Oldalak

▼

2020. augusztus 2., vasárnap

"Rövid hírek" 13.

Simosuchus mely egy Notosuchia.
Pterosaur-Freak alkotása.
Elég szembetűnő a különbség egy publikáció tartalma és a közt ami egy őslények terén viszonylag járatos olvasót érdekelhet (tehát nem száraz adatok), no meg a média által felvizezett információkat tartalmazó hosszú, de kevés érdemi információt tartalmazó írás közt. Sikerült egy új fajról írnom két mondatot. Elsüllyedek szégyenemben. Mármint lehetne írni mely maradvány mekkora és ilyenek vagy költeni hozzájuk olyan dolgokat melyeket csak be kellene másolni más hasonló állatokhoz is. Előbbi átlag olvasót nem érdekli (akit igen, van forrás) utóbbi meg a média felvizezése. Szóval két mondat...
Viszont a hírösszefoglaló talán legérdekesebb dologgal kezdődik. Volt-e más szárazföldi csúcsragadozó a Theropoda-k mellett? Illetve mi is a helyzet ezzel a melegvérűséggel a krokodilok és rokonaik közt? Miből jön nem csak az Archosauria-kra, de felmenőikre is következtetés.


Nem csak dinoszaurusz csúcsragadozók voltak
Baurusuchidae-k jelenlegi leletek alapján a késő krétakori délkelet Brazília csúcsragadozói lehettek. Theropoda-k szinte nem is ismertek innen. Így elég egyedülálló ökoszisztéma lehetett, hogy valahol szárazföldi Pseudosuchia-k a csúcsragadozók, nem a Theropoda-k. Felmerülhetett, hogy élt itt még fel nem tárt apex szerepkört betöltő Theropoda.
Maradványokat újra vizsgálat alá vették. Többek közt mississippii aligátorral és Allosaurus fragilis-szel lettek összevetve. (lásd ábra) A „gyenge” 600 N-os harapási erőt erős nyaki izmokkal és recés fogakkal balanszolhatták ki. Így a csúcsragadozói státuszukat megőrizhetik ezek az állatok. (Persze míg elő nem kerül valami, ami cáfolná.)
Forrás:
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/joa.13192


Notosuchia-k melegvérűek voltak? Vagy inkább publikációban alig említett fontosabb dolog lapul?
Van két ide kapcsolódó cikk. Egyik Pseudosuchia-kkal foglalkozik másik pedig a hideg-melegvérűséget boncolgatja. Hét Notosuchia-t vizsgáltak meg. Révén ezek az állatok nagyrészt szárazföldiek voltak. Anatómiájuk alapján pedig okkal feltételezhetnénk, hogy melegvérűek is voltak.
Kvantitatív csont vizsgálatot végeztek fosszíliákon. Két dolgot vizsgáltak. Nyugalmi metabolizmust és vörösvértestek méretét. Előbbihez csontszerkezetet és csontsejteket vizsgálták. Utóbbihoz a vércsatornák méretét. Hétből hét ektoterm, vagyis hidegvérű volt. Publikáció szerint a melegvérűség, illetve kezdetleges melegvérűség alap tulajdonság volt az Archosauria-k esetén. Mely a Pseudosuchia-knál elveszett valahol a Metasuchia és Neosuchia „csomópontban”.
Feljebb linkelt hideg-melegvérűség cikk esetén a Metriorhynchidae-k bekavarnak. Tény lehet csupán álmelegvérűek voltak. Vagy a Metasuchia-knál különböző csoportok egymástól függetlenül, nem közös ősnél vesztették el a melegvérűséget. Esetleg Metriorhynchidae-knál újra kialakult. Illetve a „csomópont/góc” (node) szó használata alapján és a publikációban lévő elégé leegyszerűsített családfa alapján (kék a hidegvérű, vörös a melegvérű) nagyon nem biztos a rendszertan. Ami nem lenne meglepő, őslénytanban szinte évente vannak alapos keverés csak a Dinosauria-k esetén. (Pl. előző hírösszefoglaló)
Amit fontos kiemelni, hogy Archosauria-k (illetve már az Archosauromorpha-k) esetén a melegvérűség, illetve annak még nem tökéletes, nem kiforrott változata alap dologként kezelhető. Ami a Notosuchia-kat és az előző hírben írt Baurusuchidae-kat illeti, a mai varánokhoz hasonlóan lehettek ragadozók és speciális esetben így élőhelyük csúcsragadozói.

