrgolyó formájában, hanem végigment a bélcsatornán, és az ürülékkel együtt távozhatott az állat szervezetéből.

Akárhogy is kerültek a koprolitba a szőrszálak, ez a lelet megerősíti, hogy ha nem is az összesnél, de a Synapsidák fejlettebb fajainál már megjelenhetett a szőrzet.

Forrás: Wiley Online Library