Acrocanthosaurus atokensis

Lelőhelye:       Észak-Amerika (Oklahoma, Texas, Maryland)

időszak:           ~106–93,5 millió év (Albai-Cenomani) 

Család:            Carcharodontosauridae

Teljes hossz:    ~ 10-12 m

Tömeg:            ~ 5-7,5 tonna

Az Acrocanthosaurus atokensis nagy méretű erős felépítésű ragadozó theropoda dinoszaurusz, legfőbb ismertetőjegye megnyúlt csigolyanyúlványai melyek valószínűleg izmos púpot tartottak.

Apsaravis

Körülbelül 130 cm-es koponyája hosszúkás, magas és keskeny, melyet nagy fenestrák (nyílások) könnyítették. Az Acrocanthosaurus görbe, nagyméretű és carcharodontosauridae rokonaihoz képest vastagnak mondható fűrészes élű fogakkal rendelkezett. Agya a mai állatok közül a krokodilokéra hasonlít legjobban, melynek fejlett volt az szaglásért felelős része; a fül rekonstruált félkörös ívjáratai rámutattak, hogy koponyáját lefelé lógatta vízszintes helyzettől kb 25°-os eltéréssel.

Az Acrocanthosaurus az egyik legnagyobb ismert theropoda emellett rendkívül erős felépítésű állat. Masszív nyakkal, gerinccel, lábakkal rendelkezett. Megnyúlt csigolyái nyaktól egészen a farok első feléig alighanem izomtapadási felületként szolgáltak ezáltal az állat még erőteljesebb lehetett. Mellső lábai, rövidek ám erősek 3 karmos ujjban végződtek ujjai nagymértékben visszatudtak fordulni sérülés nélkül, A mellső lábak nem voltak túl mozgékonyak, valószínűleg a párzásnál és a préda lefogásában és megsebesítéseben használta őket. Nem túl hosszú robosztus hátsó lábakkal rendelkezett. Az erős felépítés nagy tömeggel jár ezáltal lábainak is erőteljesebbnek kellet lennie. Általában, mint itt is a combcsont megnyúlik a sípcsont pedig megrövidül ilyen esetekben, ez erősebb felépítésű lábat eredményez így könnyebben megbírják az állat tömegét ám ez a sebesség rovására megy. Az Acrocanthosaurus valamivel lassabb mozgású állat lehetett, mint a hasonló mérettű theropodák.

Scott Hartman

Az Acrocanthosaurus testalkata erős, hosszúkás, bár egyes theropodákhóz képest tömzsinek tűnhet, hosszú farokkal rendelkezett mely ellensúlyozta az állat fejét és segítette a gyors irányváltoztatásokban.

Acrocanthosaurus csontváz az  Észak-Karolinai Természettudományi Múzeumban.
A legnagyobb ismert Acrocanthosaurus foszília becsült hossza 11,5 m, tömege 5-7,5 tonna közzé tehető.

 Az Acrocanthosaurus Észak-Amerika területén élt megközelítőleg 116–110 millió évvel ezelőtt.
 Észak-Amerikában ekkora a stegosauriák-at leváltoták már az ankylosauria-ák, a sauropodák megritkultak, de még jelen voltak (Sauroposeidon, Paluxysaurus, Astrodon). Az Iguadonhoz hasonló ornitopodák (Tenontosaurus, Iguanodon, Theiophytalia, ) elterjedtek és változatos formáik jelentek meg. Ekkortájt kezdtek elterjedni a therizinosauroidea-ák és az oviraptoria-ák is. Kisebb dromaeosauridae-ák (Deinonychus) is együtt éltek az Acrocanthosaurus-al.

Mohamad Haghani.

 Ez a carcharodontosauridae a kor csúcsragadozója volt. Valószínűsíthetően lassabb mozgású, nagy testű prédaállatokat részesítette előnyben melyekkel a préda nagyságától függően végezhetett. A mérsékelt harapáserőt biztosító koponyája nem volt túl masszív, erősebb prédaállat vergődése kárt tehetett a koponyában elképzelhetően ilyenkor gyors egymásutáni harapásokkal végzett áldozataival, fogai felszakították a húst átvágták az ereket erős vérzést okozva.  Ezzel a módszerrel elkerülhette az állat, hogy a vergődő préda kárt tegyen a koponyájában (ez a vadászstratégia csak felvetés).
Az Acrocanthosaurusnál felvethető a falkában való vadászat lehetősége is, erre bizonyítékként szolgálhatnak a Glen Rose-i megkövesedett lábnyomok, több sauropoda és feltételezhetően egy Acrocanthosaurus falka vonult egy irányba, melyek arra engednek következtetni, hogy ezek az állatok csoportosan még a sauropodákat is megtámadták. Egyesek persze megkérdőjelezik a levont következtetéseket, továbbá nem lehet megállapítani, hogy összeverődött hordáról vagy összeszokott falkáról esetleg családról lenne-e szó az Acrocanthosaurusok esetében. A sauropoda vadászat veszélyes és hosszadalmas lehetett, valószínűleg egy fiatal vagy beteg példányt választottak le a csordától, majd addig harapdálták áldozatukat míg az össze nem esett.
Legtöbb őslénykutató az allosauroidea öregcsaládonbelül a carcharodontosauridae család bazálisabb tagjaként sorolja be, közelebbi rokonai a Eocarcharia, Concavenator, Shaochilong lehettek, de a későbbi Giganotosaurus-al és Carcharodontosaurus-al is rokoni kapcsolatban állt.