Forrás:
https://academic.oup.com/biolinnean/article-abstract/doi/10.1093/biolinnean/blaa081/5873344



Irisosaurus yimenensis
Ezt a közel 195 millió éves Sauropodomorpha-t a kínai Fengjiahe Formációban találták. Az állat méretét öt méteresre becsülik.




Új Glyptodon faj
Vendégízületesek vagyis Xenarthra-k Dél-Amerika endemikus élőlényei. Két amerikai kontinens összekapcsolódásakor létrejött fauna csere nem hatott rájuk negatívan, sőt északi kontinensen is elterjedtek. Majd jött az ember...
Glyptodon G. munizi és reticulatus két egymás követő síkvidéki faj volt, egyik a másik őse. E két fajhoz áll legközelebb az új faj. G. jatunkhirkh mely maradványai az Andokból került elő. Jelenlegi ismeretek alapján az új faj és a Panochthus hipsilis (tehát eddig ismert) hegyvidéki Glyptodontidae-k.

Forrás:


Tollfosztával
Itt a raptor szó helyes használatát boncolgató cikkre utalnék vissza a rendszertani kérdések tekintetében. Szóval a Microraptor esetén fára felmászó és onnan levetődő, így sikló elméletet frissítette a két fedeles repülőgép elmélet, hogy lábán lévő tollakkal, mint egy kétfedeles gép, úgy volt képes siklani. Viszont erősen nem elvetendő, hogy rendes repülésre is képes lehetett az állat.
Mindenki által ismert lelet új meglepetése lelepleződött. Ugyanis több szárnytolla is friss, még növésben voltak. Ezzel pl. mai énekes madarakra hajazva, melyek apránként lecserélve újítják meg a tollazatukat. Így nincsenek olyan időszakok (normál esetben) mikor a repülésük romlana a hiányos tollazat miatt. Ez alapján feltételezhető, hogy ez a módszer közös ősre vezethető vissza. Illetve a Microraptor, mint röpképes állat elmélet is új támaszt kap.

Forrás:


Ecuadori óriás baglyok
Egy 40000 évvel ezelőtt élt óriás bagoly fosszíliáit találták meg a Canguaga Formációban, Ecuadorban. A 70cm magas, és 1,5m-es szárnyfesztávú ragadozó madarat Asio ecuadoriensis-nek nevezték el. A kutatók úgy gondolják, hogy a jégkorszak vége, miatt halhattak ki ezek az óriási madarak.
A paleontológusok egy barlangban találták meg a leleteit, más bagoly fajokéval, mint a Glaucidium sp. (törpekuvik nem definiált faja), Tyto furcata (amerikai gyöngybagoly) és Athene cunicularia (üregi bagoly), illetve több emlősével, mint például nyulakéval. A barlang valószínűleg a kisebb baglyoké volt, az újonnan leírt faj pedig velük is táplálkozhatott.

