Oldalak

▼

2020. május 9., szombat

"Rövid hírek" 7.

Mohamad Haghani alkotása
Új kis hír gyűjteményben felesben vannak szárazföldi és tengeri állatok. Facebook-os oldalon pedig már beszámoltunk a Spinosaurus farkáról. Rettegve várjuk, hogy kiderül: ez még csak egy „ebihal” volt. Mondjuk csak nem. Bár még egy lépéssel közelebb kerültünk a Spinofaarus megvalósulásához. Nem lepődnék meg, ha felfedeznének egy a Spinosarurusnál is vízi életmódhoz alkalmazkodottabb Spinosaurinae-t.
Viszont most nem lesz szó a spinoról. Egy esetben lesz szó viszont farokról.


A Hyaenodontidae család új tagját találták meg Svájcban
A Cartierodon egerkingensis névre keresztelt teremtménynek csupán néhány fogát, valamint az alsó és felső állkapocs egy darabját fedezték fel. Az őrlőfogak szerkezete alapján egyszerre voltak alkalmasak zúzásra és lyukasztásra. A fogak alapján megbecsülték a méretét is, amiben különbözött a többi, európai Hyanodontidae-tól. Azok becsült tömege 20 kilogramm, míg a Cartierodon tömege 29 kilogramm lehetett, vagyis akkora lehetett mint egy afrikai vadkutya. A Hyaenodontidae-ák evolúcióját vizsgáló tudósok eddig úgy gondolták, hogy a család eocénban élt képviselőinek mérete az erőforrások szűkössége miatt korlátozott lehetett. Ezzel szemben a Cartierodon felfedezése ezen teremtmények méretének fokozatos növekedésére derít fényt. Valószínű, hogy e folyamat volt a macskaszerű Oxyanidae-ák és a patás ragadozó Mesonychia-ák kihalása miatt megüresedett ökológiai fülkék elfoglalása.

Forrás:


Bálnákéhoz hasonló egyensúlyérzék
A jura időszak óceánjait többek között a Thalattosuchia-k is átszelték zsákmány után kutatva. Ezek a ragadozók az évmilliók alatt alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz, az Edinburghi Egyetem felfedezése alapján ezen tengeri ragadozók alkalmazkodása sokkal nagyobb fokú lehetett. A koponyáik komputertomográfos átvizsgálása után kiderült, hogy a hallócsatornáik három, félkör alakú csatornát tartalmazott. A tudósokat meglepte, hogy ez mennyire is hasonlít a ma élő bálnák hasonló szervéhez. Ez az úszás közben történő egyensúlyozást és jobb manőverezést szolgálhatta, ami jól jött a vadászat közben.

Forrás:


Legősibb eddig ismert tengeri teknős
A tengeri életmódot folytató teknősök evolúciója megoldatlan kérdés, mivel a teknősök, mint állatcsoport evolúciójára sincsenek kielégítő válaszok. Azonban talán közelebb került a tudomány néhány kérdés megválaszolásához, ugyanis megtalálták a legrégebbi ismert olyan Chelonioidea-t (tengeri teknősök), amely teljes egészében tengeri életmódot folytatott. A Desmatochelys padillai-nak elnevezett fajnak csupán néhány teknődarabját és állkapocscsontját találták meg Kolumbiában. 120 millió évvel ezelőtt élt, és a Protostegidae családba tartoztak, mint ahogy a késő kréta idején élt 4 méter hosszú Archelon is. A Desmatochelis padillai sem volt egy kis állat. A megtalált példány két méter hosszú lehetett.
Jorge Blanco alkotása és a leletek... háttérben lévő Plesiosauria-k nyaktartása nem épp reális mondjuk.

Forrás:


„Törpe ámbráscet”
Miocén tengereinek domináns ragadozói voltak a Physeteroidea szupercsaládba tartozó ámbráscetfélék. Változatos életmódhoz alkalmazkodott cetfélék voltak. Peru területén talált koponya alapján leírt Scaphokogia totajpe különbözött a többi fajtól. Az orrpajzsa sokkal szélesebb, a koponyája pedig rövidebb volt, ami adott egyfajta „tömörebb” és erőteljesebb formát az állat profiljának. A maradvány bizonyítja, hogy a miocén kori Peru partjainál roppant változatosságban voltak jelen ezek a kistermetű ámbráscetek.
Jaime Bran alkotása

Forrás:


Udvarlás tollakkal
A korábban leírt tollas nem madár dinoszauruszok megmutatták a tollak fejlődését, de mint a paleontológiában mindenhol, itt is vannak kérdéses pontok. Például az Ornithomimosauria dinoszauruszok tollazata. Azonban a legutóbbi Alberta állam területén talált Ornithomimus leletek megváltoztathatják struccra emlékeztető dinoszauruszokról alkotott képet. Több különböző életkorban lévő példány rávilágít arra, hogy a felnőtt állatok rendelkeztek szárnyszerű struktúrákkal, ami azt mutatja, hogy ezeknek eredetileg a násztáncban lehetett szerepük, mint dísztollaknak. Ezek a leletek (ismételten) bizonyítják, hogy a szárnytollak előbb megjelenhettek mint a repülés képessége.
Vitor Silva alkotás, más funkciója is lehetett azért még pluszban.
Forrás:


