"Rövid hírek" 3.

Alkotó: Esther van Hulsen

Előző hírcsokorban szerepelt a Oculudentavis, egy a Siats-nál is brutálisabb dolog. Ugye a Siats esetén volt, hogy kijött a publikáció, hogy van nekünk ilyen Theropoda-nk, majd másnap, hogy mégsem az rendszertana, ami előző nap volt. Oculudentavis ennél is meredekebb. Indult madárnak, majd felvetült, hogy nem madár Maniraptora, végül az is felvetült, hogy Lepidosauria. Volt aki ezek után poénból megrajzolta Ichthyosauria-nak. Ehhez kapcsolódó mémet Facebookos oldalunkon is megosztottunk. Már a Siats esetén meg kellet volna tanulnunk, hogy őslénytani hírek eseté nem szerencsés az azonnali leközlés, pont az ilyenek miatt. Így a jövőben senki ne lepődjön meg, ha nem azonnal jön ki nálunk egy bombasztikus hír. Oculudentavis az volt, túlságosan is.

Mostani hírcsokrunkban, mint az itt látható képen is látszik, szó lesz dínó fiókákról, ám nem az aranyos értelmükben. Podcastben is említve volt, hogy Jack Horner a Maiasaura-k esetén elnézte ezt a nagyon gondos szülő dolgot és elég nehéz belátni a nem madár Dinosauria-k utódgondozásával kapcsolatos tényeket. Nos Horner nem direkt tette és új publikációval miben részt vett, ezt törlesztette. Csokrot viszont kezdjük szőrcsomókkal.

“Óriás” patkányok

Ausztrál Nemzeti Múzeum archeológusai Kelet-Timorban hét új kihalt óriási patkány fajt fedeztek fel. A kutatás célja volt, hogy vizsgálják az egykori népvándorlás és az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatását. Ennek keretében bukkantak a patkány maradványokra. Patkányok együtt élnek az emberekkel, történelem folyamán potyautasként az emberek révén jutottak el sok fele. E patkányok kihalása úgy 1000 éve történhetett meg, a fémeszközök megjelenésével. Valószínűleg a húsuk miatt vadásztak rájuk.

Ezek a patkányok akár 5 kilósra is megnőhettek. Összehasonlítás képen az egérfélék (Muridae) közé tartoznak a patkányok. A luzoni kéregpatkány (Phloeomys pallidus) 2,5 kilósra is megnőhet, általunk patkányként definiált patkányok (Rattus rattus és norvegicus) 0,5 kilót is elérhetik.

Forrás:

http://www.eartharchives.org/articles/the-largest-to-have-existed-giant-rat-fossils/

Zsiráffélék rokoni szálai

A Samotherium nevű őszsiráf (zsiráfféle/Giraffidae) hétmillió évvel ezelőtt élt Szamosz szigetén. Nyaka egy méter hosszú volt. A New Yorki Technológiai Intézet három munkatársa megvizsgálta a leleteket, hogy választ kapjanak a zsiráffélék nyakának növekedésének kérdésére. A vizsgálat folyamán összehasonlították az okapi és a mai zsiráf nyakcsigolyáit a megkövült Samotherium kövületekkel. A második és harmadik nyakcsigolya keverten mutatott a zsiráfra és az okapira utaló jellemzőket. A hatodik csigolyán egy okapikra jellemző kiemelkedés volt található. A tanulmány alapján a Samotherium csak közeli rokona lehetett az okapi és a zsiráf közös ősének

Forrás:

http://www.eartharchives.org/articles/fossil-vertebrae-reveal-clues-to-evolution-of-long-neck-in-giraffe/

Nem gondos anya gyík

Maiasaura peeblesorum úgy írta be magát a köztudatba, hogy nos ők aztán gondos szülők, vagy legalábbis anyák voltak. 1979-es felfedezéssel pedig a Dinosaurus-okról alkotott kép megváltozott, arra, hogy jó szülők voltak. Helyzet, hogy koránt sem. Volt utódgondozás, de nem olyasféle, mint a mai fajoknál vagy emlősöknél. Illetve most kimondottan Maiasaura-król van szó, de más nem madár Dinosauria-k esetén megfigyelhető hasonló.

Új tanulmány (mely szerzői Holly Woodward, Elizabeth Freedman, James Farlow és Jack Horner) 50 egyedet vett alapul, mely kevésnek tűnhet és bár több jobb is lenne, ám csak egy viszonyítás: a Brachiosaurus-ból nem rég tárták fel a 10. egyedet egy darab fosszilis csont személyében. Tehát őslénytani szempontból ez rendben van. Maiasaura-k 45 centisen kezdték meg az életüket, első évük végére ez megnégyszereződött (1,8m), teljes méretük 9 méter körül lehetett 2,3 tonnás testtömeggel.

0-2 éves fiatalok halálozása 89,9% volt. 2-8 éves egyedek halálozási aránya 12,7%, ekkor voltak az állatok erejük tejében, gyors növekedésük volt, úgy 3 évesen váltak ivaréretté. 8 éves kor körül az állat elnyerte „végleges” formáját, eddigre négylábúvá vált, szemben a fiatalabbak könnyedebb két hátsó lábukon való járásával. Teljesen felnőtt állatok halálozási aránya 44,4%, lehetett.

Helyzet az, hogy sok tojást raktak és a fiókák magas halálozási aránya miatt R stratégiát követtek ezek az állatok, ahogy más nem madár Dinosauria-k is. Iskolában tanult dolgot az R stratégiáról felejtsük el, hogy csak a kis termetű állatoknál van jelen. A tanulmány szerinti lényegében 90%-os halandósága a 0 és 2 év közti egyedeknek több dolognak is betudható. Betegségek és ragadozók a legnyilvánvalóbbak. Viszont a nagy mérték alapján a csorda és szülők szíve nem hasadt meg, hogy ha egyik poronty meghalt, hiszen „van másik”. Napjainkban is vannak R stratégiás annyira nem kicsi emlősök és madarak. Ők is gondozzák utódaikat, ám utódok magas halandóssága miatt többet hoznak világra.

Forrás:

http://www.eartharchives.org/articles/caring-mother-dinosaur-might-not-have-been-so-caring-after-all
https://www.deviantart.com/cheungchungtat/art/Maiasaura-peeblesorum-405085359

Duranteceratops

Nem mostani hír. Blogon két ízben is volt róla szó. Legutoljára a Triceratops-os cikkben, ami annyiban fixen elavult, hogy Triceratops fejről maradtak meg pikkelyek.

Alan Detrich 2012-ben vásárolta meg a koponyát egy másik gyűjtőtől, John Cartertől. Két és fél évbe telt a koponya kifejtése a kőzetből. Alan és Neal Larson szerint új faj/genus lehet az állat. Mikor megtalálták a koponyát, akkor még Triceratops horridus-nak gondolták. Nem csak az orrtülök, de a pajzs görbülete is szokatlan. Itt a blognál, mint esetleges szuperfelnőt Triceratops prorsus-ként hivatkoztunk rá, ha már a „Torosaurus latus” az szuperfelnőt Triceratops horridus. Ám az is lehet, hogy hormonzavar miatt fejlődött így egy Triceratops. Másik cikkben utaltunk már erre, hogy nem tudni, hogy a hormonok, hogy befolyásolhatták a nem madár Dinosaurus-ok egyedfejlődését.

Duranteceratops megnevezés 2017 óta van, Prehistoric Times aggatta rá ezt a nevet.

Forrás:

https://blog.everythingdinosaur.co.uk/blog/_archives/2015/08/29/super-sized-ceratopsian-skull-might-be-new-species.html
https://www.deviantart.com/cisiopurple/art/Duranteceratops-833513939

Gémszárny

Luchibang xingzhe egy Istiodactylidae melyek leletei Kínából kerültek elő, leszámítva a névadó Istiodactylus-t. Elmondható ezekről az állatokról, hogy fogaik a csőr elülső részében helyezkedtek el és halászó életmódot folytathattak, akár nyílt óceán fölött is. Illetve rövid lábaik voltak. Luchibang viszont ez alól kivételnek tűnik. Tény, erősen hiányosak az Istiodactylidae leletek, ezekhez mérten pedig a Luchibang egy főnyeremény. 2 méteres szárnyfesztávjával a Luchibang még fiatal egyed volt, ellenben lábai meglehetősen hosszúak voltak, mint valami Azhdarchidae-nak. Ez alapján rokonaitól eltérően jóval több időt tölthetett a talajon, így élelem szerzési módja is más lehetett.

Forrás:

https://palaeo-electronica.org/content/2020/2931-a-new-istiodactylid-pterosaur
https://archosaurmusings.wordpress.com/2020/03/09/a-long-overdue-welcome-to-luchibang/

Maastrichtii csodacsirke

Phillip Krzeminski alkotása

A felfedezői az Asteriornis maastrichtensis nevet adták annak az újonnan felfedezett madárnak, amelynek koponyájára egy mészkőbányában bukkantak valahol a Holland-Belga határ közelében. Ezen nevet onnan kapta, hogy földtörténeti szempontból nem sokkal a K/T esemény előtt élt egymillió évvel. A Dr. Daniel Field által vezetett kutatócsapat egy másik, sokkal kedvesebb nevet is adott ezen apró szárnyasnak, ez pedig a „Csodacsirke”. Azon apropóból, hogy ez a legszebben megőrződött mezozoikumi madárkövület Európában az utóbbi időszakból.

Már a CT vizsgálatok folyamán kiderült, hogy az Asterornis bizony egy mai, modern értelembe vett madár, ami egyesíti magában a mai lúd és tyúkfélék jellemzőit. Valószínű, hogy ha nem is ez a teremtmény volt eme két csoport közös őse, de evolúciós szempontból közeli rokona lehetett.

Forrás:

https://www.sciencedaily.com/releases/2020/03/200318143724.htm
https://www.nature.com/articles/s41586-020-2096-0
https://albertonykus.blogspot.com/2020/03/catch-falling-star-meet-asteriornis.html

https://twitter.com/KsepkaLab/status/1240648345670033409

Kihalásokban lévő anomália

Egy új kutatás folyamán 485 millió évre visszamenőleg tengeri állatok 9408 genuszát vizsgálták az apró kagylóktól a méretes gerincesekig. Jonathan Payne és Noel Heim kutatása kissé meglepő, ám valamelyest logikus dolgot állapított meg. Eddigi ismereteink szerint, egy tömeges kihalás jobban érinti a nagyobb termetű fajokat, mint a kisebbeket. Tengerek és óceánok esetén árnyaltabb a helyzet és valamelyest ellentétes, azokkal a kihalásokkal mik a szárazföldeken történnek. Vannak olyan makroevolúciós tényezők, melyek a nagyobb fajok fennmaradását segítik. Ez annak is betudható lehet, hogy a nagyobb termetű széles elterjedésű fajok számára több lehetőség van a fennmaradásra, mint a kisebb termetű és elterjedés szempontjából kisebb területre szorítkozó fajoknak. Viszont az adatok számítógépes analízise révén sem jelenthető ez ki egyértelműen.

Aszteroida irtotta ki a dínókat… már megint itt tartunk – Cikkben szó volt róla, hogy a kihalások lemodellezése nehéz. Elméletileg a nagyobb fajoknak kellene kihalniuk, ám a tengerek/óceánok esetén nem egészen van így. Esetleges magyarázat, hogy a kisebb fajok kisebb elterjedése miatt halhatnak pedig, úgy szintén nem teljesen igaz. Különböző kihalási hullámok milyensége adhat támpontot ebben. 

 

Forrás:

https://www.futurity.org/extinction-risk-smaller-sea-creatures-fossils-2288852-2/