Forrás:


Hogy nevelték csemetéiket a dinoszauruszok?
Tudósok eddig úgy hitték, hogy a dinoszauruszok kemény héjú tojásokat raktak, az új kutatás az egész családfára is kihathat, hisz egy új tanulmány kimutatta, hogy a 73 millió évvel ezelőtt élt Protoceratops és a 213 millió évvel ezelőtt élt Mussaurus lágy héjú tojásokat raktak. Erről már volt szó itt.  Ez magyarázat lehet arra is, hogy miért olyan nehéz dinoszaurusz tojást találni. És az, hogy milyen dinoszaurusz milyen tojást rakott segítheti megválaszolni a dinoszauruszok szülői gondoskodásával kapcsolatos kérdéseket. A legnagyobb kérdés, hogy őrizték e a tojásaikat, vagy a mai teknősök módjára otthagyták azokat? Nos, ez fajonként változhatott.
Pl. az Oviraptoridae-k gondosan készítették a fészkeiket, majd ott kellett maradniuk forgatni azokat több hónapon át. E mellett szól, hogy találtak fészkek mellett elhunyt felnőtteket. De a Maiasaura is egy jó példa erre, hisz a neve is "jó anya gyíkot" jelent. (Ennek ellentmondó tanúlányról itt.) Ezzel szemben a Mussaurus és a Protoceratops súlyát nem bírta volna el a sok lágy héjú tojás (Maiasaura meszes tojásai sem bírták el az anyjuk súlyát.), ezért olyan fészket csinálhattak, amit befedtek, hogy ne száradjanak ki a tojások, és maximum a fészket őrizték. A Sauropoda-król semmiféle utódgondozási bizonyíték nincs, csak annyi, hogy van rá esett, hogy geotermikus helyere rakták tojásaikat. Ez nem összeegyeztethető az "Őslények országa" című mesében látott gondozással, de logikus, mert ha egy helyen maradtak volna, akkor a napi táplálék mennyiségüket nehezen, majd egyáltalán nem tudták volna beszerezni. Egy másik leletegyüttes azt bizonyítja, hogy a fiatal dinoszauruszok más fajokhoz verődtek (három Triceratops, egy pár Alamosaurus és egy csapat Sinornithomimus), így több szem figyelhette a ragadozókat és így könnyebben maradhattak életben.

Forrás:


Egy jól megőrződött mamut csontvázat találtak Szibériában
A csontváz pár darabját rénszarvas pásztorok találták meg, ezek voltak a koponya egy része, az alsó állkapocs, több borda, láb töredékek. Úgy gondolják, hogy a gyapjas mamutok 10 000 éve haltak ki, de pár kisebb populáció tovább fennmaradhatott Alaszkában és Szibériában. A tudósok jelenleg is további csontokat ásnak ki a csaknem teljes csontvázból, az ilyen összefüggő leletegyüttes nagyon ritka.

Forrás:


Egy óriási gyümölcs evő galamb követi a dodót a kihalt állatok sorába
A fosszíliák szerint az újonnan felfedezett faj, a Tongoenas burleyi kb. 60 000 évig élt a csendes-óceáni szigeteken, míg nem jöttek az emberek úgy 2850 éve és egy-két évszázadon belül kihalt. De a dodóhoz képest, ez a madár tudott repülni. Mérete egy kacsáénak felelt meg, és ökológiai szerepe az volt, hogy az elfogyasztott trópusi gyümölcsök magvait az ürülékével tova terjesztette. Eme nagy galamb eltűnése veszélyeztette a közepes méretű fák túlélését, mivel nem volt ami terjesztette volna a magvakat, akár más szigetekre is. A mai madarak pedig túl kicsik, hogy azokat a teniszlabda méretű gyümölcsöket lenyeljék. A fosszíliákat egy barlang belsejében találták meg.
Danielle Byerley alkotása

Forrás:
https://phys.org/news/2020-07-giant-fruit-gulping-pigeon-eaten-extinction.amp