Farok fosztával
A perm korai szakaszában élt Mesosauridae-k voltak az első olyan magzatburkosok, melyek teljes egészében a tengerekben keresték a zsákmányukat. A paleontológusoknak mindig is rejtélyt jelentett a farok csigolyáinak törései. Sokáig arra gondoltak, hogy ezek a teremtmények veszélyhelyzetben a ma élő gyíkokhoz hasonlóan elhagyták a farkukat. Azonban ez az elmélet komolyabb bizonyítékok hiányában csak elmélet maradt. A szövettani és röntgen vizsgálatok választ adtak ezen elmélet valódiságára. Ezek a vízi hüllők képesek lehettek elhullajtani a farkukat, de valószínűleg ez a viselkedés nem lehetett mindennapos. E állatoknak, mint minden vízi gerincesnek fontos lehetett a farkuk az úszásban. Ha megváltak volna tőle, akkor azzal komoly hátrányba kerültek volna a vadászatban és a náluk nagyobb ragadozókkal szemben. Sokkal inkább szárazföldi ősöktől maradhatott vissza.

Forrás:


Madagaszkár "óriás" emlősei
A Gondwanatheria-k fosszilisan az egyik legkevésbé ismert a mezozoikus emlősök között. A déli szuperkontinensen élt emlőscsoport tagjai egy hatalmas kérdőjelet jelentenek a paleontológia számára, azonban néhány kérdésre most választ kaptak az Adalatherium felfedezésével. Az Adalatherium hui-nak elnevezett emlőst egy teljes, 72-66 millió éves csontváz alapján írták le. A maradvány vizsgálata alapján kiderült, hogy a Gondwanatheria legközelebbi, kihalt rokona a Multituberculata volt. Ezek az északon elterjedt emlősök leginkább a ma élő rágcsálókhoz hasonlítottak. Az Adalatherium más téren is egyedülálló. A macska méretű emlős faj több foraminával, vagyis olyan lyukkal rendelkezett, amin idegek és erek hálózata járt át, ami valószínűleg egy fejlett szaglószervet szolgált ki. Több csigolyával rendelkezett, mint a többi korabeli faj és a hátsó lába is furcsán ívelt volt. A tudósoknak kérdés, hogy ez a faj milyen mozgásra lehetett képes. A méretére azonban a magyarázat az, hogy talán Madagaszkár szigetén a nagyra nőtt emlősfélék endemikusak voltak. Gondoljunk csak az Adalatherium kortársára a mormota nagyságú Vintana sertichi-re, ami feltételezhetően növényevő volt.
Andrey Atuchin alkotása

Forrás:


Stellasaurus ancellae, a lánc teljesedik
Stellasaurus nem kerül a Rubeosaurus ovatus sorsára jelenlegi ismeretek alapján. Beható vizsgálatok révén van elég különbség, hogy külön genus legyen a Stryracosaurus-tól. Rubeosaurus ovatus ma már Styracosaurus ovatus néven fut.
Two Medicine Formációban talált új Centrosaurinae-nak hála teljesedik egy fejlődési ág. Ez alapján karöltve a Styracosaurus, Stellasaurus, Einiosaurus, Achelousaurus és Pachyrhinosaurus genusok egymást követő és egymásból fejlődő genusok (és genusokon belül ugye fajok) voltak. Nem feltétlenül láncszerűrűen követték egymást, pl. Achelousaurus és Pachyrhinosaurus testvér genusok is lehettek, minthogy egyik a másik őse legyen.

Forrás:


Dromaeosauridae-k és a ló túloldala
Joseph Frederickson kutatása rávilágít arra, hogy téves a „raptor” falka elképzelés. (Eleve raptor az ragadozó madár, tehát nem madár dínókra nem használható a raptor szó igazából. Viszont latinban tolvaj/rablót jelent, és mint gyakori alapanyaga a Dromaeosauridae-k tudományos nevének, így általánosítva használva... Elfogadható lehet.) Dinosaurus-ok fogai ha kiestek, akkor újra nőttek, így nagy számú fog leletet lehet találni. Fogakat szén és oxigén izotópos vizsgálatnak vetették alá. Izotópok eltérnek az életkor függvényében, révén más és más táplálékot fogyasztottak, más volt a prédaállat. A felnőttek nem etették a fiatalokat, a fiatalok teljesen más állatokat fogyasztottak, mint a felnőttek. Szóval ők sem voltak azok a gondos szülők, ahogy az utóbbi pár évtizedben szerettük volna hinni. Ebből is következtetik, hogy a falka elképzelés téves, révén az utódgondozás hiánya és a potenciális zsákmányállatok nem teszik szükségessé a falka köteléket.
Már máskor is felvetült a Dromaeosauridae falka elmélet tévessége. Viszont kicsit hozzáfűznék ehhez. Cikkben említett farkas példa mellé tegyük a rókákat. Farkasok szép nagy falkában élhetnek, rókák pedig nem. Nem zárható ki, hogy voltak Dromaeosauridae-k mik falkában éltek. Szűkebb példát mondva: Panthera genus. Ide tartozó fajok a jaguár, oroszlán, leopárd és tigris, mik ma is élnek. Jellemzően nem társas lények, ellenben az oroszlánok nagyon is. És ez egy genus. Utahraptor-ból egy faj az ostrommaysi van leírva, de sejthetően volt jó pár faja. Lehet volt olyan faj mely falkában élt.
Tehát én inkább úgy fogalmaznék, hogy a Dromaeosauridae-k falka életmódja nem volt jellemző.
Ha már ő volt végén a példa. Liam Elward alkotása.

Forrás:
https://uwosh.edu/today/84696/jurassic-park-got-it-wrong-uwo-research-indicates-raptors-dont-hunt-in-packs/
 
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése