Spinolestes - A Kréta időszak tüskés szőrgombóca

Spanyolországban találták meg a legősibb ismert olyan emlősfajt, minek fosszilizálódott a bundája. A 24 centiméter hosszú és 5 gramm súlyú Spinolestes xenarthrosus nevezetű emlősfaj típuspéldányát a Madridi Önálló Egyetem, a Bonni Egyetem és a Chicago-i Egyetem őslénykutatói találták meg Közép Spanyolország keleti részén a Las Hoyas bányában.

A fényképet Georg Oleschinski készítette

Az állat lágy részei egyedülálló módon konzerválódtak, így megmaradtak a bőrben elhelyezkedő szőrtüszők, mikből egyszerre több szőrszál is kinőtt. Hasonlóan a ma élő sünökéhez az ezekből kinövő szőrszálak valószínűleg összenőttek és tüskévé keményedtek. A vizsgálatok folyamán töredezett szőrszálakat is találtak, amik feltételezhetően a dermatophytosis nevezetű bőrbetegség tünetei voltak. Ez a gombás megbetegedés ma is előfordul az emlősöknél. A szőrszálak mellett konzerválódtak a bőrén lévő szarulemezek is. Hasonló képződmények alkotják a tobzoskák pikkelyeit és az övesállatok páncélzatát is.

A Spinolestes  csigolyái között extra ízületeket is találtak, amik fontos támponttal szolgálhatnak az állat életmódjával kapcsolatban. A ma élő emlősök között az Afrikában élő páncélos cickány rendelkeznek hasonlóan módosult gerinccel, ami kihasználva a megerősített csigolyáknak köszönhetően képes felemelni az elszáradt pálmaleveleket és a faágakat, hogy hozzáférjen az alattuk bujkáló bogarakhoz és férgekhez.

Oscar Sanisidro festménye

A Triconodontidae családba tartozott. Ezek az emlősök a 155 millió évvel ezelőtt a Jura időszak közepén jelent meg, az utolsó képviselőjük pedig 70 millió évvel ezelőtt tűnt el a késő Krétában. A képviselőik elterjedtek voltak Európában, Afrikában és Észak-Amerikában, A Spinolestes idejében a területet mocsaras erdőségek borították. A Spinolestes olyan dinoszauruszokkal élt egy helyen, mint az Ornithomimosauriák közé tartozó Pelecanimimus és a Carcharodontosauridae családba sorolt Concavenator. Ezekben az időkben a fák lombkoronájában már olyan madarak fészkeltek, mint a verébméretű és szerű Iberomesornis romerali.

A Spinolestes tüskéi valószínűleg a védekezésben játszhattak szerepet. Ha ragadozóval találkoztak, először sörteszerűen felállították a tüskéiket, ha a támadó esetleg nekitámadt, akkor a száját könnyen felsebezhették a megkeményedett sörték. A Spinolestes egy újabb bizonyíték arra, hogy a mezozoikumban élt emlősök sokkal változatosabbak voltak.

Forrás: BBC