Több mint 4 méteres delfin és a párhuzamos evolúció lehetősége
A Current Biology nevű folyóirat júliusi számában egy eléggé érdekes hírt tettek közzé. Az eddig egy orrcsontból leírt Ankylorhiza tiedemani nevű delfinfaj majdnem teljes csontváza előkerült Dél-Karolinából. Ez a delfin 15 láb, vagyis több mint 4 méter hosszú lehetett és az oligocén idején szelte a prehisztorikus óceánok habjait. A kutatók véleménye szerint ez az állat saját környezetének csúcsragadozója volt, és ez az életmód a kutatók szerint ,,mintaként" szolgált a mai ámbráscetek és fogascetek fejlődéséhez, attól függetlenül hogy ezekkel az állatokkal az Ankylorhiza nem áll közvetlen rokonságban. Robert Boessenecker, a dél-karolinai Charleston főiskola munkatársa azt mondta erről, hogy ő megdöbbentőnek találja a két állatcsoport anatómiai jegyei közti hasonlóságot. A farokuszonyuk felépítésétől kezdve a mellúszókon át a különböző szervek csontjainak hasonló darabszámáig a szakemberek rengeteg bizonyítékot találtak a párhuzamos evolúció igazolására. Az oroszlánfókák, és fókák evolúciójához próbálták hasonlítani először, de ezt azonban elvetették, mivel ezek az állatok (fókák) két különböző fajta élettérhez alkalmazkodtak, emiatt más-más anatómiai jegyek fejlődtek ki mindkét állatcsoportnál. Csúcsragadozói címét ezek mellett annak is köszönhette, hogy ez a bálna volt a legelső az eddigi fajok közül, aki a vadászatai során echolokációt használt, ami a későbbi ámbrásceteknél és a cápafogú Squalodon-oknál is bevált. Végső soron az előbb felsorolt állatok szorították ki az Ankylorhiza-hoz hasonló ceteket 23 millió évvel ezelőtt.
Robert W Boessenecker alkotása
Forrás
https://eurekalert.org/pub_releases/2020-07/cp-1so070220.php


Nagy méretű Embolomeri Skóciából
A jól ismert Skóciai East Kirkton kora karbon kori lelőhelyről írták le a legkorábbi szárazföldi négylábú faunát a környéken. Mostanában a felszínre egy elég különleges lény került. Az ottani fauna fajaihoz mérten közepes nagyságú állat volt, azonban a csontváza sokkal tagoltabb volt a többi fajnál, és az orrszerkezete is sokkal szélesebb volt. 200 mm-es távolság van az orrnyílásai között, ami egyedülálló ezen a lelőhelyen. Ehhez hasonló maradványokat legközelebb Pennsylvaniában találtak, és eme anatómiai tulajdonságok miatt az amerikai Embolomeri fajokkal hozzák rokonságba. A kutatók előtt még nagyon sok munka van eme állat tanulmányozása terén, azonban ha sikeresek lesznek a kutatások, egy elég érdekes lénnyel bővülhet eme nem mindennapi lelőhely faunája.
Anthracosaurus russeli illusztrációnak, John Conway alkotása.
Forrás:
https://sjg.lyellcollection.org/content/early/2020/07/23/sjg2020-008.abstract



Bogovinai orrszarvú
Pleisztocénkori orrszarvú maradványokra bukkanni Szerbiában elég nehéz dolog, eddig csak gyapjas orrszarvú fosszíliák kerültek elő hosszú idők óta, azonban a mostani leletek megzavarják eme állóvizet. Egy 1902-es foglelet, ami a szerbiai Bogovina bányaváros egyik barlangjából került elő hosszú időre kikerült a kutatók fürkésző szemei alól, mivel nem hibátlan állapotban őrződött meg. A mostani kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy ennek a fognak a gazdája a Stephanorhinus hundsheimensis nevű ősorrszarvú lehetett. A szakemberek számára azonban még most is fejtörést okoz a lelet keletkezésének pontos meghatározása, mivel egyesek már túl későinek gondolják ezt a maradványt, hogy az a fentebb említett orrszarvúé lehessen.


Forrás:
https://palaeo-electronica.org/content/2020/3099-hundsheim-rhino-from-serbia

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése